Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-10 / 49. szám

1998. november 12. Esztergom és Vidéke Bemutatjuk az Ifjúsági és Sportbizottság elnökét Baranya Istvánnal több mint egy évtizedig - mindketten testnevelő tanárok lévén - kollégák voltunk. - Sok egykori és jelenlegi diákod és szülő ismer, a labdarúgás kedvelői meg különösen. Mint képviselő sem vagy ismeretlen, hiszen négy évet „ lehúztál" már a testületben. Mégis arra kérlek, „ rajzold meg" röviden eddigi életutadat. - Harminchét éves vagyok, nős, feleségem tanítónő a Mindszenty iskolában. Egy 11 éves kislányunk van, aki szerencsére jól tanul. 1976-tól lakom Esztergom-kertvárosban. Tokodaltáróról származom, a családi indíttatás teljesen egyértelmű volt: a sport, ezen belül is a labdarúgás szeretete. Egyenes út vezetett a Dorogi Bányászhoz, ahol először Palotás Imre, majd Prohászka János és Monostori Tivadar, az ismert, nagytudású játékosok voltak az edzőim. Jól is ment a játék, csakhát eljött az érettségi ideje, s el kellett döntenem, hogy focizom-e vagy továbbtanulok. Az utóbbi mellett döntöttem: az esztergomi tanítóképző főiskolára kerültem testnevelői szakkollégiumba. Ezután Egerben elvégeztem a testnevelő tanári kiegészítő szakot. Friss diplomával a kezemben a Kossuth Lajos Altalános Iskolába kerültem, majd ennek megszűnte után a Mindszenty iskolába. Közben megszereztem a TF-n az edzői, majd a szakedzői diplomát. A Mindszenty iskola s annak alapítója dr. Kiss-Rigó atya meghatározó szerepet játszottak életemben. Abban az időben kapcsolódtam be a Rudnay Egyesület, majd ezen keresztül a város önkormányzatának munkájába. Jelenleg, mint látod, az Arany János iskola igazgatója vagyok. - Mint említetted, '76 óta laksz Kertvárosban, de úgy tudom, e városrész életébe csak igazgatóságod óta kapcsolódtál be. - Ez a munkámból adódott. Nemcsak a Mindszenty ben tanítottam, de óraadó tanár voltam a ferenceseknél is. Emellett rengeteg munkát adott az esztergomi labdarúgás. No meg a képviselőség. Jóformán csak aludni jártam haza. Nem csoda hát, ha korábban nem tudtam részt vállalni Kertváros életéből. Most, hogy a munkám ideköt, természetesnek tartom, hogy nemcsak iskolám, de a városrész fejlődését is elősegítsem. Nagy kihívásokkal találtam itt szemben magam. Egyrészt az iskolában, ahol igen nagy a cigány etnikum aránya. A velük való foglalkozás nehéz, de hálás feladat; különösen a sporton keresztül lehet rájuk hatni. Másrészt a városrész jelenlegi elhanyagolt állapota is ad tennivalót. Elsősorban az utakat kell rendbe tennünk. Aztán meg kell erősítenünk a közbiztonságot. Régi tervem az is, hogy az iskola mellé egy nagyméretű tornatermet hozzak létre, amely az egész városrész sportigényeit kielégíthetné. Dehát - bár érvényes testületi döntés van a felépítéséről - mindez pénzkérdés. Bízom abban, hogy az önkormányzat megszavazza majd ezt a mintegy 120 milliónyi összeget, ami azért ilyen sok, mert egy tanuszodát is magában foglal a tervezet. Tegnap megalakult a részönkormányzat, ahol képviselőként magam is tag lettem, bizonyára ők is támogatják majd ezt az elképzelésemet. -Hallom, a választás nem volt egészen problémamentes. - Először is: akkorra tömeg gyűlt össze - 500-600 ember -, hogy nagy részük be se fért a terembe. Akiknek sikerült bejutniuk, azok se sokat hallottak, mert a hangosítás sok kívánnivalót hagyott. