Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-24 / 51-52. szám

1998/10, MŰVES: ÉS ÉVEK • 1998 * 2000 Hl HÉT NAP Elsétálgatok a káptalani könyvtár mellett. Esztergom húszezer lakójá­ból kétszáz se tudja, hogy ez a kápta­lani könyvtár, de ha a „bibliotéka" után kérdezősködik valaki, még a há­tulgombolós gyerek is azonnal ide mutogat. A nyitott ablakokon áporo­dott könyvszag terjengj az utcára. Áporodott? Jaj, dehogy. Édes inkább, mint a rétek illata és mézes, mint a tavaszi akácok. Európa igazi felleg­várait nem kövekből, hanem köny­vekből építettük és könyvek irjával gyógyítottuk az európai szellem sebe­it, amiket könyvek mérges nyilaival ütöttünk. Az utolsó ítélet napján, a történelem zárulásakor, hosszú trom­bitaszóval könyvcímeket is hirdetnek az angyalok, amelyek mögött száz­milliók üdvösségének kegyelme és sokak kárhozatának veszedelme volt az európai téreken. Gondolom, az égő könyvtárak tüze sokszínű lángban csapódik az ég felé, de a felhők köze­lében már csak fehéren izzó és feketén kormos csóvák csaponganak. Érde­kes, a könyvtárak ajtajában se csalo­gató cégér, se tilalomfa nincsen. Még csak valami öreg huszár se akad, aki figyelmeztesse a bemenőket: vigyáz­zatok, mert az üdvösség angyalai s a kárhozat ördögei laknak e házban. Könyvtár. Legyecske röppen a kezem fejére. Nem bántom most. Hátha az imént még valamelyik Korvina kötését si­mogatta picike lába. /':$U^JiStí^-faeíoft a. Esztergomi kódex-töredékek ^PféAfvúm^si p&Xot^vi ne m dobták ki, hanem új könyvek m t a-ncL kötéséhez újra felhasználták. Néha az -Mi a kódex jelentősége ? - kérdez­tük Czékli Bélát, a Bibliothéka igaz­gatóját. - Hazánk könyvnyomtatás előtti kultúrtörténetének talán legjelentő­sebb forrásai a kódexek. Ezekről a finom, juh- vagy kecskebőrből ké­szült pergamen-lapokról bontakozik ki - a liturgikus szabályoktól a zenén és a miniatúra-múvészeten át a kora­beli orvoslásig — szinte teljes tudá­sunk. A kódexek jórészt a kolostori másoló műhelyekben készültek; szer­zetesek írták, illusztrálták, hihetetlen műgonddal és sokéves munkával. így természetéből adódóan, min­den egyes példány egyedi darab. Egy­egy szépen illusztrált kódex ára ­gondoljunk csak Mátyás híres Corvi­náira - csillagászati összeg volt. -Milyen anyagot tárt a látogató elé a kiállítás? - A könyvnyomtatás feltalálása gyökeres változást hozott: a nyomta­tott könyvek elvileg tetszőleges pél­dányszámban reprodukálhatók vol­tak, előállításuk ára a kódex-árak tö­redéke. A régi kódexek időközben el­koptak, szerepük, jelentőségük csök­kent. Az értékes pergament azonban egész könyvet egy régi kódex-lapba kötötték, néha annak borítótábláját erősítették velük, vagy csak tömés­anyagnak használták. Erre egyedi esetekben már a múlt században felfi­gyeltek, de a kódex-töredékek mód­szeres összegyűjtését és restaurálását csak a hetvenes években kezdte meg Mezey László (aki azóta tragikusan elhunyt) és az általa vezetett akadé­miai kutatócsoport. A Budapesti Egyetemi Könyvtár és a Központi Szeminárium anyagának feldolgozá­sa után került sor a Bibliothéka és a Simor-féle könyvtár töredékeinek fel­tárására. - Ezek a kódex-lapok csak töredé­kek. Miért jelentősek mégis? - Mezey László megállapította, hogy a török háborúk előtti magyar kódex-kincs kb. 40.000-re volt tehe­tő. Ennek sajnos már csak kb. 1 %-a van birtokunkban, így középkori mű­velődési viszonyainkról alkotott ké­pünk meglehetősen vázlatos. Itt, Esz­tergomban például 41 kódexünk van, ezek java csak a XVIII-XIX. század­ban került hozzánk, külföldi vásárlá­sokból. Hazai szellemi életünkre néz­ve ezért nem nyújt felvilágosítást. Eredeti, itthoni kódexünk csak kettő van. A most feltárt töredékek épp ezt a fájó hiányt pótolják: nagy részük bizonyíthatóan