Esztergom és Vidéke, 1998
1998-12-03 / 48. szám
1998. november 12. Esztergom és Vidéke XOOOOOOOOWWWOQOCiQOCW^^ Bemutatjuk Gula Sándor bizottsági elnököt Gula Sándorral van egy közös pontunk - innen a korábbi ismeretség is : a föld szeretete, a kertészkedés. Csak míg én csupán néhányszáz négyszögölön és zömmel kézi erővel, addig ő — sok-sok hektárnyi területen és korszerű gépekkel dolgozik! - Honnan ez a kötődés a földhöz? - KesztÖlcről származom, ahol szüleimnek sok földje volt, s én már gyerekkoromban rengeteget segítettem nekik a határban. Főleg a szőlőben dolgoztam szívesen, azt most is én művelem. - Mégsem mezőgazdasági pályára mentél... - Valóban nem. Először Kecskeméten végeztem el a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát. Később Budapesten a Műszaki Egyetemen szereztem műszaki tanári oklevelet. Kezdetben a MIM-ben dolgoztam, feleségem pedig a Tervező Irodában. Aztán "72-ben átkerültem a Szakmunkásképzőbe, nem sokkal utána a nejem is követett ide, s azóta is itt dolgozunk. -Abban az időben már Esztergomban laktatok? - Nem. Csak '75-ben költöztünk ide KesztÖlcről. Abban az évben építettük fel ezt a házat, itt, a Bánó mi úton. Akkor még alig voltak errefelé lakóépületek, a kertünkbe rendszeresen bejártak még a fácánok meg a nyulak is. -A mezőgazdaság ezek szerint csak hobbi? - Hát ha 18 hektárt megművelni szerinted hobbi, akkor valóban az. Zömmel gabonát, kukoricát termelek. A sütőtököt le se tagadhatnám, hiszen magad is láttad, hogy itt a háznál is van raktározva jónéhány mázsa belőle. Most próbálok rá vevőt találni... Sajnos, egyre kevésbé kifizető ez a munka. Az egész család besegít, gépekkel is jól el vagyok látva, nélkülük nem is győzném. Dehát az üzemanyagok, műtrágyák ára egyre emelkedik, a terményeimért viszont alig kapok valamit. Talán most változik némileg a helyzet, hogy kisgazda irányítás alá került a mezőgazdaság. - Bízol Torgyánban? - Ha kisgazda létemre nem bíznék, akkor ki bízzon?! - Kanyarodjunkmég egy kicsit visz sza a családodhoz! Gyermekeid közül érez-e valaki hajlandóságot a mezőgazdasági pályára? - Zsuzsa lányom Mosonmagyaróváron negyedéves hallgatója az Agrármérnöki Egyetemnek. lóeszű, szorgalmas gyerek, kedve is van hozzá. A két fiam inkább műszaki érdeklődésű. Sanyi már 6 vagy 7 szakmát is kitanult, Péter pedig egyelőre a 7. általánost végzi, s nem foglalkozik még a pályaválasztással. Most éppen az autónkat bütykölik. - Említetted a kisgazdákat. Esztergomban te vagy az FKGP-főnök? - Sokan így gondolják, de valójában nem Esztergomban, hanem Kesztölcön vagyok e pártszervezet vezetője. 1992-ben léptem be, előtte nem voltam tagja egyetlen pártnak sem. Korábban is, most is indultam az országgyűlési képviselőválasztáson. Tudtam, hogy nem igazán vagyok esélyes, de a pártomnak kellettek a szavazatok, így hát engedtem a rábeszélésnek. Most a keresztény pártok választási szövetségének listájáról kerültem a városi testületbe. - A megyei testületnek is tagja vagy. Sőt, korábban is az voltál... - így igaz. A megyéből négyen képviseljük jelenleg a Kisgazda Pártot. Te is tudod, ebben a megyében nem igazán erős az FKGP. Érthető, hiszen kevesen foglalkoznak itt a mezőgazdasággal. Itt még 1947-ben sem volt erős a kisgazda szervezet, holott akkor az egész országban elsöprő fölénnyel nyertek. - Az esztergomi kisgazdákról nem sokat hallani. - Nézd, én nem akarom az ő munkájukat, eredményeiket minősíteni. Egy azonban biztos: itt is éreztették hatásukat