Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-27 / 34. szám

1998. szeptember 24. Esztergom és Vidéke 3 Várszínházi néző A VARÁZSFUVOLA SIKERE Augusztus 9-én az Operaház énekesei a Vasutas 2'eneiskola Zenekarának kíséretével Mozart operáját mutatták be városunk szép számban egybegyűlt közönsége előtt. Sikeres vendégfellépés volt: a taps nemcsak az előadás végén jutalmazta a szereplőket - jóformán mindegyik képet, jelenetet lelkesen fogadta a publikum. Ez a tetszésnyilvánítás a színház programválasztását is igazolta Horányi László művészeti vezető az elmúlt három évad opera-részletekből összeállított műsorai után most többfelvonásos, „egész estés" művet hívott meg: az első ilyen operát az esztergomi Várszínházba. A Varázsfuvola egyébként eredetileg ,.kasszadarabnak" készült, hogy szövegkönyvíróját és zeneszerzőjét megmentse az anyagi csődtől. A kedveződen fogadtatás kockázatát Esztergomban a műfaj, a rendezői megoldások és a helyi színházi adottságok találkozása - eseüeges ütközése - hordozta. Hiszen a kisméretű szabadtérben, csupasz kőfalak között nyersebben szólalt meg a zene; az ének és a hangszeres kíséret hibái is feltűnőbbé váltai:. Különben a Vasutas Zeneiskola „Pro Musica" Szimfonikus Zenekarának Kamaraegyüttese Csányi Valéria karmester irányításával pontosan kísérti- az énekeseket, akinek sorában a Magyar Állami Operaház művészei mellett zeneművészeti főiskolások is színre léptek. Sarastro (Bátor Tamás) tekintélyt parancsoló basszusa a közönség háta mögötti várfalról hatásosan szólt, zengésével betöltötte a teret, mint ahogy az Ej királynőjének (Pánti Anna) belépője is jobban érvényesült itt a nézők soraiból énekelve. Szilágyi Gábor rendező tehát kedvezően használta ki a Várszínház nyújtotta lehetőségeket Nemcsak a látványos kosztümökről, de a díszletről is lemondva: teret nyer . a zenekar által részben elfoglalt színpadon, s így énekesei számára szabadabb mozgást biztosíthatott. A három dáma hajlékony, táncba illő mozdulatai, vagy Monostratos bojtos farkának sokoldalú, ötletes felhasználása azonban nem rejthették el Damino, Papageno és Papagena - szerepükhöz képest - élemedett korát, amit a feltűnően hétköznapi öltözetük is kiemelt. Egyeüen lanosan hosszú belépési szünet hibájától eltekintve folyamatos - ha nem is zav;irtalan - volt az előadás: az operaénekesek, a zenekar, a rendező először Esztergomban bemutatott közös produkciójából időnként a mozarti harmónia gondolatisága is kicsendült. A lépcsőket is megtöltő publikum már ezért is lálás volt, - ami megygyőzte a színház vezetőit arról, hogy a műsor-válasz :ékot ebben az irányban is bátrabban bővíthetik. Eddig - 1990-1992 között - régy kamaradarab (kettő Mozarttól) képviselte az operát a Várszínház programjában, de a műfaj első igazi sikerét - a Varázsfuvolával - ez az este hozta meg Esztergomban. I.M. „...mint egy görög isten" (III.) Rougemont, a fiatal francia íróvendég Babitsékről és előhegyi környezetükről adott leírása: bicskával faragott, impresszív állóképek a vidám és élményteli nap eseményeiről - a hangulatot és színeket egyként meghatározza a szikrázó napsütés. Görög isten, gyönyörű költőnő, az asztalon a hegy aranylóan édes leve, a fehérben pompázó Einczinger Ferenc a szőlőtőkék között, csevely, fáramászás a tágasabb horizont érdekében, lazító semmittevés - a látogató messzelátó nélkül is a pannon tájba álmodja a svájci-görög isten: az imádott Charles-Ferdinand Ramuz tóparti otthonait. Es a virágzó élet bajnokának látta szinte egyedenként azt, aki honfitársai emlékezetében inkább a „Csak csont és bőr és fájdalom" megkínzottjaként elevenül. Kell ennél nagyobb, hálára ingerlő derű? Mennyivel örömtelibb olvasmány ez, mint az ugyanitt pár lappal utóbb felbukkanó, kedveüen Klaus Mann esztergomi látogatásáról írt jegyzete (1937. május 17.)