Esztergom és Vidéke, 1998

1998-02-12 / 6. szám

1998. február 12. Esztergom és Vidéke 5 Egy megtisztelő Babits-levél A történet ismert, kár lenne a szót szaporítani. Babits Mihály esztergomi megtelepedését és itt töltött nyári hónapjait felidézték sokan: Dévényi Iván, Ortutay András, Csukly László és mások a későbbi helyiek közül. Arról sem kevés szó esett születésének centenáriuma idején, hogy itteni jelenlétének értékét és jelentőségét a város számára elsőként és kiemelkedően az Einczinger-fivérek ismerték fel: Sándor, a pékmester és Ferenc, a helyi Takarékpénztár egyik vezető hivatalnoka. Maga is értékteremtő művész és alkotó. Mindketten szívesen segítik a gondok nélküli helyfoglalást, olykor alkalmi és személyes, kezdetben nem ritkán kezesként hivatalosabb kölcsönökkel is. Segítenek a kert és a nyárilak lakályos átformálása körül, és miközben a házikó újjáteremtődött, a korábbi szállodai kényelmetlenség helyett a költő és főként Török Sophie az idősebb testvér tágasabb házában ütött néhány napra tanyát Levelezésük köznapi dolgokról folyik: a háztartás alkalmi bevásárlásaival, amelynek Sándor a „gondnoka", ő szerez pl. tűzifát és folyamatosan megbízható iparosmestereket az alakítgatás körül. Ferenc az „önálló" a hivatalos ügyek és a helyi társaság (főként tanárok) kialakulása körül. Es mivel mindketten a város köztiszteletben álló polgárai, az utóbbi ráadásul még írogat is nem csekély részük lett abban, hogy az esztergomiak körében a Babits-család szívesen tartózkodott, a sokhelyütt nem ritkán bizalmatlan költő itt láthatón felszabadult A kisházba és a kertbe a kedves kutyus, Adáz a fivérek révén került, ekként a magyar irodalomba is. A centenárium lehetőségében kiadott Babits és Esztergom könyvecske összefoglalta a költő e táji ihletű írásait, 1933tól kezdődően a helyi sajtó róla szóló beszámolóit és híranyagát, majd a terjedelem kényszerétől megválogatva látogatóinak tudósításait és emlékezéseit Babits az 1933-as esztendő novemberében töltötte ötvenedik életévét, bár betegsége megakadályozta abban, hogy Esztergomban készüljön jubileumára az év nyarán. Születésnapján „két lelkes hívével" Einczinger Ferenc tartott „néma ünnepséget" az ekkor lakatlanul és gondozatlanul maradt kertben és ház körül - beszámolója erről az Esztergom december 10-én megjelent számában és az említett kötetkében is olvasható. Hasonlóképpen ugyanitt a költőt idéző további írásai. Nem így a korábbiak. Közöttük pl. az, amikor az Esztergom és Vidéke 1931. február 22-i lapjain barátja jelentős megtiszteltetését ünnepli értesülve arról, hogy Babits Mihály és Bartók Béla a francia becsületrend lovagkeresztjét érdemelte ki. Einczinger Ferenc köszöntésében beszámol arról is, hogy a nyárilak mellé az előző őszön egy új szobácska került Nyilván az, amelyet ekkor még beüvegezetlen veranda védhetett A „bővítést" még 1930 nyarán tervezték közösen, az őszön pedig természetesen a fivérek irányították az építkezést. Ferencnck ekkor gondja volt arra is, hogy a város polgármestere és a Balassa Bálint Társaság a helybéli barátok nevében ez alkalomból hivatalosan üdvözölje Babits Mihályi. A költő válaszát az Esztergom és Vidéke 1931. március 12-én megjelent száma közölte, így a jelzett gyűjteményben sem az üdvözlés, sem pedig a gyönyörű levél nem olvasható. Szívesen ajánlom a kötetke őrzőinek: másolatukat együttesen tegyék a kötetke lapjai