a pártban bekövetkezett korábbi szakadások. Zsíros Géza és Ugrin Emese hívei, aztán Maczó Agnesék szakítottak Torgyáimal. Többek között Csóka Feri bácsi is, aki a városi kisgazda szervezet egyik elkötelezett tagja volt, a Maczó-féle pártban látta inkább a fejlődés lehetőségét. Lám Zsírosról, Ugrinról, sőt Maczóról sem hallani mostanában semmit. Mi pedig ott vagyunk a kormányban! - Te a Megy egy ülésben valóban ott vagy a kormánypárti frakcióban, itt a városban azonban nem álltál a Fidesz mellé... - Mi itt, Esztergomban egy választási szövetséget hoztunk létre, s ehhez a körhöz a függetlenek is csatlakoztak, akik lényegében ugyancsak hozzánk hasonló elveket vallanak. Én bízom abban, hogy most, miután túljutottunk a képviselő-testület szervezeti felépítésének kemény egyeztető küzdelmein, s egyre inkább az érdemi munka kerül előtérbe, ezek az ellentétek, a politikai harcok fokozatosan a háttérbe szorulnak. -Az egyeztető tárgyalások eredményeként elnöke lettél a város Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottságának. Nos, milyennek látod Esztergom mezőgazdaságának pillanatnyi helyzetét? - Az egyéni gazdálkodásra való áttérés, a kárpótlás végrehajtása új helyzetet teremtett Esztergom mezőgazdaságában. Egyrészt kialakultak többhektáros nagygazdaságok, másrészt sok olyan ember kapott földet, aki nem akar vagy nem is tud gazdálkodni. így aztán rengeteg az elhanyagolt, elgazosodott termőföld, a lepusztult szőlő vagy gyümölcsös. De az egész mezőgazdálkodás évekig mostohagyerekként volt kezelve ebben a városban. - Magam sem nagyon emlékszem, hogy a testületi üléseken mezőgazdasági téma valaha is felmerült volna. Én úgy látom, főleg civil szervezetek próbálták úgy-ahogy segíteni a természetben élő és dolgozó embereket. - így van. Elsősorban a Gazdakör, aztán a szentgyörgymezői és a kertvárosi kertbarátok, a környezetvédők. Az ő munkájukat segíti a falujegyző is, és tulajdonképpen a Hegyközségnek is fontos feladata lenne, de nem sokat hallani róluk... - ...Pedig az esztergomi szőlőtermesztés mindig híres volt, lenne jövője is. Bizottsági elnökként, képviselőként hogy látod a helyi fejlesztési lehetőségeket? - Ezen a vidéken a korszerű zöldség* és gyümölcstermesztésnek, a szőlőművelésnek volna jövője. Tarthatatlan állapot, hogy az esztergomi zöldségboltok, piaci standok a budapesti nagybani piacról vagy különböző alföldi városokból hozzák az árut, ámikor itt, helyben is meg lehetne mindezt termelni korszerű, nagyüzemi módszerekkel. Központi felvásárló és elosztó hellyel, amit a gazdák közösen működtetnének. Itt említeném meg azt az elképzelésemet, hogy a jelenlegi piacot át kellene helyezni a buszpályaudvar helyére, amelynek inkább valahol a város peremén volna a helye. - Ézeknek a megszervezése is egyik feladata lehetne a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Bizottságnak. Felmértétek már a tennivalókat? - Csak most lesz az első ülésünk. Van olyan kültagunk, akiről még csak nem is hallottam eddig. Úgyhogy először meg kell ismerkednünk, egyeztetnünk kell az álláspontokat, feltérképezni a tennivalókat. El kell dönteni azt is, kik legyenek a bizottság állandó meghívottjai. Csak ezután készíthetjük el a munkatervünket. Amezőgazdaságban a legfontosabb első tennivalónknak a mezőőri rendszer visszaállítását, a dűlőutak járhatóvá tételét, a mezőgazdasággal foglalkozó szervezetek megerősítését tartom. - Beszélnél erről kicsit bővebben? - Tarthatatlan állapotok uralkodnak a határban. Esős időben szinte járhatatlanok a földesutak, van olyan telek, amelyik megközelíthetetlen. De még a zúzottkővel megszórt fontosabb bekötőutakon is akkora kátyúk ásítoznak, hogy érzékenyebb autókkal rájuk sem lehet menni. Aztán vannak olyan utak is, melyek csak papíron léteznek, például a kárpótlás során kiosztott földek között. Ha ki is tudsz jutni valahogyan tengely törés nélkül, bosszankodva tapasztalod, hogy ellopták a terményeidet. A faházakban nem lehet kint hagyni semmi értéket, legfeljebb csak a kapát meg a gereblyét nem viszik el, azokkal ugyanis dolgozni kéne. Nagymértékben megromlottak a közerkölcsök. Ezen ugyan mi nem sokat javíthatunk, de a mezőőrök talán meggátolhatnák, hogy a nehéz munkával megtermelt gyümölcs és zöldség illetéktelen kezekbe kerüljön. Fontos lenne a parlag-földek megszüntetése. És itt kapcsolódik a mezőgazdaság a környezetvédelemhez. A gazdátlan, elhanyagolt földeken elszaporodik a parlagfű és más kártékony növény. A gazdák nem örülnek, hogy a szomszédos parlagról áthozza a szél a gyommagvakat. Ugy tudom, van olyan rendelet, aminek alapján fel lehetne szólítani a tulajdonosokat földjeik rendszeres művelésére. Akár a kisajátítást is el tudom képzelni azok esetében, akik nem tesznek eleget a felszólításoknak. Ebben lehetne segítségünkre a Hegyközség, a Gazdakör és természetesen a Hivatal is. - Milyen környezetvédelmi feladatokat látsz jelenleg a városban? - A gyomnövények irtását széles körben ki kellene terjeszteni. Rendszeresen nyírni kellene például a külterületeken az utak menti árokpartokat, a belterületeken parkosítani a tereket, a szélesebb utakat. A fásítás és a meglévő fák védelme jó úton halad. Elindult valami a Dunapart szebbé tételéért is, de még bőven akad itt is munka. A pénz persze kevés, de társadalmi összefogással sok minden megoldható lenne. Itt kellene „csatasorba állítani" azokat, akik a választási kampányuk során oly fontosnak tartották a „termi valamit" a város tisztántartása, szépítése érdekében. Kiderülhetne végre, hogy ki az, aki komolyan gondolta ígéreteit, s ki az, aki csak hangzatos szólamokkal élt... Rengeteg a tennivaló a Duna mentén, de ez összefügg a Duna szabályozásával, ami már túlmutat a város keretein. Véleményünknek azonban ott kell lennie a különböző területi társulások tárgyalásain. - Mi a helyzet az állattenyésztőkkel? - A új miniszteri rendelkezések lehetővé teszik, hogy a különféle hústermelő kisgazdaságok - kellő állategészségügyi ellenőrzés mellett közvetlenül értékesíthessék a baromfi -, sertés- vagy birkahúst. Az esztergomi gazdák is élhetnének ezzel a lehetőséggel, így kiiktatnánk a közbülső lépcsőt, a nagykereskedelmet, sőt akár a kiskereskedőket is, hiszen közvetlenül szállíthatnának éttermeknek, iskolai konyháknak, szociális és egészségügyi intézményeknek, ugyanis az eddigi gyakorlat az volt, hogy a mezőgazdaságból nem azok húzták a hasznot, akik a legtöbbet dolgoztak benne, akik előállították a termékeket, hanem a felvásárlók, akik sokszor nem is látták az árut. A közbülső lépcsőfokok kiiktatásával a termelő is, a fogyasztó is jól járna. Ezt kell hát elősegítenünk! -A kétezredik évre való felkészülés a ti bizottságotoknak is ad feladatot... - Valóban, hiszen nem mindegy, hogy milyen környezetben fogadjuk az ide látogatókat. Az elvárt körülményeket azonban csak széles körű összefogással érhetjünk el, ezért számítunk a különféle szervezetek javaslataira és munkájára is. Szába