Esztergom és Vidéke, 1998

1998-02-05 / 5. szám

1998. február 12. Esztergom és Vidéke 5 Dr. Magyarsóki Ferencet, az eszter­gomi urológia osztályvezető főorvosát munkahelyén keresem fel. Betessékel irodájába, leülünk, kávéval kínál. Kora délután van. Bár, mint mondja, nehéz napja volt, több súlyos esete is akadt, köztük egy igen nehéz operáció, arcán nem látom a fáradtság nyomait... Pedig elmúlt már 60 éves. - Hogy bírja ezt a megerőltető mun­kái? Hiszen a fárasztó és felelősségtel­jes kórházi gyógyítás mellett egy kiter­jedt városrész önkormányzati képvise­lője, egy jelentős bizottság elnöke, s ­úgy tudom - az Orvosi Kamarában is dolgozik. - Valóban nem kevés az a munka, amit magamra vállaltam, de szívesen csinálom. Időnként - ha sikerélményem van - még örömömet is lelem benne. Néha viszont rendkívül nehéz áttörni a falakat, melyekbe lépten-nyomon bele­ütközöm. Furcsa számomra, hogy míg itt az orvosi gyakorlatban sokszor per­cek alatt kell dönteni - nem egyszer élet-halál kérdéséről -, addig a képvise­lői munkában napnál világosabb döntési helyzetekben is végig kell járni egy hosszú kálváriát Fizikailag, hála Istennek, még bírom, pszichésen is. Sok szabadidóm nincs ugyan, de azt a keveset igen aktívan töltöm el: teniszezéssel, síeléssel, ter­mészetjárással, ez jelenti számomra a szükséges regenerációt. Sajnos, egyre inkább oda jutok, hogy e szenvedélye­imről vagy egészségi állapotom miatt (pl. tenisz), vagy anyagi okokból (pl. síelés) kell lemondanom - Mi késztette arra, hogy önként vál­lalja ezt a képviselői munkát, ami nem­csak szabadidejének nagy részét rabolja el, de hálátlan szerep is, hiszen az eset­leges kudarcokért sokan Önt hibáztat­ják, mégha nem is tehet róla? - Szeretem mindazt, amit csinálok, hogy tehetek valamit az emberekért - itt a kórházban is, és képviselőként is. Ab­ban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is. Sajnos igaz, hogy a képviselőknek - így nekem is - sok sikeretelenséggel is szembe kell nézni. Hadd említsek csu­pán egyetlen példát: nagyon szeretném rendbe hozatni körzetem utcáit, de kép­telen vagyok a testülettől ígéreteken kí­vül bármit is kiharcolni ez ügyben. - Az Ön kéviselői munkájának talán legjelentősebb része az Egészségügyi és Szociális Bizottság irányítása. Megis­mertetné ezt a bizottságot olvasóinkkal? - Az Egészségügyi és Szociális Bi­zottság 1995 januárjában alakult, tagjai dr. Antalics Mihály háziorvos, Németh József, az Egészségbiztosító Pénztár osztályvezetője, Berényi Vilmos temet­kezési vállalkozó, külső tagjai: Galam­bosiLajosné, a Nyugdíjbiztosítási Pénz­tár volt igazgatója, Kőhalmi Ferencné, az Egyesített Szociális Intézmények most nyugdíjba ment igazgatója, Schil­ler Kertész Tamás közgazdász, a Rela­bor ügyvezetője, valamint jómagam Működtetünk egy szűkebb körű segé­lyezési albizottságot is négy fővel. A bizottság kéthetente, az albizottság he­tente ülésezik. Állandó meghívottjai üléseinknek: Tőrös Péter, az Orvosi Ka­mara helyi elnöke, dr. Nemes Tamás tisztifóorvos, az ANTSZ vezetője, vala­mint a Polgármesteri Hivataltól Kui Sándorné irodavezető és Tóth Györgyné főelőadó. A bizottság a Népjóléti és Gyámügyi csoporttal szoros együttmű­ködésben dolgozik, segíti munkáját, bi­zonyos mértékig megszabja annak mű­ködési körét is. -A bizottság tagjain és a hivatal dol­gozóin kívül kik segítik még az Ön mun­káját? - A családsegítésben a Máltai Szere­tetszolgálat és a Vöröskereszt az, amely hathatósan támogat minket. Kiemelném az utóbbi szervezet szentgyörgymezei részlegét, mely különösen kiváló mun­kát végez az idősek foglalkoztatása, se­gítése terén. Fontos lenne részükre a Balassa iskola Klapka téri - jelenleg használaton kívüli - épületét megsze­rezni, mely óriási lendületet adna a vö­röskeresztes munkának. Úgy tudom, ez a kérésünk már több fórumon is átment, csak a