Esztergom és Vidéke, 1998

1998-11-05 / 44. szám

1998. november 5. Illlil B Esztergom és Vidéke Dr. Könözsy László polgármester székfoglaló beszéde Tisztelt Esztergomiak, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim! Köszöntöm tisztelettel dr. Dé­kány Vilmos püspök urat, dr. Lator­cai János urat, parlamenti képvise­lőnket. Bevallom, meghatottan állok Önök előtt immár a harmadik alkalommal, és másodszorra úgy, hogy közvet­len választás útján tapasztalhatom Esztergom népének bizalmát. Megköszönöm mindenkinek a rám adott szavazatát, de köszönöm azoknak is, akik nem rám adták voksukat: remélem, az elkövetkező négy évben az ő bizalmukat is sike­rül megszereznem. Székfoglalóra szólított fel Korel­nök Úr. Én nyolc évvel ezelőtt elő­döm kényelmes karosszékét rendes támlás székre cseréltem, mert az al­kalmas a huzamos munkára, és most ismét azt fogom elfoglalni. Soká jön még az idő, amikor vala­mennyire is megpihenhetünk. Az új 24 tagú képviselő-testület­ben lesznek néhányan akikkel az elmúlt időszakban jól összecsiszo­lódtunk, de vannak olyan régi kép­viselők is, akik az új testületbe nem jutottak be. Az ő munkájukra is szá­mítunk a továbbiakban. Én nagyon örülök annak, hogy az elmúlt hónapok választási kampá­nya során oly sok tenniakarás tört felszínre városunk érdekében. A megfogalmazott javaslatokat, ter­veket most cselekedetekre lehet és kell is váltani. Most tettekből láthat­ja Esztergom népe, hogy kit vezérel az önzetlen városszeretet, és kit az egyéni érdek. Én remélem, hogy a cél közös, mindenki Esztergomért akar tenni, és fontos, hogy a viták­ban ne legyőzzük, hanem meggyőz­zük egymást! Fő célunk, hogy állam­alapításunk millenniumán váro­sunkkal méltón képviseljük a ma­gyarságot hazánk, Európa, sőt az egész világ előtt. Esztergom egyik magyar városhoz sem hasonlítható. Minden magyar gyereknek, fiatal­nak, mindenkinek aki Magyaror­szágra látogat, el kell ide zarándo­kolnia, az államalapítás helyszíné­re, arra a helyre, ahol Európához csatlakozásunk 1000 évvel ezelőtt eldőlt! Magyarságtudatunk újrate­remtésében és megtartásában fele­lősségünk óriási, ilyen hatalmas fe­lelősség egyik magyar város vállát sem terheli. Örömhír számunkra, hogy Miniszterelnök Úr Eszter­gomban jártakor megerősítette azt az állami szándékot, amely szerint 2000-ben itt, Esztergomban indul­nak a jubileumi esztendő esemé­nyei, és városunk megkapja a neki kijáró megyei jogú városi rangot! Esztergom küldetését azonban nekünk magunknak kell teljesíte­nünk. A reális gazdasági és kulturá­lis alapokat fel kell építenünk. A méltó ünnepléshez jó utakat, reno­vált épületeket, rendezett várost kell biztosítani. Emlékművet kell állítanunk itt, Esztergomban. Ezen­nel városunk, Magyarország és az egész világ magyarságának össze­fogására szólítok fel egy Eszter­gomban felállítandó millenniumi emlékmű létesítésére, amely az 1000. év karácsonyán Esztergom­ban megkoronázott Szent István ki­rályunknak, az ezeréves államisá­gunknak állít emléket! Jól tudjuk, hogy a katolicizmus nélkül ma nem lenne magyar állam. Városunk hi­vatalosan is központja a magyar Katolikus Egyháznak, annak az egyháznak, amely 2000-ben ünnep­li a Világegyház 2000 éves fennál­lását. Millenniumi ünnepségünk­nek ez lelki megerősítést és támpil­lért biztosít. Azt mondottam, a cél kettős. Ma­gasztos és felemelő a történelmi küldetéstudatunk beteljesítése. De addig is, és 2000 után is a munkás hétköznapok gondjaiért, munkába álló fiatalj ainkért, minden esztergo­mi biztos megélhetéséért vagyunk felelősek. A földet megmunkáló ember sze­rint az elvetett mag nem kiabál. Mi itt nyolc évig nem elsősorban lát­ványra törekvően, hanem inkább sok kényelmetlenséggel százmilli­ókat nyomtunk a föld alá az elma­radt infrastruktúra pótlására, hogy javítsuk levegőnket, hogy fogadni tudjuk a munkahelyet teremtő