Esztergom és Vidéke, 1998
1998-09-03 / 35. szám
Esztergom és Vidéke ím szepteml?er & Nyíltlevél Esztergom segítőkész polgáraihoz! Nyaralásunk végén úgy érzem, hálás köszönetet kell mondanom magam és az itt üdült gyermekek nevében is. Ezen a nyáron immár negyedik alkalommal jöhettünk a gyerekekkel, hogy felejtheteüen heteket töltsünkitt. A gyerekek egy egész éven keresztül készülnek az esztergomi nyaralásra - ebből kitűnik, hogy mennyire jó itt nekik. Mivel mi csak fakultatívan taníthatjuk a magyar nyelvet, osztályozás helyett az esztergomi nyaralás serkenti őket a jó tanulásra. Bizony, nagyon kell igyekezniük, mert a rahói járásban közel négyszáz gyerek tanul magyarul, ide pedig csak 30 diák jöhet. Az itt töltött idő alatt a magyar nyelv tökéletesítésén kívül a gyerekek legalább erre az időre jobb körülmények közé kerülnek, sőt a segítőkész esztergomi polgárok jóvoltából ruhaneműhöz is jutnak. Sajnos, amire egy pár éve még nem is gondoltunk: Ukrajnában, azon belül Kárpátalján (a mi kis hazánkban) egyre nehezebb a megélhetés. Az itt kapott segítség a legtöbbjének nagyon jól jön. Ezt a segítséget köszönöm mindnyájuk nevében. Köszönetet mondok elsősorban a. Rákóczi Szövetségnek, amely évről-évre a nehézségek dacára is megszervezi a nyaralásokat Köszönet illeti Török József tanár urat, aki fáradhataúanul azon dolgozott, hogy a gyerekek étkezését bőségesebbé tegye. Mozgósította a város jólelkű polgárait, hogy örömet szerezzenek és segítsenek. Úgy érzem, nagyon sokan szeretik és tisztelik Józsi bácsit, akit a gyerekek is nap mint nap kitörő örömmel fogadtak, hiszen az autójából mindig valami finomság került elő (dinnye, kukorica, kolbász, zöldség, szalonna, zsír stb.). Nélküle elképzelhetetlen lenne a tábor, amelyben 29 kárpátaljai, 10 prágai és 5 felvidéki gyermek nyaralt az idén. Szeretnénk hálás köszönetet mondani minden jólelkű, segítőkész embernek, az itt névszerint nem említett adományozóknak is: Máltai Szeretetszolgálat, Kolping-család, Belvárosi Plébánia, Szent Anna plébánia, Szalma József, Kriskó Istvánné, Szivek Ferenc, Nagy József, Zakariás József, Padányi László, Gerendás János, Teberi Ferenc, Varga Márton, Szampli Tibor, Szerencsés Tibor, Juhász Istvánné, Rothmayer autósbolt, Szabó Antal, Fonyódi György, Tarjániné (Vöröskereszt, Esztergom), Takács család, Pusztai László, Horányi László. A jó Isten áldása kísérje mindannyiukat! Bilics Éva, a közösség elnöke Tanévkezdés - gondokkal Augusztus végi borongós délelőtt hazafelé egy ismerősömmel együtt róttuk utunkat, aki két iskoláskorú gyermekével bevásárlás utáni élményeit mesélte. - Minden évben gond az évkezdés, könyvek, füzetek meg ami kell így iskolakezdéskor, de most ledöbbentem. Tessék elhinni, május óta teszem félre a pénzt, osztok-szorzok. Nyaralni már évek óta nem tudunk menni a családdal, de idén még a strandra is csak háromszorjutottunk el. Szóval így keservesen összegyűjtöttem 23 ezer forintot, s ezzel indultukéi ma reggel vásárolni. A könyvek árát tudtuk, a negyedikes és hetedikes együtt 13 ezer forint. A füzetekre, írószerekre, a tornafelszerelés kiegészítésére 8 ezret költöttem, s a maradékkal szépen visszafordultunk, a cipőboltba be sem mertem lépni, pedig az őszi cipőjüket is kinőtték a srácok s ha esik az eső, szandálban már mégsem járhatnak... De ez még csak elmegy! A szomszédasszony meséli, hogy a gimnáziumban 13 ezer forint csak a könyvek ára! Hogy lehet ezt győzni?! Két év múlva Karcsi is középiskolába megy! Hol van itt az ingyenes oktatás? A búcsúzás után elgondolkodtam a hallottakon. Ők két gyereket taníttatnak, de mi van a három, négy gyereket nevelő családokkal? És a munkanélküli szülők hogy tesznek el még 20 ezer forintnyi összeget le-lecsípve a háztartásból, lemondva minden luxusnak számító kiadásról, sokszor még a nyári vidám fürdőzésről is? Egy átlag család - a négy főből állót tekintem annak - havi jövedelme 80-90 ezer forint Az emelkedő rezsiköltségekre a harmada elmegy, a többi szükséges a napi bevásárlásra, a megélhetésre. A gyerekek megbetegszenek - ami sajnos gyakori - s máris felborul a családi költségvetés, a többezer forintos gyógyszerek egy-két hét alatt elnyelik a nehezen félre rakott kis tartalékot... S hol van akkor még a ruha, a cipő, esetleg az újság, a könyv, egyegy mozijegy? A középosztály széles tömegeit nem lehet segélyezéssel kisegíteni. Ok akiknek munkájuk van, öntudatosabbak is annál, hogy segélyt kéljenek. S nem is ez a megoldás. De hát