Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-02 / 35. szám

1999. szeptember 2, . ... Esztergom és Vidéke liB^^^^Ml-lB^Ml- 3'l Kinek jelent életveszélyt a VÁROSALAPÍTÓ?... „... A mintegy három méteres, kezében ég felé mutató dárdát tartó bronzalak fehér mészkő alapzata valamilyen, eddig nem tisztázott külső hatás eredményeként kettétört..."- írta a 24 Óra július 23-ai száma. A megfogalmazás elég pontos és nem zárja ki a szándékos rongálás lehetőségét sem. De ha ezt a feltételezést a sérülés okaként ki is zárjuk, a letört kőelem elszállíttatását ós esetleg más célú hasznosítását már mindenképpen annak keli minősíteni, hiszen nyilvánvalóvá teszi a helyreállítási szándék hiányát Olybá tűnik tehát, hogy valakinek, valakiknek igen sürgős Vigh Tamás szobrának eltüntetése. De vajon miért? Azt, hogy erre a kérdésre bárkitől is nyílt és egyenes választ kapjunk, valószínűleg hiába várjuk, marad tehát a találgatás: 1. Amint a képviselő-testületi döntésből (amelyet az EVID augusztus 19-ei számának melléklete szószerint közölt) kitűnik, elsődleges indok az életveszély. Igenám, de ezt még senki nem bizonyította, sőt - hozzám hasonlóan - bárki egy privát „helyszíni szemlével" meggyőződhet arról, hogy a szobor súlyát nem a kőlap, hanem az azon áthatoló hatalmas fémszerkezet tartja, mely a talajba süllyesztett beton tuskóba ágyazódik... 2. Politikai indítékot nem lehet valószínűsíteni, mert nem politikai tartalmú műről van szó. Persze, ha valaki mégis mindenáron politikumot akar látni a szoborban, hát tegye, de ez már orvosi eset lenne. 3. A mű eszmeiségét és szimbolikáját pontosan és érthetően tárta fel K. Kovalovszky Márta a Művészet 1979. májusi számában, amikor ezt írta: „(...) A férfialak történelmi küldetésű hős, a bot lándzsa jogar, (...)s a pont, amelyet megérint egy egész város, egy egész haza földje." Vajon van-e, lehet-e olyan magyar ember, akinek ez az eszmeiség nincsen inyére? Reménykedjünk abban, hogy nincsen! 4. Újabb indítékok után kutatva az emlékmű elhelyezése miatti berzenkedést is feltételezhetjük. A Vár és a Bazilika látványát, látványegyüttesét zavarná Vigh Tamás műve? De hát ki ne venné észre, akinek szeme van, hogy a Bazilika hatalmas tömege milyen nyomasztó súllyal nehezedik a VárTa, és a szobor éppen ezt a túlsúlyt enyhíti azzal, hogy kapuszoborként a Vár hangsúlyát növeli. A háttér monumentális kerek és domború formái (kupola, torony, kórbástya), az ugyancsak kerek és domború pajzs, a homorú plasztikával megjelenített kocsikerekek mind egyetlen optikai élményláncot alkotnak, levezetve a szemet a kupola csúcsától az általunk választott nézőpontig. Többek között erre az összefüggésre utalt Molnár Péter építész is, amikor az emlékművet a legjobban elhelyezett magyarországi szoborként aposztrofálta. Ez a mű ide, erre a helyszínre készült, és mint térszervező elem be is tölti küldetését. Ennek felismerése persze vizuális érzékenység dolga. 5. A mű iránti ellenszenv forrása lehet a szobor megformálása, művészi kifejezésrendszere. Ez valóban esztétikai kérdés, amiről lehet vitázni, de csakis vitázni. Itt ismét K. Kovalovszky Mártát idézem, aki igen világosan jellemzi Vigh Tamás szobrászi szemléletét és alkotói módszerét: „(...) A szobrász maga is jelképeket formált (...) Nagyon nehéz lenne megmondani, hol milyen titkos határon emelkedtek önmagukon, az ábrázoláson túl tiszta és erős szimbólumokká. (...)" Igen. Az Alapító kocsija a megérkezés szimbóluma, a bronzfigura arctalansága a közösség jelképe, a földbe döfött dárda pedig a helyhez való ragaszkodás kifejezője. A gesztus ereje és drámaisága nyilvánvaló, „(...) és ez az erő, a valóságnak ez az átütő ereje lendíti tovább az egyszeri gesztust egy másik síkra, másik időbe, olyan régiókba, ahol minden több lesz önmagánál(...)