Esztergom és Vidéke, 1999

1999-08-05 / 31-32. szám

1999, augusztus & Esztergom és Vidéke • Arckép: SÁRI ISTVÁN városi főépítész Az önkormányzat városi főépítészi állása több mint egy éve betöltetlen volt, mely számtalan hátrányt jelentett a szakszerű ügyintézésben. A meghirdetett helyre 18 pályázó jelentkezett és több fórumot megjárva végül a képviselő-testület döntött Sári István javára. Az új főépítész május óta tölti be posztját, vele beszélgettünk. - Milyen szakmai múlt áll Ön mögött, hol dolgozott korábban? - Gyermekkoromtól az építész szakmát szerettem meg, 1963-ban érettségiztem Budapesten az Ybl Miklós építőipari technikumban. Érettségi után Miskolcon építési előadóként, később a Kohászati Művek tervezőirodájában szerkesztőként, majd a fővárosban a BUVÁTI-ban a neves Pomsár irodában dolgoztam. 1969-ben visszkerültem Miskolcra az ÉSZAKTERV-be tervezőnek, majd településtervezési osztályvezetőnek. 1989-ben diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán. Terveim közül megvalósult Miskolcon több lakóterület (Templom utcai, Szinva-Népkert, Belváros paneles rekonstrukció), Ózdon a Bolyok városrész, Salgótarjában a Gorkij lakótelep, Egerben az AlmagyarMerengő városrész, Bükkábrány lakótelep, Sátoraljaújhely városközpontja. Az ÉSZAKTERV-ben közel ötven tervet készítettem, melyekből egy általános rendezési terv, huszonnégy részletes rendezési terv, a többi beépítési, illetve tanulmányterv volt. - A privatizáció az építész tervezőket is elérte. Ön holfolytatta? - 1989-ben a RÉGIÓ Városépítészeti és Műemléki Tervező Kft. ügyvezető igazgatója lettem, városi terveket készítettünk. Legjelentősebbek: Putnok városközpont beépítése, Mezőkövesd rendezési terve, Miskolc szabályozási terve, Martfű Városközpont rendezési és beépítési terve. Sopronban a „Margaréta" áruház engedélyezési és kiviteli tervét, valamint a Vitnyédi városrész rehabilitációs rendezési tervét készítettük el nagy megelégedésre. - Ezzel nyerte meg a soproniakat? - 1992-től a Sopron Megyei Jogú Város főépítésze lettem, melyet ugyancsak pályázaton nyertem el. Az eltelt évek alatt levezettem a város új általános rendezési tervét és a szükséges módosításokat. A város egyes területeire számos részletes rendezési tervet készítettem. Mindezekkel kapcsolatos előterjesztéseket saját magam készítettem, jól együttműködtem az önkormányzati bizottságokkal, civil szervezetekkel. Sopronban nyolc alkalommal rendeztem városfejlesztési kiállítást. Sopron környékén számos tervem valósult meg. - Miért választotta most Esztergomot? - A történelmi város, az ezt körülvevő természeti adottság, az újjáépülő Mária Valéria híd hatalmas kihívás egy főépítész számára. Ennyi pályázó sehol sem volt eddig, ez is motivált Büszke vagyok, hogy elnyertem és mindent a legjobb tudásom szerint megteszek, hogy építészi mivoltomban maradandó jót és szépet alkossak. - Kívánjuk, hogy nálunk is folytatódjon sikeres pályája! Pálos Esztergomi kapualjak és udvarok (III.) A TANÍTÓKÉPZŐ RÉGI BEJÁRATA MÖGÖTTI LÉPCSŐSOR Szüleim a Várhegy tövében lévő tanítóképző gyakorló iskolájába írattak be, amely két tanteremből és az abban elhelyezett két-két összevont osztályból állott azaz szándékosan imitálta a falura kerülő tanítók számára azokat a körülményeket, amelyek várhatóak voltak. Ma is magam előtt látom, hogy a kapun belépve