Esztergom és Vidéke, 1999

1999-04-29 / 17. szám

1999. április 22. Esztergom és Vidéke Kesztölcön körzeti, a Várban városi borverseny A „Pilis-Hegy-Község" szövetkezet április 21-én rendezte meg Kesztölcön a körzet bortermelőinek versenyét. Fajtánként, zöld rajnai palackban adhatta le mindenki a saját termését, megjelölve a bor termőhelyét, évjáratát és kategóriáját, örvendetes, hogy a házigazdákon túl Esztergomból, Tokodról, Piliscsévről minden korábbinál több, összesen 77 borfajtát minősítettek a borbírák. Ok tizemhárman voltak, Mikóczi Istvánnak a megyei hegybírónak, valamint Taschner Istvánnak a soproni hegyközség elnökének vezetésével. Újdonság volt az is, hogy első alkalommal alkalmazták az Európa Unióban kötelező, az úgynevezett OIV hibapontos módszert. Ez alapján hozták meg döntéseiket. Aranyérmes: Gimeskő-Vin Bt. (Kesztölc) fehér és vörös, valamint Gyöngyös Antal és Kecskeméti István (Esztergom) vörös boraikkal. Ezüstérmes: Vincze Ferenc vörös, Major Attila, dr. Könözsy László fehér boraikkal Esztergomból, Szabó Béla (Tokod) fehér, Szivek Gyula (Kesztölc) fehér és vörös borokkal. Bronzérmes: Kis László fehér és vörös, Teplánszky Ferenc fehér, Bábszki János vörös, Tóth Gábor fehér, Varga András vörös, Cserép Gyula fehér (esztergomiak), Huber András fehér, Robotka Zoltán vörös (tokodiak), Szivek Ferenc fehér (kesztölci) borokkal. Elismerő oklevél: Pintér Zoltán, Ackermann István, Hufnágel Gyula, Németh László, Páldi Zsolt, Majzik István, Mocsnik Róbert (esztergomiak), Bittér L., Gróf F., Süveges I., Farszki T. (tokodiak), KaraM., Nebehaj J., Urázsi R. (kesztölciek). Az Esztergomi Hegyközség, a Gazdakör, a Szentgyörgymezői Kertbarátok felhívására április 24-én a Királyi Vár előcsarnokában 42 féle bort vonultattak fel a gazdák az esztergomi versenyre. A Vikukel László vezette zsűri kétféle értékelést végzett. Külön-külön minősítették az esztergomi szőlőtermelésből és az idegenből hozott szőlőből készített borokat. A 25 fehér- és 17 vörösbor jó eredményt hozott. Aranyérmes: Böszörményi Balázs (fehér) esztergomi, Teplánszky Ferenc (vörös) vidéki eredetű boraikkal. Ezüstérmes: Héjjá Péter (fehér), Vödrös Dániel (vörös) Bábszky János (vörös) esztergomi és Cserép Gyula (fehér) vidéki eredetű boraikkal. Bronzérmes: Balogh Géza (fehér, vörös), Dunai László (fehér, vörös), Patkó Ferenc (fehér) esztergomi és Teplánszky Ferenc (fehér), Füzék Sándor (fehér), Szitás Ferenc (fehér), Gyöngyös Antal (vörös) vidéki eredetű borokkal. Az érmes gazdákat dr. Könözsy László polgármester, valamint a rendezők köszöntötték. (P.I.) f Nemere István 1 REJTEKUTAK 41. Örködnek a hegyek Közel vannak, mégis távol. Ha csak odapillantok - és naponta többször megteszem - a hegyek már-már belesimulnak a szemembe, a látvány megszokott. Furcsa, de ezek már millió évek óta itt vannak és az alakjuk nem változott. Ilyennek látták az ősemberek a közeli barlangokban, vagy ha vadászni mentek a környékre. A pásztorok, kik egykor állataikat legeltették ezen a dombon, mit most benőttek a kicsiny házak. Ilyenek voltak később is, amikor komor lovasok vágtattak fel a várdombra, amikor szentély épült és házak, bástyák néztek farkasszemet a hegyekkel. Kiállók néha a ház elé és elnézem őket. Télen fehérek, ősszel az erdő színe is megváltozik. A hegyek kékek, nagy szelek után pedig váratlanul egészen közel jönnek a városhoz. Innen tudom, hogy máskor, ha nincs szél, milyen