Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-24 / 51-52. szám

ESZTERGA es VIDÉKE 1998. dec. 24.-51-52. sz. * POLGÁRI HETILAP * Ara: 50 Ft Mótfy Jenő' ff rt /'S/St'S'/,'/'• •i f f rtf ce&e/r/tfipr^w/^/ esw&ti/f fóxá&zsi, fó/fóáen. á&éeeá ai Áenpesé&i , re srtú/e « /í^yvy?. tysY/s-/ ^ryvíí' emÁwá&i; f&vnásty&zsi. fKwo&z/!^éexe&aiátéfc eúfá&asv. Áss/s/iSsi</. ff**/K ft<£ •J^&fz-faéösn, ^ecáériegt, ff* tyriíuz r'fíÓszstsf/c ^ofisi&eestÁ ösv/nsrié, //M&veafe ft/üs/jf. A*srvá^eí á A napokban a Széchenyi téren találkoztam egy kedves családdal. A kislány, a kis Mici odaszaladt hozzám - míg édesapja és kis tesója lassabban jöttek - és elújságolta: „Ne félj, otthon is kaptunk ajándékot aMikulástól!" Miután megállapítottuk, hogy országos Mikulás-járás volt, elbúcsúztam tőlük és jöttem hazafelé. A fülemben ott csengett a kedves kis gyerekhang: „Ne félj!" Nem nagyon értettem ugyan, hogy miért nem kell félnem, ha otthon is volt ajándék, de Mici biztosan tudott valamit, amit mi felnőttek nem. Később bementem a kórházba meglátogatni egy beteg barátomat. Miközben a kórházi ágy mellett ültem és beszélgettünk, újra hallottam a belső hangot: „Ne félj!" Ott már sokkal érthetőbb volt ez a kis biztatás. Karácsonyra készülünk gyerekként, betegként, aggódó nyugdíjasként, gyermeket váró kismamaként, köztisztviselőként, buszvezetőként, viháncoló tini lányként, - úgy, amilyenek vagyunk, akik vagyunk. Természetesen más és más a karácsonyi készületünk. Mindenki másként éli meg ezt a kedves ünnepet. Van, akinek minden titok és csoda, aki még tud hinni mindenben és mindenkinek, aki mindennek tud örülni, akinek a szemében visszacsillan a gyertyafény tisztán, ártatlanul. Van, akinek lehervadt a mosoly az arcáról, akinek soha nem adatott meg az önfeledt öröm, aki túl hamar kiábrándult, csalódott, aki csak legyint, mert az élet becsapta. Van, aki nem adja fel, próbál talpraállni, próbál újra remélni „talán idén sikerül összehozni a családot", kitakarítja a lakást, a többiekre gondolva vásárol. Van, akinek nehéz lesz a Karácsony. Egyedül marad azon az estén is. nyesen - irányjelzés nélkül - vált sávot sokmilliós kocsijával. Van, aki csendesen meggyújtja a negyedik gyertyát az adventi koszorún, aki újra hinni tud valami szép csodában, aki verskötetet vesz a kezébe és meghallgat egy szép zenét. Van, aki ... ez vagyok én, te, aki ezt az újságot olvasod. Félsz valamitől? Félsz, hogy leNE FELJETEK, ©RÖMilMllDEtlÉ NW&Ml „Csak már túllennék rajta." Ügy érzi, hogy rá már nincs szüksége senkinek. Van, aki nem ér rá ünnepelni. A gondok megfontolttá tették. Neki nem fontos a fenyőillat, a karácsonyi díszítés, „minek becsomagolni, amikor úgyis ..." nem gyerek már. Van, aki nem akar lemaradni a bevásárlásban. Ő az, akire a piaci árus magabiztosan számít: „ ilyenkor mindent megvesznek". Nem számít most a pénz és az üzletek valóban roskadásig tele vannak áruval. Van, aki tájékozott a politikában, ismeri a tőzsdei index-értéket, mindent tud a gazdaságról, sikeres vállalkozó, magabiztosan irányítja az életét, fölémaradsz, félsz, hogy elveszíted, félsz, hogy végeszakad, félsz, hogy becsapás az egész? Félsz, hogy te is beteg lehetsz, félsz, hogy hozzád is betörnek, hogy ellopják az autódat, félsz, hogy munkanélkülivé válsz egyik napról a másikra, félsz, hogy elveszíted azt, akit szeretsz, félsz, hogy elmúlik a karácsonyi családi béke, félsz, hogy csalódás ér? A kis Mici azt mondta, hogy „ ne félj!". Próbálok hinni abban, hogy „ otthon is vár ajándék". Az ünnep valamiképpen mindig az egész életünkről szól, egész önmagunkról. Nemcsak a gyerekeké a Karácsony, nemcsak az anyagüag gondtalanoké. A Karácsony mindenkié, mindnyájunké. Nemcsak akkor Karácsony a Karácsony, ha minden „rendben van", ha van karácsonyfa, ajándék, terített asztal, hanem akkor is, ha valami az általunk elképzelt rendből hiányzik. A mindenkori élethelyzetünkben kell megtalálnunk ennek a drága-szép napnak üzenetét. A betlehemi történet a Lukács-evangéliumban a pásztorjelenetnél ezt az angyali szózatot mondja el: „Ne féljetek, mert nagy örömet adok hírül nektek!" (Lukács 2,10). Nekünk, keresztényeknek a félelmet, aggódást eloszlató örömhír, a karácsonyi üzenet azt jelenti, hogy az isteni szeretet megnyilvánult történelmünkben Jézus Krisztus személyében. Ő az az ajándék, amely minden sorsnak, minden életkörülmények között, minden embernek - hitünk szerint értelmet, reményt ad. Szívből kívánom mindenkinek, akár személyesen ismerjük egymást, akár csak az utcán - akár a Széchenyi téren - ismeretlenül találkozunk, mindenkinek, aki itt él Esztergomban és környékén, a kis Mici felhőtlen örömét, félelem nélküli békéjét, a szeretet, minden sérelmet és előítételet feledtető karácsonyi ajándékát. Dr. Beer Miklós belvárosi plébános sSzervátiusz Tibor: Magyar oltár