képviselő-testületnek kellene rá­bólintania. Ujabban sokat tevékenyke­dik a rászorulók megsegítésében a Ka­tolikus Karitász is, és nem lehet elhall­gatni azt a támogatást sem, melyet a város számos vállalkozója nyújt pénz­ben, élelmiszerben a város szegényei­nek - Hogyan fogalmazná meg bizottsá­guk fő feladatait? - Az ESZB nevéből fakadóan tervezi, segíti és elemezi az egészségügyi alap­ellátást, a háziorvosok, gyermek- és if­júsági orvosok, a védőnői szolgálat te­vékenységét, részt vesz a szociális ellá­tórendszer működési kereteinek kialakí­tásában, irányítja és összehangolja a családsegítő és családgondozó intéz­ményrendszerek munkáját, és a segélye­zési albizottságon keresztül a támogatá­sok, járadékok, segélyek jogosultságá­nak esetenkénti elbírálásban is aktívan közreműködik Munkája a feladat ösz­szetett jellegéből fakadóan meglehető­sen széleskörű. - Valóban rendkívül szerteágazó az a tevékenység, amit végeznek. Megpró­bálná röviden összefoglalni azokat a legfontosabb eredményeket, melyeket 1997-ben sikerült elérniük? - Először is el kell mondanom, hogy a Népjóléti és Gyámügyi Iroda a Polgár­mesteri Hivatalnak a legnagyobb for­galmat lebonyolító irodája, ügyfélfor­galma évről évre nő, 1996-ban 19 ezer ügyiratot iktattak, 1997-ben már több mint 21.300 volt az ügyirat-forgalom, de ezek csak a regisztrált esetek ennél jóval többen keresik fel az irodát. S ezekben az adatokban a mi munkánk is benne van. Nos, ami az eredményeket illeti: nagy sikernek tartom, hogy a Kossuth Lajos utca 24-ben el tudtuk helyezni a Köz­ponti Orvosi Ügyeletet, a régi Kossuth utca 34. szám alatti orvosi rendelőt, va­lamint egy korszerű fogászati szakren­delőt S ha 97 eredményeiről beszélünk, akkor ebben az általános, nagy leépítési rendszerben, ami az egészségügy ún. struktúraátalakításával kapcsolatos, nagy eredménynek tudhatjuk be azt, hogy sikerült minden intézményünk működését fenntartani, sót bizonyos mértékben javítani, az alapellátás szint­jét emelni, sikerült - ha korlátozott számban is - fontos műszerekhez hoz­zájutni, és ez ebben az általános deval­válódásban nagyon nagy dolog. Hason­lóképpen sikerként kell elkönyvelni azt is, hogy nagyon jelentős összeget tud­tunk különböző támogatási formákban kiosztani a rászorulóknak. Azt hiszem, az önkormányzat igen sokat tett, hogy ebben az általános elszegényedésben valamennyire elfogadható életet bizto­sítson a lakosságnak. (Hogy néhány szá­madattal is szolgáljak: 1996-ban csak­nem 78 milliót, 1997-ben pedig majd­nem 88 millió forintot fordított külön­böző támogatási formákra. A támoga­tottak száma mindkét évben meghaladta a 8 ezer főt.) - Bár a bizottság a város egész­ségügyi ellátásának jelentős részét irá­nyítja, úgy tudom, a kórház és a hozzá­kapcsolódó szakrendelők nem tartoznak az Önök hatáskörébe. Ezek szerint Önöknek nem kell tartani a hátukat a kórház körüli visszásságok miatt? - Mi az egészségügyi alapellátást irá­nyítjuk, úgy is fogalmazhatnék: a dön­tések meghozásában meghatározó sze­repünk van. A kórház működésébe csak a megyei vezetés szólhat bele, mivel ez köztudottan megyei intézmény. Mi, mint bizottság, a kórház dolgaiba egyál­tan nem voltunk beavatva, így termé­szetesen felelősség sem terhel a novem­berben kirobbant botrányért. Ugyanak­kor az a paradox helyzet állt elő, hogy az épületek fenntartása, állagának meg­óvása viszont városi, tulajdonosi fel­adat Sajnos, erre 97-ben csak minimális összeget tudtunk fordítani, és 98-ban sem látszik sokkal rózsásabbnak a helyzet -Milyen célkitűzései vannak a bizott­ságnak 1998-ra? - Sürgősen megoldandó feladat a Szociális Otthon helyzete. Ez az intéz­mény - 76 férőhellyel - az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos se­gítséggel képes emberek ápolását, gon­dozását végzi. Csupán ez év szeptembe­réig kapott ideiglenes működési