Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-04 / 9. szám

tÖÉÉi március 4, Esztergom és Vidéke „...a sok bába közt elvész a gyerek' Esztergom és vidéke kedves polgárai! Furcsa, közvetett megszólítást kaptam az Esztergom Városi Ön­kormányzat kórházi tanácsnokát bemutató interjúban. Ezek a követ­kező szavak voltak: „A kórház csődhelyzetben van... Még a kineve­zett önkormányzati biztos is csődöt mondott, pedig neki kellett volna kivezetni az intézményt siralmas anyagi helyzetéből." Azért érzem megszólításnak, mert éppen Önöket, Esztergom és vidéke polgárait vezetheti félre e néhány mondat - tehát tisztázó vá­laszt kíván. A legfontosabbak: valamiféle végromlás veszélye (melyből cso­da, vagy messiás lehet a megmentő) lebeg a Vaszary Kolos Kórház fö­lött, vagy az újjászületés katartikus folyamatát éli ez az intézmény? Meggyőződésem, hogy az utóbbi­ról van szó. Az államháztartás reformjának fájdalmas vajúdását és részeredmé­nyeit éljük mindannyian hosszú évek óta. Ebben az egészségügy el­kerülhetetlen reformja még távolról sem mosolygós újszülött. A hason­latnál maradva, az egész szektor még a szülési fájdalmaknál tart. Az Önök kórháza ehhez képest a többi­eknél egy kicsit előbbre. Előbbre annyiban, hogy vérveszteségek árán, de életképességét bebizonyít­va került ki az esztendővel ezelőtti önkormányzati biztosi kinevezé­semkor tényleges csődközeli hely­zetéből. A kórház ma önfenntartóan működik. Igen nagy hozott adós­ságterhe persze van, de abban az országban, ahol a jogos kárpótlási, konszolidálási igények rendre ki­elégítést nyernek, legyen szó sértett - sérült magánszemélyekről, priva­tizálandó volt állami vállalatokról vagy bankokról, jogos kárpótlási igénye elismerését bizton remélheti a Kórház is. Szeretném azonban hangsúlyoz­ni - hasonlatomra visszatérve - az újjászületést. Olyan helyzet ez, amelyben nem tiszta lappal történő indításról van szó. A múltban gyö­kerező, el nem kerülhető ok-okoza­ti összefüggések kényszerű leckéit kell megélni egy ilyen újjászületési folyamatban itt és most és ezzel, szerencsés esetben lehetővé tenni a jövőben fejlődést. Mi a szerepe egy ilyen helyzet­ben a kívülről rendelt segítőknek? A magam részéről idézem a KÓR-LAP 1998. évf. 2. számában Osvai László dr. tollából megjelent beszélgetésünk idevágó mondatait: „- Mi a konkrét feladata, mire szerződött? - Önkormányzati biztos vagyok, a tevékenységem finanszírozása az önkormányzaton keresztül történik. Tehát a kórházat működtető önkor­mányzatnak kell biztosítékot nyúj­tanom, hogy szakmailag kontrollált információkat kap arról az intéz­ményről, ahol valamilyen zavar van. -Mit tud Ön ... újat mondani a megbízóinak? - Nem biztos, hogy újat kell mondanom, nem azért hoztak ide, hogy újdonságokat fedezzek fel, hanem hogy biztosíték legyek arra, hogy szakszerű legyen az, amit erre a kórházra pénzügyileg ráterhelni lehet. - Mikor tekintené sikeresnek az önkormányzati biztosi működését? Akkor, ha sikerülne átsegíteni a kórházat ezen a nehéz időszakán, és 2-3 év múlva stabil, jól működő kórház lenne, amire való igyekeze­tet itt meg lehet találni. Ahol ennyi belső energia gyűlik össze, ott azt kell sikernek tekintenem, ha ezek az energiák tért nyerhetnek. Ilyen körülmények között az önkor­mányzati biztosnak nem a kórház­igazgatás vagy menedzselés a fel­adata." Mint látható, a kezdeti tájékozó­dástól fogva a segítő szerepét és felelősségét vállaltam fel. Talán el­fogadja tőlem Tanácsnok Úr, s átad­hatom az idősebb tapasztalatai jo­gán e segítő szerepet, amelyet a ma­gam részéről fenntartani már nem láttam indokoltnak, azon egyszerű közmondásos igazság alapján, hogy sok bába közt elvész a gyerek. Az Ön megbízatása választói bi­zalmából legalább 4 évre szól, így módjában lesz egyrészt tevékeny­ségével segíteni, hogy a tulajdonos önkormányzat kezelésében lévő esztergomi kórházi épület-vagyont a lehető legjobban használják, más­részt itt, helyben figyelemmel kí­sérni, hogy mennyiben bizonyul majd sikeresnek mindkettőnk - s még néhány jószándékú, segítő közreműködése -, de elsősorban a kórházvezetés - benne Önnel együtt az osztályokat vezető főor­vosok felelős tevékenysége - foly­tán az a még elkövetkező, s minden megmérettetéshez szükséges 2-3 év. Ehhez kívánok Önnek bővülő is­meretekkel bejárható fejlődési utat, megfontolt ítélőképességet és türel­mes bölcsességet, Esztergom és vi­déke polgárainak pedig azt, hogy szeressék a kórházukat, tapasz­talják meg ebben tanácsnokuk áldá­sos közreműködését, és ha eljön megméretésének ideje, szívesen