Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-09 / 36. szám

1999. szeptember 9. - Esztergom ésVidéke Nyílt levél Szentgyörgymezőre A címzettek: Kreivich Gyula és Nemes László Kedves Címzettek! Engedjétek meg, hogy sok szülő nevében fogalmazott köszönő soraimat nyilvánosságra hozzam e lap hasábjain. En is azok közé a szülők közé tartozom, akik nem rendelkeznek annyi szabadsággal, amennyi napból áll az iskolások nyári vakációja. így számomra is visszatérő gond: mi legyen a gyerekkel? Kulcs a nyakban, egész nap az utcán? Nagyszülők? Ezek részmegoldások, bár az utóbbi „hasznos" is, de a nagyszülőknek huzamos időn keresztül tán kicsit fárasztó. Részmegoldás volt az Olvasókör által szervezett, másfél nyári hónapon át tartó fafaragó- és rajzszakkör. De micsoda részmegoldás! Csak azok tudják - a résztvevő gyerekeken kívül értékelni, akik fogadni tudták a szakköri délelőttökről hazatérő gyerekeket, vagy este találkoztak velük: csillogó szemek, alkotások a kézben, minden második szavukban Gyula bácsit, Laci bácsit - szeretettel - emlegető beszámolók. Aztán a nyári foglalkozásokat lezáró paprikáskrumpliparti a Duna-partján, a vízparti vetélkedők, a fűzfasípok (Laci bácsi készítette), a kellemes, „odafígyelős" beszélgetés a szülőkkel. Mindezt ingyen: a szülőknek egy fillérjébe sem került, még a rajzpapírt is ingyen adta az Olvasókör! (Úgy tudom, hogy a papírt az első szóra szintén ingyen ajánlotta fel egyik papírgyárunk.) Szóval „csudabogarak" maguk, kedves Gyula és László! Köszönjük! Nagyon köszönjük! Tisztelettel: egy szülő, akinek iskolásgyereke élménydús napokkal lett gazdagabb a nyáron az Önök jóvoltából. Nemere István REJTEKUTAK 47. Nyárutó Nem zivatar és nem zápor. Nem hirtelen jött, váratlanul, nem csapkod villám, és nem dörög az ég. Ez inkább lassan sündörgött a város közelébe. Talán a folyón túlról érkezett, mint oly sokszor. Este volt már, senki sem látta a felhőket. Talán az tűnt fel, hogy a csillagokat is eltakarták a kósza felhők. Mind több lett belőlük, megtorpantak a város fölött. Összebeszéltek, roszszat akartak..? A nyári forróságot is ellopták. Míg este oly hőség uralta a tájat, hogy ember és állat szédelgett csak - azok a felhők már úton voltak felénk. Aztán éjszaka egyszercsak megeredt az eső. Arra ébredtem, hogy kicsinyt énekel az eresz. Nem csorgott-zubogott-hörgött benne a víz, mint igazi, komoly esők alatt. Most csak finoman szitált, mintha nem venné komolyan a dolgot. A felhők leve határozatlanul esett, és idelent még a növények sem érezték. De aztán órák múltak és csak esett, esett. Kitartóan nedvezte a tetőket, végül a különálló cseppek egymásra találtak, lejtőt keresve egyesültek észrevehetetlen kis patakokká. A tetőcserepeken adva volt a lejtő, hát mind lefelé indult. A legnehezebb dolga az elsőknek volt, a cserepek melege szinte beszippantotta őket. A száraz anyagon porba fulladtak, elkenődtek, semmivé lettek. De jött az erősítés és lassan a földön, füvön is szaporodtak. Láthatóvá lettek. Amikor az éjszaka közepén kinéztem, az utcai lámpák fényében már ragyogtak a tetők. Az a jellegzetes, ezüstös fény ült minden cserépen külön-külön, ami nedves voltukat jelzi a legsötétebb éjjelen is. Záporoztak a csöppek a teraszra, a bodzafákra. A fenyőkre, a pázsitra. A növények biztosan örülnek neki, fárasztó napjuk lehetett. A hőség minden percben párolgásra készteti, meglopja őket földalatti tartalékaiból. Most jön az ajándék, a váratlan eső. Hajnalban ismét felébredtem. Akkor éppen nem esett, de a tetőről csorgott alá a csatornába. Az eresz a maga módján most is dalolt, persze oly finoman, hogy rajtam kívül talán csak a macskák és a madarak hallották. A madarak ágak tövében ülhetnek. Oda is esik, és amelyiknek nincs odúja, most bizony fázhat. Zsíros tollak bundája védi őke, de hűl a levegő. Mozogni kéne. Egyelőre azonban túl sötét van, és ez veszélyes lenne. Hát csak áznak tovább, hallgatják az eső neszeit. Néha egy-egy csöpp túl közel esik ágra, levélre, a kicsiny neszre összerándul a tollas életke. Lassan világosodik, de a felhők most zárják az eget. A nap is valahol odakünn emelkedik, itt még hűvös van és az is marad. Az eső eláll, de a fákról csöpög és a függőleges ereszcsatornában is zajlik még az élet. Odalenn sár és nedves kövek, szomjas pázsit és lekonyuló virágok. Némelyik muskátli többet kapott a kelleténél, feje is megtelt, most a földre lógatja. Gyémántcsepp minden fűszál csúcsán, ha majd mégis kibukkan a nap, ezerszínű kicsiny pont-szivárvány gyúl ki. Lángol majd a pázsit. Örül még a ház is, hogy végre száradhat, a