Esztergom és Vidéke, 1999

1999-05-20 / 20. szám

1999. április 22. Esztergom és Vidéke Jeles napok - népszokások májusban Az év ötödik hónapja Maia római istennőről kapta nevét. Legnevezete­sebb napjai a „fagyosszentek": Pong­rác (május 12.), Szervác (13.), Boni­fác (14.), de sokan idesorolják Orbánt is (25.), akinek napja búcsújáról is nevezetes Esztergomban. A fa­gyosszentek napjaiban gyakorta be­áramlanak a hideg sarkvidéki légtö­megek a Kárpát-medencébe, s mind­ez jelentős lehűlést idéz elő. Követ­kezménye a májusi fagyok gyakori kártétele a gyümölcsösökben, vete­ményes kertekben, de még a szántó­földeken is. A fagyhatás elsősorban a hajnali órákra korlátozódik, régebben füstöléssel védekeztek ellene, újab­ban a fagyoknak jobban ellenálló nö­vényfajták meghonosításával próbál­ják e károkat kivédeni. A kalendáriu­mokban május 6-a „babvetö" János napja volt, ekkor vetették el ugyanis sok helyen a hüvelyeseket. Májusban kerülnek a talajba a melegigényes uborka, cukkini, csillagtök magjai is, valamint a paradicsom és a paprika fej lett palántái. Mivel e növények táp­igénye igen nagy, ezért helyes, ha az ültetőgödörbe komposzt vagy szerves trágyát is teszünk. Ebben a hónapban kezd émi a földieper és a korai cse­resznye. Sok munkát ad a kertekben a gyomlálás, a kapálás, a fűnyírás. A lenyírt fű, a kigyomlált gaz alkalmas a komposztálásra, de kiváló talajtaka­ró is. Május „zöld napja" 10-e volt, a Madarak és fák napja. Természetgyógyászat A környezeti ártalmak Megbetegedéseink kisebbik há­nyada saját életmódunknak köszön­hető, nagyobbik része viszont a ben­nünket körülvevő környezet különbö­ző behatásainak a következménye. Közismert, hogy a levegő, melyet be­lélegzünk, tartalmaz olyan gázokat és szemcsés anyagokat, amelyek nega­tív hatással vannak szervezetünkre. Kint a természetben, az erdőkben, ré­teken, de a városi parkokban is a lég­szennyezés elenyésző, nagy mérték­ben megnőhet viszont a forgalmas ut­cákon, a füstöt okádó gyárak közelé­ben és persze a dohányfüstös, zsúfolt termekben is. A rossz levegő érzékszervileg is észlelhető. Nem úgy a különböző su­gárzások. Ezek egy része ugyan mű­szerekkel mérhető, más részük csu­pán feltételezett, illetve az állatok né­hány faja és a különleges érzékeny­séggel rendelkező emberek tudják csupán felfogni. Ilyenek a kozmosz­ból érkező sugárzások, és ilyenek a föld belsejéből feltörő hullámok. Az előbbiek közül közismert például a Nap ultraibolya sugarainak hatása, de feltételezik, hogy más égitestek is bo­csátanak ki valamilyen rezgéseket, melyek szintén hatással lehetnek ránk - mégpedig e csillagok, bolygók egy­máshoz és Földünkhöz viszonyított helyzetétől függően különböző mó­don. Lényegében ezen alapszik az ún. csillagjóslás is. A földből jövő rezgéseket többen képesek érzékelni ún. varázsvessző­vel" vagy ingával. Őket kérdezik azok, akik kutat akarnak fúratni, de egyre inkább érdeklődnek az embe­rek a lakásokban mérhető sugárzások iránt is. Kovács András, az ismert „ra­diesztéta" szerint a betegségeknek mintegy 80 százaléka a fekhely alól érkező káros sugarak hatására alakul ki - vagy közvetlenül előidézve a kórt, vagy felerősítve más környezeti hatást. A földalatti vízerek mellett azon­ban más „erek" is találhatók a föld­ben. Ezek az ún. Hartmann-zónák, amelyek a Föld szélességi és hosszú­sági köreivel párhuzamosan, szabá­lyos hálózatot alkotnak a talajban. A vízerek és a Hartmann-zónák egész­ségre káros hullámai a metszéspon­tokban lényegesen felerősödnek, s ezeket hosszabb