itt, a történelmi Ma­gyarország területén volt használat­ban. A mennyiségi változás szembe­ötlő: Mezey László elmondása sze­rint, míg eredetileg csak nyolc XII. sz. előtti magyarországi kódex volt isme­retes, ez a szám alig másfél év eltelté­vel 50-re ugrott, ami kortörténeti is­mereteink megsokszorozódását hoz­ta. - Hogyan lehet a kódex-töredéke­ket beazonosítani? - Ez a munka kiváló latin nyelvtu­dást, a kor és az irodalomtörténet ala­pos ismeretét követeli. A másolás he­lyét és idejét leginkább a betűtípus vizsgálatából tudjuk megállapítani. Fontos a téma is: a kánonjogi köny­veket például jórészt az olasz egyete­meken - Bolognában, Padovában ­tanult magyar diákok hozták maguk­kal. A magyarországi használat bizo­nyítéka lehet többek között a kötés. Egy győri és egy esztergomi könyvet például ugyanazon középkori kódex két lapjába kötötték, ami a magyaror­szági használatot valószínűsíti. - Mikor lesz a kiállítás Esztergom­ban is látható? - Eredetileg egy nagyobb egyház­történeti kiállítást terveztünk az ez­redfordulóra. Sajnos, a Széchenyi könyvtár is ilyet szervez, és velük nem kelhetünk versenyre. De remé­lem, legalább a helyi egyházi gyűjte­ményeket bemutathatjuk majd. /^i^íivm: / V v , ' V Czirok Ferenc TAJKEP Hegyek oldalán felhők omlanak lágyan sejtelmesen eltüntetik majd újravarázsolják sudár fenyők sötétzöld alakját. Nevetés bőgés bégetés halk kolompszó hullanak nedves fűre hol lelkesen lohol tova ér és patak medrük alján forró nyárban szőtt bolyhos kövi mohok fekszenek szőnyegül. Eszméletlenül szép a termékenység ága. Lassan elvirágzik az útifű feje alul elbámul felül még zöldesfekete. Léptek erők életek kiegyenesedő fűszál mohás fakéreg rajza. Hatalmas pitypangok hervadt ernyője alatt járok a táj titokzatos apró jeleire figyelve. m i^v dnrttriufri' K ur* H.P. GjL.'P. M->D<j^JM.i>€My O-blzo^l „tszt en-í^crrwú c, OyO-^é-U^aJ^'s- S<y2o­Sa.'<3c.'u.LenzíszzUíA-t ^do^t jJzeXÓU'*. A fes-fü'-taek. fuí^-z e?s >o.0Jl~ M, atgijitfc. t fcLC. "^ri&ch 1 6+k>' f a^A^Acjo e/S M-oao-íu^ Xaísz^o.) Az interjú - noha augusztus közepén készült ­kétszeresen is időszerű. Mindjárt itt van a helyszín. Azaz hogy a kiállításé nem itt volt, éppen ebből folyik - némileg keserű cseppekben - a kérdés: vajon mikor érjük meg, hogy egy ilyen jelentős kiállítást először városunkban rendezzenek meg? Jóval büszkébb várospolgárok lennénk ugyanis, ha rejtőzködő egyházi műkincseink látására nem ne­künk kellene „felutazni" a főegyházmegye másik székhelyére... Méginkább időszerű az interjú azért, mert a záró­kérdésre adott válasz összekapcsolja a 2000/2001. évi Millenniumra való helyi felkészüléssel. A propos, kapcsolatok! Esztergomban szinte minden műemléki érték, ami föld alatt vagy felett megmaradt, minden muzeális kincs, amelyeket gyűjtemények - és különösen az egyháziak - őriz­nek: ezekről beszél. Kövek és könyvek egybehang­zóan üzenik Nyugat-Európának - amely kalandozá­saink hevétől hajdan olyannyira belázasodott" - : Gizellával „beházasodtunk"... Egy évezreden át mind békésebb - mert kulturális természetű - kap­csolatok építették (képzelt?) otthonunkat az „Euró­pa-fíázban"... A várkápolna kőfaragó-mestereitől, a királyváros „latinus"-polgáraitól kezdve - a mai sokszínűn eleven testvérvárosi kapcsolatokig. Ajánljuk a nemrég óta működő Millenniumi Kollé­gium figyelmébe: nem az volna-e igazán mutatós, ha két év rendezvény sorának ezt - a KAPCSOLA­TOT - választanánk központi tervező-szervező ere­jéül? (Ugyanazt tehát, amit Gézával, Szent Istvánnal választottunk - anno...) „Városvilág/Kapcsolatok: 1000—2000" Min­denesetre a magunk részéről mellékletünkben - ez­zel a rovatcímmel/^ovőre egy 2001 végéig tartó soKífot szeretnénk indítani.

Next

/
Thumbnails
Contents