Esztergom és Vidéke, 1998

1998-10-22 / 42. szám

Most, vagy tavasszal? Magunkkal hozott góbéságok A címbeli kérdés arra vonatkozik, most, az őszi hónapokban jobb-e fát ültemi, vagy inkább tavaszra maradjanak e munkálatok. Nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel felelni. Általában az őszi ültetés előnyösebb az eredés szempontjából - főleg az ilyen esős őszön, mint a mostani -, a gyökérzetnek több ideje van beleilleszkedni a talajba, kevesebb vízre is van szükség ilyenkor, a trágya - különösen a műtrágya - is jobban feloldódik a földben. Varrnak azonban olyan fajok, melyeknél inkább a tavaszi ültetés ajánlható. Ilyenek a fagyérzékeny, a korán fakadó fajták s általában a csonthéjasok. Ha meg akarjuk spórolni a vadkárok elleni védekezés kiadásait, szintén a tavaszi ültetést kell választanunk. Ha nagyobb mennyiséget akarunk ültetni, ajánlatos megosztani az ültetendő fákat: egy részét ősszel, másik résszét tavassszal rakjuk a földbe. (Különben számolhatunk egy jókora izomlázzal is!) Az őszi ültetést válasszuk, ha tavassszal sok kerti munka vár ránk (metszés, ásás, vetés, stb.). Felmerülhet a kérdés: érdemes-e konténeres oltványt vásárolni? Az a tapasztalat, hogy a többletkiadás, ami az ilyen oltványok beszerzésével jár, megtérül a sokkal biztonságosabb eredésssel. A földlabdában a gyökérzet már kifejlődött állapotban van, így csaknem 100 százalékos az eredés. Viszont sok faiskolában elhanyagolják az ilyen fák föld feletti részének kezelését, ezért vásárláskor alaposan nézzük meg e fák korona-kezdeményét is: legalább 3 egészséges, minimum ceruza-vas tagságú elágazás legyen a törzsön, különben a plusz-kiadásunk kárba vész. Sokan félnek az elágazás nélküli, un. suhángtól. A szabadgyökerű oltványoknál ez nem minősül hibának. Hátránya ugyan, hogy egy évvel később alakul ki a termő korona, viszont azt saját elképzelésünk szerint formálhatjuk, s előfordul, hogy az ilyen facsemete behozza a lemaradását. Még egy fontos tanács: ne adjuk fel eredeti elképzelésünket! Ha nincs az általunk elképzelt gyümölcsfajta, inkább járjunk utána, de ne elégedjünk meg más, ismeretien vagy kevésbé kedvelt fajtával csak azért, mert az általunk felkeresett árudában csak az a fajta kapható. A türelem nemcsak rózsát, de finomabb gyümölcsöt is terem. Nemere István REJTEKUTAK 30. Tollas dalárda Nyári éjszaka után a pirkadatot nem is látni igazán. A hajnal születése csöndben és szinte észrevehetetlenül megy végbe. Az égbolt lassan szürkül, a fény mindenfelől árad, mégis oly sokáig van még sötét. Bent a hálószobában inkább az első madárdal jelzi, hogy valami megváltozott. Hajnali négy óra körül történik ez mindig, mióta azt a házat lakjuk. Előtte a csönd nyúlós, mindenfelé kiterjed, sőt, mintha egy lenne az éjszakával. De amikor valami tapinthatatlan jelzés érkezik és megreped az átható Ihatatlannak hitt éjfal, megszólal az első madár is. Egyetlen bizonytalan, kicsike pöttyentés ez, alig-hangocska. A madár úgy szól, mintha egy végtelen világóceán fölött repülne. Mintha a kozmoszban lenne, maga is fénylő pont, a legkisebb. „Ki van itt...? Van itt még valaki rajtam kívül?" - kérdi. Mivel választ nem kap, hát hallgat egy sort. Csukott szemmel képzelem őt magam elé. A nyitott ablaktól nem lehet messze, biztosan egy fa ágán ül. Még gémberen a hűvösségtől, ami neki lehet hogy majdnem téli hideg volt. Kicsi, kerek szeme belenyílik ebbe a félelmetes, kígyószagú, nyestekkel neszező, ismeretlen veszélyekkel teli világba. Alig lát még valamit, a sötétség erősen tartja birodalmát. - Pitty-pitty? - kérdi a madár. „Van-e más madár, van-e világ, lesznek-e neszek, aztán zajok? Megszólal-e a szél, felkel-e a nap ismét? Lesz-e meleg, lesz-e táplálék?" - Pitty! - közli egy másik, más irányból, halkabban. Tehát távolabbról. Ez az első megörül neki, „pittypitty-pitty", szaporázza szinte kiáltva. Kis csönd után amaz válaszol, lám, most már az ő pittyegése is erősebb, hangosabb, magabiztosabb. Aztán szól egy harmadik, megyedik, de még mindig nagy szünetekkel. Ahogyan erősödik a fény, úgy szaporodnak akis hangok. Mivel bizonyságot nyertek, hogy nincsenek egyedül, a többiek is átvészelték az éjszakát, hát több fészekből, több élettartó kis ágról szól a nóta. Mert hamarosan felível egy kicsiny dallam - igaz, elhal azonnal, mintha a dalos is megijedne: ez már illik ide...? Vagy még várni kell vele? Ám jön a válasz, és mire megérkezik az igazi hajnal, mindenfelől zengve csattognak az apró torkok. A dal - akár ha egy szóló után bekapcsolódik a nagyzenekar - kiteljesedik, eget-földet betölt és már semmi sem harsoghatja túl a reggeli élethimnuszt. Verjed befelé! A g)intesi FcLsöltikonclö Tamás János liírcsgazdaember vala. Ilimével nemcsak a jó gazdálkodás állal, lianem az igencsak takaros felesége révén is kapta. A menyecske, szeretett más fétfwkkal kacérkodni, legutóbb éppen a paiakfelelöst bűvölte el bájaival. /Ttfv m án délután János gazda tehenei elboKongtak valamerre. Keresi jobbra, keresi balra, haliózik deseliol nem találja őket. I tívja a feleségét és keményen rászól •—Asszony, te etiggy ki olt a bkon, én pedig mejek lx

; olt a patakon, és közbe egymásnak kiáltunk Egy jó ideig síri csend. Se tehéncsengettyüszó, se az asszony kiáltása nem hallatszik. Megtiltván a csendet János gazda kihejget az oldalon az asszonynak ilyenfonnán: — Heeej, asszony heeej! — Hej... —jön a rövid válasz. — Kapod-e, hej?! — Kapom, kapom — feleli az asszony. — Akkor veijed befelé! — Verik János, verik — kiált vissza nagy elégedetlen az asszony. (Beküldte: László A. József, Csíkcsicsó) Hogyan ölték meg az oroszok a gyimesi asszonyt? A II. világháború idején a Gyimesi-szoros az orosz csapatok fő átvonulási helye volt. Ahogy a háborúban történni szokott, a katonák nem bántak kesztyűs kézzel a civil lakossággal. Igy: történt, hogy az egyik nyári szálláshelyen megtámadtak egy asszonyt, és "ölögelni" kezdték, mire az torkaszakadtából kiabált segítségén. Amiga legközelebbi szálláshelyről megérkeztek a szomszédok, máijócskán megkínozták a csángó fehérnépet. A jajveszékelésre érkezett segítségei meg akarták szabadítani a goromba katonáktól, de ő beletörődve szólt jnegmentöiliez: — Hagyjatok csak! Ha megöltek félig, öljenek meg egészen! Kiedet nem, édesanyámat igen Szabadságra ment a katona. Annál az ezrednél szolgált, amelynél annak idején az apja is. Az ismert város, a kaszárnya, a tisztek érdekelték az apát is, Székelyföldi laptársunk, a HARGITA NÉPE idei