Esztergom és Vidéke, 1998

1998-10-29 / 43. szám

1998. Október 29. S^l^biiis Vidéke Harminc éves a V.SZ.Z. Egymást érik városunkban a zenei évfordulók. Nemrég még a Balassa Kórus félévszázados fennállását ünnepeltük, most pedig újabb jubileum köszöntött ránk: 30 éve annak, hogy Reményi Károly, a fiatal, ambiciózus zenetanár és karmester létrehozta a Városi Szimfonikus Zenekart. - Hogyan is volt az? - kérdeztük a megújult, megszépült Zenede igazgatóját. - A háború előtt már működött Esztergomban egy szimfonikus zenekar, sőt rövid ideig a háború után is. Aztán már csak Dorogon. Az oda kiutazgató régi zenészekből, valamint az esztergomi zeneiskola tanáraiból és diákjaiból szerveztük meg 1968 őszén a város új zenekarát. Eleinte csak vonósaink voltak, így aztán nem csoda, hogy az első fellépésünkön, 1968. november 7-én két Bachművel debütáltunk. Nem is tetszett az akkori városvezetésnek, hogy nem valamilyen szovjet műalkotással léptünk fel. - A zeneiskolásoknak volt már akkor valamilyen zenekari tapasztalata? - Csak kamarazenét játszottak korábban, elsősorban vonósnégyeseket. Fúvósaink alig voltak, például a csellista tanárunk kényszerült harsonán játszani, vagy Dorogról, Pestről kértünk kölcsön néhány réz- vagy fafúvóst. - A népszerűvé vált bérleti hangverseny-sorozatokat mikor kezeltétek el? - Néhány hónappal megalakulásunk után már meghirdettünk egy négy előadásból álló bérletsorozatot. Az első koncertünkön Schütz: Karácsonyi Oratóriumát adtuk elő a Balassa Kórussal közösen, akiknek akkor már több mint 20 éves múltjuk volt. - Hogyan támogatta a város a zenekart? - Már kezdetben is kaptunk egy kevés pénzt a Tanácstól. Szóda Feri bácsi volt akkor a művelődési osztály vezetője, ő nemcsak az anyagi támogatást biztosította, de azt is, hogy senki sem szólt bele a műsorpolitikánkba. Persze az a pénz csupán 4-5 forintos órabérre volt elegendő, azt is csak a felnőtt zenészeknek tudtuk fizetni. A mostani támogatásunk sem sokkal több: 350 ezer forint egy évre, ebből hangszervásárlásra már nem futja, csupán a működésre elég. Ráadásul most többen is próbálnak beleszólni a munkánkba, és nem mindenki segítőszándékkal. (Sokszor olyanok is, akik még egyeden koncertünkre sem jöttek el!) - Említetted az előbb a műsorpolitikát. Mostanában mi jellemzi ezt? - Régebben is, jelenleg is a lehetőségeinkből indultunk ki. Csak olyan darabokat játszottunk, amelyek nem haladták meg zenészeink képességeit: eleinte főleg barokk zenét, később több romantikust - persze nem Wagnert! -mostanában moderneket is, legközelebb éppen Kodályt. Kihasználtuk azt a lehetőséget, hogy a főváros közelsége miatt könnyen kaptunk vendég-szólistákat, és persze a Balassa Kórussal való szoros kapcsolatunk lehetővé tette, hogy oratórikus művekkel is gyakran lépjünk a közönség elé. - E szereplésekről nekem is sok szép emlékem maradt, hiszen annak idején-feleségemmel együtt- jónéi

