Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-30 / 39. szám

Esztergom és Vidéke Az ápolók elhivatottsága sokat segít A Vaszary Kolos Kórház rekonstrukciójáról indított sorozatunk eddigi részeiben a száz éves épületek felújításáról, átépítéséről, osztályok elhe­lyezéséről, a szakmai szerkezetváltás sürgősségéről, az élelmezésről olvashattak. Most - arra is tisztelettel emlékezve, hogy a szatmári irgal­masnŐvérek éppen 120 évvel ezelőtt, 1879. október l-jén vették át az esztergomi közkórházban az ápolási teendőket - a gyógyítómunkának erről a sarkkövéről érdeklődtünk Tóth Gáborné ápolási igazgatótól. - A megye második legnagyobb kórházában milyen az ápolói sze­mélyzet összetétele, hogyan működ­tethető a több mint hatszázas csapat? - Kórházunk fekvőbeteg osztálya­in és a járóbeteg ellátásban összesen 613 ápoló, szakápoló, asszisztens és főiskolát végzett szakdolgozó teljesíti az ápolási, az ápolással kapcsolatos feladatokat. Az ápolónők általában 12 órás műszakban, az asszisztensek nagy többsége ügyelettel biztosítják a folyamatos ellátást. Dolgozóink nagy többsége ma már rendelkezik a munkaköréhez szüksé­ges képzettséggel; intézményünk szakképzési és szakképesítési muta­tói országosan is elismertek: felsőfo­kú és főiskolai végzettséggel 108-an rendelkeznek, tehát az összlétszám közel 20 %-a. Idén 571 szakdolgozó vett részt iskolarendszerű képzésben és különböző szintű továbbképzés­ben, melynek célja a minőségi mun­kavégzéshez szükséges új ismeretek elsajátítása. Nehézséget okoz viszont, hogy az oktatáshoz szükséges anyagi feltételeket nem tudjuk teljes körűen biztosítani. A támogatást sikeres pá­lyázatok útján, valamint különböző intézményi, vállalkozói, egyéni segít­séggel oldottuk meg. Az adományo­kat ezúton is hálásan köszönjük! -Honnan jön az utánpótlás? A haj­dani, legendásan felkészült irgalmas­nővérek visszatértek már? - Ápolónőink utánpótlását elsősor­ban az Árpád-házi Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskola biz­tosítja. A helyi képzés előnye, hogy a kórház igényeit folyamatosan figye­lembe veszi, valamint a kötelező tan­anyag elsajátítása mellett a helyi kö­vetelményeket, elvárásokat, szokáso­kat is megismerhetik a hallgatók. Az oktatásban a kórház nővérei, orvosai is aktívan részt vesznek. Nővéreink 60 %-a a fenti intézményben szerzett oklevelet. Oktatókórház lévén szoros kapcsolatunk van több vidéki és bu­dapesti szakközépiskolával és főisko­lával is. így idén 62 tanuló végezte intézményünkben a kötelező nyári gyakorlatokat. Az irgalmasrendi nővéreknek fel­ajánlottuk együttműködési szándé­kunkat, szívesen vállaljuk a tanuló nővérek gyakorlati oktatását is, Piros­ka nővér kórházban tartott angolórái­ra ma is szeretettel emlékezünk. - Mint ápolásvezető, hogyan látja a patinás kórház jelenét, és mégin­kább a jövőjét? - A kórházunkban meglévő problé­mák nagy többségét országosan is is­mert gazdasági nehézségek okozzák. Véleményen szerint, ha az 1994 óta folyamatosan kért külső támogatást megkapnánk, akkor nagymértékben csökkenne a belső feszültség is. A nővérek, szakdolgozók összefogásá­nak köszönhető, hogy az ápolói mun­ka színvonala a hiányos feltételek mellett sem csökkent, viszont gondot okoz az alacsony bérek miatti fluktu­áció növekedése. A hosszú évek óta becsületesen, nagy szakmai tudással és gyakorlattal rendelkező dolgozók kizárólag hivatástudatuknak köszön­hetően nem hagyják el az intézményt. Nemcsak nálunk, hanem országos szinten is megfigyelhető, hogy a szakdolgozói, nővéri munka nem kap kellő elismerést és támogatást. Ilyen körülmények között vigasztalást csu­pán a betegeink körében végzett úgy­nevezett „elégedettségi" vizsgálat eredménye nyújt... (p ó, os ) - Pályafutásának eddigi meghatá­rozó állomásaira hogyan gondol? - Kisgyermekkoromtól Eszter­gomban élek. Első meghatározó él­ményeim a Lőrinc utca, a strand, a sziget, a Kis-Duna-part környékéhez kötnek. Itt jártam iskolába, majd kö­zépiskolába a ferencesekhez. Ebben az időben az egyetemi felvétel egyhá­zi gimnáziumi végzettség esetén „gyári ajánlást" igényelt, így 1961­62-ben segédmunkásként dolgoztam a mai ÉGIS gyógyszergyárban. Jó is­kola volt ez, mindenkinek előírnám... 