hosszú lépcsősoron megyünk fel a lengőajtóig, miközben tekintetem megakad a falakon elhelyezett nagyméretű festményeken. Az egyik oldalon ókori jelenet, zömmel arany és kék színekkel, egyszerű, érthető ábrázolással: rómaiakat (vagy egyiptomiakat?) láthattunk dőzsölés közben, ami egyértelműen utalt a földi élvezetekben örömet lelő emberekre, ám a kép előterében egy szakadt ruházatú, de mégis tekintélyt sugárzó alak vonta egyre inkább magára a néző figyelmét A fárosz egy rejtélyes formájú, láthatóan nem élő - de mégis felállított - alakra, mint később megtudtam, egy múmiára mutatva szózatot intézett az őt megriadva fogadó emberekhez: „Kik ma isztok, esztek - holnap ilyenek lesztek!" (A kép tulajdonképpen Szent Péter térítőútjának egy jelenetét ábrázolta.) Szükséges megjegyzést fűznöm a látottakhoz és ahhoz a benyomáshoz, ami egy érzékeny gyermeki lelket ilyenmódon érintett? Ha nem lettek volna hittanórák, akkor is az erkölcsi nevelésnek olyan indíttatása érte az embert, ami valahol a legmélyebb szinten erősítette meg bennünk azt hogy mi felé kell törekednünk. Ezután fordítsuk tekintetünket a bejárati fal másik oldalára. Témájában és annak időpontját is tekintve egy hozzánk sokkal közelebbi kornak a jelenetét láthatjuk - illetve ma már csak úgy mondhatom, hogy láttam. Sötét, ünnepélyes polgári ruhában és kalapban lévő emberek csoportja hajol egy központi, fekvő alak fölé. Ábrázatukon komolyság, megdöbbenés és mégis izgalom vonásai láthatók, mint ahogyan az egy nagyjelentőségű esemény, vagy felfedezés tanúinak arcán elvárható. A jelenlévők tehát tekintélyes, talán tudós emberek, véled - és nem is tévedsz, mert amit látsz, nem más, mint a 17-18. század fordulóján egy operáció. A festő, ha történetileg talán téved is, „Az első operáció" címet adta festményének. Ez a kép természetesen nem az erkölcsi érzelmekre hatott - nagyon is evilági volt a téma a másikhoz képest ám annyiból mégis közelebb állt a modern emberhez, hogy valamit érzékeltetett abból, amire a természettudomány és annak művelői az évszázadok (évezredek) alatt jutottak. S ez ugyancsak tiszteletet, mégpedig nem a születési kiváltságok, vagy a hatalmi ranglétra szerint kijáró, hanem a tudás alapján elérhető tiszteletet kell, hogy kiváltson a szemlélőben. Egy emberöltő eltelte után kérdezem magamtól: vajon megvan-e a kellő tisztelet a társadalom ma élő tagjaiban a tudomány és annak művelői iránt? A képek 1950 tájékán eltűntek a falról - vajon hol találhatók? Emléküket és azok emlékét, akik oda felállították őrizze ez az írás! Balogh Attila Többszörös túljelentkezés a tanítóképzőben A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolára minden korábbinál többen jelentkeztek. A szeptemberben induló első évfolyamon hat szakon lesz képzés: tanító (66 fő), német nemzetiségi tanító (13), szlovák nemzetiségi tanító (2), szlovák óvodapedagógus (3), szociálpedagógus (32), kommunikáció-művelődésszervező (35). Az itt felsorolt létszámokra állami támogatás jár. A költségtérítéses alap- és másoddiplomás-képzésre 163 hely van. így az összes elsőéves helyre 306 hallgató juthatott be, a jelentkezők száma viszont meghaladta az ezret. Ugyancsak a főiskolához kapcsolódó hír, hogy a nyugdíjba vonuló főigazgatót Gárdái Zoltánt a Passaui Egyetem rektora ezüstéremmel tüntette ki a két intézet közötti öt éves