válasszák Őt újra, kedvező tapasz­talataik alapján. Tisztelettel: Major Éva Üzenetet kaptam Bár kollégáim és az egész­ségügyben dolgozók valószínűleg unják a Kór-Lap és az igazgatás alábbi polémiáját - annyiszor elő­került már -, mégis kénytelen va­gyok reagálni. Ha ugyanis évtize­dek múlva valaki előveszi az Esz­tergom és Vidéke 1999. február 25-i számát, azt hiheti, hogy a „ Válasz egy megszólíttatás okán" című írás­ban dr. Szontagh Csaba igazgató úr állításai mindenben fedik a valósá­got. A terjedelmes cikk hosszan fog­lalkozik a Magyar Orvosi Kamara Esztergomi szervezetének Kór-Lap című újságjával is, és azt cenzúrá­zottnak ítéli meg! „Nem cenzúráról volt szó, ami­kor egy inkriminált riportra adott, közel különszám terjedelmet elérő igazgatói választ teljesen logikus érveléssel, az Esztergomi Orvosi Kamara küldöttgyűlésének jóváha­gyásával az eredeti formában nem kívántuk közölni. Ez a tény Szon­tagh dr.-ból érthetetlen és méltány­talan reakciót váltott ki, melynek egyik következményeként a kórház vezetése megszakította kapcsolatát lapunkkal. Ismételten szeretnénk legszögezni, hogy folyóiratunk min­den olyan vélemény és írás számára nyitott, melyek az újságírás szabá­lyainak megfelelnek." (Kór-Lap Szerkesztő Bizottságának vélemé­nye 99.02.) Az írás ezt követő részében - vé­leményem szerint szerencsés lett volna, ha csak ez a rész jelenik meg az Esztergom és Vidékében - tájé­koztatást ad az igazgató úr az elké­szült rekonstrukcióról. A továbbiakban azonban ismét olyan kérdéseket feszeget, mely túlnő egy hetilap keretein és hosz­szabb eszmecserét is megérne. Közli a szerző, például, hogy kór­házunkkal kapcsolatban „... nem érdemes csődhelyzetről beszélni". A Vaszary Kolos Kórház lejárt tartozás állománya több mint 300 millió forint, de ne beszéljünk csőd­helyzetről!? Ne beszéljünk a felelősség kérdé­séről se, hisz ez „ nagyon egyszerű" problémakör. Csakis az alulfinan­szírozásunk a felelős. Csakis ezért alakulhatott ki kórházunkban anya­gi és morális értelemben: csődhely­zet - bocsánat, helyesbítek: bizo­nyos nehézség. Az írás végefelé a kórház főorvo­sa így nyilatkozik: „a legnagyobb készséggel szeretnénk közreműköd­ni egy, a magyar egészségügy illet­ve ennek esztergomi vetületéről ki­alakított kép formálásában..." Ez a kép jelenleg elszomorító, mégis legyünk optimisták. Mind országosan, mind megyei szinten „új festők" vették kezükbe az ecsetet és reméljük sikerül nekik egy szebb, jobb, optimistább kép vázlatát megfesteniük. Befejezésül annyit: mindig él­ményt jelent számomra dr. Szon­tagh Csaba írásait olvasnom. Elis­merést és tiszteletet kelt bennem széles körű általános és irodalmi műveltsége. Hiszem, hogy O az egyik legműveltebb kórház­igazgató Magyarországon. Kár, hogy a kórházak teljesítmé­nyét nem ebben mérik. Osvai László dr. Az első helyen a foglalkoztatási rehabilitációban Az esztergomi Relabor Rehabili­tációs Célszervezet Kft.-t tíz éve alapította dr. Tittmann János pszi­chiáter főorvos, hogy e foglalkozta­tási forma segítségével az egész­ségkárosodás miatt hátrányos társa­dalmi helyzetben lévők reintegráci­óját elősegítse. A tíz év alatt Eszter­gom és Dorog körzetében 1068 főt foglalkoztató rehabilitációs szerve­zetté fejlődött a Relabor Kft. A me­gye határain túllépve, ma már Veszprémben és Fehérgyarmaton is működik részlege. A csökkent munkaképességű személyekhez igazodó képesség­fejlesztés révén sikerrel pályázha­tott az ISO 9002-as minőségbizto­sításért: a SANSZ Minőségügyi Ta­nácsadó Iroda - mint felkészítő cég - segítségével a Relabor R.C.Kft. 1998-ban a Fogyatékosok Világ­napján nyújtotta be igényét az ISO 9002-as minőségbiztosítás megál­lapítására. Az elektronikus alkatrészeket és az IKEA megbízásából faipari ter­mékeket gyártó rehabilitációs cél­szervezet elnyerte a TÜV CERT ta­núsítást igazoló okiratot, amely el­ismeri, hogy a foglalkoztatási reha­bilitáció, valamint az eredményes társadalmi felzárkóztatás érdeké­ben végzett védőfoglalkoztatás te­rületén a Relabor Kft. az ISO 9002­as minőségbiztosításnak megfelelő rendszert vezetett be - elsőként nem csak hazánkban, hanem Kö­zép-Kelet Európában is. Az erről szóló tanúsító okiratot február 19-én Esztergomban adta át Nagy Gyula, a TÜV Rheinland Eu­roqua Kft. vezető auditora dr. Titt­mann Jánosnak és vállalatot irányí­tó munkatársainak: Schiller-Ker­tész Tamás ügyvezető igazgatónak, dr. Albertiné Wieszt Anna minőség­biztosítási igazgatónak és Tasnádi Sándor gazdasági igazgatónak. Muzslai Zs. Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents