Esztergom és Vidéke, 1999

1999-05-20 / 20. szám

1999. május 13. Esztergom és Vidéke 3 (Folytatás az 1. oldalról) Haller Zoltán, Kiss Tamás, Koditek Pál, Meggyes Tamás, Miavecz Jenő, Osvai László, Szalma László, Kovács László, Schiller-Kertész Tamás, Tóth József - igenlő voks adatott, ami elegendő volt a döntés érvényességéhez. 20 óra 45 perc: A döntés tehát a következő: - 1999. augusztus 31 -ével megszűnik a Balassa Bálint Altalános Iskola, - a tanintézet jogutódja a József Attila Altalános Iskola lesz, -egyeztető tárgyalásokat kell folytatni, melyek során meg kell találni a legjobb megoldásokat az elbocsátott pedagógusok és a tanulók számára, - mindezekről a június havi testületi ülésen be kell számolni a felelősöknek. 20 óra 50 perc: A polgármester bezárja az ülést. 20 óra 55 perc: Az érintett két iskola igazgatója az alábbi nyilatkozatot adja a tudósítónak: Varsányi Andrásné (Balassa): - Nehéz ilyenkor megszólalni. Mint pedagógus annak idején esküt tettem a társaimmal együtt, hogy a gyerekek érdekében végezzük munkánkat. Ez az ülés a gyerekek érdekeit nem nézte - sem annak a 200 gyereknek az érdekét, akik a mi iskolánkba járnak, de azokét sem, akikhez ez a 200 tanuló ,,be lesz paszírozva". Esztergomban minden iskola rosszabbul járt ezzel a döntéssel. Azzal, hogy ezután több pénz lesz új padokra, krétákra, nem oldódik meg az a gond, amit most érzünk. A gyerekeknek kis létszámú osztályokra lenne szükségük, és arra, hogy „lélektől-lélekig" tudjon a pedagógus eljutni. Én úgy látom, itt a ráció és az emóció - az ész és a szív - nem volt egységben, pedig ennek a kettőnek együtt kéne lennie ahhoz, hogy helyes döntések születhessenek. En mindenesetre kívánom, hogy minden tanítványom megnyugvással megtalálja a legmegfelelőbb iskolát. Köszönöm kollégáimnak, hogy végig kitartottak a nyolc éven át a megszűnés veszélyétől fenyegetett iskolánkban. És köszönetet mondok azoknak a szülőknek, akik eddig mindezek ellenére - ránk bízták gyermekeiket. Nagyon sajnálom, ha esetleg most becsapottnak érzik magukat, de ebben a felelősség nem a mi iskolánkat terheli. Deszpot Gábor (Petőfi): - Mindannyian nagyon megrázó órákat éltünk át itt, a nagyteremben. Nagyon sajnálom, hogy ilyen döntés született. Főleg azok után, hogy a képviselők felszólalásaiból kiderült: az így megspórolt pénz amúgy is az oktatásé lesz. E döntés után, mint iskolaigazgató, szeretném felajánlani és erre kérem a többi általános iskola igazgatóját is -, hogy a pedagóguspályájukat befejezni kénytelen kollégáknak a lehetőségekhez mérten munkát kínáljunk, különösen ott, ahol e döntés nyomán osztálybővítések is várhatók. 