mi? Mi az, amit egy szűkösre fogott háztartásból le lehet faragni? A gyümölcs? A gyermekektől ezt vonják el? A tej, a hús? Szükséges és drága. A háziasszonyi fortélyok, leleményességek kifogyhatatlanok ugyan, hisz ma már nem szégyen használt ruhát vásárolni, olcsó húst keresni, Szedd magad akcióban gyümölcsöt beszerezni télre... De ha ez sem elég? Ha mindezek ellenére az őszi iskolába indításra így sem elég a megtakarított pénz? Akkor... ? Akkor esőben is szandálban fog iskolába indulni a gyermek, s a füzetek, felszerelések közül is néhányra azt mondja majd tanárainak hogy: „Majd a jövő héten (két hét múlva, stb...) tudom csak hozni." Sajnos, egyre többektől hallani. Van aki pirulva, félszegen, van, aki természetesen, mert már megszokta, s van, aki, támadóan, haraggal az egész világra - ahogy otthon is hallotta eseüeg - rebegi el a „Majd... hozom" kezdetű mondatot. K-Sz£. Püspöki áldás a muzsikusoknak és a hajósoknak Mint köztudott, Dékány Vilmos püspök celebrálta az augusztus 20-i ünnepi nagymisét a Bazilikában. Itt hangzott el Liszt Ferenc Esztergomi mise című zenekarra és énekkarra írt világhírű műve, így a szertartás több mint két órát vett igénybe. A Bazilikát zsúfolásig megtöltő hívek hallhatták a püpök méltatását a Balassa Bálint Vegyeskar 50 éves, valamint a Városi Szimfonikus Zenekar 30 éves közéleti és egyházi szerepléséről. Az esztergomi zenészek két kiemelkedő személyiségét, Reményi Károly zeneigazgatót és Baróti István orgonaművészt, a főszékesegyház karnagyát külön is dicsérte Dékány püspök Kiemelte azt az áldásos tevékenységet, amit a városban végeznek A mise végeztével áldotta meg a püspök Vízvári Zoltán szentendrei és Rácz György budapesti hajósokat, aki k még aznap vízre szálltak „Láng" nevű vitorlásukkal, hogy kijutva az óceánra, megkerüljék Földünket. Negyvenezer tengeri mérföldet hajózva, közel negyven kikötőben szállnak partra, olyan városokban, ahol magyarok is laknak. Terveik szerint 2000. augusztus 20-án érkeznek haza, az államalapítás nagy ünnepére. Isten vezérelje hajójukat! - köszönt el tőlük a püspök és a hívők serege. P.I. Tát osztrák vendégei... 4m&. A táti Musik-Land Utazási Iroda szervezte az osztrák Musikverein AichbergWaldkirchen fúvósainak fellépését a fővárosban, Esztergomban és természetesen Táton (fotónkon). Ott a házigazdákkal közös koncertet adtak Budapesten, a Halászbástyán, az I. kerületiek ünnepi sorozata folyt, ezért a fellépéshez Katona Tamás polgármester külön engedélyére volt szükség, amit kitűnő muzsikával viszonoztak a derék osztrákok. Városunkban a Széchenyi téri Ünnepi Szent István Napok keretében augusztus 23-án délelőtt díszes felvonulást tartottak, majd egy órán át szólt nagyszerű térzenéjük Többszáz tenyér verődött össze, amikor a ráadásban a Radeztky indulót fújták. Vastapsot kaptak akkor is, amikor Csernusné Láposi Elza, az önkormányzat KISB elnöke köszönetet mondott játékukért és esztergomi fotóalbumot, valamint emlékérmet nyújtott át karmesterüknek. A derék szomszédok ígéretet tettek, hogy jövőre is ellátogatnak hozzánk és újra muzsikálnak nekünk (Fotó: Költő Sebestyén) (P.) Kollár György emléktáblája előtt - Fodor József emlékbeszédéből, Mártély, 1998. augusztus 9. Nem temetni jöttünk. A kegyelet és a tiszteletadás percei ezek Tisztelgünk elhunyt mestereink, kollegáink előtt. Nagy tett az övék; egy picinyke helységet, Mártélyt, bevitték az ország és Európa köztudatába. Itteni ihletésű, kvalitásos műveikkel ráterelték a figyelmet a holtágra, a községre és az itt élő emberekre. A magyar piktúrában Mártély fogalommá vált révükön - és olyan erkölcsi és etikai horizontot húztak meg, mely a mai napig -, és remélem még sokáig működik Mártélyon egy művésztelep és a most 33 éves Szabadiskola Az emlékdomb szaporodó emléktáblái hirdetik utódaik tisztelgését; nem felejtünk! Hat nagy egyéniség már meglévő márványtáblája most hárommal bővül: Füstös Zoltánéval, Juhász Sándoréval és Kollár Györgyével. (...) Kollár György festőművész volt. Élt 42 évet. A Szabadiskola első hallgatóinak egyike, később korrigáló művészta- művészete nem maradt torzó. Kerek nára haláláig. Mártély szerelmese! Ked- egész életművet hagyott hátra, gazdagítves egyénisége most is velünk van: az Ő va azzal az egyetemes művészetet, szemével is nézzük e csodálatos tájat, az Most emléke előtt hajtsuk megfejünÓ hangján is beszélünk az itt élőkkel, ket és gyújtsuk meg a kegyeletadás gyerFiatalon távozott az élők sorából, de tyáit!