Esztergom és Vidéke, 1999

1999-04-15 / 15. szám

4 Esztergom és Vidéke 1999. április 15| Nézőpont: CIVILEK A MILLENNIUMI ESZTERGOMBAN [ „Egy olyan nép, melyben az egyének elvesztenék annak lehetőségét, hogy önállóan hajtsanak végre nagy dolgokat, s ugyanakkor a közös fáradozás képességére sem tudnának szert tenni, csakhamar a barbárságba hullana vissza." (Alexis de Tocqueville) Elméleti alapvetés Ki a civil? Hadd idézzem itt Marvin Zetterbaum gondolatait: „megtanulva, hogy figyelemmel kísérje és másokkal összehangolt cselekvésével segítse azokat az ügyeket, amelyekről áttekintése van, elsajátítja a közéleti felelősség alapjait. A helyi település ad keretet ahhoz, hogy az önérdek patriotizmussá vagy legalábbis egyfajta patriotizmussá változzék." Az út tehát a civil egyesületeken keresztül vezet. Mikor Alexis de Tocqueville 1831 32-ben bejárta az akkor még igen fiatal Egyesült Államokat, meglepte a (polgári és politikai) társulások nagyon nagy száma. Híres művében (De la démocratie en Amériqué), így ír: „Bárhol indul is el egy új vállalkozás, annak élén Franciaországban a kormányt látják, Angliában egy főurat, az Egyesült Államokban pedig egy társulást." Ezek a társulások (civil egyesületek) nemcsak azzal a haszonnal járnak, hogy ahasonló érdeklődésű vagy érdekű emberek valahol jól érezhetik magukat, hanem ezek tartják életben a demokratikus társadalmi rendet is. Csak a totalitárius rendszernek érdeke, hogy az állampolgárokat (tkp. alattvalókat) izolálja, együttműködésüket megakadályozza, s ezzel az uralmon lévők hatalmát biztosítsa. (Ld. a gyülekezési szabadság korlátozását a kommunista rezsim idején.) Az önrendelkezés (autonómia), az aktivitás kis sejtjeiként a civil társulások a demokratikus ösztön fenntartói az egyes polgárokban, akik így nem válnak könnyen kezelhető, (mert) elszigetelt egyénekké. így hát örülnünk kell, ha a szalvéta-, a bélyeg- és a lepkegyűjtők, a nyudíjasok, a biciklisták, a mongolbarátok kis egyesületeket alapítanak, s az is a demokratizálódás örvendetes jele, ha egy településen már minden 800 lakosra jut egy civil szervezet. „Nincs olyan dolog, amit az emberi akarat ne érhetne el az egyének kollektív erejének szabad működése folytán." Mire jó a civil egyesület? Az utóbbi néhány évben alkalmam nyílt néhány olyan, nem a nyugati határszélen fekvő településre eljutni, ahol még nem, vagy már nagyon régen jártam. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a nálunk, a Dunántúlon elmaradottnak tartott vidékeken milyen szépen karban tartott, gondozott falvak, városok varrnak. Nyíregyháza, Szarvas, Tiszaújváros, Noszvaj, Bogács... Soroljam? (Nem a gazdag Győrről vagy Sopronról, nem az Őrségről vagy a Szigetközről, s nem is a minket fényévekkel elhagyó Visegrádról vagy Szentendréről beszélek.) Több pénze lenne ezeknek a településeknek? Lehet, de nem hinném, hogy ez a fő ok. (Ha akarom, ez a következmény.) Egyszerűen arról van szó, hogy arrafelé polgárok laknak, akik civilizált környezetben szeretnének élni, és saját erőből, összefogással oldják meg azokat a feladatokat, amiket az önkormányzat (anyagiak hiányában) nem oldhat meg. Ez a munka nemcsak remek közösségteremtő erő, de egyben biztosítja a fentebb említett demokratikus ösztönök ébren tartását is: „a polgárokat sokkal inkább az apró ügyek, intézésére szóló megbízással, mintsem a nagy dolgok irányításának átadásával lehet érdekeltté tenni a köz javára." (Tocqueville). Ez egyben azt is jelenti, hogy a civil egyesületeknek nem a politikai élet irányítása lenne a feladatuk, hanem a polgári kezdeményezések felkarolása és sikerre vitele. Városunkban az egyesületek nagy része mégis valamely politikai csoportosulás, párt vagy politikus mellett sorakozott fel - ha nem éppen maga vállalt fel politikai célkitűzéseket. Vajon minek köszönhető ez a jelenség? Mi a gond Esztergomban? Egyik kedves barátommal beszélgetve felmerült az ötlet, hogy az Alkotmánybíróság (törvénysértő) magatartása miatt üresen maradt Sándor palota méltó helye lehetne a városi civil egyesületeknek. Az épület nemFelhívás A civil szó magyarul polgár-1 jelent. A polgár több, mint városlakó. Míg a városlakó csak él valahol esetleg csak hazajár aludni a polgár felelősséget érez lakóhelye iránt: otthonának tudja, vagy annak szeretné tudni. A polgár aktív, részese városa életének, kezdeményező. A polgár liberális: nem autokrata módon kívánja társait boldogítani. A polgár konzervatív, tisztában van lakóhelyének múltjával, és óvja, gondozza, őrzi a múlt felhalmozta értékeket. A polgár demokrata: felelősséget érez lakóhelye népének sorsa, életkörülményeinek jobbítása iránt. Magyarán: a polgár európai (a szó kulturális értelmében). Miként lesz a városlakóból polgár? Tisztelt Esztergomi Polgárok! 