Esztergom és Vidéke, 1998

1998-11-05 / 44. szám

1998. november 5. gsztergom és Vidéke 7 * HÁZUNK TÁJA * Makón jártunk... Egy pénteki napon indultunk el Makóra az önkormányzat által rendelkezésünkre bocsátott autóbusszal, amit az Olvasókör felújításánál végzett társadalmi munkánkért kaptunk meg erre az útra. A háromnapos kirándulásnak több célja is volt: viszonüátogatás a makói kertbarátoknál, a Hagymafesztivál megtekintése, a fesztivál területén mim-kiállítás rendezése a szentgyörgymezői kertbarátok terményeiből, gyógyfürdő-túra Gyulára, a szarvasi arborétum meglátogatása. Érkezésünkkor az ottani kertbarátkör elnöke üdvözölt bennünket, és elszállásolásunk után egy közös ebédre invitált a makói kertbarátokkal. Ebéd után a Hagymafesztivál területén berendeztük kis bemutatónkat saját terményeinkből, majd megtekintettük a kiállítás többi részét, a gazdálkodók, a vállalkozók, a kézművesek termékeit. A szabadtéri színpadon non-stop bemutatót tartottak a különböző népi együttesek, tánccsoportok, gyönyörködtünk színpompás műsoraikban, de aki akart, vásárolhatot is a bazársoron. Estére a makói kertbarátok gulyáspartijára voltunk hivatalosak. Egy volt vállalati üdülő nagytermében terítettek számunkra, a finom, jól fűszerezett marhagulyás az udvaron, szabadtűzön bográcsban rotyogott. A vacsora elkészültéig a Maros-partján sétálgatva gyönyöködtünk a szép könyezetben. Visszatérve ismerkedtünk házigazdáinkkal s más vendégekkel. Kiderült, hogy szinte nemzetközi lesz a fogadás, nemcsak más városbeli kertbarátok, hanem erdélyi vendégek is lesznek velünk. Már az ülésrendet is úgy alakították ki, hogy minél könnyebb legyen az ismerkedés, beszélgetés, barátkozás. A pohárköszöntők, üdvözlések után ajándékok cseréltek gazdát. Egy székelyudvarhelyi cooooocooa Nemere István REJTEKUTAK 32. Pergola Igazi pergolám lett oly sok év után, nem pedig hamis. Nem fészer, lejtős deszkákból, nem tető. Pergola, a maga élükre állított vaskos deszkáiból, földre eresztett, betonnal erősített gerendáiból. Kicsit ferdén, de mais tartja magát A szőlő erre futott fel. Régebben, míg nem volt itt a pergola, a fürtök össze-vissza keresztbevetett rudakon csüngtek. Kiszáradófélben lévő, ősi diófa ágai tartották, meg volt ott egy eperfa is. Most már egyik sincs, a pergola hősiesen tartja a szeptemberre súlyossá növekvő terhet Télen apró hócsomók maradnak a barnára száradt venyigéken. Ilyenkor a nap is átsüt rajta - no persze, csak az a sápadt, vérszegény, erőtlen folt, amüyen akkor a nap lenni szokott Tavasszal észrevétien szaporodnak a szőlőlevelek, míg végül már teljesen befonják a deszkákat, a tartógerendákat. Alig látjuk, mikor lesz belőlük áúáthatatlan zöld sátor a fejük fölött. Árnyékkal borítja az udvart, a kertkaputól a házig valóságos zümmögő alagutat varázsolnak az erre kószáló méhek. A macskák is szívesen mennek oda fel. A pergola a saját életét éli. Éjszaka nyest oson a göcsörtös szőlőágak a barnára festett gerendák szagokkal jelölt útján. Apró lábak tapossák, kicsiny orrok szimatolják. Nyáron néha lepke kószál némán, darazsak ellenőrzik, érik-e a szőlő...? A levelek közül napra törnek a fürtök. Kezdetben kemény, kékeszöld és még apró szőlőszemek telnek meg lassan, és válnak mind nehezebbé. Ha olykor hosszan és csöndbe hallgatózom, észlelem néha a gerendák csöndes reccsenéseit. Mindegyik egy sóhajtás, de a kitartás jele is. Egy-egy hirtelen nyári záport átvészelni alatta igen jó érzés. Máskor a hó is fennakad rajta, hosszan. Aztán nap süti és szárítja fáját. A gerendák olyankor ismét reccsennek egyet A pergola már része lett a háznak és a látványnak, el sem tudom képzelni nélküle az udvart. A nagy fenyő lassan föléje borul, és ami árnyékot adni szokott, maga is árnyékbakerül. Védő, beburkoló, csöndesítő árnyékba. Hangyák hosszú menetelése zajlik néha valamelyik oszlopán, a keresztgerendán. Darazsak landolnak zúgva, életében először felmászó kismacska szeme mered a félelmetes - majd kétméteres! - mélyedésbe. A pergola hallgat, akár egy bölcs. Teszi a dolgát, létezik, segít. És csak néha reccsen egyet, figyelmeztetően: minden elmúlik egyszer. Én sem leszek örökké - mondja a maga szótlan nyelvén. vendég gyönyörű Áprily-verset mondott el ízes magyar nyelven. A finom vacsora után rázendített a zenekar, nótáztunk, sőt táncoltunk is. A Székely Himnusz sokak szemébe csalt könnyeket Szombaton reggel indultunk Gyulára a híres gyógyfürdőbe. Örömmel láttuk, hogy a város ugyanolyan szép, mint korábbi látogatásunk idején, a fürdő vize