kapcsolat fejlesztéséért. Gárdái Zoltán továbbra is a főiskola kötelékében marad, tanácsadóként dr. Gaál Endre főigazgató munkáját fogja segíteni. PJ. Morgolódok Kezdem megszokni, de örülni soha nem fogok neki. Igen, a városközponti forgalmi lámpákról beszélek. Mivel beletörődtem a meglétébe, próbálom a jó oldalát megtalálni. Lehet, hogy most sokan a pokolba kívánnak, de árrá igaz az igaz - legalábbis annak gondolom... Elég sokat figyeltem a lámpák működését Ügyes, ügy találták ki, hogy a várost átszelő főútvonalon közlekedőket tekinti kedvezményezettnek a kétségtelenül intelligens rendszer. Ezt úgy éri el, hojgy amíg nem akar a jármű kereszteződések valamelyikéből a főútra hajtani, addig a főúton közlekedőknek zöld lámpát ad akármilyen hoszszú ideig. De mi történik vajon akkor, ha valaki az egyik elágazásból a főútra akar kanyarodni? Ettől különbözik ez a rendszer az Esztergomban működő többitől, az aszfaltba telepített érzékelő érzékeli a várakozó jármüvet és egy olyan ciklust kezd, amely egy rövid időre zöld lámpát biztosít a felhajtó jármű részére, majd újra a főúton haladót részesíti előnybe mindaddig, míg az érzékelők nem érzékelnek várakozót így érzékeli a gyalogost is, azzal a különbséggel, hogy a gyalogosnak meg kell nyomnia egy gombot, hogy a rendszer tudja, van várakozó. Ezt egy tábla jelzi a gyalogosnak a gomb felett Mivel az életemet a városközpontban töltöm, alkalmam van tapasztalni az emberek morgolódását a lámpák működésével kapcsolatban... Én is az elkeseredésemnek szeretnék hangot adni, hátha megszán bennünket a tervező, vagy a kivitelező. Úgy gondolom, ha muszáj volt ez a lámpás megoldás, jól találták ki. Tulajdonképpen jól is csinálták meg, egy-két apróságtól eltekintve. Nagyon jónak tartom, hogy hétvégén villogó sárgára vált a rendszer. Nagyon jó, hogy reggel a kezdeti fél hat helyett csak később indul. Amit nagyon rossznak tartok, az a gépjárműérzékelők telepítése. Nagyon kis területre korlátozza az érzékelést Ha egy olyan gépjármű érkezik az érzékelési zónába, melyből rosszak a kilátási feltételek a lámpára, az az érzékelő előtt méterekre áll meg, emiatt az nem érzékeli. A rendszer nem vesz róla tudomást s mögötte hosszan toriódnak a többiek. Természetesen szidják a lámpákat idegeskednek a várakozás miatt, a végén megállapítják, hogy biztosan elromlott és elindulnak át a piroson. Ebből persze adódik, hogy a zöldön haladóknak meg kell állniuk, mutogatnak, anyáznak és kollektíván szidják a lámpákat Közszolgálati feladatot végzek napjában többször is, amikor a gyalogosokat arra biztatom, nem hülyeség megnyomni a gombot ha át akarnak jutni a másik oldalra Sűrűn előfordul, hogy odamegyek a jármű vezetőjéhez és szólok, hogy ha még ma tovább szeretne jutni, álljon az érzékelő fölé. Meg kell mondanom, sok buszvezető sem tud ezekről. Következésképpen vagy városunk médiumainak kellene belesulykolniuk a lakosokba a fentieket vagy az érzékelőket kéne úgy megcsinálni, hogy betöltsék a feladatukat Ugy gondolom, a második megoldás lenne a tökéletes: ha az érzékelőket meghosszabbítanák mondjuk a duplájára, a rendszer az emberek szolgálatára és nem a bosszantására működne. Nagyon remélem, morgolódásom eljut az illetékesek fülébe és kicsit javítanak az egyébként jól kitalált rendszeren! Molnár László Esztergom, Mattyasovszlcy u. 11. lakos