Esztergom és Vidéke, 1999

1999-04-08 / 14. szám

6 Lapszemle Két esztergomi épület - két fényképes hír a Népszabadság március 23-ai számá­ból: „ Új épületszárnnyal bővülő levéltár" Esztergomban a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár központi épületének bel­ső udvarán lévő épületszárnyat címzett ál­lami és megyei önkormányzati támogatás­sal, mintegy százmilliós beruházással épí­tették fel. Azúj épületrész műszaki átadása a közelmúltban történt. Csombor Erzsé­bet, a megyei levéltár igazgatója elmond­ta, hogy ezzel a bővítéssel a jelenlegi irat­anyag mellett további 5600 iratfolyómé­ternyi levéltári dokumentumot tudnak tá­rolni korszerű, légkondicionált raktárter­mekben, gördülő állványokon elhelyezve. A raktártermek mellett új kutatószobákat is berendeznek, valamint szeretnék állan­dó kiállításon bemutatni a levéltár legérté­kesebb dokumentumait. A központi épü­letben őrzik az 1945 utáni iratokat. A bő­vítéssel lehetőség nyílik arra, hogy az el­múlt pvek felszámolásai során a megyéből elkeriilt esztergomi és megyei vállalatok anyagait visszahozzák. (...) * Esztergomnak is vannak török kon épü­letei - olvassuk a Török dzsámi a Vár tövében című írásban -, ha nem is olyan híresek, mint az egri minaret, vagy a pécsi dzsámi. Evlija Cselebi, a híres török világ­utazó 1663-ban járt Esztergomban és le­írásából tudjuk, hogy a Vízivárosban ma is álló dzsámi festett deszkapadlású volt, amelynek sarkán egy minaret állt. Az épü­let csaknem teljesen megmaradt eredeti formájában. A volt török dzsámit a városi tanács az 1960-as években eladta, és a tulajdonos lakóházként használta az egykori imahá­zat. Az épületet nemrégiben megvásárolta a Rosenberg Hungária Kft., és a cég tulaj­donosa újabb feltárásokra adott megbízást a Balassa Múzeum régészeinek. A kutatást vezető Horváth István múzeumi főigazga­tó elmondta, hogy az újabb kutatások nyo­mán megtalálták a dzsámi elfalazott abla­kait, és díszesen faragott főbejáratát. A kft. tulajdonosa az épületet a műemléki tör­vény figyelembevételével kívánja helyre­állítani és hasznosítani. A tervek szerint az épület felső szintjét török emlékeket őrző kiállításra és előadóteremként lehet majd használni, az alsó szinten pedig török ká­vézó lesz. A Rosenberg Hungária Kft.-nek szándékában áll a dzsámitól nem messze álló középkori épületet is megvásárolni, hogy itt vendégházat alakítsanak ki. * Végezetül egy rövid, meglepő hír és egy fotó a WPP'99 kiállításról. (Népsza­badság Magazin - március 13.): „Itt ma­gyarul is beszélnek" Magyar származású ügyvezető igazga­tója lett a World Press Photo Alapítvány­nak. Árpád Gerecsey édesapja 1956-ban, tizenhét évesen hagyta el Magyarországot. Mikor a papa megnősült, holland arát vá­lasztott, és fia már Amszterdamban szüle­tett. Keveset beszél magyarul, de családjá­val sokszor látogat Magyarországra. Fő­ként Esztergomba mennek - ahol édesapja lakott -, és Neszmélyre - ahol élt. Amikor tehetik, Budapestre is eljönnek az évente sorra kerülő World Press fotó- és magyar sajtófotó-kiállításra. Füstölgéseink... Esztergom és Vidéke 1999. április 15­... a mezőőrségről Közeledik a tavasz. Figyelmünk az őstermelői tevékenység felé fordul, és újból felvetődik a termelés biztonsága és a