piszkos a levegőnk. Olyankor a hegyek kicsit homályosan látszanak és tán kétszer is messzebb vannak. Nagy, szelíd állat némelyik, naphosszat csak hever. Rémálomban megmozdulhat, éjszaka felkel, nyújtózik gigantikus tigrisként, majd lomha, mégis csöndes, lopakodó léptekkel indul a város irányába... Ha csak iszik egy nagyot a folyóból, még jó. De ha emberre :i éhes... Belepik őket is a házak és a jelek. Kőbánya friss sebe tárja a világ elé az emberi barbárságot. Bár ha arra gondolok, hogy talán az én házamban is vannak onnan kiszedett kövek... Akkor elfogynak érveim. A látvány viszont nagyon csúnya. Némelyik hegy élő sebét csak bizonyos helyről vagy pontból látni, máshonnan nézve az egésznek tűnik. Két világ ez. Ha innen nézem, hegynek látszik, ismeretlen területnek, tele zölddel. Talán rejteget barlangot, alig-forrást, kicsiny csermelyeket. Vadon nőtt fákat apró gyümölcsökkel, madárfészket, rókalyukat. Friss levegőt, téli hideget, érintetlen havat. Nyári hűvösséget, zöld árnyékot, madárdalt. Ha ott vagyok és erre nézek, a város olyan idegennek tűnik, magammal együtt. Nehéz is elhinni, hogy ott lakom, ott lakunk. Ha viszont ott vagyok, a város eltűnik, gondolataimból is kitörölhetem, nem létezik. Szeretném hinni, hogy ami itt él, annak semmi köze a városhoz. De lám, van köze, hisz én a városlakó is itt vagyok. Bármikor eljöhetek, betehetem a lábamat, rombolhatok. Kimegyek hát a ház elé. Nézem a hegyeket. Ma közel vannak, ez megnyugtat. Vigyáznak ránk, és ilyenkor jó érzés fog el. Valaki legalább vigyáz ránk. Díszítő értékű és hasznos fák Sok gyümölcsfa díszítő értékű és hasznos is. Ilyen például a mandula. Aránylag igénytelen, de megkívánja a meleget. Fája kemény, vöröslő, furnérlemezek és faberakások készítéséhez jól bevált. Nagyon sokoldalúan felhasználható gyümölcsöt terem a meggyfa. A meszes talajt kedveli. Termesztésére a dombvidékek déli és délkeleti lejtői alkalmasak. A jó megporzás érdekében két-három (egyidőben virágzó) fajtát keverve ültessünk. Fája kemény, sárgás színű,jól faragható, esztergálható. Pipákat és hangszereket is készítenek belőle. A szelídgesztenye 20-25 m magasra nő. Jó méhlegelőnek és jó gombatermő helynek tekinthetjük a gesztenyéseket. A gyümölcs magas keményítő-, cukor- és zsírtartalma miatt rendkívül nagy tápértékű. Éghajlati igénye megegyezik a szőlőével. Védett, meleg, nyílt fekvésben, a hegyek és dombok lejtőin érzi jól magát. Fája kemény, erős, ellenálló. Használják deszkázásra, padlóburkolatnak, talpfa, boroshordók készítésére. Ha lehetséges, oltványt telepítsünk. Az oltvány ugyanis igen korán termőre foTdul, és nem nevel nagy koronát. A birs jellegzetes házikerti gyümölcs, mert túlnyomó része ott található. Kis mértékben frissen fogyasztják, nagyobb részt a feldolgozó ipar hasznosítja. Főleg vegyesíz és birssajt, valamint birslé készül belőle. Egyes fajtáinak mint a termesztett körték törpe alany fajtájának van nagy jelentőségük. A birs melegigényes. A középkötött vagy homokos vályogtalajokon fejlődik jól. Az egész világon elterjedt jó magyar fajta a Bereczki birs, mely a legnagyobb magyar pomológus, Bereczki Máté (a szabadságharc tábornoka) nevét viseli, mert ő nemesítette a múlt század derekán. A naspolya lándzsás levelű, fehér virágú nagyra növő cserje vagy kisebb fa. Magányosan álló fehér virágai május végén, júniusban pattannak ki rügyeikből. Barna, bőrszerű héjjal borított gyümölcsét még