Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-08 / 27-28. szám

1999- |úihjs a. Diplomaosztó Június 23-án 132 nappali tagozatos és 11 távoktatásban résztvevő főiskolai hallgató vette át diplomáját az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán. A diplomaosztó ünnepséget megelőzően szentmisén vehették részt a hallgatók és hozzátartozóik a vízivárosi plébániatemplomban, ahol a misét Gaál Endre kanonok, a szentbeszédet Horváth Zoltán szemináriumi prefektus tartotta. A szertartást követően 10.3Ö-kor kezdődött a diplomaosztó ünnepség a főiskola nagytermében. Az ünnepséget Magyar György főigazgató-helyettes nyitotta meg, majd Homor Lajos - aki ugyancsak az intézmény főigazgató-helyettese - számolt be a záróvizsgák eredményeiről és tapasztalatairól. A végzős hallgatóktól Lakner Zoltán helyettes államtitkár, a főiskola oktatója búcsúzott el. Beszédében kiemelte az iskola befejezése utáni folyamatos önképzés, önfejlesztés jelentőségét. A jutalmazások után a hallgatók átvették diplomájukat. Az idén hatan végeztek dicséretes oklevéllel, ők a főiskola bronz emlékérmét kapták kitűnő tanulmányi eredményük elismeréséül. A korszerűbb, így a munkaerőpiacon előnyösebben felhasználható diploma igénye az oktatás megújítását hozta magával. így most idén először végeztek a négyéves képzés keretében olyan tanítószakos hallgatók, akik az általános iskolák igényeihez alkalmazkodva különböző műveltségterületeket sajátítottak el. Ugyancsak ez az első alkalom, mikor a szociálpedagógus és aművelődésszervőkommunikáció szakos hallgatók a tanítói szaktól különválva, alaposabb szakmai ismeretekkel felvértezve vághattak neki az életnek. Tarján Richárd Aukció Július 12-én 17 órától esztergomi és más művészek festményeiből, grafikáiból, fotóiból rendez árverést a Pince Galériában Ferenczi Gábor, a galéria tulajdonosa. Akalapács alákerülő műveket az alkotók a galéria működésének támogatására ajánlották fel. Megvásárolhatók lesznek Aknay János, Barcsay Tibor, B art ha Árpád, Brassai Gabriella, F. Zámbó István, Kántor János, Kaposi Endre, Lekli Szabolcs, Lévay Jenő, Nagy Ferenc, Nagy László, Prunkl János, Sipeki Gyula, Tamási Péter és Tóth Károly alkotásai, de a pincébe vezető lépcsőfokok is, mintegy szimbolizálva a lépést a kortárs művészet felé. Minden eladott lépcsőfokra rákerül a vevő neve! - Ezen a napon minden érdeklődőnek szeretnék adni egy szeletet abból a hangulatból, amelyet a hely sugall, egy kellemes délutánt a hűvös pincében jazz-zenével, pogácsával és jó borokkal - mondta riporterünknek Ferenczi Gábor. - Minden érdeklődőt szeretettel várok az aukcióra! Megszépült, megújult Varosunk egyik éke lett ismét az egykori Takarékpénztár palotája Lámpás gondolatok „Ha zöld, akkor jó, - ha piros, akkor rossz' Sokan áldják, sokan átkozzák. Sokan már régóta várták, mások a halálba kívánják. Találós kérdésünk: mi az? Nos, a városközpontban a közelmúltban felállított forgalomirányító lámpákról van szó. Még csak néhány napja működnek a villanyrendőrök, de máris alaposan megosztják a közvéleményt! Az idősebbek, úgy negyven év felett elégedettek a lámpákkal, ugyanakkor a fiatalabbak többsége hevesen ellenzi, sok tinédzser azt mondja, hogy lelassítja és nehézkessé teszi a belváros közlekedését. Más megosztásban, főleg a gyalogosok örvendenek a villanyrendőrnek, míg az autósok már jóval visszafogottabbak ebben a kérdésben. E sorok írója már két éve kezdeményezte egy újságcikkben a közlekedési lámpák felállítását a városközpontban, de most mégis kritikusan szemléli a helyzetet. Egyesek szerint a lámpa már nagyon hiányzott, de az a baj, hogy rosszul van beállítva, nem megfelelő az összehangolás... Valamelyik nap egy középkorú hölgy állt