Esztergom és Vidéke, 1999
1999-04-22 / 16. szám
124 Esztergom és Vidéke Ivvivi Kányádit, mint költőt ismerten ugyan már régebbről, mint embert azonban csak most volt alkalmam megismerni. E két óra, melyet ezen a hétfő estén vele töltöttem, mély nyomokat hagyott bennem. Hazamenve bekapcsoltam a tévét, hogy megnézzem kedvenc amerikai színészem legújabb filmjét, de nem tudtam a történetre odafigyelni. Minduntalan Kányádi Sándor mondatai, szellemes, nagyfokú öniróniát sejtető megfogalmazásai jutottak eszembe. Ez utóbbiról mondta: Az önirónia a felnőtté válás jele. (Ha belegondolok: de sokan maradtak közöttünk szellemi gyermekkorban!...) Ezzel a tőle megszokott öniróniával még saját költői mivoltát is kétségbe vonta, mondván: Csak halála után derül ki az emberről, valóban költő volt-e. Megismertük ezen az estén - ha még verseiből nem derült volna ki Kányádi művészi hitvallását. A megszenvedettség a művészet lényege! mondta, s verseiből idézve bizonyította, hitette el velünk, így is van. Majd legújabb könyve, egy fordításgyűjtemény kapcsán így vélekedett erről az irodalmi ténykedésről: A fordítás a legmagyarabb irodalmi vállalkozás, mivel egy saját vers akár az egész világhoz szólhat, egy magyar fordítás viszont csak hozzánk, magyarokhoz... Hídverés ez, népek, nyelvek, Két óra Kányádi Sándorral Orbán Viktor októberi esztergomi látogatása óta nem volt ekkora tömeg a Szabadidőközpont színháztermében. Pedig most nem egy népszerű politikus, nem egy felkapott, divatos sztár jött el találkozni Esztergom polgáraival, csupán egy idehaza keveset publikált, sokáig mellőzött erdélyi költő, Kányádi Sándor, akit a "70-es évekig meg sem említettek az irodalmi antológiák. gondolatok között. Bár arra is figyelmeztetett: Ha átültetünk egy fát, mindig megsínyli. Hallottuk néhány szép költeményét is, s ezek kapcsán fejtegetéseit a költészetről. Olvasó nélkül nincsen vers. Ez társasjáték. Az a jó vers, ami több korszakot, több rezsimet, több lelki állapotot ki tud szolgálni. Feltette az est (az évszázad?, az évezred?) kérdését: Mi a nemzet célja?... Majd némi önirónikus bevezetés után meg is válaszolta: Mi Isten kiválaszott népe vagyunk, nyelvünk is kiválasztott nyelv... S ezt minden nemzet elmondhatja magáról... Az a célunk, hogy Isten által a számunkra kiválasztott nyelvet gazdagítsuk, éljünk vele Isten dicsőségére, mindnyájunk örömére... Vitatta azt a nézetet amely főleg az amerikai magyarok között terjed hogy a magyarsághoz nem kell feltétlenül a nyelv, magyar zenével, képekkel, ízekkel is azonosulni lehet a magyarsággal. Ez a gasztronómiai identitás fából vaskarika. Hallottunk szellemes megfogalmazásokat nyelvünk múltjáról (1100 éve is azon tanakodtunk, hogyan kellene beilleszkednünk Európába. S olyan ütemben vettük fel az új hitet, az új kultúrát, hogy majdnem ráment a nyelvünk is), és jövőjéről (Szellemi javainkat mind fel kell hurcolnunk a világhálóra, ha azt akarjuk, hogy megmaradjanak). Kányádi Sándor évek óta járja a világot, terjeszti nemcsak írásban, de élő szóval is gondolatait, a szép, tiszta, ízes magyar nyelv szeretetét. Mindenkihez szólni kíván a karonülőtől a botra támaszkodóig. Fellépett Amerika nagyvárosaiban épp úgy, mint kis erdélyi falvakban. Történetei, adomái innen is, onnan is akadnak. Egyet közülük hadd osszak meg végezetül az olvasóval: Egy kis székely falu iskolájában tartott író-olvasó találkozót, ahol az úttörőzenekar a franciák ismert himnuszával köszöntötte őt. Tanító úr, miért pont ezt játsszák? - fordult ennek hallatán vendéglátójához. A válasz a következő volt: Amit szerettek volna játszani, azt nem lehetett, amit játszhattak volna, azt nem akarták, így hát ezt választották. (Mi sem mindig azt játszottuk itt, Magyarországon, amit szerettünk volna.) A költő a Magyarok Világszövetsége helyi szervezetének meghívására látogatott el városunkba, ahol délelőtt a József Attila Altalános Iskolát is felkereste. Az irodalmi esten a vendéget e szervezet helyi csoportjának elnöke, dr. Amon György üdvözölte s mutatta be a közönségnek. Felment az emelvényre néhány percre dr. Könözsy László, városunk polgármestere is, hogy az esztergomiak nevében köszöntse közelgő 70. születésnapján a költőt, s méltassa irodalmi és közéleti tevékenységét. Aztán leült a nézőtérre, éppen a mellettem lévő székre. Odasúgta: sajnos, nem maradhatok sokáig, ma még rengeteg^ írnivalóm van. Aztán mégis maradt. Ót is - mint mindnyájunkat - lenyűgözte a költő egyénisége, hite. Szába Balatonnál sej, haj, de jó! Balatonfüred városában a turistaszezon előtt és után hihetetlen csönd honol. Az odalátogató számára úgy tűnik, mintha a füredieknek mindennél jobban szüksége lenne erre a csöndre, a nagy nyári nyüzsgés kipihenésére és