Esztergom és Vidéke, 1998

1998-09-17 / 37. szám

4 Esztergom és Vidéke Szeptember ötödikén egy szomorú évfordulóra emlékezni gyűltek össze a mai Bottyán gimnázium épületében mindazok, akik-ötven éve-az 1948ban bekövetkezett államosítás előtt az itt működő bencés gimnázium tanulói voltak. Megőszült, megkopaszodott, hajlott hátú véndiákokkal telt meg a Főapát utca, akik egymást rövid méregetés után azonosítva boldogan ráztak kezet. Eljött a találkozóra az 1928ban érettségizett Szakály János és az 1932-ben végzett Boromissza Gyula. A „legfiatalabb" nemzedék éppen a hatvanas éveibe lépő korosztály volt. A meglepően nagy létszámú részvétel Szoleczky Ferencnek, a Bencés Diákszövetség fáradhatatlan esztergomi titkárának az érdeme. A megemlékezést az 1945-ben érettségizett Mészáros István egyetemi tanár, a magyar iskolatörténet kiváló szakírója kezdte. Ismertette az Esztergomban folyó oktató-nevelő munka ezeréves múltját, a Szent István által alapított káptalani iskolától az 1808-ban bencés vezetés alákerült gimnáziumig, amelyet 140 éves eredményes működés után, 1948-ban államosítottak. Szólt a professzor úr a kereszténység, a tanító szerzetesrendek érdemeiről, amelyet a korszerű Egykori bencés diákok találkozója európai tudományok, gazdasági ismeretek, művészetek tolmácsolásával, munkára neveléssel, a keresztény erkölcs megszilárdításával szereztek. Hosszú a kiváló tanáregyéniségek és híressé vált diákok névsora. Az iskola korszerűségét nemcsak a jól felszerelt szertárak, gazdag ifjúsági könyvtár tükrözte, hanem az önképzőkör munkája is, amelyben 1932-ben fotószakkör, 1933-ban szociológiai szakosztály is működött. Ez utóbbiban olyan aktuális társadalmi, gazdasági kérdések kerültek bonckés alá, mint a fasizmus, hitlerizmus, a kommunizmus vagy a merkantilizmus. De nem volt kisebb jelentőségű úttörő vállalkozás az sem, hogy 1932ben - az országban elsők között elkezdődött az iskolafogászat. Mint ahogy a professzor úr elmondta, sok diák örömére, mert így mód nyílt egyszer-egyszer latin vagy görög óra helyett fogászati kezelésre menni. Mészáros professzor úr rámutatott arra is, hogy az elmúlt ezer esztendő alatt az esztergomi iskola sokszor kényszerült épületet - a török hódoltság alatt a várost is - cserélni, miközben tanítottak bencések, jezsuiták, ferencesek, olykor civil tanárok is az iskolában. A sokszor viharos változásokban a folytonosságot az iskolában folyó oktató-nevelő munka jelentette. Mint egykori bencés diák, majd a jogutód Szt. István Gimnázium tanára, arra kaptam felkérést, hogy ismertessem az utód intézet ötven évének alakulását. Csatlakozva Mészáros professzor úr gondolatmenetéhez, azt hangsúlyoztam, hogy az államosított gimnáziumban folytatódott a jogutódlást és a folyamatosságot meghatározó oktató-nevelő munka. Az elküldött szerzetes tanárok helyébe lépő civil tanárok munkája sem volt zavartalan. Mint cseppben a tenger, az iskola életében is megjelent mindaz, ami az akkori magyar társadalmat aggasztotta. A politikai diktatúra zaklatásai, tanárok felfüggesztése, tanárok, diákok bebörtönzése, a megfélemlítés és a megtorlás számtalan változata vált valósággá iskolánk történelmében. Az elért eredményeink ismeretében úgy gondolom, jól sáfárkodtunk a ránk bízott javakkal, ápoltuk az ezeréves iskola hagyományait, megA Szeminárium épületének hasznosításáról Tájékoztat Schlosser Attila, az Esztergom-budapesti Érsekség építésze Évek óta kísérhetjük figyelemmel az egykori szeminárium épületének újjáéledését, megszépülését. A felújítás tervszerűen, de kötött határidők nélkül folyik, ami a munkálatok minőségének kedvez, másrészt a felhasználást érintő döntések meghozatalához is elegendő időt enged. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) álta jóváhagyott állapot felmérő szakvéleményére támaszkodva először az épület állagának megóvása érdekében a tetőszerkezetet renoválták. 1990-től öt éven keresztül a zárófödémnek körülbelül a felét kellett kicserélni. A torony a minden ízében új kupolával 1996-ban készült el; jelenleg a Bazilika felőli homlokzat felső két szintjének helyreállítása folyik, augusztus végéig. Ennek teljes rekonstrukciója után a belső terek kialakítása, felújítása is megkezdődhet, miután ez évben az Érsekség Gazdasági Tanácsa döntésével meghatározta az objektum hasznosításának módját. Ézek szerint részben az eredeti feladatát látná el a szeminárium épülete: a két felső szintet többéves ráfordítással az egyház közvetlenül saját céljaira hasznosítaná. Az első emeletre a Bibliotheca épületéből a Hittudományi Főiskola fog majd átköltözni, átadva helyét a szűk termekben működő Főszékesegyházi Könyvtárnak. A Papnevelő Intézet, tehát a szeminárium megmarad az egykori Volán Szállóban. Ennek átépítése, kibővítése korábban az államtól kapott kárpótlás összegéből történt, amit a régi szeminárium épületének jogtalan szovjet használatáért cserébe kapott az egyház - ugyanis ez az intézmény mindvégig megmaradt az egyház tulajdonában. A fenti költség fedezte a Bazilika rámpájának szélén a támfalak megerősítését is. A Hittudományi Főiskola tervezett bővítésének, egy nagyobb, összevont könyvtár kialakításának ugyancsak az első emelet biztosítana helyet. A második emeletre a Keresztény Múzeum raktárban lévő modem képtára, ill. tárgyi gyűjteménye (kerámia, ötvös- és fémmunkák) kerülnének bemutatásra - a múzeum törzsanyaga az alapítási okiratának megfelelően továbbra is a Prímási Palotában marad. Ugyanezen a szinten, a Bazilika szomszédságában lesz kiállítva a Mariazellben őrzött Mindszenty-gyűjtemény is, ami a mártír hercegprímás tiszteletére rendezett zarándoklatok központjává válhat. Ezek mellett restaurátor-műhelyek kapnak itt helyet. A földszint és a pincehelyiségek nem közveüenül egyházi funkciót látnak majd el, hatalmas terei előadótermek kialakítását teszik majd lehetővé. Kamaraszínház, gyűjtemények őrzési helye létesülhet a földszinten, azon túl, hogy a Kincstár kiállítóterme felett elhelyezett levéltárat is ide költöztetik. A pinceszint terei zarándokok számára étkeztetési, de akár sportolási célokra is alkalmasak. Az építkezés finanszírozását az egyházmegye önállóan vállalja, állami támogatásokban, külföldi segélyekben nem bízhat. Az OMVH csak csekély összeggel járul hozzá a költségek fedezéséhez - esetleg az új minisztériumoktól igényelhető majd céltámogatás. A beruházás anyagi kérdéseivel egyébként az egyházi vagyonkezelő foglalkozik, s a pontos számadatok előtte ismeretesek. Az öreg szeminárium épülete mellett húzódó északi kanonoksor ez évben szintén felújított tető alá kerül; legalábbis az a négy lépcsőház, amely már most is egyházi gondozásban van. A további házrész az itt lévő 24 önkormányzati lakás kiürítése után kerülhet vissza a tulajdonukba (legfeljebb húsz év múlva): ezek zárolt ingatlanok. Az épület felhasználásáról még nem született döntés - az építész elgondolása