Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

1999. Június 24. Mit hoz(hat) a híd újjáépítése? (II.) Június 10-ei számunkban sorozatot indítottunk a Mária Valéria híd újjáépítésével kapcsolatos vélemények közreadására. Elsősorban a gazdasági életben szereplőkét ktírtük, de olvasóink gondolatait is várjuk. Mai számunkbanelsőként Engelbrecht József ingatlankezelő szakember, a megyei kamara alelnökének véleményét közöljük. - Esztergom térségének gazdasági, kulturális életében, .ÍZ idegenforgalomban alapvető változásokat fog hozni. Mint korábban, most is összefügg földrajzilag és közelebbi szempontból a Duna északi, valamint déli partszakasza. A felrobbantott híd sem szakíthatta meg az évszázadok alatt kialakult egymásra u.altságot. Az értelmes és hasznos kapcsolatrendszer most is megvan, működik a kölcsönös előnyök alapján, az emberek barátságában, a rokoni kötelékekben. Reményeink szerint két év alatt újjáépülő Mária Valéria híd minden kapcsolatot közvetier ebbé tesz. Éjjelnappal, télen-nyáron élő kapcsolatot tesz lehetővé Párkányban és Esztergomban, növekvő forgalmat, kereskedelmet, bővülő barátságokat eredményez. Kölcsönös előnyök alapján fellendül a gazdasági szféra. Megnő a vásárlóerő, többen keresik fel a kulturális rendezvényeket, többen lesznek a párkányi strandon, telt ház lesz a Várszínházban. Párkány ,nagyobb város" lesz Esztergommal, és fordítva is ez lesz. Erősíteni fogja egymást a két település, mint Pest és Buda. Bár minden a híd újjáépítése mellett szól, mégis - ma még úgy tűnik bizonytalan. Kívánom, hogy mindannyiunk álma valóra váljon! * Schmidt Mihály teherfuvarozó, a megyei kamara szállítási osztály elnöke véleménye röviden: - A Duna - Európa nyolc országán át, 2857 kilométeres hosszon - hatalmas víziút, melyen az átkelést közel száz híd biztosítja. Természetes, hogy Németországban és Ausztriában találjuk a hidak zömét, hiszen ők a legfejlettebbek a nyolcak között. Hazánkban 15 híd áll, melyből 10 kizárólag a közúti forgalmat, 3 a vasúti forgalmat szolgálja, kettőn pedig gépkocsik és vonatok is közlekedhetnek. ötven éve robbantották fel a Mária Valéria hidat, így azóta Esztergom felett csak két hídon, Vámosszabadinál és Komáromnál lehet átjutni a Duna túloldalára Ezért is égető ennyire az újjáépítés. Megyei fuvarozóink - elsősorban Süttőtől Dömösig - közel 100 kilométert kerülnek, hogy átjuthassanak Szlovákiába. A határmenti árucsere bővül. A híddal - mely természetesen nem lesz alkalmas nagyterhelésű kamionok ,fogadására" közelebb kerülünk a Felvidékhez. Losoncról, Nyitráról, Érsekújvárból naponta jönnek kisteherautók, hozzák-viszik az árut. Ezért sürgető a híd újjáépítése, mely remélem, hogy az uniós csatlakozás közeledtével végülis csak megvalósul! (Folytatjuk.) Pálos Egy iskola végleg elbúcsúzott... Vasárnap délután Esztergomban egy iskola végleg bezárta kapuit. Igen, a Balassa Bálint Altalános Iskola végleg elbúcsúzott a várostól, az országtól, melynek oktatásügyét oly hűségesen szolgálta Öt évtizeden keresztül... Méltón búcsúzott az iskola hős névadójához, a törökverő vitéz költőhöz, méltón Balissi Bálint nemzetes úrhoz. Június 20-án délután tehát nem akármilyen évzáróra gyülekeztek az önkormányzat által megszüntetett intézmény tanárai, tanítói, diákjai, a szülők - akik oroszlánként harcoltak az iskola megszüntetése ellen -, meg az érdeklődők. Jómagam is ez utóbbiak csoportjába tartoztam, hiszen bár ős-esztergomi vagyok, általános iskolai tanulmányaimat a Kossuth, majd