vagyonvédelem kérdése. A Gaz­dakör tagsága ezt úgy ítéli meg, hogy halaszthatatlan feladatként sürgetni kell a függetlenített mezőőrök alkal­mazását. Mindez az általános va­gyonvédelem része, hiszen a préshá­zakban, a hétvégi házakban értékes vagyontárgyakat tárolunk, fontos te­hát, hogy tolvajkezek el ne rabolják ezeket. De a nyári termés védelme is fontos lenne. Mindezt egy jól működő mezőőri hálózat tudná megvédeni. A mezővédelem költséges állami feladat - éppúgy mint a városok köz­biztonságának védelme. Ez utóbbi­nak varrnak önzetlen képviselői, akik a rendőrséggel karöltve, társadalmi munkában, önkéntesen vigyázzák az utcák, terek rendjét a polgárőrség ke­retein belül. A mezőőrségnek még nincsenek ilyen közkatonái. Az önkormányzat sokallja, hogy minden költséget ő viseljen. Az érde­kelt gazdák adóztatásával lehetne a mezőőrök havi bérét biztosítani, hisz elsősorban e gazdák érdeke, hogy ne maradjon őrizetlenül a határ. Mindez persze sok szervezőmunkát igényel, melyet azonban a cél érdekében vál­lalnunk kellene. Kurcz István ... a „kísértetkastély"-ról Naponta visz el az utam a Fürdő Szálló egyre máladozóbb maradvá­nyai előtt... Mindig ökölbe szorul a kezem a rom-szálló előtt, azokra gon­dolva, akik közel egy évtizeddel eze­lőtt ebek harmincadjára juttatták Esz­tergom legrégebbi, és egyben legní­vósabb szállodáját. Eszembe jutnak a hangulatos érett­ségi bankettek, bálok, előadóestek, melyeket a szálló lakályos pálmater­mében tartottak. Aztán az előfizetéses étkezés finom ízei, az udvarias pincé­rek és üzletvezetők. No meg a szállo­da-vendégek! Emlékszem, egyszer egy üzbég csoporttal ismerkedtünk össze, hajna­lig együtt táncoltunk, énekeltünk ma­gyar és üzbég népdalokat a hotel elő­csarnokában, a portásnő biztató mo­solyával kísérve... Nem hogy kitett volna bennünket, hanem még ő is be­segített a közös éneklésbe. Ha jól emlékszem, a szálló meg­szűnése előtt néhány évvel újították fel a Fürdő Hotel mindkét épületét, méghozzá mesteri módon, a műem­lékvédelmi szabályok betartásával. És most itt árválkodik hámló vakolat­tal, ebek harmincadjára hagyva! A mai gyerekek talán már azt sem tud­ják, hogy híres-neves szálloda volt, Esztergom egyik büszkesége! Azt hi­hetik, valami elhagyatott kísértetkas­tély ez, kutyákkal őrzött terület ­ahogy a poros üvegen lévő felirat hir­deti... Idén, március 15-én ismét megko­szorúzták a régi épületen lévő Kos­suth-emléktáblát. Nem mondanám, hogy lelkembe itt ünnepi érzés költö­zött... Még a választás előtt valamennyi képviselő- és polgármesterjelölt ígé­retet tett, hogy rendezik a „kísértet­kastély" ügyét. Ennek egyelőre sem­mi jele. Itt van a nyakunkon 2000! Tessék mondani, mi lesz a máladozó falú kísértetkastéllyal? Megmarad ro­mokban a következő választásig? Vagy átalakítjuk elvarázsolt kastély­lyá, gyerekek játszóterévé? Vagy még ezt sem, és megmarad a galamboknak, meg a kóbor macskák­nak búvóhelyül. Kívácsi lennék: mit szól majd ehhez a hőnáhított Európa Unió?! Időközben újabb, biztató híreket tudtunk meg Miavecz Jenötöl, a Vá­rosfejlesztési Bizottság elnökétől. Ezek szerint a Fürdő Szállónak január közepétől új tulajdonosa van Pi­chovszky Antal Kálmán budapesti vállalkozó személyében, aki hamaro­san elkezdi a lerobbant