időn át felfogva a szervezet előbb-utóbb megbetegszik. Az egyes egyének nem egyformán reagálnak azonban a sugarakra. Ez utóbbi megállapítás még nincs igazán igazolva, mint ahogy az sem, hogy maguk az emberek is befolyásolhat­ják e sugárzásokat: erősíthetik vagy gyöngíthetik azokat. Ugyanígy sokan vitatják még azt az állítást, hogy az emberek is bocsáta­nak ki rezgéseket - kisebb-nagyobb mértékben, tudatosan vagy öntudatla­nul -, és ezek a rezgések hatással le­hetnek mások egészségére. Sok ter­mészetgyógyász él ezzel a képességé­vel: gyógyító hullámokat, „életerőt" ad az őt felkereső betegnek. Ez való­színűleg negatív irányban is hathat, nem teljesen alaptalanok tehát a bo­szorkányokkal kapcsolatos régi hie­delmek. A környezeti ártalmak egyik ismert formája az allergia, mely a szervezet érzékenysége a szennyezett levegő egyes alkotóelemei, bizonyos növé­nyek virágpora, illata, illetve egyes állatok szőre, tolla, nyálkája iránt. Al­lergiát okozhatnak különféle ételek is. Az egyes allergénekre a bőr, a szem, valamint a légutak és az emész­tőrendszer bemeneti nyílásai reagál­nak leginkább, ezért ezek elváltozásai jelzik mindenekelőtt a betegséget. Vágvölgyi Katalain, esztergomi „kör­nyezetgyógyász" régóta foglalkozik Esztergom környezetszennyezésének mérésével, és birtokában van egy olyan készülék, amely azt is ki tudja mutatni - néhány perces egyszerű vizsgálattal -, hogy a vizsgált sze­mély milyen anyagokkal szemben al­lergiás. Szolgálatait már korábban felajánlotta az iskoláknak, de eddig ­tudomásom szerint-egyedül a Balas­sa iskola élt ezzel a lehetőséggel. Sze­gény balassások! Az iskolájuk meg­szüntetése miatt őket ért sokk szintén kiváltója lehet bizonyos betegségek­nek. De erről majd legközelebb! Sz.B. Élő hagyományaink Az Orbán-napi búcsú Szent Orbán kultusza több mint ezer éves az elzászi szőlővidéken, de a középkorban hazánkba is eljutott. A szentet elsősorban az egri és a gyöngyösi borvidéken választották patrónusuknak a bortermelők. Esztergomban is több­száz éves az Orbán-napi hagyomány. Ezt kutatta és írta meg szakdolgozatában az elmúlt években Sasváriné Ipolyi Éva tanítónő. Tőle tudtunk meg néhány érdekességet: - Az Orbán-naphoz fűződő időjárási regulák évszázados meg­figyelésen alapulnak. Május első és utolsó harmadában visszaesik a hőmér­séklet - éppen a szőlővirágzás idején. Azt tartja a népi hagyomány: Orbán mondja meg, mennyi hordó kell! Hogy Szent Orbán közbenjárását megnyer­jék, a szőlőhegyeken szobrot, kápolnát emeltek tiszteletére. így történt ez Esztergomban is, ahol a Galagonyás út végén már a 18. században állt egy kápolna. Ez az idők viharában elpusztult, de romjaiból 1902-ben Fehér Gyula belvárosi plébános kezdeményezésére új kápolna építését kezdték el Vaszary Kolos érsek támogatásával. 95 évvel ezelőtt Pünkösd hétfőjén vezette oda az első búcsús menetet a derék plébános. Ezt a hagyományt Lékai bíboros elevenítette fel. Mise után a gazdák azóta is kimennek Orbán-napján pincéik­hez, és jó borral, ízletes harapnivalóval ünnepelik meg védőszentjüket. Természetjáró A sárga gévagomba nyomában Többféle népi néven ismerték és ismerik: füzfagomba, reves cseresz­nyefa-gomba, karélyos tinóru, fűzfa­tüdő, kénsárga gévagomba. A„géva" elnevezés egyébként szláv eredetű szó, s végső fokon azonos a szintén átvett „golyva" szavunkkal, amely dudort, kinövést jelent. Élénksárga színéről messziről felismerhető. Nagyméretű (10-40 cm-es) likacsos­gomba. Félkör és gumó alakú termő­testei egymással többnyire