." Aki mégis úgy gondolja, hogy Vigh Tamás szobra nem méltó Szent István városához, az sajnos, ugyanannak a tévedésnek az áldozata, mint Esztergom hajdani MSZMP titkára, aki egy alkalommal - éppen humoránál lévén - oda nyilatkozott, hogy ez a szobor nem más, mint egy mandinka harcos gördeszkával. Ilyen nivón persze nem lehet műalkotásról tárgyalni, és ez nem is áll szándékomban. Csupán annyit kívántamjelezni, hogy mint esztergomi polgár és mint képzőművész egyaránt azt várom el az illetékesektől, hogy a város millenniumi emlékművét, mint jelentős nemzeti értéket - mielőbb állíttassák helyre és tartsák tiszteletben. Egyébiránt pedig meg vagyok győződve arról, hogy ezen álláspontommal Melocco mester, Esztergom legújabb emlékművének megálmodója is egyetértene. Kaposi Endre Néhány tény és gondolat Vigh Tamás Városalapító szobráról Az esőben bővelkedő idei nyár és az anyagfáradás július második felében megrongálta a 14. századi Telegdy-rondella előtt magasodó, a „Városalapító" nevű szobrot. A Munkácsy- és Kossuth díjas kiváló szobrászművész, Vigh Tamás alkotásának eredeti nevét azonban a sajnálatos eseményről tudósító írott és elektronikus sajtó sem ismerte: emlegették Géza fejedelem, Szent István és - csak így egyszerűen - Alapítószoborként. (Még a „hivatalos" esztergomiak többsége sem ismeri/ismerte a szobor nevét. Nota bene: még egy hivatalos helyről Esztergom polgármesteréhez érkezett levélben sem a művész által „adományozott" néven említik a műalkotást.) Azonban akit nemcsak most, e lassan mesterséges botránnyá „feltupírozott" esemény kapcsán érdekelt Esztergom sorsa, az természetesen a korabeli történésekről, a szobornak jelenlegi helyére való kerülésről az átlagosnál többet tud. Tudja azt is, hogy milyen „erők" vezették az akkori döntéshozók kezét, mi volt az „ára" annak, hogy a Városalapító-szobor mostani helyére került. A tények röviden. A szobor jelenlegi helyét - és ez már történelem - megyénk szülötte, Havasi Ferenc „jelölte ki", néhány tanácsadójaszavára hallgatva. Az ó szájából akkor elhangzó miniszterelnökhelyettesi verdikt megfelebbezhetetlen volt. Történt ez annak ellenére, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1979-ben előzetes szakvéleményében nem járult hozzá a Vár középkori bejáratának közelében való elhelyezéséhez. (Ezt az azóta már nyugdíjban lévő szakelőadó, B.Zs. nevének közölhetőségét nem kértem ki, ezért csak kezdőbetűit írhatom le - telefonon újólag megerősítette.) A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1979-ben a műalkotás felállítására két helyszínt javasolt: az egyik a város fölé magasodó Kucklánderhegy, a másik a Szent Tamás-hegyen a Lépcső utca - Attila utca találkozásánál ma is meglévő beépítetlen terület. Ez utóbbi javaslat szakmai indoka az volt, hogy a cca. 3 méter magas (a posztamens méretével még növelt) szobor kellemes összhatást teremthetne a Várhegy felöli oldalon magasodó kápolnával, „kiegyenlítené" a hegy jelenlegi asszimetriáját. A döntés ismert, magát Vigh Tamás szobrászművészt is „meglep(het)te" a Lenger Antal emléke A SZIM