Esztergom és Vidéke, 1999

1999-08-19 / 33-34. szám

ESZTERGOMI n_n_n W „Jöhetünk, amikor jólesik!" A fenti éle akkor hangzott el, midőn bőrig ázva tolongtunk kifelé a Várszínház szűk kapuján. Már másodízben öntözték meg az égiek e helyszínen .kultúrára szomjazó testem". Ez a bizonyos „kultúra" ez alkalommal Mikó István és három társának Mindhalálig Beatles című koncert-előadása volt. Négy előadás, zsúfolt nézőtér, zömmel a nosztalgiára éhes Beatlesnemzedék, néhány érdeklődő fiatal, rajtuk kívül egy-két idősebb hölgy és úr, aki még mindig szívesebben hallgatja ezt a fajta muzsikát, mint a mai diszkó-zenét. Számtalan Beatles-sláger, melyeket az angol gombafejűek nyilván sokkal jobban adtak elő. Az összekötő szöveg spontán humora viszont kárpótolt a zenei hiányosságokért. A gitárjáték megnyugtatóan korrekt volt, semmi virtuozitás, semmi improvizáció. Az énekhangokkal sem volt baj, Mikó tulajdonképpen operaénekesnek készült, az O, Darling című világslágert igazán magas szinten interpretálta. Hanem a dob! Bántóan éles dübögés, hangolatlan, szegényes felszerelés! A nagyérdemű azonban tapsolt... Egészen addig, míg nyakába nem szakadt a zápor. Ez a program Budapesten 250 előadást élt meg. Hakniztak vele országszerte a kisebb-nagyobb városokban. Keresem a siker okát. A zenei tudás aligha jöhet számításba. A színészek közül egyedül Mikó István számít átütő egyéniségnek, Győri Pétert csak a Kisváros című tévésorozat tette igazán ismertté, Incze József és Forgách Péter szerintem kevésbé népszerűek. És mégis! Talán produkciójuk spontaneitása?... Vagy hogy nem akarták mindenáron a nagy zenészek szerepét eljátszani?! Lehet. Aki nosztalgiázni akart, annak az ilyen hangulatos előadás nem okoz csalódást. Legalábbis csillag- és holdfényes éjszakákon. -thó Nyári Középkori Akadémia A Szent György Lovagrend augusztus második hetében a tanítóképző főiskolán rendezte meg a Nyári Középkori Akadémiát. A határon túli magyarok szövetségei küldték városunkba a történelmünk iránt leginkább érdeklődő értelmiségieket - Erdélyből, Kárpátaljáról, a Felvidékről akik részére az egyhetes bentlakásos képzés díjtalan volt. Minden költséget a lovagrend viselt, tudtuk meg dr. Magyar György főiskolai tanártól, az akadémia vezetőjétől. Egy héten át délelőtt és délután is voltak előadások, konzultációk, szabadidejükben pedig kirándultak, a történelmi emlékhelyeket keresték fel a résztvevők, több mint harmincan. Neves előadók szóltak a katedráról: Koós Ferenc történész (a honalapításról), Gróf Péter régész (Géza fejedelem európai uralkodói eszméjéről), Horváth István régész (Esztergomnak 973-tól a tatárjárásig terjedő fejlődéséről), Molnárfi Tibor szakíró (a Szent Koronáról), Kiss-Rigó László teológiai tanár (a cisztercita rendről), Túrok Margit professzor (Szent György vértanú magyarországi kultuszáról), Koditek Pál tanácsnok (Esztergom kulturális emlékeiről), Búzás Gergely régész (Visegrád királyi emlékeiről). A nyári akadémia zárórendezvényén Cseke László, a lovagrend kormányzója mondott köszöntőt, melyen részt vettek a Sárkány Rendjeles tagjai, köztük gróf dr. Várhegyi Lehr György kancellár, gróf széki Teleki János bíró. A történelmi arisztokráciát felvonultató rend testvéri kapcsolatban áll a lovagrenddel, 2000-ben nagyszabású közös rendezvényekkel és kiállításokkal szolgálják a millenniumot, és hozzájárulnak a nyári akadémia folytatásához. Pálos Birodalmi piknik, avagy: mi ihlette a szerzőt? A múltévi drámaíró pályázat díjnyertes művei közül - miután valamennyit elolvastam - Nagy András darabja, a Knédli vitte el elismerésem pálmaágát. Csizmadia Tibor rendezésében, a Madách Színház művészeinek előadásában a mű még élvezhetőbbé vált. Csizmadia a szövegen alig változtatott, hangsúlyossá tette viszont a darab komikumát. Kiélezte a képtelen helyzeteket: Ferdinánd, a monarchia gyengekezű, a politikával szemben a kulináris élvezeteket előnyben részesítő uralkodója hol tésztát dagaszt, hol hajóbőröndökben keres magányt, hol egérként bújuk e bőröndök mögé. Az alcím - Négy