! A nagy nevű német író, Thomas Mann fia a Várhegyre vendéglátója, Hatvany Lajos autóján, Lesznai Anna és Gergely Tibor festő társaságában érkezett: „... Ebéd után autós kirándulás... - írja -... Megnéztük valamilyen ómagyar királyi palota romjait, egy csúnya templomot és a templomi kincseket...'''' Kedvét szeghette kísérőinek is, pedig az itteni ásatások izgalomsűrűs hónapjaiban töltöttek együtt a tetőn egy koradélutánt: naponként újabb csodák, régmúlt pompa emlékei szabadulnak fényre az ásók gyengéden szorgalmas forgatása nyomán. Denis de Rougemont érdeklődése később sem csökkent irodalmunk iránt ami francia vagy német fordításban rólunk és tőlünk megjelent, mindent elolvasott. Leveleikkel és párizsi találkozásaik során figyelmét ébren tartják magyar barátai. Aligha meglepő, hogy „az elbűvölő fiatalember" helyét majd André Gide mellett, általa az Emmanuel Mounier és az Esprit körül formálódó „baloldali keresztény folyóirat" protestáns ihletű „perszonalista filozófusai" körében, JacquesMaritain, Gábriel Marcél, Bergyajev társaságában találta meg. Később „az egységes szellemi Európa" lényegét vallók korai egzisztencialista hívei között (Fritz Heinemann, Martin Heidegger, Kari Jaspers és mások), ez irányú eredményeit Babits hasonló szellemű gondolataival párhuzamban az említett kitűnő tanulmányban (1983) Ferenczi László nem kevés merészséggel ismerteti. Hiszen az üyen irányú gondolkodás előtt sok féle indítéktól korlátozódott az érdeklődés az utóbbi hatvan évben a félelemsűrűs Duna-táji glóbuszon...Rougemontnak a betűrend áldásából nálunk mégis szerencséje lett: pályaképét és munkásságát csak 1991ben mutatta be a Világirodalmi Lexikon. Szávai János gazdagon sorolja itt a művelődéstörténeti és filozófiai, nem csekély mértékben poütikai indíttatású műveket Rougemont ott van a genfi Európa Intézet alapítói között (1951), ennek 1977-től haláláig elnöke volt. A tét: Európa, melynek „feladata születése óta nemcsak egyetemes, de egyetemesítő is..." - vallja, a közös szellemi értékek és szabadságjogok védelmében pedig nyílt levelet intéz a kontinens lakóihoz. Munkásságát „Európa-díjak" kísérik, szellemét időszerű lenne magyarul feleleveníteni. Hiszen még „a görög isten" miatt is adósai vagyunk. Bodri Ferenc - Nem biztos, hogy képes leszek objektíven, elfogulatlanul elemezni színházunk idei teljesítményét - kezdi válaszát az ismert színházi szakember. - Egy biztos: az emberek egyre inkább felfigyelnek az esztergomi Várszínház előadásaira, s nemcsak itt, Esztergomban, de országszerte, sőt a határainkon túl is. Úgy vélem, az itt lakók magukénak érzik ezt a színházat, akkor is, ha tetszik, akkor is, ha nem egy-egy előadás. Örülünk, ha vitát kavar, véleményeket ütköztet, tehát gondolatokat ébreszt valamely produkciónk. - Gondolom, ez is az egyik célja. - Igen. Mert mi is a színház? Egyrészt az érzékek művészete. Másrészt egy olyan művészeti gyűjtőlencse, amely a mozgás, a zene, a