Marógépgyárának egykori főmérnöke életének 70. évében augusztus 15-én váraüanul elhunyt. November 27-én ünnepelte volna születésének kerek évfordulóját. A halála előtti napon még kiment hétvégi házába, a Búbánat-völgybe, este lefeküdt és örökre elaludt. Orvosi vélemény szerint nem szenvedett, a szíve mondta föl a szolgálatot. Lővőn született a soproni bencés gimnáziumban érettségizett Tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytatta, ahol gépészmérnökként 1953-ban diplomázott. Első és egyeden munkahelye az esztergomi szerszámgépgyár volt ahol - a mérnöki munka minden lépcsőfokát bejárva - a legmagasabbra jutott: a műszaki irányítást főmérnökként 18 éven át látta el, egészen nyugdíjazásáig. Egykori munkatársai, barátai, ismerősei nagy részvéttel kísérték utolsó útjára. (P.I.) helykijelölés. (Emberileg megértem, hiszen a „genius loci" csábítása miatt talán bennem sein lett volna elegendő „alázat", hogy kitérjek az ajánlat elől.) A szobor 1980. március 20-ai felavatásával végképp meghiúsult a középkori fahíd előtt magasodó földsánc régészeti megkutatásának lehetősége, a középkori vár egyetlen, még eredeti látványában bemutatható (és fotózható) része ezzel elveszett. Nem tudjuk például bemutatni az eredeti látvány csorbulása nélkül a TelegdyrondeÜát, mely Közép-Európa első óolasz stílusban épült bástyája, eltűnt a 12. századi vár bejáratának eredeti látványa is. (Gyakorló idegenvezetőként is mondhatom, az eltelt közel két évtized alatt a bel- és külföldi turisták ezrei mindmáig naponta „igazolják vissza" a fentebb írtakat. Az esztergomiak „szobor-névadása" - nem kívánok senkit sem megbántani, ezért is nem írom le - arra utal, hogy a műalkotást jelenlegi helyén nem fogadták be a helybéliek.) Az augusztus 5-ei képviselő-testületi ülésen Miavecz Jenő, a Városfejlesztési Bizottság elnöke előterjesztette a megsérült műalkotás helyreállítására készített javaslatát. Hozzászólásomban röviden ismertettem a fentebb leírtakat A szobor védelme érdekében javasoltam, hogy azt a még várható viharos időjárásra tekintettel emeljék le a sérült talapzatról és helyezzék biztonságba. A szabad szemmel látható sérülés alapján joggal volt tételezhető ugyanis, hogy egy újabb kiadós esőzés, szélvihar a szobor állapotát veszélyeztetheti. (Ezt igazolja a 295/1999. VIII.05.Kt. számú határozat is, mely csak ekkor rendelte el a statikai szakvélemény kikérését.) Egyúttal - természetesen javasoltam, hogy ha már e sajnálatos esemény bekövetkezett, érdemes lenne megvizsgálni a szobor új helyen történő felállításának lehetőségét. Véleményemet természetesen továbbra is fenntartom és vállalom. Annak nagyon örülök, hogy aggályaimat a statikai szakvélemény eloszlatta, mert Vigh Tamás szobrászművész alkotását igen értékesnek, megőrzendőnek tartom. Első kézből van információm arról is, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakértői augusztus 18-án 11 órakor megtekintették a szobrot, azt jelenlegi helyén megtartandónak javasolták. Véleményüket tiszteletben tartom. A műalkotás kvalitásait sohasem kérdőjeleztem meg, de jelenlegi helyét továbbra sem tartom szerencsésnek. A döntést meghozni a képviselő-testület feladata. Véleményemet nem képviselőként, millenniumi tanácsnokként, hanem egyszerű várospolgárként tárom a nyilvánosság elé. Nem utolsósorban azért, mert városunkban nem tartozik a legfőbb erények közé az őszinte szó és a véleményünk felelős vállalása. Koditek Pál