Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-28 / 43. szám

1999. Október 28. Esztergom és Vidéke Miiig • 7 ivwivvwvwiwv^^ Halottak napján... mindannyiunknak van kire emlékezni! Amikor sírjaikon felpislog az általunk gyújtott mécses lángja, vagy a távoli sírkertekben nyugvókra gondolunk, legalább azokban a pillanatokban engedjük szívünkbe a felebaráti szeretet szikráját is. Legalább ezen a napon bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, remélvén: a mi vétkünk is megbocsátatik. Legalább most gondolkozzunk el azon az ősmagyar siralom-bölcseleten: ime por és hamu vagyunk! (abc) Fülöp Tamás emléke A megyében, szerte az országban tanítványai százai tisztelték, szerették hatalmas műszaki tudása, határtalan jósága és humanitása okán Fülöp Tamást, a Hell József Károly Műszaki Szakközépiskola igazgatóhelyettesét. Gyógyíthatatlan betegség támadta meg fáradhatatlan szervezetét, jól tűrte a szenvedést, mely után szeptember 18-án elhunyt. Temetésén a belvárosi temetőben a gyászolók sokasága vette körül koporsóját. Nagymúltú iskolája nevében Kora Antal igazgató búcsúztatójában többek között ezeket mondta: -... Kötődésed abból is fakad, hogy itt végezted el a középiskoládat, itt lettél technikus, majd itt állást vállalva lettél munkavégzés közben vegyipari gépészmérnök, majd mérnöktanár. Egy rövid kitérőre hagytad csak itt az iskolát, felsőbb kérésre, hogy az iparban is tevékenykedj, de ott is módot találtál az oktatásra. Visszatérve hozzánk, az iskola meghalározó tanára lettél, s mintegy 25 éven át sok tanulónak adtad át tudásodat, szakmád szeretetét. Mindig igényes tanár voltál, akinél „meg kellett dolgozni" az érdemjegyért. Szigorúságod mellett azonban mindig segítettél a rászoruló tanulóknak, nagyon sok esetben bennmaradtál az önként vállalt korrepetálásra, vagy vizsgára való felkészítésre. Mint osztályfőnök, jó pár osztályt elkísértél az érettségiig, s ők a megmondói, hogy mennyi emberséget, életre való felkészülést adtál át nekik. Jó közösségeket formáltál, amelyekben nem hiányzott a derű és a humor sem. Szeretted ápolni iskolánk hagyományait, s a Te javaslatodra rendezzük meg évek óta a végzős osztályaink szakestjét, Selmecbányái és miskolci hagyományokkal. Velünk, munkatársaiddal is nagyon jó emberi kapcsolatokat tudtál kiépíteni. Nagyon sokunkat, köztük engem is Te vezettél be a számítástechnika rejtelmeibe, szabad idődet áldozva ránk, s mint gyakorlati oktatásvezető nagyon jó kollektívát kovácsoltál össze az utolsó négy évben. Én személyesen 26 éve ismerlek, és ezért örültem, mikor egyöntetű tantestületi támogatásra júniusban elvállaltad a nem könnyű igazgatóhelyettesi státuszt. Sajnos, ezen a területen már nem tudtad bizonyítani képességeidet, aminek most nap mint nap érezzük hiányát. Mintha megérezted volna, hogy korán távozol közülünk, minden percet kihasználtál a munkára. Iskolai feladataid mellett tanítottál felnőtteket levelező tagozaton, szakfelügyelő voltál, tankönyveket írtál és lektoráltál, tanfolyamokat vezettél és még arra is jutott időd, hogy részt vegyél a kertvárosi TV munkájában. Már nagy betegen is a munka éltetett Téged. Még részt vettél augusztus 26-án a javítóvizsgán, mert nem akartad, hogy mások dolgozzanak helyetted. Utolsó személyes találkozásunkkor is az iskola ügyeivel kapcsolatban adtál hasznos tanácsokat. Még akkor is az érdekelt, hogy megérkezett-e a fax a tankönyveddel kapcsolatban, amelyben egy ábrát nem jó helyre tettek, de Te még korrigálni akartad azt, mert mindig tökéletes