épületek fel­újítását. A kérdés csak az, hogy mi­kor? Hiszen 2000-ig már egyre keve­sebb idő van hátra. Mindenesetre dr. Könözsy László polgármester biza­kodó... Reméljük, nem kell csalatkoz­nunk az új tulajdonosban! (dezső) „Jó helyen van a piac a belvárosban" Mint arról az Esztergom és Vidéke is beszámolt, mácius elején Eszter­gom-kertvárosban új piac nyílt az egykori szovjet laktanya egyik lerob­bant épületében. Ugyanakkor az a hír terjedt el Esztergomban, hogy a bel­városi piac hamarosan megszűnik. A polgármester végülis megnyug­tatta a belvárosi árusokat, hogy egye­lőre nyugodtan árusíthatnak megszo­kott standjaikon a Simor János utcá­ban, mert nem szüntetik meg a régi piacot. Ennek ellenére feszült a belvá­rosi piac kereskedőinek hangulata. Attól tartanak ugyanis, hogy előbb­utóbb mégiscsak a megszüntetendők listájára kerülnek. Négy árus, Kabe­lács György, Kovács Géza, Naszvadi István és Papp József vállalták, hogy tájékoztatást adnak a konkurencia­harc legújabb fejleményeiről. - Tulajdonképpen mitől tartanak? Nem nyugtatta meg Önöket a polgár­mester úr nyilatkozata? - De, a polgármesterrel gyakorlati­lag nincs problémánk - mondja Ka­belács György, az egyik legrégebbi Simor utcai piacozó. - Inkább attól tartunk, hogy az új kertvárosi piac szervezői, mivel nem megy még ne­kik az üzlet, mindent megtesznek, hogy kiharcolják az önkormányzat befolyásolásával piacunk bezárását... - Önök egyébként vállalnák a kert­városi piaccal a konkurencia-harcot? - Természetesen. Az Esztergom­belvárosi piac az ország egyik leg­megbízhatóbb elárusító helye. Mint­egy 80-100 kereskedő árul itt rend­szeresen, már a nyolcvanas évek eleje óta. Nálunk nincsenek botrányok, ve­rekedések, meg fegyverárusítás, mint más városokban. Sokan azt hiszik, hogy valamennyien pestiek vagyunk, pedig az itt forgalmazó kereskedők fele esztergomi, illetve környékbeli. - Egyes esztergomi vélekedések szerint túlságosan drága a piac... - Ez így nem igaz - veszi át a szót Kovács Géza. - Nem vagyunk sem­mivel sem drágábbak, mint az orszá­gos átlag, sőt, még valamivel olcsób­bak is. Minőségi cikket árusítunk, mi­vel nem akarunk a bolhapiacok szint­jére süllyedni. Valamennyi kereskedő itt vállalkozói igazolvánnyal rendel­kezik. A közelmúltban létrehoztuk ér­dekképviseleti szervünket, az Eszter­gomi Kereskedők Bizottságát! - Mindig kiváló volt a kapcsola­tunk a piacfelügyelőséggel. Az előző felügyelőt, Rózsikát, mielőtt nyugdíj­ba ment, ünnepélyesen felköszöntöt­tük, majd elbúcsúztattuk - mondja Papp József. - Vannak már törzs-vásárlóink, akik mindig nálunk veszik meg a szá­mukra szükséges árukat - veszi át a szót Naszvadi István. - Sokan jönnek szerdánként, meg péntekenként Szlo­vákiából is hozzánk vásárolni... - Önök tehát nem szívesen költöz­nének a város valamelyik másik ré­szébe? - Szó sem lehet róla. Ez a piac kiváló helyen van, még a külföldiek számára is egy külön színfoltja váro­sunknak. Felesleges lenne máshová telepíteni. Olyan híres városokban, mint Isztambulban, meg Lisszabon­ban is a város közepén vannak a pia­cok­Mi tehát vállaljuk a békés versen­gést az új kertvárosi piaccal, nincs itt harcról szó, csak békés vetélkedésről, mely a vevők érdekeit szolgálja! D.L.

Next

/
Thumbnails
Contents