kalendáriumából aki kérdezgette a fiát. Végül megkérdi: — Édes fiam, a tisztek emlegetik-e még apádat a kaszárnyában? — Kiedet nem, de édesanyámat annál többször —felelte csendesen a legény. (Duka János gyűjtéséből) Gyermekijesztgetés Koma s komaasszony, kik közt a barátság már régebbről tart, meg-inegerősítgetik a közmondást, mely azt tanja: Ki a komájával nem lehet, a mennybe nem mehet. A házigazda nincs otthon, de mégis baj van: gerenda van a házban. Ez a gerenda az asszony fia képében ott lábatlankodik körülöttük. Pénzt adnak neki bambiiéra, hogy valamiképpen eltávolítanák. A fiúcska azonban sejt valamit, hisz jól tudjuk, hogy a gyennek előtt nem lehet elvágni a macska farkát. Elindul, de az ajtót kívülről becsukva a kíváncsiság ott tartja a kulcsliknál. A koma s a kománé alig bújnak az ágyba, hazaérkezik a félj. Szerencsére észreveszik s mire rajtakapná őket, a koma, úgy anyaszülten, bebújik a szehénybe. Az asszony elkezd keseiresen jajgatni, s panaszkodik hogy milyen beteg. A félj mellélelepszik az ágyra s vigasztalni próbálja. Étre rákezdi a gyennek: — Édesapám, a szekrénybe... Nem tudja tovább mondani, az apja mérgesen félbeszakítja: — Hallgass, te gyermek! Nem látod, édesanyád milyen beteg? — De édesapa, a szekrénybe... — Csend legyen, nem megmondtam?! A fia unszolására azonban mégis odamegy a szekrényhez, s kinyitja. Meglátja otl a komáját anyaszült meztelenül kucorogni, í ráripakodik: — Neked sincs több eszed, komám! Nem elég, hogy az asszony beteg, még le is ill csórén ijesztgeted a gyermeket! (Beküldte: Ugrón Attila, Csíkszentmihály) Serpenyős sertéscsülök - Gizi néni módra Hozzávalók: 1 -2 db kicsontozott bőrös csülök, 2 evőkanál liszt, só, kevés csípős pirospaprika, egy pici törött feketebors, 2 db nagyfej vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, 2 evőkanál olaj vagy zsír, 2 db zöldpaprika és 2 db paradicsom. A csülköt bőrével együtt vékony szeletekre vágom. A lisztet, sót, pirospaprikát, feketeborsot összekeverem, és a csülökszeleteket egyenként jól megforgatom benne. Az előzőleg fél órára beáztatott római tál (vagy tepsi) aljára rakom a vékony szeletekre vágott vöröshagyma felét, erre rakom a fűszeres húst, a vöröshagyma másik felével betakarom, rászórom az összezúzott vagy reszelt fokhagymát. Az olajat vagy zsírt összekeverem a tejföllel, kevés sóval, és ráöntöm a csülök tetejére. A tálat ezután körberakom a vékony szeletekre vágott zöldpaprikával és paradicsommal. (Én a tál vagy a tepsi aljára először mindig karikára vágott nyers burgonyát rakok tetszés szerinti mennyiségben. Ha külön körítést akarok, tört burgonya és ecetes saláta való hozzá.) Egykori (?) politikai aforizmák, tanácsok - A politikai karrier olyan, mint a piramis: csak a hüllők vagy a sasok képesek feljutni a csúcsra. - A legnehezebb dolog egy választási kampányban úgy nyerni, hogy közben ne derüljön ki, hogy mennyire méltatlanok vagyunk a győzelemre. - Ne lopj! A kormány nem kedveli a konkurenciát! - Egyre nehezebb fenntartanunk a kormányt azon az életnívón, amit megszokott. - Mondd meg, mire van szükséged, s a politikusok majd megmondják, hogyan lehetsz meg nélküle. - Ha látsz egy teknőst egy oszlop tetején, tudod, hogy csak segítséggel kerülhetett oda.