tánc, a próza, a képi megjelenítés eszközeit összesítve kíván valamit a tudtunkra adni. Nyilvánvalóan ezek a művészi eszközök nem egyformán hatnak mindenkire. Minél jobban odafigyel valaki, annál inkább befogadóvá válik, de ezzel együtt jobban észreveszi a hibákat is. Mi azért is örülünk a kritikáknak, mert az odafigyelés, a segíteni akarás jelét látjuk benne. - A művészeti vezető elégedett-e a teljesítménnyel? - Már csak azért sem lehetek teljesen elégedett, mert az előadások zöménél valamilyen kompromisszumra kényszerültünk az adott technikai feltételek miatt Gondolok itt például a Légy jó mindhalálig előadásával kapcsolatos gondjainkra, hiszen ezen a színpadon nem lehetett megvalósítani az eredeti darab díszleteit, helyszíneit. Voltak a szereposztással kapcsolatos gondjaink, tévedéseink is. Ennek ellenére színvoJJ LEHULLT A FÜGGÖNY Véget ért a Várszínház idei évadja. Ebből az alkalomból - kérésünkre HORANYI LÁSZLÓ, a Várszínház művészeti vezetője röviden értékelte az intézmény 1998-as nyári szezonját és a tervekről is szólt. Horányi László a Légy jó mindhalálig című musical gyermekszereplőivel nalas produkciókat láthattunk, néhány kimagasló színészi teljesítménynek is tanúi lehettünk. Talán elég utalnom a Tamási-darab főszereplőjének, Czintos Józsefnek igen meggyőző alakítására. -Az érdeklődés igazolja-e mindezt? - Nem volt mindig zsúfolt a nézőtér, de az, hogy még a komolyabb, nehezen emészthető daraboknál is 80-90 százalékos volt a nézőtér telítettsége, az a siker jele. Művészi sikernek könyvelem el azt is, hogy az előadások egy része saját produkciónk volt. A színház sikerét jelzi továbbá, hogy egyre több külföldi színház érdeklődik az esztergomi fellépés lehetősége iránt, s ez nem csak színházunknak, de a városnak is sokat jelent Mindez nem elhanyagolható erkölcsi elismerés. -No és az anyagi siker? - Nincs olyan színház ma Magyarországon, amelyik el tudná magát tartani. Ez nekünk sem sikerülhet, még telt házak mellett sem Ilyen olcsó jegyárakkal meg különösen nem, már pedig nem szeretnénk tovább emelni a belépők árait. Ha nem kapnánk jelentős támogatást különböző szervektől, aligha tudnánk létezni. Visszasüllyedhetnénk a „hakniszínházak" színvonalára. E támogatásoknak köszönhetően, melyeket különböző pályázatokon nyertünk el, jövőre újabb fejlesztéseket tervezhetünk. Szeretnénk kényelmesebbé tenni a nézőteret, a kemény padok helyett háttámlás, számozott székeket telepíteni. - A Várszínház eddigi és várható technikai fejlődésének mindnyájan örülünk. Az esztergomiak többsége egyetért azzal a művészeti koncepcióval is, mely az elmúlt években egyre markánsabbá vált. Tavasszal írtunk a színház jövő évi programjával kapcsolatos elképzelésekről. Születtek-e azóta újabb tervek? - Még sehol nem nyilatkoztunk róla, tehát vadonatúj a hír, hogy bérleti előadásokat tervezünk a város középiskolásai részére, elsősorban a kötelező olvasmányok színpadi adaptációinak bemutatásával. Az Ember tragédiája, a Lear király és számos más darab várszínházi előadása bizonyára hasznos és sikeres lenne, s minderre már az 1999-es év előszezonjában - május és június hónapokban sor kerülhetne. - Kívánjuk, hogy a következő évad is legalább ilyen sikeres legyen, mint az idei. S ha az előbb említett tervek is megvalósulnak, az esztergomiak és a környékbeliek még szélesebb rétegeihez jut majd el a Várszínház üzenete. Szába