a Petőfi iskolában végeztem. Most mégis megdobbant a szívem, amikor a Himnusz közös el<áieklése után a Balassa iskola alsó tagozatos tanulói - talán átérezve a pil lanat nagyságát -, könnyes szernmei zengték iskolát -búcsúztató dalaikat... Aztán jöttek a nagyobbak. A Honfoglalás című film gyönyörű betétdalát adják elő: „Ez a föld, világnak világa". Nekik bizonyára ez az iskola volt a „Világnak világa". Aztán következik az igazgatónő. Nem korhol senkit, csak a tényeket sorolja. Az iskola ötven éves fennállásának eredményeit. És a tények maguk helyett beszélnek: A Balassa iskola műhely volt, igazi meleg közösség, egy nagy és boldog család. Ezt tükrözik a tanulmányi versenyeken és sportvetélkedőkön elért kiváló eredményei. Aztán következnek a legnehezebb percek, már-már drámai pillanatok: az igazgatónő sorra elbúcsúzik valamennyi tanár kollégájától, névszerint említve őket, a szülőktől, diákjaitól. El-el csuklik a hangja. Azután már csak a Szózat következik. De most nem szokv ányos ének ez sem. „Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar". Ezt viszik útravalóul a megszűnt iskola tanárai és diákjai egyaránt... Majd befejezésül az II Silensio. Bizony, be kell vallanom, az ünnepség utolsó perceiben már nekem is könny szökött a szemembe. Pedig - mint említettem - semmi közöm a Balassa iskolához, nincs egyetlen ismerősöm sem a tanárok, sem a gyerekek között. És mégis. Valami nagyon fáj. Valami nagyon fog hiányozni. Egy iskola Egy ízig-vérig emberformáló-nevelő iskola. Esztergom egyik legjobb általános iskolája. Hogyan is írta Reményik Sándor híres versében? Csak az iskolát meg a templomot, az iskolát meg a templomot - ne hagyjátok!... (-zső) 1 Címzett: A Városháza Megértem, hogy annyi gondja-baja mellett a képviselő-testület nem képes mindenre odafigyelni. A manapság országosan oly sokat emlegetett öregekről is elterelte a figyelmet a fiatalok iskolabezárási vagy meghagy ási problémája. Éppen ezért engedtessék meg, hogy az öregséggel együtt járó nehézségeik megoldására felhívjam a képviselő-testület figyelmét. Éz pedig a városi autóbuszközlekedés. A képviselő-testület egyetlen tagja sem látott még a buszra kínos erőlködéssel felkapaszkodó idős asszonyokat, bottal járó öreg embereket? Megvonaglik az arcuk, amikor látják, hogy az amúgyis alacsony járdaszegélytől mily távol áll be a megállóba buszuk: m i - Hogy fogom én erre feltornázni magam? Olykor akad egy-egy segítőkész fiatal, ki átveszi szatyrukat, csomagjaikat, másik felsegíti, tolja-húzza a magas lépcsőfokon. Feljutva kapaszkodót keresve mihamarabb igyekeznek leülni - ha előttük el nem foglalják az ülőhelyeket a jól nevelt losiskolásaink. Kérem, mozduljon meg érdekükben a Városháza! Indítványozom: 1. A város belterületén minden megállóban jelentősen emeljék meg a járdaszegélyt. 2. Rendőrhatóságilag ellenőrizzék és büntessék meg azon gépkocsivezetőket, akik miatt az autóbuszvezetők nem tudnak a járdaszegély mellé beállni autóbuszukkal. 3. Kötelezzék a buszvezetőket a járdaszegély mellé történő beállásra azzal, hogy tudatosítják bennük: az utazók szállításáért kapják a fizetésüket, ezt elősegíteni kötelességük, s egyszer ők is lesznek megroggyant öregek. Némi empátia, együttérzés embertársaink iránt elkelne közöttük. Ha indítványom nem talál süket fülekre, s megvalósulnak javaslataim, legalább lesznek városunk polgárai közt olyanok is, kik áldani fogják a képviselő-testület tagjait intézkedésükért. S már ez is valami. Kadosa Árpád