21 óra: A Városháza folyosóján sápadt arcú pedagógusok, kétségbeesett szülők nézik egymást tanácstalanul. Sz.B. Elmentek... Elmentek a jó öreg lapátkerekesek. Elmentek a monarchiabeli gőzösök örökre: még a '70-es évek végén kiselejtezték őket. Az idősebb esztergomiak még bizonyára emlékeznek rá, milyen élmény volt a gőzösökkel kirándulni Visegrádra, Budapestre. Gyermekkoromban édesapám minden nap kivitt a hajóállomásra, és ott gyönyörködtünk kedvenc hajóink indulásában... A Szent István, a kétkéményes Szent Imre - melyet a 60-as években átkereszteltek Felszabadulásra -, az esztergomiak kedvence, a Dunaföldvár, és az utolsó mohikán, a Petőfi, mely egészen a '80-as évekig közlekedett Esztergom és Budapest között. Valamennyit halálra ítélte egy félreértelmezett modernizációs politika. Pedig Németországban az Elbán, Ausztriában a Dunán felújított, modem formában még mais szelik a hullámokat az egykori jó öreg gőzösök. A MAHART a 80-as években a gőzösök helyett Moszkva-típusú motorosokat vásárolt a Szovjetunióból. Ma is főleg ezekkel bonyolítják le a dunai hajóforgalmat. Mint megtudtam, e vízijárművekkel rengeteg a probléma. Gyakran meghibásodnak, nagyon nagy zajjal, füsttel közlekednek. Alaposan megcsappant az érdeklődés az utóbbi években a hajókirándulások iránt. Ennek oka többek között a rendkív ül magas menetjegy-ár: Esztergomtól Visegrádig például 600 forintba kerül. Az egyik dunakanyari stéges ismerősöm szerint a hajózási vállalat a magas árak ellenére a csőd szélén áll. Még az állomás zászlótartó rúdjára is nekünk kell hozni a kötelet, meg a díszítési célt szolgáló virágcserepeket-mondtaelkeseredetten. Az utóbbi 20 évben megszüntették a szobi, a püismaróti, a Gizella-telepi, az idén pedig a kisoroszi hajóállomást. Érdeklődés hiányában. Esztergomban még megvan az állomás. A kérdés: meddig? Mi lesz veled, egykoron világhírű magyar személyhajózás?! (zsö) PÜNKÖSDI KIÁLLÍTÁS ES VASAR ESZTERGOM - PRÍMÁS SZIGET Beruházási és Fogyasztási j^v^k kiállítás^ és vására Sportcsarnok 1999. má[us 21-24. PROGRAMOK ' PENTEK , 14.00 Ki állítás nyit aSportcsarnokban 19.00 A kiállttá^ z<jr \ T** ** ftl^ nosztalgia party"-ja Sportcsarnok büféje J VASARNAP 9-21.00 DOTTÓ kisvonat Sportcsarnok és a város között 10.00 COMPLESSO BANDISTICO Dl ROMANO D' EZZELINO^ 30 fis olasz fúvószenekar műsora 13.45 1 órás Sétahajózás ? ""* * mdul I MAHART Hijóíllomásról 14.00 Katiét RSgbjpiérkőzés •sfljelypzín: r

