Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-13 / 32-33. szám

Az EU-tagság feltételei Az Európai Uniónak elvben tagja lehet minden olyan európai ország, amely megfelel a demokrácia és a piacgazdaság alapvető követelményeinek. Az új tagállamnak vállalnia kell, hogy magáévá teszi az EU célkitűzéseit, arra is kötelezettséget vállal, hogy maradéktalanul átveszi és alkalmazza az EU összes jogszabályát. Az EU tagságra való gazdasági alkalmasság ismérvei valójában sehol nincsenek lefektetve, azok az integrációs szervezet tevékenységéből következnek. A csatlakozás legfontosabb előfeltétele politikai jellegű: új tag felvételéhez az EU-tagországok egyhangú egyetértése szükséges. Irány az Európai Unió! (IV.) ÚTBAN A TAGSÁG FELÉ Nyugat-európai jelentkezők A Szovjetunió összeomlása után az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamai egymás után jelentették be az Európai Közösségnél csatlakozási szándékukat. A fejlett piacgazdaságú, gazdag országokkal szemben az EK nem támasztott különösebb feltételeket. A lakosság azonban nem mindenhol értett egyet a kormány szándékával. 1995. január 1-jével három volt EFTA-ország vált az Európai Unió tagjává: Ausztria, Finnország és Svédország. A két kimaradt államban, Norvégiában és Svájcban a nem-mel végződő népszavazás után is sokan támogatják az ÉU-csaÜakozásL Dél-európai tagjelöltek A dél-európai térségből három ország nyújtotta be felvételi kérelmét a Közös Piachoz. Törökország 1987-es jelentkezésével a közösség nem foglalkozott érdemben. Két Földközitengeri szigetország, Málta és Ciprus 1990-ben jelentkezett. Mindkettőről pozitív volt az Európai Bizottság véleménye, felvételükre egyelőre mégsem került sor. Végül Málta és Ciprus felvétele „hozzáadódott" az EU keleti kibővítési programjához. A keleti kibővítés lehetősége Az 1990-es évtized közepére az EU a kontinens nyugati felét teljes egészében bűvkörébe vonta. A 15 tagú EU szabályai mindinkább kiterjednek azokra az országokra is, amelyek még nem csatlakoztak hozzá. Más a helyzet a keleti végekkel. A jaltai választófal leomlásával egész sor európai ország vált elvben alkalmassá az EUtagságra. A legelső társulási megállapodások tárgyalásakor, 1991-ben a „visegrádi-országok" leendő tagságának kérdése elől még a közösség igyekezett kitérni. A szervezet keleti irányú kibővítésének szándéka 1993 közepére érlelődött meg. A szóbajövő országokat ekkor még nem nevezték meg, sőt az EK még csak nem is utalt arra, hogy milyen körre gondol. A csatlakozás előtti stratégia Az EU 1994 tavaszán rendszeres miniszteri szintű párbeszédet kezdeményezett azokkal a kelet-közép-európai országokkal, amelyekkel társulási megállapodást kötött. Ebbe a csoportba akkor hat állam tartozott: Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia és Szlovákia. A strukturált párbeszédnek elkeresztelt kapcsolattartási formát az EU 1994 decemberi esseni csúcsértekezlete hagyta jóvá. Ugyancsak ekkor nevezte meg az Európai Unió a lehetséges jövőbeni tagállamokat. Ez a nyilatkozat az EU szándékát jelezte csupán, hiszen a megnevezett államok közül akkor mág csak Lengyelország és Magyarorszgág folyamodott tagságért. Hat országnak már volt társulási megállapodása az unióval, bekerült viszont a „tizek" közé négy olyan állam is, amely az esseni csúcsértekezlet idején még a társulás szintjéig sem jutott el (Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia). Időközben ezek az államok is kérték felvételüket az EU-nál. A kiválasztott leendő tagok számára az EU csatlakozás előtti stratégiát épített fel. Ennek fő elemei: a társulási megállapodások, a rendszeres miniszteri szintű találkozók és a jogi felkészülés programja. Jogi felkészülés Az általános előfeltételek meghirdetése után az EU 1995 közepén közreadta a felkészülés jogi feladatait. A Fehér Könyvnek nevezett dokumentum részletesen felsorolja a jogalkotásnak azon területeit, amelyeken az átalakuló