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a szavazókat semmilyen formában nem ellenőrizték: sem névsor nem volt, sem igazolványt nem kértek. Úgyhogy akár te is szavazhattál volna - még kétszer is. Ennek ellenére úgy érzem, a végeredményt nem befolyásolták ezek a tényezők. A jogtalanságot mindenesetre szóvá fogom tenni a következő testületi ülésen. - Évtizedek óta foglalkozol a város sportéletével. Hogy látod jelenleg Észtergom sportjának helyzetét? - A '90-es évek elején alakult egy sportkollégium Esztergomban. Annak én elnökségi tagja voltam. Ez arra volt hivatott, hogy az új demokráciában az önkormányzat és az egyesületek között civil szerveződés formájában közvetítsen. Bekövetkezett az az állapot, hogy a fenntartó vállalatok felszámolásával megszűnt az egyesületek támogatása, a sportklubok magukra maradtak. Azóta eltelt nyolc év, s kikristályosodott, hogy melyek azok az egyesületek, sportágak, amelyek életképesek maradtak, akik sokszor létesítmény és támogatás nélkül is eredményeket tudtak produkálni. A helyzet nagyon ellentmondásos. Hiszen egy kívülálló, ha Esztergom sportja kerül szóba, akkor eszébe jutnak az NB I/B-s kézüabdások, a válogatottakat felvonultató evezősök, az NB m-as futballcsapat, az Európa-hírű karatések, az országos élvonalban játszó rögbisek s a többszáz sikeres diáksportoló. Ha viszont a támogatottságot összehasonlítjuk más települések sportbéli támogatásával, akkor szomorú a helyzet. - Milyen feladatokat jelent ez az új sportbizottságnak? - Alapfeladatunk ezt az állapotot felülvizsgálni, egy alapos átvilágítást készíteni, tárgyalni az egyesületek vezetőivel, s mindezek eredményeképpen elkészíteni a közép- és hosszú távú terveket. El kell dönteni, melyek azok a sportágak, amelyekre a városban igény van, amelyeknek széles a tömegbázisuk, az utánpótlásuk - s természetesen eredményeik is vannak -, s ezeket kellene hathatósan támogatnunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi sportágat likvidáljuk. Van aztán két sportintézményünk, amelyek működtetését át kellene gondolnunk. Az egyik a Strandfürdő, melynek bővítése most már elkerülhetetlen, a másik pedig a Sportcsarnok, melynek az álaga tragikus. Ennek elsősorban a tömeg sport-igény eket kellene kielégítenie. No de ilyen magas működési költséggel?! Itt van aztán a volt Vasas pálya kérdése, mely még jelenleg is magánkézben van, s nem tudni, meddig hajlandó a tulajdonos megtűrni ott bennünket. Ha egy idegen végigsétál a Szigeten, s látja, milyen sok füves pálya van ott, azt hiszi, pálya-ügyben itt minden rendben van. Mekkora tévedés! - Ejtsünk néhány mondatot a fociról is. Annál inkább, mert e témában Esztergomban te vagy a legilletékesebb... - Eddig már háromszor költöztünk ki a Vasas pályáról. Most úgy néz ki, talán végre - több éves huzavona után - meg tudunk egyezni a tulajdonossal. Esztergomnak már nagyon kellene egy saját pálya. Nemcsak a rengeteg labdarúgó miatt - jelenleg ugyanis kilenc korcsoportot foglalkoztatunk de több más sportág, a diáksport és számtalan egyéb városi rendezvény miatt is. Persze a labdarúgás nemcsak pálya-kérdés. Most már csak ner£ is pénzkérdés, hiszen anyagüag rendbe jött az egyesület. Viszont most felmerültek személyi kérdések: bizonyos belső feszültségek, ellentétek miatt lemondott az elnökség. Én úgy látom, hogy az egyesületeknél - így nálunk is - a hétköznapok gondjai, gyors döntései a legjellemzőbbek, s egy vezetőség, amely csak havonta egyszer szembesül ezekkel, nem tud lépést tartani az eseményekkel. Én személy szerint nagyon sajnálom a lemondásukat, hiszen rengeteget tettek - mégpedig a legnehezebb