is olyan üdítő mint régen. Másnap, vasárnap reggel hazafelé a szarvasi arborétumot látogattuk meg. A helyi vezető segítségével bejártuk a gyönyörű parkot, meghallgattuk történetét, megnéztük nevezetességeit, megcsodáltuk ritka növényeit, sőt még gombát is szedtünk. Maradandó élményekkel gazdagodva indultunk hazafelé. Nyolc óra tájban tűnt fel előttünk a Bazilika, mely minden hazatérésnél oly kedves látvány mindnyájunknak. E sikeres kirándulás örökre kedves emlékünk marad. Dunai László Aranyosapátiból keresik a hozzátartozókat! Szabó József autószerelő, MAV nyugdíjas Aranyosapátiban él, az ottani egyházközségi tanács tagja. Lelkiismeretes ember, hagyományápoló és most hasonló ügyben kérte segítségünkat. Telefonon beszéltünk vele, onnan tudjuk, hogy falujuk temetőjének legszebb márvány síremléke egy hajdani esztergomi asszonynak, Rudolf Mihálynénak az emlékét őrzi. A derék atyafi kinyomozta, hogy a múlt század közepén ez az asszony városunkból került az akkori Kopocsapátiba, ezt őrzik az ottani plébánia adatai. Ott már nem él hozzátartozója, nincs aki gondozza a sírját, így ezt a temetőbe gyakran kijáró Szabó József végzi. Megtette most vasárnap is, gyújtott egy szál gyertyát - mondta beszélgetésünkkor. Elküldte a vörösmárványba vésett emlékezést is, ez olvasható rajta: Itt nyugszik Az Úrban] özvegy Rudolf Mihályné sz. Dangermayer Terézia ajszonyt Az Anyák legáldottabbikaJ Kit Anyai Szeretete hívott agg korában/ A mejsze távolból a Duna tájáról a Tisza partjára.! Hol onokája Bölcsője helyett saját sírját találta.! Meghalt 67 éves korában 1873. május 28-án.! Kesergik távollakó gyermekei és unokái.I Az örök világosság fényeskedjék neki/ B.P. Kedves Olvasók! Ha valaki tud a családról, hozzátartozókról, kérjük, hívja szerkesztőségünket: 401-601. (Pálos) Töltött marhaszelet Egy igazi ínyencség leírására vállalkozunk ma. Szerekesztőtársunk, Nagyfalusi Tibor ötlete nyomán próbáltuk ki. Bevált, ízlett, javasoljuk hát Önöknek is az elkészítését! Fejenként két szelet (faggyú- és mócsingmentes) marhahúst számítsunk. A szeleteket klopfoljuk vékonyra, és a felhasználás előtti napon kenjük be egyik oldalukat olajjal kevert mustárral, a másik oldalukat pedig szórjuk meg só, bors, fokhagymapor és grillfűszerek keverékével, majd a szeleteket helyezzük egymásra, és tegyük hűtőszekrénybe. Vágjunk trappista sajtból annyi vékony, nagy lapot, ahány hússzelet van, és füstölt sajtból ugyanennyi ceruzavastagságú rudacskát. (A rudak hossza egyezzen meg a hússzeletek szélességével.) A sajtrudacskákhoz hasonló méretű sárgarépa- és ecetes uborka-szálakat is vágjunk - szintén a húsdaraboknak megfelelő mennyiségben. A sütés napján a hússzeletekre fektessük rá a trappista sajtot, a hús egyik végét kenjük meg vékonyan szüvalekvárral, erre helyezzünk egy-egy füstöltsajt-, sárgarépa- és uborkarudacskát, s ezekre kezdjük feltekerni a húst a trappista sajttal együtt. Végül a tekercset hogy szét ne essen - tűzzük össze vagy kössük át cérnával. Egy nagyméretű lábas alját borítsuk be szalonnaszeletekkel, öntsünk rá olajat, karikázzunk fel a tetejére egy fej vöröshagymát, majd ezekre helyezzük rá a tekercseket Öntsünk alá kevés vizet, s lassú tűzön - néha megforgatva a húst - kezdjük el párolni. Ha a levét kezdi elfőnni, pótoljuk azt borral. Kb. másfél óra múlva a hús megpuhul. Ekkor szedj ük ki egy tálra, a szaftot pedig sűrítsük be tejföllel, mustárral, üszttel, ízesítsük babérlevéllel. A kész sűrítményt öntsük rá a hústekercsekre. Köretnek több minden is javasolható: rizs, krumplipüré, zsemlegombóc, stb. Mi a zöldség-fasírtot ajánljuk. Ennek készítése a következő: sós, vegetás vízben pároljunk meg sárgarépát, karfiolt, bimbóskelt, zellert, krumplit A vízből kiszedve törjük össze péppé, ízesítsük sóval, mustárral, tejföllel, borssal. Gyúrjuk masszává tojás, liszt, prézli, szójagranulátum, áztatott zsömle segítségével. Helyezzük kivajazott őzgerincformába (vagy ha ilyennel nem rendelkezünk, rakjuk hengerré formázva egy tepsi közepére), és alacsony hőfokon sütőbe süssük 20-25 percig. Ha kész, szeleteljük fel és helyezzük el körben a húsos tál peremén. Elkészítettük ennek az ételnek egy másik változatát, ezt is ki lehet próbálni. Ebben az esetben az enyhén megpárolt hústekercseket vastagon bepanírozzuk, és forró olajban kisütjük. Köretnek üyenkor hasábburgonyát javaslunk, s valamilyen savanyúságot is illik mellé tálalni. (A megmaradt szaft más ételekhez felhasználható.) Mindkét változathoz kínáljunk vörösbort De csak módjával!