Jüj W rnmmmm •I W5ÍH H á' hány ilyen koncertnek voltam aktív résztvevője. Mi akkor a kórussal szép minősítéseket szereztünk. A zenekaroknál létezik-e hasonló minősítési rendszer? - Valamikor volt zenekari minősítés, de hamar befulladt, hiszen például olyan feltételekhez kötötték hogy csak új, modern, a zenekar részére komponált művel lehetett fellépni, erre viszont nem sok zenekarnak jutott pénz. így aztán minket csak a közönségünk minősít. No meg néha egy-egy alkalmi zsűri, mint legutóbb például a János passió bemutatóján a Belvárosi templomban, ahol igen elismerő kritikát kaptunk. - Az esztergomi bérleti hangversenyeken kívül van-e lehetőségetek máshol is fellépni? - Volt néhány külföldi koncertünk: Ehingenben, Maintalban, Clermont-Ferrand-ban. Magyarországon mindig is nehéz volt szereplési lehetőségekhez jutni, a Filharmónia eléggé rátelepedett a zenei életre, nekünk, amatőröknek csak a morzsák jutottak. -A zenekar vendég-szólistái többnyire egykori tanítványaitok. Szívesen jönnek, ha hívjátok őket? -Igen. Nagyon jó a kapcsolatunk, örülünk sikereiknek, s ők sem felejtik el, hogy innen indultak. A világhírnévre szert tett, volt esztergomi diák Velenczei Tamás legutóbb éppen Japánból adott hírt magáról. Nálunk kapott először szereplési lehetőséget Tokodi Ilona is. - Hogyan tovább? - Ezt szeretném csinálni a jövőben Ls, amit eddig. Ha lehet, még jobban, hiszen tudom, hogy van még javítani való a színvonalon. Munkánk most, hogy csaknem kész a Zenede, s tágas, kényelmes, saját próbatermünk van, sokkal könynyebb, mint korábban. S remélem, a továbbiakban - ha az új önkormányzattól több támogatást kapunk - még könnyebb és sikeresebb lesz. - E sikereket kívánom nektek az elkövetkezendő újabb 30 évre! Szába Szimfonikusok jubileumi koncertje A 30 éves Városi Szimfonikus Zenekar október 24-én este a Dobó gimnázium aulájában zsúfolt nézőtér előtt adott nagysikerű jubileumi hangversenyt. Ünnepi köszöntőjében Reményi Károly zeneigazgató méltatta az elmúlt 30 esztendőt, és névszerint is kitért azokra, akik e három évtized alatt részt vettek az együttes munkájában. Magunk is tapasztalhattuk, hogy az utóbbi években minden koncertjükön megtelik a nézőtér, az esztergomiak és a környékbeliek magukénak érzik a zenekart. Az ünnepi hangversenyen Némethy Attila zongoraművész, a televízióból és rádióból jól ismert zenei műsorvezető konferált. A program Erkel Ferenc Ünnepi nyitányával kezdődött, azzal a szimfonikus művel, melyet a Nemzeti Színház fél évszázados fennállásának ünnepségére 1887-ben írt a zeneszerző, aki egyben első karmestere is volt e színháznak. Ezután Liszt Ferenc: Les Preludes szimfonikus költeménye, a zeneszerző legnépszerűbb és legtöbbet játszott zenekari műve csendült fel. A szünet után Kodály Zoltán csodálatos alkotását, a Háry János szvitet játszotta az együttes igen nagy átéléssel. A lelkes közönség vastapssal köszönte meg a nagyszerű zenei produkciót, amelyet a 60 fős együttes nyújtott Reményi Károly karnagy vezényletével. A hazaiakon kívül erősítette a zenekart Tarjáni Tóth Ida cimbalomművész, Kolozsvári László brácsaművész, Laczó István és Laczóné Pozsgai Márta hegedűsök a győri színházból, Kovács Gergely kürtművész az Operaházból, Reményi Eszter csellóművész a Rádiózenekarból, valamint Papp Katalin és Döme József hegedűsök Párkányból. A szünetben születésnapi ünneplésnek, a köszöntések sorának lehetett tanúja a közönség. Reményi Károly pénzjutalmakat nyújtott át a zenekar állandó tagjainak, élükön Pásztóiné Nádudvari Erikának, az együttes első hegedűsének. Rosta Béla, a szimfonikusok elnöke pedig megköszönte a közönségnek, hogy bérletek vásárlásával, alapítványi támogatással egyre többen álltak melléjük, s támogatják jelenleg is a zenekar működését. Pálos Díszelőadásra készül a Balassa Vegyeskar Március 21-én a Belvárosi templomban minősítő hangversennyel indult a Balassa Bálint Vegyeskar 50. jubileumi éve. Nyolc koncertet adtak azóta, és most készülnek az ünnepi díszelőadásra. November 8-án, vasárnap este 19 órakor a Dobó gimnázium aulájában a jelenlegi karnagy, Reményi Károly mellett vezényelni fog Makiári József, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, valamint Szabó Tibor, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, akik mindketten karnagyai voltak korábban az együttesnek. A díszelőadáson a kórusirodalom remekművei szólalnak meg. Rosta Béláné, a kórus titkára a következő felhívással fordul a régebbi tagokhoz: „A Balassa Bálint Énekkar kéri volt tagjait, ha van olyan fényképük, írásos anyaguk, plakátjuk, újságcikkük vagy emléktárgyuk magángyűjteményükben, melyet rövid időre kölcsön tudnának adni egy gyűjteményes kiállításra, ezév október 30áig juttassák el azt a Városi Zenedébe - névvel ellátva, hogy vissza tudjuk szolgáltatni. Az énekkar november 8-án tartja jubileumi rendezvény-sorozatának záróhangversenyét, melyre minden korábbi kórustagot szeretettel várunk. Igyekszünk legjobb ismereteink szerint mindenkit értesíteni, de kérjük azokat, akik szeretnének részt venni a hangversenyen és október 30-áig nem kaptak meghívótjelezzék résztvételi szándékukat a Zenedében."