időszakban ezért a klubért. - Nem merült fel benned a gondolat, hogy te is leköszönsz a vezetőedzői tisztségedről? Hiszen egyrészt az ifjúsági válogatott mellett is kaptál teendőket, másrészt mint iskolaigazgató, városi képviselő, bizottsági elnök, RÖK-tag nagyon sok elfoglaltságod van, amelyek mellett nehéz teljes erővel az EFC felnőtt csapatára koncentrálni. -Én '93 óta vagyok a klubnál különféle vezető posztokon. Óriási munka volt. Ez nyomot hagy az emberben. Ez már több mint fanatizmus. Nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, de egy biztos: az esztergomi labdarúgást nem akarom otthagyni. Ez a dolog többpólusú. Egyrészt mint a városi sportot felügyelő bizottsági elnöknek rálátásom van a labdarúgás egészére, másrészt az én edzői munkám szorosan kötődik egy szakmához, melyet hosszú évek során, kemény tanulással sajátítottam el. Harmadrészt pedig úgy érzem, élére kell állnom annak az elképzelésnek, melyet országos labdarúgó szakemberek vetettek fel, s melynek a lényege, hogy Esztergomban egy UEFA-rendszerű labdarúgó edzőképzőt hozzunk létre, s ezzel összefüggésben egy utánpótlás-nevelő minta egyesületet. - Ehhez megfelelő partnereket kell találnod helyben is. Az új bizottság tagjai kellő segítőid lesznek? - Én nagy harcot vívtam azért, hogy ez a bizottság így, önálló jogkörrel létrejöjjön. (Annál is inkább, mert január l-jétől ilyen jellegű minisztérium is alakul.) Az összetételét viszont nem én határoztam meg, az a frakcióharcok eredménye. Felmerült, hogy állandó meghívottakat is beépítünk a bizottságba, de ezt elvetettük, hiszen üyen személyekre csak akkor lenne szükség, ha minden alkalommal ugyanazt a témát tárgyalnánk. Inkább alkalomszerűen fogunk meghívni külső szakértőket - mindig az adott témának megfelelően. - Mi e bizottságról eddig csak mint a sportot támogató szervezetről beszéltünk. Holott nevetekben szerepel az „ifjúsági" szó is. Tulajdonképpen milyen feladatokat ró rátok e név? - Tudomásul kell venni, hogy Esztergom diákváros, ahol óvodáskortól kezdődően több ezer fiatal éli az életét valamilyen intézményben. Az ő életükkel, szervezett tevékenységükkel igenis az önkormányzatnak kell foglalkozni. Gondolok itt a szabadidő hasznos, kulturált eltöltésének és az egzisztenciák kiépítésének kérdéseire egyaránt. Ez utóbbi alatt értem a megfelelő munkahelyek és lakáslehetőségek biztosítását. - Van-e már munkatervetek? - Az elvégzendő feladatok listáját már összeírtuk. Ezeket kell most súlypontozni, sorrendbe rakni. Nemcsak munkatervet, közép és hosszú távú feljesztési terveket, de eseménynaptárt is akarunk készíteni. Ez utóbbit hónapokra lebontva ki is szeretnénk plakátozni. Létre kívánunk hozni egy ifjúsági alapot - kellő önkormányzati támogatással. Kézbe akarjuk venni az ifjúsági táboroztatások, a művészeti és alkotótáborok szervezését. Elő kívánjuk segíteni a diákönkormányzatok hathatósabb működését. - Meddig terjed a „jogosítványotok' ? - Az egyesületeknek, mint önálló jogi szervezeteknek az életébe nem avatkozhatunk bele, csupán tanácsokkal és pénzzel támogathatjuk őket. Ide tartoznak a diáksport-szervezetek is, melyeknek szintén szívesen segítenénk, de egyelőre nincs is kivel tárgyalnunk, hiszen városi szintű vezetésük szétesett. Minden egyéb témában viszont önálló hatáskörünk van. Hozzátéve, hogy természetesen a nagyobb horderejű dolgokban javaslataink alapján a képviselő-testületnek kell döntenie. - Nagy feladatok várnak rátok Kívánjuk, hogy munkátok eredményes legyen! Szába