259 nappal a millenniumi év ünnepélyes meghirdetése előtt alulírottak az alábbi felhívással fordulunk Esztergom összes, a városért felelősséget érző és tenni akaró civil szervezetéhez. Városunk polgársága felfokozott várakozással tekint a 2000. jubileumi év felé. Esztergom jelenlegi képe azonban nem tölthet el minket nagy elégedettséggel. Piszkos utcáink, köztereink, romos épületeink nem illenek az ünnepi alkalomhoz. Bár a jövő évi országos szintű események sorában kiemelkedő szerep jut Esztergomnak, és ehhez komolyabb pénzügyi támogatásra is számíthatunk, az ünnep számunkra csak akkor válik valóságos ünneppé, ha mi is részesei lehetünk. Miként egy születésnapi összejövetel előtt a család minden tagja talál magának feladatokat, hisszük, hogy városunk összes polgára meglelné a lakóhelye újjászületésére irányuló közös munkában a saját részét. A millennium nem egyes személyek feladata, sem kiváltsága: mindannyiunk ügye. A közös fellépés révén az ünnep mindnyájunké lehet, az új évezred első évtizedére nemcsak a várhegy, de az egész város megújulhat. Ezért kezdeményezzük egy civil kerekasztal létrehozását, amely a feladatok összehangolásával, közös akciókkal, tanácsadó testületként, kezdeményezőként segítené a millenniumi kollégium munkáját, ugyanakkor önállóan is tevékenykedne, és a jubileumi évet követően hosszú távon is lehetőséget biztosítana a folyamatos együttműködésre. A város ma ellentéteken felülemelkedő, felelős polgári magatartást és tetteket követel. Kérjük, járuljanak hozzá Esztergom felemelkedéséhez, a millenniumi év méltó megünnepléséhez! Küldjék el képviselőjüket a kerekasztal alakuló ülésére, melyre 1999. április 23-án, pénteken du. 5 órakor kerül sor a Szabadidőközpont 101-es termében! Együttműködésükben bízva, tisztelettel: Meggyes Tamás, millenniumi ügyekért felelős alpolgármester, Koditek Pál, millenniumi tanácsnok, a kabinet felelősei: Dr. Horváth István, Orosz Tibor, Végvári Vazul OFM csak egy központi közös iroda üzemeltetésére lenne alkalmas, hanem a társulások által kezdeményezett rendezvények lebonyolítására is, de még az is elképzelhető, hogy egy-egy civil szervezet országos központja is idetelepülne. Ennek az épületnek a megszerzésére még sincs esély, hiszen a város civil egyesületei képtelenek a közös fellépésre, közös akarat, közös erő felmutatására. Ennek okát én a 9. éve a város élén álló polgármester tevékenységében látom. A választásokon a szavazatoknak mindössze 9 %-át megszerző győztes jelölt ugyanis (széles támogatói bázis hiányában) hivatalba lépése óta az erők megosztásának elvét követve őrzi hatalmát. A Divide et impera klasszikus gyakorlatának köszönhető a városi társadalmi erők olyan értékű polarizálódása, amilyennek az elmúlt évi választásokon lehettünk tanúi. A vezetésért megmérkőző 9 jelölt programja között ugyan csak jelentéktelennek nevezhető eltérések voltak, közös fellépésre azonban nem került sor. A korábban csak a képviselő-testületen belüli, a városvezetés által generált ellentétek a város egész közvéleményét is megosztottá tették, a kudarc pedig ezeket az ellentéteket tovább mélyítette. (A testület jelenlegi vitáit tehát hiba volna új jelenségként kezelni, hiszen ezek gyökerei jóval a tavalyi választások előttre nyúlnak.) Nem véletlen, hogy kicsi városunknak már három alpolgármestere van, s nem véletlen az sem, hogy az ezeréves ünnepségek előtt néhány száz nappal még mindig nem tudott létre jönni a több jelölt által megígért civil együttműködési fórum, sőt az egyesületek között is mély szakadékok tátongnak. Nincs együttműködés, így a városért tenni vágyó erők elszigeteltek, ki sem bontakozhatnak, a közös fellépés hiánya lehetetlenné teszi a közös (így sikerrel kecsegtető) pályázatok elkészítését, egy megfelelő háttér-infrastruktúra kiépítését, együttes akciók megszervezését, és szégyenszemre itt maradunk 2000-re Magyarország egyik legelhanyagoltabb településeként. Nincs rá garancia, hogy az országos szervezetek olyan jelentős összegekkel fogják támogatni Esztergomot, amiből városunk váratlanul felvirágozhatna, amiből világra szóló rendezvényeket valósíthatnánk meg, de még azt sem lehet tudni, hogy a műemléki épületek felújítására elég lesz-e a kapott összeg. Attól még a mi felelősségünk nem kisebb ezért a városért, s nem szükségszerű, hogy (mint évtizedek óta) újra a felsőbb hatalmak jóindulatától várjuk a kezdeményezést. Nem hiszem, hogy van jobb alkalom az összefogásra, mint a következő 2-3 év, amikor (ha a világ nem is) az egész ország ránk fog figyelni. A feladatok időszerűvé teszik a rég óhajtott civil kerekasztal megalakítását, hiszen egyetlen polgári egyesületnek sem lehet ma fontosabb célja az ezeréves ünnepség méltó megünneplésénél. Ocskay Gyula