Habsburg-recept - négy birodalmi helyszínt, négy történelmi dátumot takar, aporzsonyi kifli, a prágai knédli, az insbrucki vargabéles és az olmützi csokoládétorta csak ürügy és humorforrás amit a szereplők jól ki is használnak - leginkább Kiss Mari (Zsófia főhercegnő), Kerekes László (Ferdinánd császár) és a tehetséges, fiatal Kökényessy Agi (Ugarte Erzsébet szerepében). Király Anna díszlettertervező ötletesen oldotta meg, hogy ne kelljen négy különböző helyszínt berendeznie: az egész színpadot beborította a Habsburg-birodalom térképével, rajta „piknikeztek" a császári udvar ismert alakjai, minden szín után letépve róla egy-egy országrészt. Az augusztus 13-ai ősbemutató az esztergomi Várszínház és a budapesti Madách Színház közös produkciója - a közönség részéről is sikeresnek ítéltetett. Az előadás szünetében interjút kértünk a darab szerzőjétől, Nagy Andrástól. - Miért pont ezt a történelmi kort és helyszínt választotta darabja témájául, és miért ilyen aspektusból közelítette meg? - Arra voltam kíváncsi: elmondható-e másképpen egy közismert történet, amely régóta foglalkoztat? Megpróbáltam egy újféle történelmi képet adni, melyben a történelmi valóság és az írói képzelet keveredik. Izgalmas kutatások alapján állítottam össze ezt a nagyon sajátos és több szempontból is meglepő kondíciót. - Mi volt az írói szándék? - Szerettem volna egy másféle optikából megmutatni a múlt századi történelem egy jelentős korszakát, és megláttatni a közelképekből a nagyobb összefüggéseket is. Másrészt be akartam mutatni, hogy a nagy romantikus történelmi korszak hogyan néz ki, amikor egy haspók, egy gyenge elme szemszögéből, történetéből tárul elénk. -Nem volt-e egy olyan rejtett szándéka, hogy rámutasson: vezetésre alkalmatlan politikusok jelenleg is találhatók Európa történelmében? - Természetesen a mában is vannak ilyen politikusok, de ők engem kevésbé érdekelnek. Inkább a nagy történelmi pillanatok ragadják meg a képzeletemet, ezek sajátos optikával való vizsgálatával kísérletezem. - Mennyire elégedett a rendezői koncepcióval, az előadással? - Én elképzeltem valamit, és nagyon örülük, hogy azt itt megvalósították. Persze amit én elképzelek, az az íróasztalon alakul ki, s ami a néző elé kerül, az azért némileg más. Mindenképpen több annál. Csizmadia Tibor rendezését nagyon érdekesnek, nagyon különösnek és több szempontból elgondolkodtatónak tartom. - Némileg eltávolodom ettől a darabtól, hadd kérdezzem meg, min dolgozik jelenleg? - Egy másik, ettől nem túl távoli történet ejtett rabul, amit azonban sokkal komolyabb formában fogok megírni. Ez a48-as forradalom brutális leverésének a története. - A napokban hallottam, hogy Önt egy új, mindenképpen megtisztelő funkcióra kérték fel. Mit jelent ez az Ön számára? - Hogy kevesebbet tudok majd színdarab-írással foglalkozni. A Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának választottak az elnökévé. Fő feladatunk megvizsgálni, hogyan lehet a magyar színházi életről minél több információt adni a külföld számára, népszerűsíteni az új magyar darabokat. Másrészt megvizsgáljuk, hogy hogyan tudjuk a magyar színházi élet számára hozzáférhetővé tenni azt, ami a világ különböző színpadain érdekes és értékes. Fokozott figyelmet fordítunk a határon túli magyar színházak működésére, s arra, hogy minél jobban bekapcsoljuk őket a világ színházi életébe. - Köszönöm az interjút és kívánom, hogy darabja nemcsak Esztergomban, de ősztől a Madách Színház színpadán is sikeres legyen! Szába Kiállítások Nuuksioi impressziók címmel nyílt meg a múlt héten Jorma V. Heikkinen espooi fotóművész kiállítása a Szabadidőközpontban. A képeket- melyek a dél-finnországi nemzeti park művészi szintén átfogalmazott szépségeit tárják a látogatók elé -még néhány napig megtekinthetik az érdeklődők. Metszetek Albrecht Dürer metszeteibőt, nagy sorozataiból látható kiállítás augusztus 29-éíg (naponta 10 és 18 óra között) Budán, a Prímást Palotában (Úri utca 62.). A tárlat a Keresztény Múzeum kiállításán nem látható képeket mutatja be a nagyközönségnek.