gazdaságú országoknak piaci típusú jogszabályokat és intézményeket kell felmutatniuk, ha EU-tagok szeremének lenni. Valójában a Fehér Könyv joganyaga az EU belső szabályainak csupán egy részét tartalmazza Nem szerepel benne például az EU híres mezőgazdasági rendtartása a munkavállalók szabad forgalma stb. A Fehér Könyv joganyagának teljesítése azonban mégis elkerülhetetlen. A gazdaság alkalmassága Az integrációra való alkalmasságnak fontos feltétele a gazdaság alkalmassága is, hiszen a megnyíló integrációs térségben a magyar gazdaság egyenrangú „játékosként" találkozik szembe a piacgazdaságon edződött versenytársakkal. A jog a piacgazdaság illemszabályait, egyfajta „integrációs KRESZ-t" képvisel. Az erőnlént a gazdasági mutatókból olvasható ki. A gazdasági felkészülés hármas követelményt támaszt. Az első az egyensúly helyreállítása. Mindenekelőtt a fizetési mérleg és a költségvetés egyensúlyát kell javítani. A második teendő a rendszerbeli átalakulás végigvitele. Ide tartozik a privatizáció befejezése, a külföldi tőke működési feltételeinek kialakítása, a gazdasági bűnözés leküzdése, stb. A harmadik feladat olyan gazdasági növekedés beindítása amely fokozatosan csökkenti a távolságot a fejlett európai centrum és Magyarország között. Ehhez az infláció visszaszorítása és erőteljesebb fogyasztás, beruházás és főként export szükséges. Az integráció útfa a szomszédokon át vezet A belépés időpontja A belépés pontos dátumát természetesen senki sem képes megjósolni, mivel az számos tényezőtől függ. összesen 12 kelet-, közép- és dél-európai állam várja az EU állásfoglalását ebben a kérdésben. Az egyes országok felkészültsége között azonban lényeges különbségek vannak. Acsatlakozási tárgyalások megkezdése az EU-tag államok döntésétől függ. A tárgyalások hossza a két fél érdekeinek érvényesülésén, illetve kompromisszum-készségén múlik. Ezután a főszerep a nemzeti parlamenteké lesz, amelyeknek ratifikálniuk kell a csatlakozási szerződést. A belépő országokban a ratifikációt eddig minden esetben népszavazás is megelőzte. Kollektív válaszok Az EU tisztviselőit, a tagállamok politikusait és szakértőit az egyes tagjelöltek külön-külön faggatják a kapcsolatok következő lépéseiről. Az EU válaszai azonban következetesen az egész „csapatnak" szólnak. Az unió hajlandó arra, hogy a lehetséges további tagállamok csoportját meghatározza az adott körön belül azonban óvakodik a különbségtételtől. Ezzel annak próbálja elejét venni, hogy a valamelyest stabilizálódott országokat „jókra" és „rosszakra", „alkalmasokra" és „alkalmatlanokra" ossza Az unió kibővítésének folyamata valószínűleg több szakaszra tagolódik. Magyarországnak fontos érdeke, hogy minél több szomszédja zárkózon fel az EU követelményeihez. így elkerülhető az, hogy a magyar országhatár nagy része hosszabb ideig az unió - általunk őrzendő - külső határa is legyen. A szomszédoktól való tartós elszakadás sem lehet célunk, figyelemmel az ott élő magyarságra is. A csatlakozási folyamat kezdete Első érdemi lépésként az Európai Bizottság 1996 áprilisában részletes kérdőívet adott át a társult országoknak, és erre három hónapos határidővel kért kimerítő választ. A magyar kormány 1996 júliusában valamennyi kérdésre megadta a szükséges információt. Magyarországon 1996 közepére kialakult az a kormányzati szervezeti háttér is, amely az integrációs felkészülést hivatott irányítani. A legilletékesebb kormánytagokból a miniszterelnök vezetésével létrejött az integrációs kabinet. A tárgyaláskezdési dátum már nagyon közel van. Ezért a figyelmet ma Magyarországon a leendő csatlakozás tartalmára érdemes fordítani. Az EU-tagság önmagában nem lehet cél. Az országnak azt kell világosan látnia hogy az integráció segítségével milyen törekvéseit képes jobban és gyorsabban valóra váltani. Az EU-tagság révén Magyarországon nőhet a jólét, tágulhat a gazdaság mozgástere, és erősödhet az ország nemzetközi befolyása.