közé - történetünkhöz tartozók. Hasonlóképpen az Esztergom és Vidéke karácsonyi számaiban ez idő tájt található Babits-versek is: a Halvány téli rajz a még friss Az istenek halnak, az ember él című kötetből az 1929-es ünnep ajándéka volt, 1930-ban a Királymese a Nyugat egyik nyárv égi számából lett Esztergomban ünnepi dísz. Utóbb csak az „összes költemények" posztumusz köteteiben lesz olvasható. Az 1932 karácsonyán közölt Esti megérkezés esztergomi „couleur locale"-ja nyilvánvaló, a Sziget és tenger című kötet lapjain jelent meg előbb (1925). Esztergomi közléseikhez a költő engedélye minden bizonnyal Einczinger Ferenc közvetítésével került, az ünnepi számok tartalma az ő figyelméből is gazdagodhatott Bodri Ferenc Könyvajánlat Jens Bjrneboe: A cápák „Mindannyiunkban ott rejlik a gyilkos. De bennünk lakozik a megváltó és a megmentő is.' Az idősebbek bizonyára sokan ismerik ezt a könyvet, de szeretném a fiatalabb korosztállyal is megkedveltetni ezt. A híres norvég író utolsó és legsikeresebb művének alcíme: Egy hajó és egy hajótörés története. Nem csupán egy kalandregényről van szó. Az író bemutatja nekünk, mint Jensen másodtisztet, a „Neptun" (vagy, ahogy ő nevezi a „Szent Vénusz") barkhajó utolsó útját Manilából Marseille-be, ahová azonban a 30 főnyi legénység soha nem érkezik meg. Még indulás előtt a jávai, de holland származású félvér hajóács és egy perui matróz félholtra verik egymást A hajógondnok holtrészegen fekszik kabinjában, majd megőrül és a vakhitű, szintén bomlott elméjű elsőtiszttel együtt meztelenül táncol a hajó fedélzetén, majd az utóbbi egyszerűen a habok közé veti magát. Egyenesen a Neptun nyomában úszó, kielégíthetetlen étvágyú cápák közé. Megismerkedhetünk Pat-tal, a vézna hajóinassal, aki iszonyodik a víztől. Az emberi indulatok és a társadalom törvényei nem kevésbé veszélyesek és félelmetesek, mint a hajót kísérő ragadozók. Végül is a kaotikus történetből a legénység szervezett zendülése bontakozik ki. Hogy hogyan oldódik meg a helyzet, ha egyáltalán megoldódik azt megtudhatjuk a regény utolsó fejezeteiből. Nyitott napok a Mindszenty iskolában A Mindszenty József Katolikus Általános Iskolában Dr. Magyar György igazgató, Cserny Szilvia, Styevola Aranka tanítók és dr. Kiss-Rigó László plébános, teológiai tanár február 8-án délután fogadták a szülőket, érdeklődőket, hogy bemutassák az iskolát, a tankönyveket és az oktatási programokat. A következő nyitott napjuk február 24-én, kedden délután lesz az iskola Kiss János üti főépületében. Tudósítónk dr. Kiss-Rigó Lászlóval, a főegyházmegye tanügyi főigazgatójával beszélgetett. -Milyen céllal és tantervvel működik ez az intézmény? - A Szent Anna plébánia hét évvel ezelőtt alapította a város és a környék azóta is egyetlen katolikus általános iskoláját azzal, hogy a keresztény, katolikus szellemű nevelés és oktatás többletét és sajátosságait biztosítsa mindazon szülők gyermekei számára, akik ezt igénylik és akik ebben a nevelési programban partnerek tudnak lenni. Iskolánkban is az oktatás tartalmát a Nemzeti Alaptanterv határozza meg. A többlet és a sajátosság abból adódik, hogy ezt a tartalmat a keresztény életfelfogás hatja át, és kiegészíti a keresztény kultúra maradandó értékeinek megismertetésével. A heti két hittanóra célja a katolikus hit rendszerezett és élményszerű megalapozása és elmélyítése. A liturgikus év jelentős