szabályta­lanul összenőttek. Fölül élénk na­rancssárga, téglavörös, alul élénk cit­romsárga, kénsárga színűek. Húsa sárgásfehéres, kezdetben sajtke­ménységű, rostos, savanykás ízű és szagú, később megkeményedő, bőr­szíjszerűen szívós. Élő és elhalt lom­bos fák törzsén, tuskóján, tavasztól őszig előfordul. Esztergomban a Du­na-parti fűzfákon van jelentős előfor­dulása. Sokan gyűjtik is itt. Az első idei gévagombát május 10-én hozta el a gombaszakkörbe Darázs Dénes, aki szerint cseresznyefán nőtt. A sárga gévagombáról igen régi adataink is vannak: Szent Hildegard apátnő (1100—1178) közlése szerint az epilepszia és a reuma gyógyítására használták, Mattioli udvari orvos (1500—1577) veszélytelennek, azaz ehetőnek tartotta, éppúgy mint min­den fán növő gombát. Clusius német­alföldi természettudós Nyugat-Pan­nóniában két különböző fajként írta le, és közölte egy ismeretlen festőnek e gombáról készült akvarelljét. Büsz­kék lehetünk arra, hogy Magyaror­szágon készült a világ első gombás­könyve (1601!), a Clusius Codex, melyben Clusius nyugati vidékeink ehető és „bolond" gombáit mutatta be. Clusius ugyanis gyakran időzött az országban Batthyány Boldizsár vendégeként, s ez idő alatt összegyűj­tötte, rajzokon megörökítette az összes itt fellelhető gombát. E gomba fogyasztása országonként, tájegységenként igen változó. Nyugat­Európában a nagyvárosok csemege­boltjaiban nagyraértékelt különleges­ségként árusítják. Magyarországon is sok helyen fogyasztják, de nem szere­pel a piacon árusítható fajok között! A gévagombából szinte minden ételféleség elkészíthető. Leírásáról, gyűjtéséről és étkezési felhasználásá­ról a Székesfehérvári Gombászok Ba­ráti Körének vezetője, dr. Dravecz Ti­bor írt tanulmányt. E tanulmányt ré­szünkre is elküldte, mert hosszú évek óta vagyunk vele gombász-baráti le­velezési kapcsolatban. Az elkészíthe­tő ételféleségek: leves, gombagulyás, párolt gévagomba, tojásos gomba, rántott gomba bécsiszelet- és Orly­módra, sült gomba, gombafasírt, gombakrokett, gombás rakott hús, majonézes gomba, svédgomba, gom­basaláta, rizses gomba. A fentiek kö­zül néhány receptet közlünk. Gombaleves-. Az apró kockára vá­gott vagy ledarált sárga gévagombát és az ugyancsak apróra vágott vörös­hagymát margarinnal, vajjal vagy olajjal pároljuk, sózzuk, borsozzuk, majd erőleveskockával és petrezse­lyemzölddel ízesítjük, vízzel felen­gedjük és összeforraljuk. Rántott gomba bécsi szelet módra: A gombát felszeleteljük, enyhén sóz­zuk, lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, olajban pirosbarnára süt­jük. A morzsába mandulát is reszelhe­tünk. Frissen tálaljuk tartármártással, rizskörettel, hasábburgonyával. Gombafasírt: A felszeletelt gom­bát zsiradékon pároljuk, amíg a leve elfő. Ezután vöröshagymával, fok­hagymával és áztatott zsemlével hús­darálón ledaráljuk, tojást keverünk bele, majd sóval, borssal, majoránná­val, esetleg oreganóval fűszerezzük. Zsemlemorzsába forgatva pogácsá­kat szaggatunk és olajban kisütjük. Feltétnek főzelékhez, vagy önállóan rizs, ül. burgonyakörítéssel tálaljuk. Svédgomba: Olajon világosra süt­jük a reszelt vagy igen apróra vágott vöröshagymát, beletesszük a csíkokra vágott gombát és sóval, borssal ízesít­ve pároljuk míg saját levét elfőtte. Paradicsompürét, babérlevelet (ezt a végén kivesszük), reszelt citromhéjat teszünk bele, néhány percig felforral­juk, végül citromlével meglocsoljuk és hűtve tálaljuk. Készíthetjük ka­kukkfűvel, oreganóval és kevés cu­korral is. Klotz József

Next

/
Thumbnails
Contents