Esztergom és Vidéke, 1999

1999-02-18 / 7. szám

1999. fefcruár it. Esztergom és Vidéke Nem akarták elhinni, hogy már vége van A cím a képviselőkre vonatkozik, és kettős értelme is van. Egyrészt: hihetetlenül gyorsan és zökennőmen­tesen, mondhatni, komolyabb viták nélkül, határidő előtt elkészült váro­sunk ez évi költségvetése, nem kell tovább tárgyalni, egyeztetni, „kóvá­lyogni" a hosszú számoszlopok sűrű­jében. Másrészt: már öt óra előtt fel­állhattak a városatyák a tárgyalóasz­taltól, s szinte hitetlenkedve néztek egymásra: már mehetünk is haza? Persze, az ülés rövidsége érthető, hiszen csupán két napirend szerepelt a február 11 -ei rendkívüli képviselő­testületi ülés programján. Az azonban szokatlan volt (de jó lenne hozzászok­nunk!), hogy az egyes frakciók szó­nokai milyen megértőek és készsége­sek voltak egymás javaslataival szemben. Udvarias hangú, rövid és velős felszólalásokat hallhattunk. Egyedül dr. Haller Zoltán volt a kivé­tel, aki - gunyoros hangneme mellett - nagyfokú tájékozatlanságával és képtelen javaslataival tűnt ki. Nem is kapott egyetlen szavazatnyi támoga­tást sem... Az első napirendként - immár so­kadik alkalommal - tárgyalt éves költségvetés megkapta végső formá­ját. A számszerű adatokon már nem változtattak a képviselők, csupán a költségvetési rendelet szöveges ré­szén módosítottak néhány helyen. (Dr. Kovács László a Pénzügyi Bi­zottság, Miavecz Jenő a Városfejlesz­tési Bizottság, Lengyel Károly pedig Mélyeit tiszteli Hölgyem. Uram! % h Bizonyx'ira Ón is értesült ártól, hogy a jövedelemadó 1%<i fel-ajánlható többek között a közművelődési intézményekjavátu is. Tudjuk, hogy Ún figyelemmel kísíri a Szabadidőközpont munkáját, így ismeri az intézmény általános helyzetéi is. Ezen belül ártól is tudomása van, hogy a színházi tvndeziények számát pénzszűke miatt nem tudjuk a lakosság elvárásai szerint emelni. Ezért elhatároztuk, hogy az 199S. évi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából befolyt összeget a rendeziénykínálatjavítására fordítjuk. Reméljük, Ön ezzel egyetért, és megfontolás tárgyává teszi, hogy ilyen módon is támogatja intézményünket. Ezért ezúton is köszönetünket fejezzük ki, egyben tájékoztatjuk, hogy az esztergomi Szabadidőközpont adószáma: 153S7 192-2-11 I Tisztelettel üdvözlik a Szabadidőközpont dolgozói Jf a függetlenek képviselő-csoportja ne­vében tett módosító javaslatokat.) Ami némi változást jelent az eddigi­ekhez képest, az az a határozat, mely kimondja: a jövőben a képviselők csak akkor részesülhetnek tiszteletdí­juk teljes összegében, ha a testületi, illetve bizottsági üléseknek legalább 75 %-án részt vesznek. Némi vita csupán a környezetvé­delmi költségekkel kapcsolatban ala­kult ki. Abban mindenki egyetértett, hogy az Ivanov Mihály által felvázolt - számokkal, adatokkal is alátámasz­tott - környezetszennyeződés váro­sunkban igen magasfokú. Hogy a kör­nyezetvédelemre szükséges elkülöní­teni legalább 10-12 milliót, az nyil­vánvaló volt, de hogy hogyan, és hogy milyen költségvetési tételnél szerepeljen, meg hogy ki rendelkez­zen felette, abban már megoszlottak a vélemények. Végül Lengyel Károly javaslatát fogatták el: márciusbantár­gyalja meg a testület városunk kör­nyezetvédelmi helyzetét, alkosson ez­zel kapcsolatban rendeletet, egyide­jűleg hozzanak létre alapot, amelybe a pótköltségvetés juttasson megfelelő összeget. Feltehetően ekkor döntenek majd a képviselők arról is, hogy ezzel a pénzzel a Mezőgazdasági és Könye­zetvédelmi Bizottság rendelkezzen-e vagy sem. A megszavazott módosításokkal a testület az 1999. évi költségvetési ren­deletet véglegesítette. A második napirendi pontban Mi­avecz Jenő terjesztette be a Városfej­lesztési Bizottság javaslatát, mely A VÁROSHÁZA - TÉLVÍZ IDEJÉN (Bánhidy László fotója) szerint módosítani szükséges a hulla­dékszállítást szabályozó korábbi ön­kormányzati rendeletet. A javasolt változtatás mindössze annyi, hogy a „vegyes rendeltetésű épületekben ki­alakított ipari, kereskedelmi, szolgál­tató és egyéb vállalkozási célú helyi­ségek esetében" ezután nem a hasz­nálónak, hanem a tulajdonosnak kell a GAMESZ-szal szerződést kötni, a szolgáltatás díja pedig a duplájára emelkedik. A rendeletmódosítást - melynek következtében némileg emelkedni fog a város bevétele - a testület egyöntetűen megszavazta. Sz. B. Városi testületünk legutóbbi kultu­rális bizottsági ülésén újra - isten tud­ja már hányadszor 1990 óta! - szem­besülhettünk az egy város - két tévé dilemmájával. Azzal, hogy létezik egy városi csapat, amely az amatőriz­mus felől indulva - mai napig annak a szintjén - létrehozta a semmiből