enge­délyt, mivel a tárgyi feltételek nem meg­felelők Decemberben a Városfejleszté­si Bizottság javaslatára 2 millió forintot szavazott meg a testület e célra, az idei költségvetésből további 6,5 millió forin­tot terveztünk az épület korszerűsítésé­re. E pénzből már elkezdődött a vizesb­lokkok ill. a központifűtés-szerelése. Hasonlóan fontos, lehetőleg még az év első felében megoldandó feladat hogy a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot megfelelő helyiséghez jut­tassuk. Törvény írja elő az arra rászoruló gyerekek veszélyeztetett családok ide­iglenes elhelyezését szolgáló ún. Krízis­otthon létrehozását. Jelenleg erre a célra a hajléktalanok otthonában biztosí­tottunk egy helyiséget, de ez nem meg­oldás, az igény többszöröse a jelenlegi lehetőségeinknek. Reális esélyünk van a Családsegítő és Gyermekjóléti Szol­gálat elhelyezésére a volt Bottyán kollé­gium bizonyos részén - annak átalakítá­sa, korszerűsítése után. Ismételten páláyzni kívánunk - mint 1995 óta minden évben - a volt szovjet katonai kórház épületének szociális és ápolási otthonná történő átalakítására. Erre kész terveink vannak, de eddig csak elutasításban volt részünk. Feltétlenül meg kell valósítanunk az otthoni betegápolást, megteremtve en­nek anyagi feltételeit A kórházi ágyak redukciója következtében egyre na­gyobb számban kerülnek ki a kórházi ápolásból olyan betegek, akik csak félig gyógyultak, idősek önmaguk ellátására képtelennek, hozzátartozójuk nincs. Az ő otthoni ápolásuk elengedhetetlen. Évekig küzdöttünk a házi betegápolás megoldásáért, míg végre a minisztérium engedélyezte az ápolási szolgálatok lé­tesítését. Itt, Esztergomban is létrejött egy csoport a kórház legkiválóbb ápoló­nőiből, asszisztenseiből, de eddig még nem kapták meg a működésükhöz szük­séges anyagi támogatást az ún. vizit­óraszámot. Ez reményeink szerint eb­ben az évben végre megoldódik De ha nem, e szolgálat akkor is el fogja látni feladatát. Térítés nélkül, csupán ember­ségből. Szeretnénk - amennyiben forrást tu­dunk biztosítani rá - két önálló védőnői tanácsadót kialakítani, egyet Kertváros­ban, a másikat az Aradi vértanúk terén. Meg kell oldani ebben az évben a köz­ponti logopédiának az elhelyezését is. Esetleg számukra is megfelelő lenne a már említett Bottyán kollégium épülete. - Ön különböző funkcióinál fogva be­tekintést nyerhet a gyógyítás, a szociális ellátás felsőbb régióiba is. Hogyan látja a magyar egészségügy jelenlegi helyze­tét? - A magyar családok az elmúlt 20 esztendőben nem éltek át olyan mértékű támadást az állam részéről, mint az el­múlt években. Először megszűntek az adókedvezmények Ezt követte a Bok­ros-csomag. Megszűnt a gyermekneve­lési díj, a gyermekgondozási segély és a családi pótlék pedig jövedelemfüggővé vált. Ellehetetlenült a lakástámogatási rendszer. Drágultak a gyógyszerek a korábbi ingyenes szolgáltatásokért sú­lyos összegeket kell fizetnünk. Ma már nyilvánvaló, hogy mindezek az intézke­dések az állami költségvetésben semmi­lyen megtakarítást nem eredményeztek, az elvont forintok viszont nagyon hiá­nyoznak a családok jó részében. A vá­lasztások közeledtével ugyan a kor­mány a családi pótlékot megemelte, de sajnálatos módon ez az emelés már jóval kevesebb gyereket érint Valószínűleg sokak által ismert az az adat, hogy Ma­gyarországon ma a gyermekek több mint egyhanmada a létminimum alatt él. Mi érezzük, hogy nem helyes az a poli­tika, mely elszegényíti a családokat és sok esetben már a puszta lét is kérdéses­sé vált Ezért különösen fontos az, hogy az önkormányzat - benne a mi bizottsá­gunk is - erején felül is próbáljon segí­teni a rászorulókon. Szába BIZOTTSÁGI KÖRKÉP gyermekeink több mint egyharmada a létminimum alatt él!" Beszélgetés DR. MAGYARSÓKI FERENCCEL, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnökével

Next

/
Thumbnails
Contents