1962-től a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészkarán tanultam. Úgy terveztem, hogy az egyetem el­végzése után néhány évig Esztergom­ban maradok, így elhelyezkedtem az éppen gyógyszergyártásra átálló do­rogi szénlepárló üzembe. A néhány évből lassan egy élet lesz. Az üzem­ben hamar komoly feladatot kaptam. Dolgoztam a kutatásban, majd üzem­vezetői, később főmérnöki, és most igazgatói beosztásban. Elődöm, Benczik Tamás 1988-tól, 11 éven át irányította a dorogi gyárat. Gyárunk az elmúlt időszakban a térség egyik meghatározó nagyüze­mévé vált. Az itteni szolgáltató cége­ket is figyelembe véve mintegy 1500­an dolgoznak itt, családjukkal együtt 4500 ember kenyerét biztosítja a gyár működése. Legtöbben Dorogról és Esztergomból járnak be, számos dol­gozónk a környező falvak lakója. Arckép: Kápolnai Dezső gyárigazgató A Richter Gedeon Vegyészeti Rt. dorogi gyárának élén 1999. július l-jétől Kápolnai Dezső áll. Elődje, a köztiszteletet élvező Benczik Tamás nyugállományba vonult. Az új igazgatót az esztergomiak leginkább mint a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület elnökét ismerik. Most azoban gyárigazgatói munkája felől érdeklőd­tünk, hiszen a Richter dorogi gyára annyi dolgozót foglalkoztat, mint megyénk élenjáró cége, a Magyar Suzuki Rt. - A Richter márkanév ismert föld­részünkön, sőt a tengerentúl is. Mi­lyen felelősséget jelent ez Önre néz­ve? - Részvénytársaságunk éves érté­kesítési bevétele meghaladja az 50 milliárd forintot, közel 80 országba szállítunk. Cégünk a legrégebbi és a legnagyobb magyar gyógyszergyár. Budapesten a századforduló óta, Do­rogon 32 éve folyik gyógyszeralap­anyag-gyártás. A Richter Rt. két nagy gyárban állítja elő a gyógyszeralap­anyagokat, a budapestiben (Kőbá­nya) és a dorogiban. A két egység kapacitása jelenleg közel azonos. Több éve folyik a budapesti termékek fokozatos Dorogra telepítése, korsze­rűsítéssel egybekötve. Néhány napja járt nálunk a világ egyik vezető gyógyszergyártó cégének vezérkara. Az ő véleményüket mondom: a doro­gi üzem az európai élvonalban van. Itt állítjuk elő a közismert Panang in alapanyagát, mi gyártjuk a gyomorfe­kélyt gyógyító Cimetidint, a Donal­gint, a Noxiront, a Stugeront, a B12 vitamint, de résztveszünk a Cavinton, a vérnyomást csökkentő Ednyt és az ugyancsak fekély elleni Quamatel szintézisében is. Rövidesen újabb öt gyógyszeralap­anyaggal bővül a paletta. Legújabb jelentős beruházásunk célja a szteroid molekulacsalád (fogamzásgátlók, nő­gyógyászati szerek, gyulladáscsök­kentők) totálszintézissel történő elő­állítása. Az üzemet számítógépes fo­lyamatirányítással működtetjük. Büszke vagyok rá, hogy ezt a felada­tot a környékből kikerülő jól képzett szakemberek, kollégáim világszínvo­nalon teljesítik. A Richter az egyetlen magyar gyógyszergyár, melyet pénzügyi be­fektetők privatizáltak, mely magyar vezetés irányítása alatt maradt, és melyben a tulajdonosok egyértelmű érdeke a magyarországi fejlesztés. A legfontosabb feladatunknak a gyár további gyors fejlesztését és kor­szerűsítését tartom, ezzel a térség egyik „gazdasági motorja" szeret­nénk maradni. A másik fontos feladat, hogy munkahelyteremtő és fejlődést segítő tevékenységünk a lehető leg­kevesebb kellemetlenséget (zajt, bűzt, stb.) okozza az embereknek, mindannyiunknak. Ehhez megfelelő pénzügyi háttérrel, környezetvédelmi programokkal rendelkezünk. A prog­ramok végrehajtása folyamatban van. Pálos Imre

Next

/
Thumbnails
Contents