Esztergom és Vidéke, 1998

1998-09-03 / 35. szám

Esztergom és Vidéke Lehet-e a Világörökség része az esztergomi Várhegy? I Ezzel a kérdéssel foglalkozott az Európa Napok egyik jeles eseménye, az esztergomi Várban rendezett szimpózium. Választ nem kaptak a résztvevők sőt többnyire még a kérdést is elvetették az előadásra felkért szakemberek, ki-ki a maga tudományterületének szempontjai szerint. A legilletékesebb, Szentpéteri Erzsébet, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője, aki meghirdetett előadásában a Világörökséggé nyüvánítás feltételrendszeréhez mérte volna a Várhegy helyzetét, állapotát, sajnos, nem tudott megjelenni. A kritériumok ismerete nélkül pedig eldöntheteüen, milyen műemléki koncepció, illetve megvalósítás - a Vitéz János féle palota teljes rekonstrukciója, vagy a barokk kaszárnya most folyó átépítése - elégséges a nemzetközi rang elnyeréséhez. Nyitóelőadásában Marosi Ernő akadémikus a III. Béla-kori palota építészettörténeti jelentőségét és a GerevichLux-féle rekonstrukciót elmezte. Középkori művészettörténetünk legjelesebb ismerője mindenekelőtt fájó hiányok sorozatára hívta fel a figyelmet: „Esztergomról nincs korszerű monográfia. Genthon és Gerevich 1948-ban megjelent könyvének második kötete se készült el! - méltatlankodott Pedig Esztergom nem szorul arra, hogy vüágörökséggé nyilvánítsák - hiszen annak eredendően része." Álh'tását alátámasztandó, egy 1997-ben, Stuttgartban megjelent doktori értekezésre utalt, melynek szerzője kifejti, hogy „A magyar király tartományi hercegekhez nem, csak magához a császárhoz volt mérhető. Ennek megfelelően, a királyi magánlakosztákyt, tróntermet és katedrálist felölelő épületegyüttes is csak a császári Pfalzhoz (palotához) hasonlítható." Ennek szellemében beszél a Tatáijárás borzalmait megörökítő Rogerius is az „ország közepéről". Francia mintát követve, a XII. sz. végére az állami élet a szakrális szférába Az esztergomi Várhegy régészeti feltárása és a Vár rekonstrukciója évek óta foglalkoztatja a szakembereket és a nagyközönséget egyaránt. Nem kevésbé izgalmas feladatot jelent a Szent Adalbert székesegyház újrateremtése, igaz már csak rajzasztalon, maketten, leírásokban, hiszen a helyén épült fel a vüághíres klasszicista stílusú Bazilika, amelyre turisták ezrei kíváncsiak. Sajnos, ebben az esetben a régész ásója már nem segíthet, hiszen a XIX. századi tereprendezés során a régi templom maradványai - néhány töredéktől eltekintve - megsemmisültek. Ilyen körülmények között különös jelentőségre tesznek szert azok a kéziratos téképek, vázrajzok, oklevelek, leírások, amelyek hozzájárulnak az egykori „Széptemplom" újraálmodásához. A Prímási Levéltár őrzi Széless György kéziratban maradt munkáit, melyek részleteit több Esztergommal és műemlékeivel foglalkozó feldolgozás is idézi. Most a Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány jóvoltából a hasonmás kiadást és a magyar fordítást egyaránt tartalmazó kötetben, teljes terjedelmében megjelent Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház című műve, ami az 1759-ben befejezett első fogalmazványnak a szerző által átszerkesztett változata. A szerzőről nem sokat tudunk. Amikor munkáját úja, már tizenkettedik éve a Bakócz kápolna papja. Elkötelezett Esztergom emlékei iránt, példamutató emelkedik. Ennek megannyi bizonyítéka a meggyilkolt Gertudis királyné pilisszentkereszti szarkofágja, Imre király nagypecsétje, a Porta Speciosa szobrokat és domborműveket képekkel helyettesítő timpanonja. Egy bécsi doktori értekezésből idézve, rámutat, hogy a korabeli osztrák művészet - pl. Harcias Frigyes síremléke - épp magyar példát követett. „Mit ad ebből vissza a Gerevich-Luxféle rekonstrukció? - kérdezte Marosi. - Sokat, bár nem mindent Azóta viszont a helyzet csak rosszabodott