előttem a belvárosi kávéháznál lévő zebránál. Már nagyon türelmeden volt, és azt találta mondani barátnőjének: - Mennyivel jobb volt régen, amikor még nem volt lámpa. Egyszerűen csak fogtuk magunkat és átcikáztunk az autók között... Megszólítottam, de akkor már azt válaszolta, hogy nagyon szükségesek a lámpák. Egy volt közlekedési rendőr-ismerősöm attól tart, hogy bedugul a forgalom a lámpák miatt. Két olyan könyvárust is meghallgattam, akik a helyszínen, a városközpontban, a Bástya Áruház környékén árusítanak. Egyikük, névszerint Sinkovics László nagyon szkeptikus. Szerinte egyszerűen balesetveszélyes helyzetekhez fog vezetni a villanyrendőrök szerinte rossz beállítása. A nyomógombos beállítást szintén kifogásolja. Nem így vélekedik viszont Sziklai Amadeus könyv- és napszemüveg-árus: - Mindenütt a világon a forgalmasabb utakon lámpával irányítják a forgalmat. Ez szükségszerű és elkerülheteüen volt Esztergomban is. Régebben egyes autósok nyolcvan, száz kilométeres sebességgel száguldottak keresztül a városon. Most alaposan lelassult a forgalom, de ugyanakkor biztonságosabbá vált. A lámpák felállítását a fejlődés jelének látom. Nekem is van autóm, így egyszemélyben vagyok autós és gyalogos. De mindkét minőségemben csak támogatni tudom a villanyrendőröket... Végezetül egy középkorú pedagógus hölgy tömör véleménye: - Hogy jó-e, hogy itt lámpák vannak? Nézze, ha zöldet kapunk, az biztos, hogy jó, ha viszont pirosat, akkor rossz. Ennyire egyszerű ez az egész lámpa-kérdés! D.L. Még egyszer a könyvhétről Kedves Dezső László! Rendkívül tiszteletreméltónak találtam könyvheti kesergését - az igény a jó és értékes könyvek iránt mindig jólesően melengeti könyvtáros szívem. Könyvheti keserves című írásához (EVID, 1999. 2526. sz.) azonban lenne egy kis hozzáfűznivalóm. A mai, jól működő könyvtár úgy korszerű, hogy hűséges egyrészt a Gutenberg-galaxishoz, másrészt lépést tart az új típusú dokumentumok, számítógépes adatbázisok világával. Ez egy rendkívül kényes egyensúly, megtartani nem könnyű. Felületes és tájékozatlanságra valló vélemény, mely szerint: „... némaság honol a könyvtárban... Csak a számítógépek kékesen villogó képernyője felé hajol néhány fiatal internet-rajongó..." Könyvtárunk az elmúlt évben úgy kétmillió forintot költött hagyományos dokumentumokra, könyvekre, folyóiratokra - a Napi Magyarországot éppenséggel Dezső úr javaslatára rendeltük meg. Ennek az összegnek a felét a könyvtár saját erőből, pályázatok útján teremtette elő. Csakúgy, mint az olvasók számára biztosított öt számítógépet, mellyel ingyenes Internet-használati lehetőséget nyertünk, valamint olyan adatbázisok elérhetőségét, mint pl. a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Dezső úr talán nem tudja, hogy a számítógépek megjelenése nagyon sok olyan fiatalt vonz a könyvtárba, akik különben be sem tennék oda a lábukat; s ha már ott vannak - és ez már könyvtáros tapasztalat - a hagyományos dokumentumok sem hagyják ridegen őket. Ennyit a számítógépek kékesen villogó képernyőjéről. Ami pedig a könyvtárban honoló némaságot illeti - intézményünk két-három hetente rendez vény-sorozattal reprezentálja a városunkban élő művészek, alkotók, helytörténészek munkáját. A könyvhét sem múlt el fölöttünk észrevétlenül: író-olvasó találkozóval emlékeztünk meg a Gutenberg-galaxis e neves magyar ünnepéről. Amennyit a pénztárcánk engedélyez, meg is vásárolunk a könyv heti kiadványokból - többek között Márai Sándor naplóját. Pontosan azért, hogy akiknek nincs rá pénzük, azok számára hozzáférhetővé tehessük; végülis ez a feladatunk. Mint ahogy az „újságíróé" a tájékozódás, és a tárgyszerű, elfogulatlan tájékoztatás. Üdvözlettel Kovátsné Várady Eszter könyvtáros