madarak pedig boldog csiviteléssel szakadnak el az ágaktól és repülnek, repülnek, egyenesen bele az égbe. Természetgyógyászat: Az akupresszúráról Az akupresszúra ősi, megbízható és fájdalommentes gyógymód. Minden technikai eszköz nélkül, kis ügyességgel, szinte minden helyzetben alkalmazható. Havalaki ismeri az akupresszúra-pontokat és az ezekhez tartozó hatásokat, e pontok masszírozásával a testi zavarokat könnyen megszüntetheti. E kínai eredetű gyógymód alapelve, hogy az egészség szempontjából nem az egyes szervek működése a fontos, hanem az életenergia szabad, akadálymentes áramlása. Ez az energia zárt pályákon cirkulál a testben. Az energiaáramlásnak a gyengülése, lefékezése okoz különböző egészségkárosodásokat. Az efféle zavarokat az időjárás hatásától kezdve a sérüléseken át a helytelen táplálkozásig, a tartós megerőltetésig minden előidézheti. Az akupresszúra célja, hogy az energiafolyam zavarát az energiapálya bizonyos pontjain kiküszöbölje. Az akupresszúra-kezelés pontjai ezeken az energiapályákon találhatók, e pályákat meridiánoknak nevezzük. Az akupresszúra - szemben az akupunktúrával - csak néhány ponttal dolgozik, ezekre az egyes ujjak hegyével kell nyomást gyakorolni. Egyes pontok megnyugtató, tompító, mások aktiváló, élénkítő hatást váltanak ki. Az akupresszúra nem helyettesíthet orvosilag szükséges beavatkozást, gyógykezelést. Ha a betegség oka valamelyik szerv károsodásában rejlik, akkor akupresszúrától tartós gyógyulást nem lehet várni, legfeljebb átmeneti fájdalomcsillapítást. Aleggyakrabbanhasználtakupreszszúrapontok a következők: Isteni egykedvűség - a térdkalács alatt a jobb oldalon található - alvászavar, hólyagpanaszok, székrekedés, keringési zavarok esetén, valamint fájdalomcsillapításra használható. A 3 Jin találkozási pontja - 4 ujjnyira a belső bokacsont felett van - a nemiszervek zavarai, reuma, fejfájás ellen használatos. Középső sziget - a 4-5. kézközépcsontok között, a kézháton - reuma, derék- és fejfájás, egyéb fájdalmak kezelésére használható. Tibeti magashegység - a külső boka mögötti mélyedésben - a fájdalomcsillapítás pontja. Istenek kapuja - a kéztőcsontok belső, kisujj felőli részén - fejfájás, megfázás, idegesség esetére. Völgymeredély - az 1. és 2. kézközépcsont közötti völgy alján - a nyálkahártyákat nyugtatja, köhögés és gyomorpanaszok ellen használható. A sokhasznú bodza Feketére érett már a bodza-cserje bogyótermése, csipegetik az éhes madarak, no meg a kirándulók is, és kosárban gyűjtik, akik ismerik többféle felhasználását. Mióta a régi egyiptomiak felfedezték, hogy virága jót tesz az arcbőrnek és csillapító hatással van a bőrbántalmakra, a bodzát nagy tiszteletben tartják. Szerte Európában az „orvosságos szekrények urának" emlegetett bodzát a 17. század óta mindenütt használják. Ez a vadon termő cserje már tavasszal megörvendeztet virágzatával, melyből ízletes szörp készíthető, de palacsinta tésztában kisütve is finom csemege. Megszárítva gyógyteának használják. Főleg meghűlés s az ebből adódó légcsőhurut, köhögés, nátha esetén ajánlott - citrommal ízesítve. Keverni szokták kamilla- és hársfavirággal, így még hatásosabb. Használják bőrbántalmak kezelésére is. Gyümölcséből lekvár és befőtt készíthető, de kiváló színezője a vörösboroknak is. A nedvében lévő tyrosin a zsábának és a köszvénynek elismert gyógyszere. Kevéssé ismert, hogy fiatal ágának kérgéből, sőt gyökeréből is hasznos főzet készíthető, amely hashajtónak, vízhajtónak, sőt az elhízás ellenszereként is alkalmazható. E teához ajánlatos a készítéskor zsurlót is keverni. A bodzának két fajtája van. Az ún. földi bodza alacsonyra nő és szára télen elhal. Ennek virága és termése értéktelen. Az előbbiekben ismertetett fekete bodza magasra nő és szára meg fásod ik. Ezt a növényt érdemes a kertekbe is telepíteni, itt megvédhető a néha nagyon elszaporodó tetvektől is, melyek elsősorban virágzatának szárát támadják meg. Nemcsak hasznos növény, de szép dísze, üde színfoltja is lehet kertünknek. Az ENEKE szeptemberi programja ll-én: 8 órakor kirándulás Szentendrére 18-án: kirándulás Bényre, Lévára, Garamszentbenedekre 24-én: 15 órakor látogatás a Balassa Múzeumban 25-én: kirándulás Kecskemétre és Ópusztaszerre 26-án: kirándulás Székesfehérvárra, Veszprémbe és Tihanyba. A programokról bővebb felvilágosítással szolgálnak a hétfői klubnapokon a Technika Házában (délután 4-5 óra között), az ERI városi irodában naponta 8-15 óráig, ill. a 313-343-as telefonon. Programjaikra és a hétfői klubdélutánokra hívják, várják az esztergomi és a városkörnyéki nyudíjasokat.