Elfogadhatatlan, hogy a faragott kövek máig sem vették leltárba. Tarthatatlan, hogy nincs kőtár, hogy az eredeti helyzetben megtalált kövek szétszóródtak. így nem lehet Európába menni!" - szögezte le a kutató. A 60 évvel ezelőtti munka máig érvényes tanulságait összegezve, Marosi a műemlékrestaurálást az okirathamisításhoz hasonlította. ,A szöveget hamisítjuk, ha belepancsolunk!" - figyelmeztetett. „Az épület maga is múzeumi műtárgy, mely nem arra való, hogy rajta gyakoroljunk. Megőrizni, nem rekonstruálni: ez legyen az alapelv!" - vonta le a konklúziót az akadémikus. A művészeti értékek tiszteletét ellenpontozta a „gyakorlatias" műemlékvédelem: Fejérdy Tamás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöki tanácsadója tulajdonképpen elutasította az elismerésének ezt a formáját. Nézete szerint a világörökségi státusszal járó reprezentációs és idegenforgalmi feladatok, szempontok, a gazdasági érdekek általában jelentősen korlátozzák az egzakt tudományos irányelvek érvényesítését, a műemlék építmények esetében is. Deák Klára, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátora pedig csak a tények ismertetésével jelezte: égetőbb gondokat kellene megoldani ahhoz, hogy elégedetten várhassuk a műemlékegyüttes eszmei megkoronázását. Megdöbbentő leírásából kitűnt, hogy nagyrabecsült értékeink végveszélyben vannak: a rózsaablak a statikai összeomlás szélén áll és a Várkápolna falainak átnedvesedése a freskók állapotának romlásához vezet! Ennek ellenére sincs pénz a falfestmények megóvására, a restaurálás munkái már két éve állnak. Horváth István régész, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója - aki másfél évtizede ás a Várban és a Vár alatt annak érdekében, hogy elegendő tárgyi emléket találjon a Vitéz János-korabeli reneszánsz palota rekonstruálásához - diaképekkel gazdagon illusztrált beszámolója a Várhgyen történt ásatások eredményeit összegezte, a 30-as évektől kezdődően. Kiderült, hogy azóta különböző okokból több kutatás is félbemaradt. Az előadás során fokozatosan bontakozott ki a feltárt épületek ma ismert arculata, és a reneszánsz palota rekonstrukciós terve is. Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója viszont természetesen az átépítés alatt lévő kaszányaépület múzeumi előnyeit, hasznosítási lehetőségeit emelte ki. (Az ezredforduló eseményeire készülve, többek között reprezentációs célokra is.) ím szeptember 3, tóiwivviy&wiviv^ Álláspontjuk abban mindenesetre megegyezett, hogy a Vüágörökség státuszára csak egy építészetileg harmonikus és gondozott műemlékegyüttes lehetne méltó. Egyelőre már csak azért sem lehet, mert az illetékes minisztérium a hivatalos felterjesztésből annakidején kihagyta az esztergomi Várat. A Budai Várnegyed és Hollókő azóta elnyerte ezt az elismerét.. Másfelől az esztergomi Várhegy egységes arculatának kialakításához összehangolt munka szükséges, ám jelenleg erre is csupán tervek léteznek. Ha a Vármúzeum rekonstrukciója befejeződik, egy zárt belső udvar körül elkülönült egységet fog alkotni. Távolabb, teraszaival az északi bástyára is kiterjedve, a tisztek házában kávézó, borozó nyüik, egyházi kezelésben. A területek parkosításában az önkormányzatnak is akad tennivalója - viszont például a Szent István protomártír kápolna feltárása vagy a középkori kút felújítása a felek közvetlen együttműködését kívánja. A készség jelei mindkét oldalon észlelhetők; azonban a millenniumi felkészülés kényszerétől, a Világörökséggé nyüvánítás lehetőségétől függetlenül, tudatosulnia kellene annak: a közösen birtokolt Várhegyen csak egységes koncepció teremtheti meg államalapításunk és keresztény vallásunk felvételének méltó emlékhelyét. Horváthy Péter - Istvánffy Miklós net szavait mondhatjuk el a fordítóknak, Waigand Józsefnek és dr. Romhányi