a kábeltévé helyi stúdióját, s kilenc za­varos, bonyolult és ellentmondásos évet élt meg. Közülük sokan kiváltak, így egy oktatástechnikus is, aki nem tűrte a közös gyeplőt, üzleti alapon önálló stúdiót alapított. LagzifUme­zéssel megfelelő egzisztenciát is te­remtett hozzá - s addig nem is lenne baj, ha nem akart volna továbblépni. Mert az előbbiben nagyon jó. Mi több, elsőrangú! Csak egyvalamit fe­ledett el: a csalódott, elfásult, megkö­vült bárzongorista ne ácsingózzon a Zeneakadémiára! A maradék csapatról nehéz elfo­gultság nélkül írni. Annak ugyanis je­len sorok írója is egy ideig tagja volt, aztán onnan távozott, mert elege volt az ingyenmunkából és abból az állan­dóan tapasztalható feszültségből, amely egyfajta olcsó rivalizálásban nyilvánult meg. Műsoruk 1990 vége óta rendszeresen látható a város két (vagy három? ez is egy külön mise) kábelrendszerén. Heti egy félélő adást produkálnak, azt ismétlik itt is, Kertvárosban is, háromhetente pedig egy többórás képviselő-testületi ülés önkínzó megtekintésére adnak lehe­tőséget. Egyébként napközben és éj­Ahogy én látom... VÉRPROFIK jel folyamatosan pörgő képújságjuk van. Ezt csinálják vagy húszan, öt főállású emberrel, egy csomó önkén­tes kisegítővel. S miközben közhasz­nú társasággá alakultak, az elmúlt év­ben akkora városi támogatásban ré­szesültek, amely már végleg megkér­dőjelezi függetlenségüket. Ez meg is látszik szervilis és egyre arctalanabb műsorukon. Kár. A Körzeti Televíziót létrehozó vál­lalkozó (szándékosan nem ejtek meg neveket, kisvárosban élünk, minden­ki mindent tud, a személyeskedés meg nem az én asztalom) legnagyobb tévedése: ugyanezt az unalmas, arcta­lan, jellegtelen műsort csinálja. Ma­napság nem lehet tudni, hány faluban vetíti kazettáit. Ő tizenötöt mond - a régió községeiben nem igazán jellem­ző folyamatos jelenléte. És most ó is, újra, helyet kér a rendszeren, ahová, egyébként úgy tűnik, önkényesen nem engedik be. Azon 17-18 adó néz­hető, egyet adjunk át neki - mondja. Érthetetlen. Miért? Profi rádiók és té­vék tudnak megosztott műsoridőben sugározni, napi nyolc-nyolc-nyolc, vagy tizenkét-tizenkét órákat. Ez itt miért nem sikerülhet? De nem is az a dilemma, hogy melyik csatornát ál­dozzuk fel. Hanem: mi szükség van arra, hogy két - egyformán semmi­lyen - műsor menjen le hetente 3-4­szer hatvan percben, a többi 160 órá­ban pedig reklámok, amelyeket senki nem néz: a nagy többségnek semmit­mondóak. Miért? És még egy: a kábel közösségi tulajdon. Milyen alapon vennének le onnan akár egy olasz, egy francia, vagy német, 168 órán át sugárzott műsort? A nagy tévedés a tavalyi tévéfej­lesztéssel tetőzött be. Ahelyett, hogy a létező piacon valódi profik között meghirdették volna egy jó esztergomi városi tévé létrehozásának lehetősé­gét, súlyos, adófizetői millióinkkal biztos helyzetbe hoztak egy amatőr társulatot, kizártak egy létező másikat és jó néhányat, amelyekről eleve nincs is tudomásunk. Semmi nem változott. A műsorok ugyanolyan rosszak. Túl a továbbra is fennálló, soroza­tos technikai hibákon, résztvevői és vezetői (tisztelet a ritka kivételeknek) nem tudnak beszélni, hangsúlyozni, fogalmazni, alanyt állítmánnyal 'egyeztetni. Miért kell ebből kettő? Kétszer ugyanaz a zászlófelvonás, ugyanaz a bizottsági ülés; ugyanaz a külügyminiszter beszáll, kiszáll, mo­solyog - minek? Ez 1990-ben még érdekes lehetett. A varázsa engem is megérintett. Az­tán megjelentek a színen mind a nyu­gati, mind a hazai csatornák. Profi kivitel, profi tartalom. Most 17-18-at nézhetünk, még a leggyengébb, a szlovák kettő is (nálunk beszűrődik a jel a kábelre) körökkel élvezetesebb. Amatőrizmusról beszéltem. Félre­értés ne essék: nem sértésnek szánom. Éppen egy vérbeli profi, azaz vérprofi tévés, Friderikusz Sándor műsorában fogalmazta meg egy másik szakem­ber, Szinetár Miklós: „Az amatőrt a profitól az különböz­teti meg, hogy nagyon szereti, amit csinál, s egyszer-egyszer kimagasló­an magasat tud alkotni. De a folya­matos bizonyításra, mint a színész a színpadon, estéről estére: képtelen. Mert nem szakmája. Nem tanulta. Nincs rutinja, nincs a vérében. Mert nem profi." Acímbeli kifejezés az amerikai saj­tóban és üzleti kultúrában terjedt el ­nagyjából egy időben. Jelentése egy­szerre sokoldalú és egyértelmű: vér­profi az, aki az újságírásról-filmről­moziról-színházról, az üzletről min­dent tud. Mindent tud, ott nemcsak magától értetődően mozog, hanem uralja is a terepet. Senkit nem akarok megbántani. De egyszer szembe kellene nézni ezzel a kérdéssel: mit, miért csiná­lunk? Rafael Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents