Esztergom és Vidéke, 1998

1998-11-05 / 44. szám

1998. november 5. gsztergom és Vidéke 7 * HÁZUNK TÁJA * Makón jártunk... Egy pénteki napon indultunk el Ma­kóra az önkormányzat által rendelkezé­sünkre bocsátott autóbusszal, amit az Olvasókör felújításánál végzett társa­dalmi munkánkért kaptunk meg erre az útra. A háromnapos kirándulásnak több célja is volt: viszonüátogatás a makói kertbarátoknál, a Hagymafesztivál meg­tekintése, a fesztivál területén mim-kiál­lítás rendezése a szentgyörgymezői kert­barátok terményeiből, gyógyfürdő-túra Gyulára, a szarvasi arborétum megláto­gatása. Érkezésünkkor az ottani kertba­rátkör elnöke üdvözölt bennünket, és el­szállásolásunk után egy közös ebédre in­vitált a makói kertbarátokkal. Ebéd után a Hagymafesztivál területén berendeztük kis bemutatónkat saját terményeinkből, majd megtekintettük a kiállítás többi ré­szét, a gazdálkodók, a vállalkozók, a kéz­művesek termékeit. A szabadtéri színpadon non-stop be­mutatót tartottak a különböző népi együttesek, tánccsoportok, gyönyör­ködtünk színpompás műsoraikban, de aki akart, vásárolhatot is a bazársoron. Estére a makói kertbarátok gulyás­partijára voltunk hivatalosak. Egy volt vállalati üdülő nagytermében terítettek számunkra, a finom, jól fűszerezett mar­hagulyás az udvaron, szabadtűzön bog­rácsban rotyogott. A vacsora elkészülté­ig a Maros-partján sétálgatva gyönyö­ködtünk a szép könyezetben. Visszatér­ve ismerkedtünk házigazdáinkkal s más vendégekkel. Kiderült, hogy szinte nemzetközi lesz a fogadás, nemcsak más városbeli kertbarátok, hanem erdé­lyi vendégek is lesznek velünk. Már az ülésrendet is úgy alakították ki, hogy minél könnyebb legyen az ismerkedés, beszélgetés, barátkozás. A pohárkö­szöntők, üdvözlések után ajándékok cseréltek gazdát. Egy székelyudvarhelyi cooooocooa Nemere István REJTEKUTAK 32. Pergola Igazi pergolám lett oly sok év után, nem pedig hamis. Nem fészer, lejtős deszkákból, nem tető. Pergola, a ma­ga élükre állított vaskos deszkáiból, földre eresztett, betonnal erősített ge­rendáiból. Kicsit ferdén, de mais tart­ja magát A szőlő erre futott fel. Régebben, míg nem volt itt a pergola, a fürtök össze-vissza keresztbevetett rudakon csüngtek. Kiszáradófélben lévő, ősi diófa ágai tartották, meg volt ott egy eperfa is. Most már egyik sincs, a pergola hősiesen tartja a szeptember­re súlyossá növekvő terhet Télen apró hócsomók maradnak a barnára száradt venyigéken. Ilyenkor a nap is átsüt rajta - no persze, csak az a sápadt, vérszegény, erőtlen folt, amüyen akkor a nap lenni szokott Tavasszal észrevétien szaporod­nak a szőlőlevelek, míg végül már teljesen befonják a deszkákat, a tartó­gerendákat. Alig látjuk, mikor lesz belőlük áúáthatatlan zöld sátor a fe­jük fölött. Árnyékkal borítja az ud­vart, a kertkaputól a házig valóságos zümmögő alagutat varázsolnak az er­re kószáló méhek. A macskák is szívesen mennek oda fel. A pergola a saját életét éli. Éjsza­ka nyest oson a göcsörtös szőlőágak a barnára festett gerendák szagokkal jelölt útján. Apró lábak tapossák, ki­csiny orrok szimatolják. Nyáron néha lepke kószál némán, darazsak ellen­őrzik, érik-e a szőlő...? A levelek közül napra törnek a für­tök. Kezdetben kemény, kékeszöld és még apró szőlőszemek telnek meg lassan, és válnak mind nehezebbé. Ha olykor hosszan és csöndbe hallgató­zom, észlelem néha a gerendák csön­des reccsenéseit. Mindegyik egy só­hajtás, de a kitartás jele is. Egy-egy hirtelen nyári záport átvé­szelni alatta igen jó érzés. Máskor a hó is fennakad rajta, hosszan. Aztán nap süti és szárítja fáját. A gerendák olyankor ismét reccsennek egyet A pergola már része lett a háznak és a látványnak, el sem tudom képzel­ni nélküle az udvart. A nagy fenyő lassan föléje borul, és ami árnyékot adni szokott, maga is árnyékbakerül. Védő, beburkoló, csöndesítő árnyék­ba. Hangyák hosszú menetelése zajlik néha valamelyik oszlopán, a kereszt­gerendán. Darazsak landolnak zúgva, életében először felmászó kismacska szeme mered a félelmetes - majd két­méteres! - mélyedésbe. A pergola hallgat, akár egy bölcs. Teszi a dolgát, létezik, segít. És csak néha reccsen egyet, figyelmeztetően: minden el­múlik egyszer. Én sem leszek örökké - mondja a maga szótlan nyelvén. vendég gyönyörű Áprily-verset mon­dott el ízes magyar nyelven. A finom vacsora után rázendített a zenekar, nó­táztunk, sőt táncoltunk is. A Székely Himnusz sokak szemébe csalt könnye­ket Szombaton reggel indultunk Gyulá­ra a híres gyógyfürdőbe. Örömmel lát­tuk, hogy a város ugyanolyan szép, mint korábbi látogatásunk idején, a fürdő vi­ze is olyan üdítő mint régen. Másnap, vasárnap reggel hazafelé a szarvasi arborétumot látogattuk meg. A helyi vezető segítségével bejártuk a gyönyörű parkot, meghallgattuk törté­netét, megnéztük nevezetességeit, meg­csodáltuk ritka növényeit, sőt még gom­bát is szedtünk. Maradandó élmények­kel gazdagodva indultunk hazafelé. Nyolc óra tájban tűnt fel előttünk a Ba­zilika, mely minden hazatérésnél oly kedves látvány mindnyájunknak. E si­keres kirándulás örökre kedves emlé­künk marad. Dunai László Aranyosapátiból keresik a hozzátartozókat! Szabó József autószerelő, MAV nyugdíjas Aranyosapátiban él, az ottani egyházközségi tanács tagja. Lelkiismeretes ember, hagyományápoló és most hasonló ügyben kérte segítségünkat. Telefonon beszéltünk vele, onnan tudjuk, hogy falujuk temetőjének legszebb márvány síremléke egy hajdani esztergomi asszonynak, Rudolf Mihálynénak az emlékét őrzi. A derék atyafi kinyomozta, hogy a múlt század közepén ez az asszony városunkból került az akkori Kopocsapátiba, ezt őrzik az ottani plébánia adatai. Ott már nem él hozzátarto­zója, nincs aki gondozza a sírját, így ezt a temetőbe gyakran kijáró Szabó József végzi. Megtette most vasárnap is, gyújtott egy szál gyertyát - mondta beszél­getésünkkor. Elküldte a vörösmárványba vésett emlékezést is, ez olvasható rajta: Itt nyugszik Az Úrban] özvegy Rudolf Mihályné sz. Dangermayer Terézia ajszonyt Az Anyák legáldottabbikaJ Kit Anyai Szeretete hívott agg korában/ A mejsze távolból a Duna tájáról a Tisza partjára.! Hol onokája Bölcsője helyett saját sírját találta.! Meghalt 67 éves korában 1873. május 28-án.! Kesergik távollakó gyermekei és unokái.I Az örök világosság fényeskedjék neki/ B.P. Kedves Olvasók! Ha valaki tud a családról, hozzátartozókról, kérjük, hívja szerkesztőségünket: 401-601. (Pálos) Töltött marhaszelet Egy igazi ínyencség leírására vállal­kozunk ma. Szerekesztőtársunk, Nagy­falusi Tibor ötlete nyomán próbáltuk ki. Bevált, ízlett, javasoljuk hát Önök­nek is az elkészítését! Fejenként két szelet (faggyú- és mó­csingmentes) marhahúst számítsunk. A szeleteket klopfoljuk vékonyra, és a fel­használás előtti napon kenjük be egyik oldalukat olajjal kevert mustárral, a má­sik oldalukat pedig szórjuk meg só, bors, fokhagymapor és grillfűszerek ke­verékével, majd a szeleteket helyezzük egymásra, és tegyük hűtőszekrénybe. Vágjunk trappista sajtból annyi vé­kony, nagy lapot, ahány hússzelet van, és füstölt sajtból ugyanennyi ceruzavas­tagságú rudacskát. (A rudak hossza egyezzen meg a hússzeletek szélességé­vel.) A sajtrudacskákhoz hasonló mére­tű sárgarépa- és ecetes uborka-szálakat is vágjunk - szintén a húsdaraboknak megfelelő mennyiségben. A sütés napján a hússzeletekre fektes­sük rá a trappista sajtot, a hús egyik végét kenjük meg vékonyan szüvalek­várral, erre helyezzünk egy-egy füstölt­sajt-, sárgarépa- és uborkarudacskát, s ezekre kezdjük feltekerni a húst a trap­pista sajttal együtt. Végül a tekercset ­hogy szét ne essen - tűzzük össze vagy kössük át cérnával. Egy nagyméretű lá­bas alját borítsuk be szalonnaszeletek­kel, öntsünk rá olajat, karikázzunk fel a tetejére egy fej vöröshagymát, majd ezekre helyezzük rá a tekercseket Önt­sünk alá kevés vizet, s lassú tűzön - néha megforgatva a húst - kezdjük el párolni. Ha a levét kezdi elfőnni, pótoljuk azt borral. Kb. másfél óra múlva a hús meg­puhul. Ekkor szedj ük ki egy tálra, a szaf­tot pedig sűrítsük be tejföllel, mustárral, üszttel, ízesítsük babérlevéllel. A kész sűrítményt öntsük rá a hústekercsekre. Köretnek több minden is javasolható: rizs, krumplipüré, zsemlegombóc, stb. Mi a zöldség-fasírtot ajánljuk. Ennek készítése a következő: sós, vegetás víz­ben pároljunk meg sárgarépát, karfiolt, bimbóskelt, zellert, krumplit A vízből kiszedve törjük össze péppé, ízesítsük sóval, mustárral, tejföllel, borssal. Gyúrjuk masszává tojás, liszt, prézli, szójagranulátum, áztatott zsömle segít­ségével. Helyezzük kivajazott őzgerinc­formába (vagy ha ilyennel nem rendel­kezünk, rakjuk hengerré formázva egy tepsi közepére), és alacsony hőfokon sütőbe süssük 20-25 percig. Ha kész, szeleteljük fel és helyezzük el körben a húsos tál peremén. Elkészítettük ennek az ételnek egy másik változatát, ezt is ki lehet próbálni. Ebben az esetben az enyhén megpárolt hústekercseket vastagon bepanírozzuk, és forró olajban kisütjük. Köretnek üyenkor hasábburgonyát javaslunk, s valamilyen savanyúságot is illik mellé tálalni. (A megmaradt szaft más ételek­hez felhasználható.) Mindkét változat­hoz kínáljunk vörösbort De csak módjával!

Next

/
Thumbnails
Contents