kemény állapotban szedik le, s szalma közt érlelik, míg megpuhul. Sok helyen ízletes lekvárt főznek belőle. Szép termetével, színes őszi levelei között különös termésével díszcserjeként is mutatós. A kislevelű- és nagy levelű hárs nálunk őshonos, 10-20 m magasra nőnek. Erdőkben, hegyoldalakon fordulnak elő, de fasorokba, kertekbe, parkokba mindenfelé szívesen ültetik. Szép koronájú, illatos virágú fák. Június-július hónapban virágoznak. Mindkét hársfajt együttesen orvosi hársnak (kőhársnak) nevezik. Gyűjthető a hársfák virágzata a murvalevéllel együtt. A virágból készült teát nátha, köhögés, hurut esetében, valamint vértisztítónak, idegerősítőnek; külsőleg bőrápolónak, toroköblítőnek, fürdőnek és mindennapi élvezeti (izzasztó) teának használják. Jó méhlegelő, a hársméz igen ízletes. Fájuk fehér, viszonylag puha, egyenletes szerkezetű, esztergályos-munkához kitűnő, a művészi fafaragás klasszikus alapanyaga. A juharok közül a korai-, a hegyi-, a mezei-, a kőrislevelű és a tatár juhar jelentős. Utcák, terek, parkok fásításánál ültetik. Villanyvezetékek alá az alacsony növésű gömbjuhar vagy a tatár juhar való. A korai juhar fája kemény, ellenálló, s asztalosmunkákhoz és esztergályozott darabok készítésére igen alkalmas. A hegyi juhar fája selyem fényű. Esztergályos- és különböző asztalosmunkákra, bútor- és hangszerkészítésre (többek közt hegedű) használják; sok háztartási eszköz - így evő- és mérőkanalak, edények, tálcák, sodró- és mángorló fák alapanyaga. Igen keresettek a belőle készült sima, gyönyörűen mintázott furnérlapok. A kisebb növények közül megemlítem a szép törpemandulát. Hangabaracknak is nevezik az alacsony, 50100 cm-es, vékony, felálló ágú, terjedő tövű cserjét. A Vaskapu nyugati oldalánál van a közelben természetes előfordulása! A bimbók pirosak, kinyílva a szirmok sötét rózsaszínűek. Hajtásai, levelei és termése a mandulára emlékeztet. Kőkertekbe igen alkalmas, foltszerűen érvényesül jól. Szaporítása tavasszal tőosztással, majd feltöltéses bujtással vagy őszi gyökérdugványozással történik. Klotz József Hová lett a kőkereszt? Az „Útszéli keresztek és szobrok Szentgyörgymező határában" című összeállításom anyagának gyűjtésekor több érdekességre bukkantam. A kereszteken található feliratok például nem minden esetben fedik a később készült írásos anyagok, térképek adatait. Egyik-másik legenda, mely ezekhez az alkotásokhoz fűződik, csak a fantázia szüleménye. Más a történelmi valóság. Ezeket a kereszteket, szobrokat - mivel autóm nincsen - 1997-ben „lábbusszal" jártam végig. Meggyőződtem arról, hogy a gyermekkoromból ismert emlékek még a helyükön vannak. Igaz, némelyik igen megviselt állapotban. Voltak, amelyek már közben eltűntek az eredeti helyükről, de múzeumban vagy egyéb biztos helyeken még láthatók. Most újra bejártam a korábbi útvonalat, s fotókat készítettem a régi kövekről. Többségükről sikerült is, de a Kusztusi úton valaha állt három kereszt közül a középső már nincsen meg, a helyét is benőtte a gaz. A „megélhetési bűnözés" a bronz Krisztus-testeket a színesfémgyűjtőkbe juttatta. Ezt sajnálattal veszti tudomásul az ember, de vajon egy magas kőkeresztet hová vihettek el? Talán egy hétvégi ház megszentelt alapja lett? Ki tudja?! Ismét szegényebbek lettünk múltunk egy becses darabjával. Vajon valamikor erre a sorsra jutnak majd az általunk emelt mai szobrok is? Remélem, utódaink jobban fognak vigyázni rájuk. B J.