Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-23 / 51-52. szám

| ^ BÉKÉS KARÁCSONYT, ESZTERGO M! ESZTERGOM < 1999. dec. 23. - 51-52. sz. * POLGÁRI HETILAP is VIDÉKE * Ára: 50 Ft Melocco Miklós a Várhegyen Mint arról már mindenki tud e hazában, a millennium alkalmából Esztergom, első királyunk szülővárosa Szent István megkoronázását ábrázoló szobrot kap, amelynek megalkotására Melocco Miklós Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, Magyarország Érdemes Művésze, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia tagja kapott megbízást. Melocco Miklós december 13-án délelőtt bejárta a Várhegyet, megtekintette az északi rondellát, az emlékmű jövőbeni helyszínét. Mi is ott voltunk a tervbemutatón, a Mindszenty iskola aulájában, ahol művészettörténészek, régészek, muzeológusok, építészek és más szakértők mondták el véleményüket, és egyben támogatásukról biztosították az alkotót. Melocco Miklós kérdésünkre elmondta: 1935-ben született Rómában, de tanulmányait már Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán Pálzay Pál, Kmetty János, Gyenes Tamás és Mikus Pál „keze alatt" végezte. Köztéri szobrai szerte az országban láthatók, reményeink szerint ezekhez csatlakozik 2000 végén az esztergomi is. Hatalmas kőszobor van születőben, magassága eléri a 10 métert, a köralakú posztamens átmérője meghaladja az 5 métert. A tardosi kőből faragott remekmű súlya több mint 60 tonna lesz! A 100 milliós költségű emlékmű megvalósítására megszületett a szerződés is, melyet Nemeskürty István kormánybiztos és Kiss-Rigó László, a Rudnay Sándor Alapítvány kuratóriumának elnöke az elmúlt napokban írt alá. (Pálos) f < ^ <8 o ^v ^/i ? c,, íie^ - r , ^ < Minden ünnep szép. A maga módján. Ezt a szépséget érdemes megőrizni. Persze időnként vissza kell kanyarodnunk az alapkérdésekhez, hogy megvizsgáljuk, de legalább is kísérletet tegyünk vizsgálatra. Mit jelent az, hogy ünnep? Színház? Dráma? Mit jelent az, hogy színház? Mit az, hogy dráma? Az ünnep (az Értelmező Szótár szerint): Nagyobb közösségben: jelentós esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. Nemzeti ünnep, egyházi ünnep, a munka ünnepe etc. Rendszerint munkaszüneti nap. Második verziójában: szűkebb közösség, család, személy számára jelentós, örvendetes esemény napja, évfordulója. Az ünnep tehát sokféle. De a Karácsony (lm úgy tetszik: Szent Karácsony) más. Egy. Egyetlen darab. Mert egyszerre egyházi, nemzeti, családi és a személy számára is jelentós, de közben a munka Az ünnep illata ünnepe is (aki munkával ünnepeitea hétköznapokat, másképpen fordul rá a valóságos, testközeli ünnepre). Nem volt könnyű megérteni, hogy az ünnep nem hétköznap. Ünnepteleti korszak után a kevéssé elhivatott ember számára ezt nehéz megérteni. Az ünnep közös előadás tehát, melynek ünnepeltjei, nézői, szereplői, rendezői is vagyunk. Éppen ez az oka, hogy négyszeresen kötelező figyelnünk a jelenlétünkre az ünnepben. 2. Minden ünnep szép. Szép a maga módján. Ezt a szépséget érdemesmegőrizni, előnyeit kiemelni, hibáit eltüntetni, véletlen defektjeit elhallgatni az adott időszakban. Ősi és mindmáig bevált az ünnepek négy szépségápoló csendje: 2. Ne beszéljünk a pénzről. 2. Ne beszéljünk a halálról. 3. Ne beszéljünk a gyerekek iskolai teljesítményéről. 4. Ne beszéljünk a politikáról. Nem magyarázom el. Ha nem is egyszerre mind a négy kényes pont, az mégis túlzás volna, de közülük néhány minden családra érvényes. Ezek olyan ősi bölcsességek, mint a szakmányban készült horoszkóphadaké. Nulla intuícióval is megtalálja mindenki a magára vonatkozót. Ha valaki akkora szerencsében részesült az elmúlt esztendőben, hogy mind a négy érvényes rá ezen az ünnepen, ó jobban teszi, ha végighallgatja a teljes karácsonyt, a teljes ünnepi etapot, mert képtelen lesz megállni, hogy valamelyiket szóba ne hozza. Az ünnep színház ugyan, de jó színház. Mitől jó egy jó színház? Senki nem tudja. Brook sem tudta. Ionesco sem tudta. A jó ünnepi színház nem áll másból, minthogy arra a néhány órára a hazai csapóajtó előtt lerakjuk a piacgazdaság kését, a politikai Coltokat, a családi viszályt. Winchestered, mint egy jobb western-kocsmában. És ha gyerekként indultunk, odabent gyerekként viselkedünk. Ha apaként vagy anyaként, azt sem tévesztjük el. Vagyunk, amik voltunk hajdanán. És a felismerés után nem kell alakítanunka szerepet. A szerep adott. Egyszerű, csendes, érvényes. Nincs mit túljátszani rajta. Nincs mit visszavenni belőle. Ezen a három napon értékelni sem kötelező. 3. Az ünnep szép. Egyenként másképpen szép. Egyenként van mit megőrizni az ünnepi délutánok, esték múlékony szépségéből. Számomra egy illat jelenti a Szentestét. Egy illat a gyerekkorból. A hatvanas évek sistergő, keservesen sercegő, szaloncukorpapírt felgyújtó csillagszórójának felidézhetet len illata. Amit csak otthon érzek, gyerekként, Szentestéken. O.Z.