Beatrixnak, a lektoroknak, dr. Beke Margitnak és dr. Horváth Istvánnak, valamint a bevezetőt és az igen bőséges, alapos jegyzetapparátust készítő dr. Marosi Ernőnek és (megint) dr. Horváth Istvánnak. Kiváló példát mutatnak ők a művészettörténet, a helytörténet és a forráskiadás európai szintű tudományos művelésére. Gratulálunk az Alapítvány szerkesztőinek ehhez a szép kiadványhoz, további munkájukhoz sok sikert kívánunk! A könyvet pedig ajánljuk a történelemtanárok figyelmébe, hiszen benne együtt találják az eredeti latin szöveget és a magyar fordítást, ami forrásfeldolgozó, bemutató órán kiválóan hasznosítható. Ajánljuk továbbá azoknak is, akiket érdekel Esztergom múltja hiszen találnak benn számos érdekességet is, a már ismert dolgok mellett Bízom benne, hogy Széless György művét felfedezik azok is, akik mentalitástörténettel foglalkoznak, hiszen a 18. századi szemléletre, különös tekintettel az egyháziakra és Esztergomra gazdag anyagot tartalmaz. A művészettörténészek, a régészek és helytörténészek számára pedig immár teljes terjedelmében hozzáférhető ez a munka így szövegösszefüggéseinek vizsgálatát alaposabban elvégezhetik. Csombor Erzsébet Széless György: Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház szorgalommal és odaadással foglalkozik a múlt történéseivel és írja le a Várhegy templomromjait. Igen helyesen állapítja meg, hogy ezek a III. Béla és Jób idejében épített második templomnak a maradványai, amelyek ebben az állapotukban is csodálatra indítják a szemlélőt. Széless György nem tudományos céltól vezérelve fogott tollat. „Megmondom tehát úgy amint van: számomra a feladat azért értékes, hogy amennyire képes vagyok rá, újra életet öntsek a néma kövekbe: a leírt szavak által szólaltassam meg a sziklákat. Aki a régiségeket kedveli, annak számára kellemes időtöltés; de aki a vallásáért küzd, annak hasznos elfoglaltságot nyújt..." A Bakócz kápolna, a székesegyház, elsősorban a Porta Speciosa leírása a feliratok lemásolása jelenti a könyv igazi értékét E mellett ír a Szent istván protomártír kápolnáról és ennek kapcsán Szent István helyéről: „Mindenesetre a nép egységes szavához járul a megfontolás is: hogy (a templom) amelyet leírtam, szükségszerűen nem lehet azonos a keresztelőkápolnával, mivel ezt (István király) Szent Adalbert vártanú halálának hírére építtette ilyen ékesnek." Az utolsó fejezetek címei hűen tükrözik tartalmukat: „különböző esztergomi dolgokról"; „egyéb dolgokról", mint esztergomi szerzetek, prépostságok, elmélkedések. A szerző ismeretanyagának alapja elsődlegesen a szóbeli hagyomány. Sok vitára ad okot máig is Esztergom nevének értelmezése: Széless György erről így ír: „ (Mondogatják azt is, hogy) Eszter királynéról van elnevezve, mivel Géza és Szent István elvetették Budát, akárcsak egykor elvetette (Ahasvérus perzsa király) Vasthi királynét. Ez persze csak tréfa. Összefüggésbe hozzák a Vár háromszögű ('trigonformájával és az Ister-rel, vagy az ostrie (hevesség) szóval, mely játékosan a szláv szóból akarja eredeztetni, minthogy a Garam, mint 'ostri' hevesen torkollik be. Származtatják a 'Négy mag-ból' is (quatuor grani), vagy megszólításként, mint Caesart császárként 'Stiri hrom' (négy mennykő) és más, eléggé nyakatekert és hasonló magyarázatokat adott ebéd közben a Várban Spermologos úr a saját elképzelései szerint." A Kultsár István Kiadói Alapítvány sorozatszerkesztői dr. Bárdos István és dr. Horváth István. Kezdeményezésük, a megyéhez kötődő régi kiadványok és forráskiadványok megjelentetése magyar nyelven - melyek közé jelen kötet is tartozik - igen hasznos a szakembereknek és a történelem iránt érdeklődőknek egyaránt Ezeknek a műveknek, köztük Széless György munkájának fordítása, jegyzetapparátusának elkészítése hatalmas feladat Mi itt csak a köszö-