Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-21 / 42. szám

333- október Ili Esztergom és Vidéke I Csillagászati hónap kezdődik! A Regimontanus Csillagászati Klub újra meghirdette korábbi nagysikerű ílőadásainak folytatását. Október 26-án 17 órakor indul a sorozat Bakos Gáspár fizikus „Az űrtávcső felfedezései" előadásával. Hetente lesz rendezvény, melyre 300 forintos bérlet váltható a Zöldházban. Egy-egy alkalomra a belépő 100 forint. A teljes program: Október 26.: Az űrtávcső felfedezései Előadó: Bakos Gáspár fizikus November 2.: A Marskutatás újdonságai Előadó: Keresztúri Ákos, az MCSE titkára November 9.: Különleges csillagok Előadó: Kiss lászló asztrofízikus November 16.: Hogyan fedezzünk fel szupernóvát? Előadó: Berkó Ernő, a Meteor rovatvezetője November 23.: Kis lépés az embernek... Előadó: Mécs Miklós szakkörvezetó November 30.: A magyar csillagászat nagyjai Előadó: dr. Gazda István tudománytörténész Az előadásokat követően a résztvevők élvezhetik a csillagokat a Magyar Csillagászati Egyesület távcsöves bemutatóján. (os) C'est la vie Jobbára nem szeretek vásárolni. Zavar a tömeg, a kényszerű sorban állás, az hogy nem tudok eligazodni a polcok között, hogy a jobb kezemben ott a kosár, a balban pedig egy cetli azzal a listával, amit nem szabad elfelejtenem, miközben sután lavírozgatok a nálam rutinosabbak között... Pedig néha a polcok között botorkálván vagy a felvágotakkal teli pultnál várakozva tanulságos, sőt megrázó élményekkel gazdagodva térhet haza az ember útközben el-elmélázva a látottakon, hallottakon. Noha a kényszerűen megszokott körökön számomra viszonylag kívül esik, egy barátom javaslatára a közelmúltban betértem az egyik hentesüzletbe. Sok jót hallottam róla, hogy tiszta, kulturált, udvarias a kiszolgálás, bő a választék, miegymás. Tömeg ugyan volt, de már a belépéskor szembetűnt, hogy a portékát nem csupán plakátokon reklámozzák, hanem amúgy ínycsiklandozva, kóstolni való katonák formájában is. Az üzlet valóban tiszta volt, mint egy jól karbantartott patika, a pult mögött az eladók nem trécseltek, hanem valóban eladtak, a sor ütemesen haladt előre. Előttem egy apró, görnyedt hátú, ám szemlátomást „jobb napokat látott" idős néni állott. (A jobb napokat úgy 1945 előttre vonatkozóan értem.) Csirkeszárnyat kért. Nem bélszínt vagy combot, nem is hasalját, csirkeszárnyat, néhány darabot. Kettőt gondolom a levesbe, hármat meg talán kisütni vagy kirántani maga-magának vasárnap a mise utánra. Elszégyelltem magam a papírkámon éktelenkedő darált marhahúsomért, amiből bolognai spagettit szándékoztam készíteni szombat estére barátaimnak. A hentes fiú számlálatlanul pakolta a szárnyakat a zacskóba, gyors „mérés", azután mondott egy összeget, amely igencsak távol állt a kifüggesztett ártól. A néni kotorázott az aprópénz között - annyi még éppen akadt. Udvariasan megköszönte a kiszolgálást és épp távozóban voit, amikor a hentes utána szólt leszelve kétujjnyi füstölt császárhúst. - Ez pedig a cég ajándéka! A néni döbbent arccal, kissé tétován nyúlt a csomagért... Hirtelen eszembe ötlött: fél évszázada volt önérzete nem érzi-e most sértve magát? Nem érezte. A szegénység nagy úr és sok mindenre megtanít, például arra, hogy fogadd el, amit jószívvel adnak, főleg ha egykoron te is adtál! Hazafelé menet elragadott a fantáziám. Ez a megduzzadt ízületektől deformált ujjú, töpörödött, magányos öregasszony fél évszázada talán katonaszökevényeket bújtatott, férjét esetleg akkor látta utoljára, amikor egy éjszaka beültették abba a bizonyos fekete autóba, azután túléve a kitelepítést mindössze annyija maradt, amennyit a jóindulatú szomszédok megőriztek, néhány porcelán, gyertyatartó, bútordarab. Lehet, hogy épp órá mindez így vélhetően nem igaz. De hányójukkal történt, történhetett meg, mígnem most csak néhány csirkeszárnyra és kétujjnyi jóindulatú császárhúsra futja. „C'est la vie." Ez az évszázad, az évezred legutolsó százada sajnos valóban ilyen! Varga Péter Természetgyógyászat A jógik és az interocepció Sokan úgy vélik, a mai modem tudomány annyira fejlett, hogy azt a minden technikai segítséget nélkülöző önmegfigyelés - amilyen a jóga is - soha utol nem érheti. Igazat kell adni azoknak, akik így vélekednek, de csak bizonyos tekintetben. A különböző szakmák mesterei ugyanis a gyakorlati tudás olyan fokát érhetik el, amilyet semmilyen elméleti képzés meg nem adhat. Hasonló gyakorlati típusú