Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-03 / 22. szám

IDÖ*MŰ» HELY Vérktfy. 1995, ttMlin, Ui lilnlii. 120*210 ím (Itlé.- Mshsr Cuc) VÁROS* VILÁG NYAR • SZENT IVAN HAVA í § [ VI. SsentIván fava (Junius), vagyon 30 napja, j (Az „1848. szökő évre" szóló gazdasági kalendáriumból.) A VAROS NAPJAI: | Június 1. • 1919-ben a Párkány visszafoglalásáért \ indított második hadművelet napja. Június 2. • 1710-ben a régi kiváltságaiban megerősített f szabad királyi város képviselő-testülete e napon tartotta \ első - tisztújító - közgyűlését. NAGYFALUSI TIBOR szerkesztésében Az ESZTERGOM és VIDÉKE melléklete IV. évf. 12. szám- 1999. június 3. >X>XŰC<>OOOO«OXO>XOC<CCOI?V^ OCOOOC^OOÍXXOOOOOOOOOOOOOOO Vendégünk a Balassa Emlékhetek rendezvényein Balassi Bálint életmüvének jelen­tőségél Rimay János - a kortárs és jóbarát, a haldoklásnak is tanúja ­fogalmazta meg elsőként: „Olyan volt 6 a költök közt, mint az sas az több apró madarak előtt." Máig ívelő szárnyalását bizonyította a szüle­tésének 440., Esztergom várfalánál történt hősi halálának 400. évforduló­ja alkalmából, 1994-ben meghirdetett emlékév is. így a Magyar Amphion címmel városunkban megrendezett konferencia, amelyre előadóként vagy vendégként nem csak az egész Kárpát-medencéből, de Lengyel- és Németországból olasz és spanyol földről is érkeztek az irodalom- és művelődéstörténet jeles tudósai. Öt év múltán, idén (ahogy a 70-es évek végétől már több alkalommal) ismét a helyi Balassi-kultusz lángjai lobbantak fel. Erejükből - lapunk kezdeményezésére és főmunkatár­sunk: Szánt hó Barna szervezőmun­kájának köszönhetően egész rendez­vény-sorozatra, az Emlékhetekre is tellett Ennek nyitányaként május 31 ­én - a Balassi-szobornál hagyomá­nyosan megtartott koszorúzás előtt ­került sor egy tudományos emlékü­lésre a tanítóképző főiskolán, ame­lyet június 3-án vetélkedő, 5-én, szombaton este pedig a Dobó gimná­zium aulájában műsoros emlékest kö­veL A vendégszereplők sorában a Ba­lassagyarmatot képviselő Csikász Istvánnal is találkozhatunk. Tegyük hozzá: ismét, hiszen a 66. évében járó költővel, festővel, előadóművésszel az érdeklődők már február 15-én megismerkedhettek, amikor a városi könyvtár Esztergomi útravaló című beszélgetés-sorozatának volt a ven­dége. Éppen ez az alkalom alapozta meg az emlékhetek rendezvényein való többoldalú közreműködését, amely június 8-án a szavalóverseny zsűrijében folytatódik. Tetőpontját pedig októberben - nagy költőnk szü­letésének 445. évfordulója alkalmá­ból- Szánthó Barna. Balassi-daljáté­kának itteni ősbemutatója jelenti majd. A színpadra állítást ugyanis Csikász István amatőr társulata vál­lalta (Mindez felújítása némiképp annak a kapcsolatnak is, amelyet elő­deink a 20-as évek vége felé létesítet­tek az esztergomi Balassa Bálint, il­letve a balassagyarmati Madách Imre Társaság között.) Csikász István a keszthelyi pre­montrei (később: Vajda János) gim­náziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait az Iparművészeti Főis­kolán kezdte, első diplomáját az EL­TE múzeumi restaurátor szakán sze­rezte, a további kettőt Egerben ma­gyar-rajz szakon, illetve a/. Állam­igazgatási Főiskolán. 1958 óta Balas­sagyarmaton él, ahol több amatőr színpad vezetője, rendezője is volt (Köztük a Kiváló Együttes címet el­nyert Madách Irodalmi Színpadé, ­máig a Varietas Pódium Színházé.) Egyik alapítója, folyamatosan mun­katársa a Salgótarjánban megjelenő Palócföld című folyóiratnak. Máso­dik verseskötete, a Levelek Bálint Úrhoz a tavalyi Ünnepi Könyvhétre látott napvilágot és Jobbágy Károly­d(jja\ jutalmazták. Szintén tavaly kapta meg négy évtizedes munkájá­nak elismeréseként Balassagyarmat városától a Pro Urbe kitüntetést. Lapunk húsvéti számában (EVID, ápr.l.) közöltük a Nemzeti Nagyhét című verset legutóbbi kötetéből ­amelynek részletes méltatását most a IV. oldalon olvashatják. Öt éves koromtól minden nyaramat Dömösön töltöttem: keresztanyám az ottani MFTR-üdülő vezetője volt. Elszédültem a táj szépségétől: az Ördög-barlang, kisvasút Dobogókőre (...) és persze, Visegrád, Dunabogdány, Pilismarót, az egész Dunakanyar akkor lett közeli ismerő­söm. Soha nem felejtem első esztergomi utamat: a dömösi erdészet hin­tájával mentünk. És a kanyar után... nem hittem el, hogy van akkora épület, mint a Bazilikal Pedig Pestet már jól ismertem. Múzeumoztunk, átmentünk s párkányi hídon is. Hajóval is sokszor voltam Esztergomban. (...) Nem gondoltam, matrózruhás kisfiú, hogy majd felnőtt koromban két szemeszterre meghívott „magántanár" leszek egyszer Esztergomban, a Tanítóképzőben. így lett: az 1974-75-ös tanévben Krajcsirovics Henrik hívott a rajztanszékre, végülis a reformkor művelődéstörténetét tanítot­tam a népművelés tanszéken. A katasztrofális esztergomi lakásviszonyok és a mainál is megalázóbban kevés fizetés miatt nem telepedtem ide. Pedig Esztergom már a Dunántúlon van, és én örökre maradok mediter­rán-pannon humanista, sohase fogom Nógrádot megszokni. (...) Eszter­gom és Balassagyarmat: 1978-80 között - a „családi ünnepek'' ürügyén ­a két városban felváltva rendeztünk országos versmondó-találkozókat. Aztán 1982-83-ban egy sokkal jelentősebb és személyesebb versmondó­élmény, amely több vonatkozásban is „esztergomi útravalót" adott: a Babits-centenárium emlékéve, szintén országos versmondó-verseny... Az Esztergomban rendezett fordulóból kerültem be az országos döntőbe, Szekszárdra. Negyedik helyezésemnek köszönhetően egy felejthetetlen 1 görögországi jutalomutazásban volt részem. Azt hiszem, az egyedüli í vagyok, aki a Peloponnészosz-félszigeten, a világ leghíresebb ógörög I szabadtéri színházában nemzetközi teltház előtt magyarként magyarul Í verset mondtam. Talán ajándékként Esztergomnak is, hiszen Babitsnak í éppen egy előhegyi ihletésű művét, A sziget nem elég magas című ódáját! íj (Csikász István önéletrajzából) 5wwj«WM«W.V

Next

/
Thumbnails
Contents