szerint hiánypótló egyházművészeti restaurátor-akadémiát lehetne itt nyitni. A hajdani MIKROMED, a déli kanonokházak ezzel szemben magántulajdonosok kezén várják sorsukat. A későbbiekben a Sötétkapu is megnyitásra kerül, ami a gyalogosforgalom és a mentőállomás számára egyszerűsíti majd a közlekedést Szentgyörgymező és a város között, a Bazilika megkerülése nélkül. Ehhez azonban meg kell erősíteni a Dózsa György tér felőli támfalat, hogy a Papnövelde utcában is biztonságos lehessen az áthaladás. A Bazilika előtti rámpa alatt lévő pincéket szintén kihasználnák, a Sötétkapuhoz hasonlóan elsősorban zarándok-étterem, vendégfogadó formájában. Ezek a terek tehát egyházi tulajdonban maradva szolgálják majd az idegenforgalmat. A Főszékesegyház díszkivilágítási berendezése viszont a Polgármesteri Hivatal tulajdona, a továbbfejlesztésekre vonatkozó tervek is náluk találhatók. 1998. szeptember 17. őriztük a tárgyi emlékeket, és mindig arra törekedtünk, hogy tanulóink történelmünket ismerő, hazájukat szerető, korszerű műveltséggel rendelkező állampolgárok legyenek. A találkozó résztvevői számára a ferencesek templomában három egykori bencés diák: Valentiny Géza apostoli protonotárius (Bécs), Burián László ebedi, Goda Károly párkányi plébános mutatott be szentmisét. Az emlékező diákok nevében Füvesi József, aki nemcsak tanulója, hanem énektanára is volt az intézetnek, koszorút helyezett el az épület falán lévő Szt. István, Szt. Imre domborműnél és az utca háttérzajából jól kihallható volt a rögtönzött kórus dala: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga,..." . Maros József a belvárosi temetőben helyezte el a hála ko szorúj át, kegyelettel és sok szeretettel tisztelegve az ott nyugvó tanáraink előtt, köszönetet mondva a tőlük kapott útravalóért, tudásért, hazafiságért, erkölcsi tartásért. Délután koszorút helyeztek el Mattyasovszky Kasszián szentgyörgymezői sírjánál is. Bányai Mátyás tanár A millenniumi rendezvényekre egyházi támogatással több kisebb, de nagy jelentőségű építkezés készül. A Bazilika északi tornya mellett a földben lévő Szent István protomártír kápolnát régészeti feltárása után kívánják láthatóvá tenni. Emellett a toronyban egy kápolnát alakítanak ki Szent István király és hitvese, Gizella emlékére, benne pedig a királyi pár szarkofágjainak másolata lesz majd látható. Megoldásra vár a kripta tolókocsis megközelítésének lehetővé tétele erre talán egy, a Sötétkaputól induló alagút fog szolgálni. A tervek szerint még az idén megnyílik a tisztek háza, kávézóként. Vendéglátó egységeinek választékát több terasz kialakítása bővíti majd a közeljövőben. Az északi bástyánál az utat szegélyező fal rendbehozatala is arról tanúskodik, komoly az az elhatározás, amely a Várhegy teljes területének idegenforgalmi kiaknázását célozza. De ennek megvalósításához egységes kép kialakítása, a feladatok és a felelősségek meghatározása: együttműködés szükséges az egyház, a Vármúzeum és a város között is. Az egyház szerteágazó építési munkáit ezenfelül a Bazilika több helyen kívánatos, halaszthatatlan felújítása, helyreállítása tovább növeli: az anyagi források megnyitása, közös pályázatok beadása már csak a Várhegy műemlékeinek épületegyüttesként történő értelmezése folytán is elkerülhetetlen. A város és az egyház összefogása, összehangolása éppen Esztergomban és éppen a millenniumi évfordulóra készülve lenne a legkívánatosabb. Lejegyezte: Istvánffy Miklós