Esztergom és Vidéke, 1998

1998-03-12 / 10. szám

1998. március 12. Mi is lesz holnapután? (Dr. P.) Március 15.! Szabadság ünnepe! Általános rakétázás, siitögetés, durrogtatás, Bendegűzok fölvonulása, dikciózás és... még nagyobb fogalomzavar mint eddig s azelőtt. Lehet ma tán egy okos szól is szólni?! Megpróbáljuk. A szabadság az erkölcsi rendnek s a népek haladásának föltétele. Szabadság nélkiil nincs öntudatos ember, öntudatos emberiség, nincs emberi méltóság, emberi boldogulás. Ez iránt mindnyájan megegyezünk; a kérdés csak a szabadságnak kisebb vagy nagyobb mértéke körül forog. Mert ha ez a mérték a szabadságot az igazságtól elválasztja, akkor az a szabadság átok és nem áldás; ha az a mérték a szabadságot szabadossággá, vak, őrületes mozgalommá dagasztja, akkor az a szabadság a rombolásnak s nem az alkotásnak eszköze; ha az a mérték a szabadságot az erkölcsi törvény s a tekintély kicsinylésévé, minden fönnállónak megvetésévé, a fejlődés egymásutánjának erőszakos letörésévé növeli, akkor ez a szabadság erkölcstelenség, anarchia és az állatias szenvedélyeknek s ösztönöknek fékeneresztése. (...) Március 15-én lett szabad a sajtó; a sajtószabadságnak mi is hívei vagyunk, amennyiben az előzetes cenzúra nekünk nem kell; de sajtószabadságot hazugságra, erkölcstelenségre, hitetlenségre, alávalóságra nem ismerünk. A szabad sajtó korrumpál jelenleg mindent: erkölcsöt, tisztességet, alkotmányosságot, tekintélyt, becsületet; van erre is szabadság? (...) Nincs szabadság a tíz parancsolat ellen, még a felsőbb közéleti morál kultuszában sem! Nincs szabadság a vallástalanságra; az egy hóbortos állam, mely a vallástalanságot megengedi! Nincs szabadság a kötelességek ellen! Ha annyira hirdetik az emberi jogokat, hirdessék az emberi kötelességeket is. De kötelességekről nem szeretnek beszélni. (...) (Esztergom, 1898. március 13.) Esztergom és Vidéke Sajtószabadság. : Es/.terponi, 1898. IINÍIIV.ÍIIS 12. (M D.) líismark az mondta a .sajtóról, liogy az nyomda festék. Maciilay meg azt mondta róla, hogy az emberiség szivének (lobogása. Kinek van igaza, az első állam,férfinak, vagy az első államböicsnck ? Világfolyása óta mindig a bölcseknek volt igazuk, de soha som hallgattak rájuk, ellenben az államférfiaknak igazat adnak, ámbátor soha sincs igazuk. Az angol tudós elmélete és a vaskanezellár tétele úgy viszonylanak egymáshoz,' mint a napfény a lámpafénylipz : C* * ')I'jS ezért, adok Maculaynak igazat. Amit pótolni, javítani, átalakítani lehet, az nőm lehet tökéletes, az nem lelict igazság. Mert az igazság olyan mint a napfény, egyforma, változatlan és örök. líismark azt mondja a sajtóról, hogy nyomdafesték, a pápa azt mondja, hogy romlott, a íranczia bombasteiir-ök hetedik nagy hatalomnak nevezték el, mások szerint az internacionalizmus zászlóvivője, ismét, mások szerint a haladásé. .Szóval valahány liires nevezetes okos ember van, az mind mást mond róla és ezért egyiknek sincs igaza. A sajtó valóban az emberiség szivének (lobogása. lOs ezért nem lelict jobb és nem lehet rosszabb mint az emberek <*s a társadalom. A passat szelek vAMAÖOS esőt hoznak és felfrissítik a levegőt, amely mozdulatlan állapotában erjedésnek indulna s dögvészeket okozna. 8 ki merné a passatok megszűnését kivánni azért, mert évenként, néhány hajó romlását okozzák s gyakran a szárazföldön is garázdálkodnak ? Senki. A társadalom, a politika és nemzetgazdaság passat. szele a sajtó, s mert mint minden emberi munkának, a sajtónak is alja van, nem önnünmagunk ellen vétkeznénk, ha a sajtót elölnők, szabadságát elvennők V A sajtó szabadság nélkiil, vagy megnyirbált szabadsággal hajító fát sem év s csak gyalázatára válhat a kornak, mely jogainak elrablását fürté. S immár oly bornírlfá vált e kor, anynyira bclecsömürlütt a convencionális frázisokba, hogy nem tudja ezektől a szent igazságokat mcgkiilöinböztetni s tunya közönynyel nézi végig • a hajszát, melyet a sajtó szabadsága ellen indítottak. Hiába verik meg csattanós vezérezikkekben a vészharangot, hiába gyűléseznek, ileputációznak az újságírók : az olvasó közönség, melynek óriási zömét a hírlapok nevelték fel, a hírlapok tanították meg gondolkozni, most hálátlan lomhasággal szemléli a zsurnalisztika immár reménytelenné válni kezdő defenzíváját a mindinkább előtérbe nyomuló reactíó offenzívája ellen. Micsoda botrányos félszázados évfordulóra virradt a sajtószabadság ! Még romlásában is mennyivel nagyszerűbb volt a classikus világ a mienkénél ! A "néptribunok megválasztása óta ötödfél századon keresztül küzdött a jog és a szabadság a zsarnokság ellen. Ütödfél századon keresztül őrölte ez erkölcstelenség, a közöny és önzés a római polgárok keblét, míg végre üdvrivalgással állták körül az első imperátor, Augustus diailalszekerét, amely elgázolta a római jogot és szabadságot. De mielőtt az ötödfél szazados római szabadság napja végleg lehunyt volna a szolgaság éjszakájában, még egyszer leiemelte fejét s pazar pompájában vakító véres fényben ragyogtatta meg a tunya világot: Brutusék megölték Caesart.. . Nem ötödfél század, csak csekélyke ötven esztendő mult el azóta, hogy Európa a szabadság csataterévé változott. Ez az ötven esztendő nem termett se Brutusokat, se Caesarokat, se Augustusokat, csak dőre szoczíal izmust, néppárti apostolokat, igazgatósági tagságokat, belügyminiszteri rendeleteket és corruptiót. Es most ott állnak. ahol a rómaiak Krisztus születése után 70-ben : közönnyel, önzéssel eltelve nézzük. mint tépegetik apró kortársak kezei a szabadság- véres virágait. (Folytatás a 8. oldalon) SZABADSAG A % -3 6 - i O O <t & - te telt c?>- -OMe'o-s^^' Ei <Lté>>z^o\u <?.'ő "O-u^áLW^, MAcMett. lu-é'cj. ^olq^ ItLf rl s (-é'4-!!).*-, A .tu^c^'sz-fc ZUTLC S a- (sí- J 2^'Z. <2. C^VA^fcc. J (Ul -Cl^io U- 'b<z>z..Cí'l/l, vc+rvC í&tíSzuLL&cté's •kp<2e.f?exk<z ^-ucLoJlAoJ^ - E •^Cw-ut K. -ÍAÍ^Cii -Vuij

(LM.cc't^L-4-u 1,

1 S 2I? W^bt^cM-eV-afcL o&^tíh zjtsL o-zfreA^k'l