Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-14 / 41. szám

4 •/:"•' ÍEsztergom és Vidéke liül október14, SZALON / Budapest 1111 Karinthy Frigyes út 22. Telefon/Fax: 209-37-06 Tisztelt vendégeink, kedves közönségünk! Munkatársaim és a magam nevében szeretettel köszöntöm mindazokat, akik érdeklődésükkel jelenlétükkel megtisztelik intézményünket. Mindnyá­jan azon vagyunk, hogy kellemes, hangulatos környezetben, színvonalas programok szervezésével hozzájáruljunk az Önök szabadidejének hasznos eltöltéséhez, hogy kedvvel térjenek be hozzánk rendezvényeinkre, akárcsak egy kávéra, egy pohár italra is kávéházunkba. Kérem, válasszanak program­jaink közül, tiszteljenek meg bennünket érdeklődésükkel, jelenlétükkel. Fábryné Márk Anna igazgató A KARINTHY SZALON OKTÓBERI PROGRAMJAI: - 17-én, 18 órakor: Gitárkoncert (Csáki András és Szilágyi Sándor koncertje) - 26-án, 18 órakor: „Végy karjaidra, idő" (Hórányi László és Mackó Mária színművészek Sinka István estje) - 28-án, 18 órakor: „Trianon a reformkorral kezdődik: nemzeti sztereotí­piák zsákutcája" (Téma- és vitavezető: dr. Csá/cy István egyetemi tanár) Október 17-étöl minden vasárnap 10.30-tól vasárnapi matiné! - 17-én Vitéz László (bábelőadás), - 24-én Mesemozi (animációs filmvetítés), - 31-én Róka koma és Tapsifüles (bábelőadás) Október 20-ától november 7-éig Kulcsár Béla marosvásárhelyi szobrász­és festőművész emlékkiállítása tekinthető meg naponta 10-től 22 óráig. A Szalon megközelíthető a 6, 18, 19, 41, 47, 49-es villamossal és a 7, 86-os autóbusszal. Múltunkból: bognárok Szentgyörgymezőn A termőföld műveléséhez a bogná­rok különböző szerszámnyeleket, eszközöket - (kubikus) talicskát, tra­g ácsot saroglyát (tróg) stb. -készítet­tek, de a kocsi- és egyéb fakerekek is műhelyeikből kerültek ki. A faanya­got rönkökben vették meg, ékekkel hasították szét és szárították. Minden munkadarabhoz a megfelelő fa anya­gát használták. A megmunkáláshoz szerszámokra volt szükség. A legfon­tosabb a faragószék, a csikó volt. Fű­részeket, vonókéseket, szekercéket, baltákat, fúrókat, gyalukat, vésőket használtak. Készítettek parasztszeke­ret, kocsit, féderes- és stráfkocsit, hin­tót (fiákkert), csézát (bricskát). Szentgyörgymezőn 1898-tól Fritz Józsefnek a Vár utcában, 1930-tól Só­gor Jánosnak az Iskola (ma: Nagy Sándor) utcában, 1936-tól Szentgyör­gyi Sándornak a Dobozi Mihály utcá­ban volt bognárműhelye. ATSZ-szer­vezés után ezek egymás után szüntet­ték be működésüket. A kerekek agyát, küllőit és az ívda­rabokat elkészítve összeáltították és a kovácsműhely előtt megfelelő segéd­eszközökkel ráhúzták a felhevített vaskarikát, a „ráfot". A parasztszekér létraszerű oldalak­kal ellátott jármű volt. Aratás után a kévéket, máskor a szénát és lucernát hordták ezeken a szérűbe. Dyenkor az első és hátsó keresztrudakat tették fel, melyek végén fatüske állt ki, amelyre ráfűzték az ún. vendégoldalt, így nö­velve a szekér térfogatát. Vendég­oldalak nélkül szállították haza az er­dőről az ölfát, rőzsekötegeket. A parasztkocsi oldalai, ellentétben a szekérrel zártak, deszkázottak vol­tak. Szenet, zúzottkövet, terményt zsákban vagy kosárban hordtak rajta, de a lekaszált zöldtakarmányt is, ilyenkor hátul felrakták a saroglyát. Ősszel a letört kukoricacsöveket vit­ték haza, a házhoz. A fédereskocsi laprugókkal, 25-30 cm-es oldaldeszkával ellátott szállító­eszköz volt. Ezen a paradicsomot, a szilvát, szőlőt és egyéb, rázkódást nem tűrő gyümölcsöt, zöldséget szál­lították a budai és a pesti piacokra. A stráfkocsik alacsonyabb, erősebb rugózatú, magasabb oldalfalakkal el­látott kocsik voltak. Ezek már nehe­zebb anyagok szállítására voltak al­kalmasak. Ezzel fuvarozták az eszter­gomi gyárak késztermékeit