Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

N (VL r Csombor Erzsébet szerkesztésében MELLÉKLETE 1999. -1. évf. 2. szám Esztergom középkori kisebb pecsétje, mint a város mai címerének elődje Napjainkban a címerek rene­szánszát éljük. A rendszerváltás után a települések ismét használat­ba vehették régi címerüket, így Esztergom városa is új címert alko­tott, amely tulajdonképpen a kö­zépkori, úgynevezett kisebb pecsét minimális átalakításával jött létre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1971-től használt városi címer is a középkori kettőspecsét felhasználásával jött létre, de a pajzs középső ezüst sávjában, az ún. boglár helyen, az ötágú vörös csillagot is szerepeltetni kellett. Mindazonáltal így is üdítő kivételt jelentett egy olyan korszakban, amely kalapácsokat, fogaskereke­ket és búzakalászokat szórt össze címernek nevezett szörnyszülöt­tekké. Esztergom a középkorban két pe­csétet használt, egy kettőspecsétet, közismertebb nevén az esztergomi latinok pecsétjét, és egy kisebb pe­csétet. A kettőspecsétet a legrégeb­bi magyar városi pecsétek között tartjuk számon, hiszen 1255-ben már bizonyíthatóan használták, aranyozott bronz nyomója pedig talán a legművészibb kivitelű a fennmaradt városi pecsétnyomók között. Ennek előlapján a város ké­pét láthatjuk, míg hátlapján az Ar­pád-ház családi címerét, a vörössel és ezüsttel többször, jelen esetben kilencszer vágott pajzsot. A kisebb pecsét képét tulajdon­képpen ennek a két oldalnak a sze­rencsés ötvözete alkotja, hiszen a kör alakú pecsétmező felső része fallal körülvett várost ábrázol. A falat négy, perspektivikusan ábrá­zolt, henger alakú, kúpos lefedésű, ablakokkal tagolt torony töri meg. A bélletes kapuval áttört falon belül három egységből álló épület látha­tó. A pecsétmező alsó felében, a városképbe ékelten tűnik fel a hét­szer vágott három-szögű, kerekített oldalú pajzs. Az első vágásközök plasztikus kiemelése és rovátkolá­sa a vörös és az ezüst megkülön­böztetését szolgálja. A pajzstalp rá­fekszik a köriratra. A pecsét gyöngysor közé foglalt körirata: « S . MINVS . CIVITATI STRIGONIENSIS * (. (Sigillvm minvs civitatis Strigo­niensis), vagyis Esztergom város kisebb pecsétje. A vágásos pajzs, amely Eszter­gomon kívül csak Buda címerében jelenik meg, az 1235 előtti királyi pecsétek címeres pajzsával roko­nítható, s a királyhoz való tartozást hangsúlyozta. A vágóvonalak száma, mint az a kettős- és kisebb pecséten is látha­tó, ingadozott, de a XIV. század kö­zepén hétben állapodott meg. A mai esztergomi címer tulajdonképpen itt tér el a középkori pecsétektől, hiszen a vágóvonalak száma jelen­leg nyolc, ami a címertan szabályai szerint módosítja a leírást, vagyis a hétszer - illetve kilencszer - vágott pajzs helyett vörös mezőben négy ezüst pólya jön létre. Ugyanis, ha a vágóvonalak száma páros és két ún. máz váltja egymást, akkor pólyáról beszélünk. Ez a változtatás azon­ban semmi esetre sem tekinthető szabálytalannak, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a város címere nem mindenben követi középkori elődeit. A kisebb pecsét bronzból készült nyomója jelenleg a Balassa múze­um tulajdonát képezi. A fotón lát­ható természetes színű viaszpecsét Esztergom város 1357. augusztus 19-én kiadott oklevelén függ. Arra azonban, hogy a kisebb pecsétet mikortól használhatta a város, csak egy mindenre kiterjedő kutatás ad­hat választ. Városunk jelenlegi címere tehát már külsejében is jelzi a település ősi voltát, és azt a történelmi foly­tonosságot, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Hegedűs András Esztergom középköri kisebb pecsétje

Next

/
Thumbnails
Contents