munkál szereltél végezni. Tankönyveidből még hosszú ideig tanulni fognak a diákok, akiket tanítottál nem fognak elfelejteni, s nekünk kollégáidnak, munkatársaidnak, barátaidnak hosszú ideig nagyon fogsz hiányozni. Az egyház nevében Szabó László evangélikus lelkipásztor vezette a szertartást, majd sírját elborították az emlékezés virágaival. (P.I.) In memóriám Németh András Október 20-án a szegedi Dugonics Temető lélekharangja dr. Németh Andrásért szólt. Az orvos professzor, az első magyar veseátültetés megvalósítója, a jó tollú író, Szegeden 1998-ban az „Év embere" kitüntettje elköltözött az élők sorából. Mit jelent számunkra Esztergomban Németh András emléke? A ma már feledés homályába merülő 1944^45 telében frontvárosi történelmünknek meghatározó személyiségévé emelte őt a kegyetlen háború. A Ferences rendházba települt hadikórház nyugatra menekül és a sebesültek tömegét nem tudják magukkal vinni, de még a halottak eltemetésére sincs idő. Mi lesz a sorsuk orvosi ellátás nélkül a hol német, hol orosz fegyverek uralmi váltakozásában? Ebben a krízishelyzetben győz Németh András szegedi medikusban az emberiesség-kötelessége, és élete veszélyeztetésével visszamarad, vállalva a beláthatatlan kockázatot, hogy a minimális lehetőségek szintjén minden erejével mentse a sebesültek életét. Példaadásával társakat kap Faragó páterben, önkéntes nővérekben, akikkel vállvetve küzdenek az egyre nagyobb nehézségekkel. És golyózáporban, tömegsírba temetnek a szentgyörgymezői temető Duna felőli oldalán. Majd évtizedeken keresztül hallgatni és felejteni kellett. A „Tétova esztendő" című kisregényében és az abból készült rádiójátékban ő idézi fel a fél évszázaddal előtti eseményeket, amelyre Nagyfalusi Tibor felfigyel. 1998 tavaszán látogat el városunkba író-olvasó találkozóra, amelyen néhány, volt sebesült is résztvett, felidézve történelmünk ezen hónapjait. Az emlékezet és a lelkiismeret katarzisában ekkor születtek gondolatok, fogadalmak az ismeretlen katonák hősi emlékművéről, a ferences rend épületének emléktáblájáról, amelynek tiszteletet adó megvalósítására most jó alkalom az 55 éves évforduló. Ha a halottak napján utunk a temetőbe visz, az emberség tiszteletével gyújtsunk gyertyát a tömegsír ismeretlen katonái és a Németh András vezette életmentők már elhunyt tagjainak emlékére is! Az Einczinger családdal találkoztunk Előző lapszámunkban tudósítottunk a Sugár Galériában kiállított és eddig még tárlaton nem szerepelt Einczinger-grafikákról. A család tagjainak érdeklődését is felkeltették a Prunkl János festőművész tulajdonában lévő értékes képek és megtekintették azokat. Bánhidy László munkatársunk lencsevégre kapta a vendégeket, képünkön balról jobbra: dr. Alberti Péter, Albertiné Einczinger Kató, dr. Bartal Ernőné Einczinger Lívia, Meleghné Bartal Mária, Melegh Imre és Bánkutiné Bartal Judit. (os) Sekély fold Mindig zöld, Hazám ottSxivcm ott. Jaj, ke szép Székely nép! Székely vér: Magyar ér..." /1670. Szeöke Ambrus/ A Táti Kultúrház és A Magyarok Világszövetsége Esztergom és környékének szervezete szeretettel vár minden érdeklődőt 1999. október 29-én pénteken 19 órára a Táti Kultúrházban /Tát. Mórici Zj. 1/C-I rendezendő KÖNYVBEMUTATÓRA A rendezvény házigazdája: Kát a: Fercncoé Katalin kultúrigzgató dr. Marosi István Magyarok Világszövetsége Bemutatásra kerül: VÁRAD1 PÉTER PÁL -LÖWEI LILLA NAGYKUKULLO ES ÜDVARHELY VIDEKE című honismereti fotóalbum Az album kereskedelmi forgalomban nem kapható, a helyszínen 2800,- Ft-ért meg vásárolható.