IPipmás sziget- Kolping pálya 15;OOíííB. It-Rffgbimérkózés helyszín: Kolping pálya 17.00 NB L Rögbim erkőzés helyszín: Kolping pálya 18-20.00 Westergom együttes muzsikál helyszín: bejárat melletti sörsátor 18.00 TOMBOLA fődíj: ldb kerékpár ^

0.00 TÁNCOS mulatság kifulladásig J r SZOMBAT 10.00 Megnyitó ünnepség, dijátadás 15.00 COMPLESSO BANDISTICO Dl ROMANO D' EZZEISSOL • olasz fuvószaieker

?é«,-fliazs9Ípott'csaport helyszín: Sportcsarnok "melletti színpad 18,00 Mogyorósbányái fúvószenekar 18^20.00 "Westergom együttes muzsikál helyszín: bejárat melletti sörsátor 18.00 TOMBOLA fődíj: ldb kerékpár 20.00 Zenés, gitár és mandolin est HETFO 10.30 "MEDICOR négy muskétás^ akrobatikus tánccsoport 11.00 M azsorettparádé - ^ indul az esztergomi Széchenyi térről a vásári színpadra (egész napos előadás) 13,00 Carmen'táncegyüttes 14.00: Ibmbola fődíj :1 db kerékpár 15.00 a kiállítás és vásár zárása A Kihívás Napja A magyar sporttörténetben egyedülállónak tekinthető az a kezdeményezés, amely az ország számos települését megmozgatja Az idén 365 település nevezett be, ez a szám jóval meghaladja a becsléseket, s egyben a rendezvény iránti érdeklődés erősödését jelzi. Ebben szerepe van a Sport-szeletnek, amely tavaly felvállalta az esemény támogatását, és országszerte csokoládéval és egyéb ajándékokkal ösztönözte a lakosságot. A központi rendezvény továbbra is Budapesten van, de május 26-án, a Kihívás Napján a falvakban és városokban egyaránt sok résztvevőre számítanak azidén is. Azév legnagyobb sportvetélkedőjében lesz majd futás és aerobic, favágóverseny és szöcskevadászat, kakaskergetés és betonkeverő-verseny, sárkányeregetés, atlétika és foci minden mennyiségben, minden korosztályban. A legkisebb benevezett falu Óbudavár, ahol 71a lakosok hivatalos lélekszáma A legnagyobbak élén Debrecen áll. A szervezők a nevezési díjak jelentős részét felajánlották az árvízkárosult települések támogatására. Újdonság az idei vetélkedőben, hogy a települések páros versenyt is vívnak kategóriájukon belül. Az ünnepélyes eredményhirdetésre május 29-én kerül sor, ekkor sorsolják ki a legértékesebb ajándékokat is. Összesen mintegy 2,5 millió forint értékű díj és kupa vár átadásra. Igazi népünnepélyre van tehát kilátás sok településen. Sajnos, úgy tudjuk, Esztergom nincsen ezek között... Rekviem egy iskoláért Megszületett a döntés. A „13-ak" lehetetlen határozata. Nyilvánvalóan nem szakmai, csupán politikai elhatározás. Két politikai érdekcsoport melynek tagjai hónapokon át marták egymást a város közéleti porondján most egységre jutott. Még a népszerűtlenséget is vállalták, hiszen a lakosság nagy része - elsősorban a szentgyörgymezőiek - elítélik a gyerekeik érdekét semmibe vevő döntést. Ma már köztudott, hiszen a rossz hír gyorsan terjed: a Balassa Bálint Altalános Iskoláról van szó. A több mint 50 éves intézmény a tanév végén beleolvad a József Attila Altalános Iskolába. Helyére valami más intézmény kerül, talán a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola. Számtalanszor vetették már a szememre - bizonyára joggal hogy elfogultan írok. Ennyire elfogult azonban talán még sohasem voltam. Nem csoda, hiszen csaknem húsz évig tanítottam ebben a most megszüntetett iskolában, feleségem most is ott okítja a nebulókat - még néhány hétig, aztán ki tudja, taníthat-e még valahol -, ott kapta meg mindhárom fiam azt az alapos tudást, mellyel felvértezve könnyedén vették a középiskola és az egyetem nehéz akadályait. S ott kapták meg azokat a belső emberi értékeket is, melyeknek köszönhetően soha, sehol nem kellett miattuk szégyenkeznünk. De ez az iskola sokat adott nemcsak a mi családunknak, nemcsak az északi városrész számos egykori és mostani diákjának, hanem azoknak is, akik a város távolabbi részeiből jártak oda, az ódon falak közé, mert szüleik bíztak az iskola szigorában, emberséges tanáraiban, családias légkörének nevelő erejében. Bízott benne a korábbi önkormányzat is - bár a képviselők tudták, nem gazdaságos a fenntartása. Az emberi szempontokat nézték, és „megkegyelmeztek" Szentgyörgymező oktatási, kulturális és sport centrumának... A mostani képviselők nem. A gyerekek közül sokan sírva fakadtak, amikor az iskola igazgatónője - maga is a sírással küszködve - a döntés másnapján bejelentette: néhány hét után örökre búcsút kell mondaniuk ezeknek az osztálytermeknek. A ballagás a tanév végén így hát nemcsak a végzős nyolcadikosok ballagása lesz. Beállhat a sorba a többi gyerek, az iskola teljes nevelői gárdája is. És énekelhetik a dalt: „Búcsúzunk tőled, régi iskolánk..." A személyes érintettség mellett számomra az a legszomorúbb, hogy országos szinten is azt látom: a döntéshozók sokszor nem veszik figyelembe a szakmai indokokat, a lakossági érdekeket. A szakszervezet hiába hangoztatja a véleményét, a gazdaságosság dönt, no meg a politikai érdek, így lelketlenül el egész világunk. így sorvad el a tudomány, a kultúra, így hiúsulnak meg a szép, nemes emberi törekvések. Kár! Szába