Buda­pestre, és onnan ugyanezen gyárak­nak a nyersanyagot és a kereskedők­nek különféle árucikkeket. Szent­györgymezőn ilyen fuvaros voh Mol­nár János (Moni), Bádi János (Szuvat Bádi) és Molnár István. A háború után ezeknek már gumikerekeik lettek. Személyszállításra készültek a hin­tók (fiákkerek, konflisok), melyek mélyfekvésű, pámázott ülésű, lapru­gós kocsik voltak. Az eső ellen a fel­húzható ernyő védte az utasokat. La­kodalmakban, virágfüzérrel feldíszít­ve az ifjú párt szállították rajta az anyakönyvvezetőhöz és a fényké­pészhez, a násznépet is ezen hordták a lakodalmas házhoz. Voltak, akik megfelelő díjazásért vitték az utaso­kat a megadott helyre. Ezek voltak a bérfuvarosok, konflisok; Szent­györgymezőn Bandor István, Kollár István és Csatkay András. Ugyancsak személyszállításra készült a cséza vagy bricska. A rugózás fölött kissé magasabban voltak a párnázott ülé­sek. Ezen nem volt ernyő. Határbejá­rásnál, vadászatoknál használták. Bélay Iván Dorogi fúvósok gálakoncertje Október 3-án a Dobó gimnázium aulájában a Zenei Világnap alkalmá­ból díszhangversenyt rendeztek, mely egyben az 1999-2000. év bérleti soro­zatának nyitórendezvénye is volt. Né­methy Attila zongoraművész, a Zene­akadémia tanára megnyitójában ki­emelte az Esztergomi Városi Szimfo­nikusok tiszteletre méltó törekvését az évente visszatérő nívós koncerte­kért, a mindig igényes műsorválasz­tásért, a kiváló szólisták megnyerésé­ért. Némethy tanár úr külön köszön­tötte az est főszereplőit, a Dorogi Né­met Nemzetiségi Kulturális Egyesü­let Bányász Zenekarát, fennállásuk 110. évfordulóján. Elmondta róluk, hogy Annavölgyön cseh és morva bá­nyászok alapították 1889-ben, az or­szág első bányász zenekara volt. A működésüket a mindenkori bányai­gazgatóság biztosította, 1918-tól köl­töztek Dorogra. Itt folytatták a zené­lést Fleischer Ferenc karnagy vezeté­sével. Az első világháború után a Ba­zilika karnagya, Bánáti Buchner An­tal volt a vezetőjük. Majd visszatért hozzájuk Fleischer Ferenc egészen nyugdíjazásáig, akitől Gáldi Ferenc vette át a karmesteri pálcát. Neki nagy érdeme volt abban, hogy a második világháború után újraszervezte a megritkult zenekart. A hatvanas évek­ben kezdődött el az országos fesztivá­lokon való megmérettetésük, ekkor már Gáldi Ernő lett a zenekar vezető­je. A hetvenes évek újabb fejlődést hoztak azzal, hogy előbb Csehszlová­kiában, majd a Német Szövetségi Köztársaságban szerepeltek fesztivá­lokon. Ostravában 1973-ban a zsűri diplomáját nyerték el, majd 1974-ben Tailfingenben kitüntetéssel szerepel­tek. Ebben az időszakban Lénárd Elek vezette a zenekart, Bulhardt Vilmos volt a másodkamagy, aki később át­menetileg 1987-ig vezető is volt, ami­kor a bányász szakszervezet felkéré­sére a fővárosban karnagyoskodó Za­gyi István vette át a vezetést, aki je­lenleg is karnagya a fúvósoknak. 1995-tól új szervezeti formában a Dorogi Német Nemzetiségi Kulturá­lis Egyesület keretében működnek, fő támogatójuk az önkormányzat, vala­mint a Dorogi Szénmedence Kultúrá­jáért Alapítvány. A dorogi zenészek ünnepi 2 órás műsorukban sikerszámokat játszot­tak. Az elhangzott művek között volt a Fekete gyémántok, a Tedeum, Csí­nom Palkó, Fegyvertánc, Gerschwin egyveleg, filmzenéi részletek, mexi­kói dallamok, rock and roll válogatás és ráadásként a Radetzky-induló. Za­gyi István vezényletével mesterien szólt a 40 tagú zenekar, minden szá­muk vastapsot kapott A koncert vé­gén Rosta Béla a szimfonikusok elnö­ke és Reményi Károly művészeti ve­zető köszöntötték a jubiláló fúvóso­kat (fotónkon), majd a vendégek ne­vében Uresch Miklós elnök tett hitet a két szomszédos együttes további szakmai együttműködése mellett Pálos

Next

/
Thumbnails
Contents