ipart, hogy megteremtsük a lehetőségét, a feltételeit a millenniumi felkészü­lésnek. Köszönöm mindenki türel­mét, s kérem, hogy lassan sarjadó vetésünket majd együtt neveljük. Rengeteg minden áll még előttünk. A nagy kihívás, a millennium könnyen csábíthat aránytalan, fe­lületes fejlesztésekre. Nekünk foly­tatni kell a tudatos, egyenletes vá­rosfejlesztést, de úgy, hogy minden a millenniumot szolgálja. Iskolaváros vagyunk, egész­ségügyi központja a régiónak. Pe­dagógusaink és az egészségügyben dolgozók méltó bérét kell biztosí­tanunk. A gazdaságunk alapját adó gyártók, kereskedők, szolgáltatók részére vállalkozásbarát környeze­tet kell teremtenünk és fenntarta­nunk. Európa-konfoim régiót kell létre­hoznunk. Az uniós támogatásokra csak régiók pályázhatnak, erre tu­datosan kell felkészülnünk. Itt hely­ben felállítunk egy előkészítő EU információs központot, amely se­gítséget ad az uniós gyakorlatban történő eligazodáshoz, az egyszerű polgárnak és a vállalkozóknak egyaránt. Külön öröm számomra, hogy fel­éledt a remény hidunk megépítésé­re. A megalakult új szlovák kor­mánynak - magyar tagjaival - utat kell nyitnia a már rajtrakész munká­latok beindítása előtt. És ha megszűnik Szlovákia, és ezen belül Párkány és környéké­nek elzártsága, számíthatunk rá, hogy az Európa Unió segítségével a papírgyár füstje is eltűnik... A sok feladat megvalósítása so­rán társadalmi konszenzusra van szükség. Esztergom már néhány­szor megmutatta, hogy képes azösz­szefogásra, a méltó együttünnep­lésre. Szeretném, ha munkánkat méginkább az egész város szeme előtt, mindenki megelégedésére tudnánk folytatni. Ezért javaslom egy társadalmi tanácsadó kollégi­um felállítását, ezáltal a polgárok bevonását döntéseink előkészítésé­be. Képviselőtársaim a város elöljá­rói. Őket arra kérem, hogy elsősor­ban jó példával járjanak elöl. Rend­szeres beszámolóra szólítok fel minden képviselőt. A 14 választó­körzet lefedi az egész várost. El kí­vánom érni, hogy az apró-cseprő, mindennapi közérzetünket rombo­ló, szemünket bántó hibákra is fel­figyeljünk, azoknak kijavításáról gondoskodjunk. Kérem minden esztergomi figyelmét és segítségét. Rendezett, virágos utca mozgalmat hirdetünk és ennek gazdái valami­lyen módon a képviselők kell hogy legyenek. Természetesen ennek hátterét a Városházán is meg fogjuk teremteni. Itt szeretném megköszönni mun­kájukat és egyben új lendületre szó­lítani a Városházán dolgozó mun­katársaimat. Ma már természetes, hogy a lakosságot nem zárt ajtóra akasztott tábla fogadja az ügyfélfo­gadás rendjéről, hanem minden nap mód van az ügyes-bajos dolgok in­tézésére. Ennek hátterében azonban megfeszített munka áll. A szűkre szabott bérkereteink nem tudnak a versenyszférával lépést tartani. Cé­lunk: a szolgáltató Városháza, amely mindenki számára nyitottan, szószerint a városnak a házát kell hogy jelentse. Az esztergomi iparosokhoz is szeretnék szólni. Isten áldja a tisz­tes ipart! - szól a mondás. Nekünk itt, Esztergomban meg kell szilárdí­tanunk a munka becsületét. A ma­gyar ember Európa-szerte, sőt a ten­geren túlon is úgy ismert, mint krea­tív, szorgalmas, megbízható mun­kaerő. Ez a magyar állam szülőhe­lyén se legyen másként. Hiszen ide­települő gyáraink újabb munka­erőknek adnak helyet. A város a létrejövő munkahelyekkel és a munkahelyekhez igazodó oktatási rendszerrel igyekszik megteremte­ni a lehetőséget a becsületes mun­kavégzéshez, s rajtunk áll, hogy él­jünk vele. Kedves Esztergomi Barátaim! 2000-re készülünk. Polgáraink nevelését a családokban, óvodák­ban, iskolákban kell elkezdenünk, folytatva azt önmagunkra, egymás­ra való gondos odafigyeléssel, hogy annak a küldetésnek, melyet a tör­ténelem ránk, esztergomiakra rótt, emberileg is meg tudjunk felelni. Ehhez kérem és köszönöm minden esztergomi polgár segítő együttmű­ködését!

Next

/
Thumbnails
Contents