tudásuk van a jógiknak is, amihez hozzájárul még az iskola adta tudás is, amely a mesterről a tanítványra szálló ismereteket generációkon keresztül gyarapította. A természetben szerzett ilyen tapasztalat sokszor még túl is tehet a tudós ismeretein. Hogyan ismerheti meg a jógi az emberi testet jobban, mint mi? Úgy mint a pigmeus az őserdő életét: benne él. Interocepciónak, belső érzékelésnek nevezi a modern tudomány azokat az érzeteket, amelyek nem a külvilágtól, hanem saját szervezetünkből hoznak információkat. Érdekes, hogy mi ezekre a zsigeri érzékszervelae alig figyelünk, holott őseink még jól ismerték őket. Ezért van az, hogy a modern embernek a saját szervezetéről van a legkevesebb közvetlen ismerete. Ismeri ugyan testét, de kívülről, látása, hallása révén, bonctani, élettani tankönyvekből. A jóginál pontosan fordított a helyzet: ő a tudását saját szervezetéről döntő többségében belső szerveiből jövő, interocepciós érzeteiből gyűjti össze. A jógi tehát nem valami természetfölötti jelenséggel foglalkozik, mint ahogy sok külső szemlélő hiszi. Ha mi egy kísérletnek az idegrendszerre gyakorolt hatását vizsgáljuk, akkor az eredményt mindig valamilyen műszer mutatóján olvassuk le. A jógi viszont a gyomrából, tüdejéből, szívéből az agyába futó érzeteket figyeli, összehasonlítgatja korábbi tapasztalataival, és aránylag igen pontos irányadóul használja az egyes jógagyakorlatok értékének lemérésére. Ahhoz persze, hogy ezekből a homályosan érzett szervérzetekből tudományos megállapítás szülessen, nem elég csupán egy személynek akár egész életén végighúzódó szorgalmas gyakorlása, kitartó megfigyelése, hanem a nemzedékeken, évezreden át tartó tapasztalat-átadás, maga a jógaiskola kell. A legújabb időkben a modem tudományban is mindinkább teret hódít az interocepció vizsgálata, kezdik felismerni jelentőségét. Ez az interocepció-kutatás azonban megintcsak nem a jóga módszereivel történik, tehát a kutatók nem önmaguk szervérzéseit figyelik, hanem kipreparálják a kísérleti állat egyes szerveit, és az idegrendszeri hatást műszeresen mérik. Ez a jógik és a mi tudásuk eltérésnek legjellemzőbb kifejezője. Minthogy az idegrendszeri jógagyakorlatok lényegét a szervérzések megfigyelése és befolyásolása alkotja, nyilvánvaló, hogy a jógi semmiféle komoly tudást nem szerezhet a szervezetében tapasztalható biológiai törvényszerűségek megismerésén kívül. A jógi a külvilágot, környezetét kevésbé ismeri, ilyen jellegű tudása eltörpül ahhoz a szédítő tömegű ismeretanyaghoz képest, amit mi a modem technika segtségével könyvtárainkban felhalmoztunk. A baj ott kezdődik, amikor a jógi, bár a körülötte lévő természetről kevésbé tájékozott, mégis bátran nyilatkozik róla. A mai tudomány művelői gyakran éppen ilyen meggondolatlanul nyilatkoznak a jógáról, noha annak lényegét nem ismerik. Mi is tulajdonképpen a jóga? Nem más, mint sok ezer éves szervérzéstan, a zsigeri érzetek megfigyelésén alapuló egészségtan. (Dr. Vigh Béla írásainak felhasználásával) Kertbarátoknak a trágyázásról A legfontosabb kerti munkáink közé tartozik októberben a trágyázás és a talajforgatás. Vannak, akik esküsznek a szervestrágyák használatára, mások minimális szervestrágyázás mellett inkább a műtrágyákat részesítik előnyben. A szervestrágyázás és a műtrágyázás mértéke mindig a talaj fizikai állapotától és tápanyagellátottságától függ. A jó minőségű szerves trágya nagyon drága, nehezen beszerezhető ráadásul kiszórása sok fizikai munkával jár -, ezért nem célszerű a kert egész területén szétteríteni. Nem is minden zöldségféle igényli, sőt vannak fajok, amelyek minőségét, eltarthatóságát kifejezetten rontja a szerves trágya. Ilyenek: a sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, spenót, saláta, cékla és a kapor. A szerves trágyát elsősorban a talaj szerkezetének javítása céljából adjuk, de természetes, hogy ezzel együtt jelentős mennyiségű tápanyagot is kijuttatunk. A gyorsan melegedő, laza homoktalajon a szerves trágya lebomlása hamarabb megtörténik, így az első évben több növényi tápanyag válik szabaddá, s ezért kevesebb műtrágya is elegendő. A műtrágyát is a szerves trágyával együtt szórjuk ki, ősszel főleg a foszfort és káliumot, mivel ezek erősebb talajkötődésük miatt lassabban mozognak, nehezebben mosódnak ki. A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat elsősorban a káposztafélék és a tökfélék igénylik nagyobb mennyiségben.