következő rohamra való erőgyűjtésre. Ezért a holtszezonban nem a város életét szervezik, hanem ezt a csöndet. Mindez nem egyenlő a programok hiányával, ellenkezőleg. Rendezvény van bőven, de most nem úgy, mint nyáron - a helyi egyesületeké, együtteseké a főszerep. Egy füredi meghívás ezért különleges megtiszteltetésnek számít. Balatonfüred Város Vegyeskara kétévente rendezi meg a Füredi Ének kórushangversenyt. Idén ismét közreműködésre kérte fel az esztergomi Balassa Bálint Vegyeskart és a Vasas Művészegyüttes Kórusát. Úgy gondolták, hogy a füredi csendet még az se sérti, ha Kodály Zoltán Kállai kettősét az Esztergomi Szimfonikus Zenekar adja elő. Sőt, ha a szomszédból hívott Csopak Táncegyüttes eltáncolja a nagykállói gyűjtés feldolgozását, az iscsakaváros nyugalmát és pihenését szolgálja. Nem tudjuk, hogy ez a remekül sikerült áprilisi szombat este mennyiben segíti elő a fürediek regenerálódását, mindenesetre Reményi Károly karnagy úr muzsikusai az éjszakába nyúló vacsora és borkóstoló után lélekben felfrissülve tértek haza. Talán azért, mert a közös muzsikálás örömén kívül megtapasztalhatták egy olyan város vendéglátó figyelmességét, ahol egy hangverseny a legmegbecsültebb események közé tartozik. -védéFelhívás Az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület meghívja Esztergom és környéke lakosait a Föld Napja alkalmából tartandó rendezvényre. A helyszín az egyesület Ökötechnikai Bemutatóudvara (Prímás-sziget, Gesztenye fasor 6., a Városi Zenede mellett), az időpont: 1999. április 23. (péntek), 16 óra. A program keretében sor kerül a diákok közötti verseny eredményhirdetésére. Vállalnak talaj pH-érték vizsgálatot, felülvizsgálják a régi gyógyszereket, informálnak a zöld energiákról, komposztálásról, szelektív hulladékgyűjtésről. A helyszínen a Rumpold Kft. egész nap átveszi a háztartási veszélyes hulladékokat (akkumulátor, festékmaradvány, oldószer, fáradt olaj, elem, stb.). „Jön a kocsi, fut a kocsi,/ Patkó-dobogás..." Sajnos az urbánizációnak és a különböző technikai vívmányoknak (TV, videó, számítógép) köszönhetően a gyermekek úgy nőnek fel, hogy pusztán a képernyő vagy az újságok, mesekönyvek képeiről ismerik meg Földünk élővilágát, gyakran még a ház körül élő állatokat is. Környezeti nevelési programmal fejlesztő óvodánkban mindannyian törekszünk arra, hogy a gyermekek hű képet kapjanak az őket körülvevő világról, eredeti környezetükben, élőhelyükön ismerjék meg a különböző növényeket, állatokat. Célunk az volt, hogy csoportunk gyermekei több ismeretet szerezzenek a háziállatokról. Egyik kislányunk, Henike, igen szerencsés, mivel nap mint nap figyelemmel kísérheti a háziállatok életét. Szüleit és nagypapáját megkértük hadd látogassunk el hozzájuk. Elérkezett a nagy nap, s az igazi meglepetés csak most következett. Az „alkalomhoz illően" lovaskocsin utazhattunk huszonkét középsős korú gyermekkel Misi papáékhoz és Heniékhez. A városon végighaladva nem kis feltűnést keltettünk. Sokan ránk mosolyogtak, mikor megláttak bennünket. Megérkeztünk Szentgyörgymezőre. A gyerekek izgatottan várták az állatokkal való találkozást. Először két üszőt nézhettünk meg, majd kecskét és anyamalacot láthattunk. Megbeszéltük, milyen tulajdonságaik vannak ezeknek az állatoknak (testüket mi borítja, hány lábuk van, mit esznek, milyen hangot adnak stb.), majd egy üdítő tea elfogyasztása után továbbindultunk. Heniéknél két kocát, kismalacokat, valamint kakast, tyúkot, néma kacsákat és ez utóbbi kettő tojásait is láthattuk. A legnagyobb élményt a nyuszik jelentették. A következő napokban a gyermekek élményeit dolgoztuk fel más nevelési területekhez kapcsolódva. Már a helyszínen alkalom adódott matematikai kifejezések gyakorlására (nagyobb-kisebb, több-kevesebb), és számlálásra. Az ének foglalkozás keretében „állatnyelven" énekeltük a már megismert gyermekdalokat, állatos dalosjátékokat játszottunk és mondókáztunk, zenehallgatás során megismerték az Én elmentem a vásárba... című gyermekdalt. Az irodalmi neveléssel komplexen A farkas-tanya c. mesét dramatizálva a gyerekek belebújhattak a háziállatok bőrébe. A vizuális neveléssel is összekapcsoltuk a látottakat. Háziállatokat öntöttek ki gipszből, melyeket száradás után kifestettek és hátteret készítettek dipa papírra. Felragasztották a formákat, majd folpackkal védőréteget helyeztünk a kép elé és ízléses keretbe foglaltuk. A gyerekek szabad rajzai, a szülők visszajelzései arról tanúskodnak, hogy igazi örömet jelentett számukra az állatok között eltöltött néhány óra. Bízunk abban, hogy a jövő tanévben is lehetőségünk adódik megismételni a tartalmas és felejthetetlen programot. Bende Bernadett, Szabó Gáborné óvodapedagógusok Esztergom Város Zöld Óvodája