eseményeihez kapcsolódóan úgynevezett csendes lelki napokatis tartunk. Sajátos célunk, hogy elősegítsük az érett, felelős és tanúságtevő keresztény személyiség kialakulását.Iskolánk pedagógiai programjának nélkülözhetetlen része a vasárnapi ifjúsági misén való részvétel. -Milyen különleges oktatási „kínálatuk" van? - Kiemelt területként kezeljük a nyelvoktatást: a gyerekek már az első három évfolyamon játékos formában ismerkednek a német, az angol és az olasz nyelvvel. Nemzetközi kapcsolataink lehetőséget adnak arra, hogy a diákok különböző programokban is részt vegyenek, a nyelveket gyakorolhassák. Valamennyi évfolyamon helyet kap a táncoktatás is. Meggyőződésünk, hogy e tárgy nemcsak a mozgáskultúra és a zenei ízlés fejlesztésének kiváló eszköze, hanem a társas érintkezés kulturált formáinak elsajátítását is segíti. - A sportudvar most épül, de már számos szakkörük is van... - Képzőművészeti, számítástechnikai, barkács, nyelvi és sport szakköröket működtetünk, énekkari foglalkozásokat, és a sportversenyeken való résztvételt biztosítunk számukra - Köszönjük a tájékoztatást! Pálos Nemere István REJTEKUTAK 21. Ablakok Oly sok éve nézem már ezeket a házakat. Néha munka közben is elfordulok a géptől, az ablakon át - mint másutt sokszor megjegyzem ravaszkásan - „egyenesen külföldre látok", de az ablakokat eddig ritkán néztem meg. Nem is házak szemei, inkább a bennük lakóké. Befelé megy a fény, kifelé jön a tekintet. Akad itt olyan kis utca, ahol naphosszat nem történik semmi. Mint gyermekkorom falusi csendjében - ha egy szekér arra zörgött, az már az aznapi szenzáció volt, nyomban szaladt megnézni ember és gyerek, még állat is. A szenttamási kis házak ablakain gyakran látni öregasszonyokat. Nekik az utca a belátható világ, két ház vagy fal között a szabad tér egy darabja, ahol néha történik is valami. Autó megy, fulladva kapaszkodik fel a meredeken. Vagy kóbor kutya jön, galambcsapat telepszik le, de óvatosan, mert sok itt a macska. Néha gyerekek csavarognak, különösen nyáridőben. Az ablakok a tetőkbe és falakba vájva néznek. A házak az utcákat, az utcák a domboldalt követve magasodnak egymás fölé, mellé. Az ablakok négyszögletűek, téglalapalakúak, kerekek. Hol régimódian keskenyek és sötétek, hol meg már maiak, szélesek, kevés kerettel. Jókora üvegfelületek csillannak. Visszatükrözi a Nap sugarait a megfelelő szögbe eső ablak. Aztán Földünk továbbfordul, örök ez a hangtalan futás a sötét kozmoszban. íme a bizonyíték a Föld forgására annak, ki nem hinné még. Minden fény tovább vándorol. De az ablakokból mindig ugyanezt látni. Odakünn tétova tavaszi fények vándorolnak ajtájon, aztán nyár melege süt. Ősz goromba esői verik a földet, majd hó ül a tetőkön. Az ablakok pedig hallgatnak, néznek. Mögöttük azok, akik az ablakokat a falakba vájták. Tetőterekbe jut a fény, arany folyik a deszkafalakon. Sok egyforma ház egyforma ablaka idézi a falanszter ridegségét, élettelen voltát. Kis házak egyre szebb ablakú, ötletes ablakai adnak karaktert minden faldarabnak. Nézem őket, találgatok: az a kicsi kerek biztosan fürdőszoba ablaka lehet. A másik, a szúnyoghálós talán kamrába vezetne, hol polcokon perceg a szú. Másutt erkély mellett az ablak, nem is szeme, szinte szája a háznak. Ablakok, ablakok, míg ellát a szem és az emlékezet - mert hát gyermekkorom ablakai is előttem vannak, valahol bennem. Már csak én látom őket.