Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-06 / 30-31. szám

LELÁTÓ A hét végén, augusztus 9-én elkezdődik az 1998/99. évi labdarúgó-bajnokság az NB III Duna csoportjában. Több mint 5 év telt el azóta, hogy újra NB-s csapata lett Esztergomnak. A feljutás körülményeiről hétről-hétre tudósítottunk, az elmúlt évi megyei bajnokságról az összefoglalót lapunk július 23-ai számában olvashatták. A felkészülés a végéhez közeledik, a labdarúgópálya sorsa átmenetileg tisztázódott, tehát jöhet a rajt! Baranya István edzőtől megtudtuk, hogy az MLSZ hitelesítői „átmenetileg" 1998. december 31-ig hitelesítették a volt városi (MIM Vasas) pályát, jó néhány dolgot még pótolniuk is kell. El kell keríteni a pályát dróthálóval a nézőtértől, megfelelő színvonalú, melegvizes öltözőt kell biztosítani. Erre már nincs pénzük és idejük sem, ezért az öltözködést, fürdést a Sportcsarnokban tudják megoldani. Apálya sorsa véglegesen - mindkét fél reményére - az év végéig megoldódik. Szivek Ferenc vállalkozó lapunk kérdésére elmondta, hogy ő „kényszerből" lett tulajdonos, mert 1992-93-ban az akkori önkormányzat megnyerte ugyan a pályára benyújtott licitet, ám a 6 millió forintos vételárat nem fizették ki. Mint a licitáláson résztvevő második személy jutott ő a lehetőséghez, és meg is vásárolta azt, a Labor MIM több épületével, felszerelésével együtt. Szivek Ferenc elmondása szerint a pálya ma már az Új Strigon Kft. gazdasági társaság tulajdonában van, nem ő dönt egy személyben az átadásáról. Kifejezte szándékát, hogy megfelelő városi vagyontárgy fejében a gazdasági társaság átadja a tulajdoni jogot. Csernusné Láposi Elza, a KISB elnöke nem lát lehetőséget arra, hogy ÚJRA A NEMZETI BAJNOKSÁG III. OSZTÁLYÁBAN! a mostani testület már döntsön ebben, ellenben a választások után változhat a helyzet. Pálya van, a csapatot is felkészítette Baranya edző, és jöhet a nyitány Esztergomban, vasárnap 17 órakor a budakesziek ellen. Előtte 15 órakor az ifjúsági csapatok találkoznak. - Milyen reményekkel várják az ifik a rajtot? - erről kérdeztük Engelbrecht Zoltán edzőt. - A megyei bajnokságban tudásunk alatt szerepeltünk. íme a tabella: 1. Kömye 84 pont, 2. Lábatlan 73 pont, 3. Bábolna 64 pont, 4. Vértes Erőmű 55 pont, 5. Tokod 52 pont, 6. Esztergomi FC 50 pont, 82:66 gólarány (fényképünkön a csapat az edzővel). Szomorú vagyok. Minden meccsen esélyünk volt nyerni, de éppen egy tucat vereséget szenvedtünk. Legalább a 3. helyre vártam az ifiket. Sok képzetlen játékos kerül hozzánk, meg kell tanítani rúgni, labdát kezelni őket. Korábban az én időmben ez nem így volt. Visszaesett az esztergomi foci. Maradéktalanul csupán Mankó Róbertet, Pintér Csabát, Rigler Gábort dicsérhetem. Az NB III-as ifi meccsek nehezebbek lesznek, de tisztes helytállást rerrélek. (kép az ifistákról) 2:2 a közelmúlt és a jelen focistái barátságos meccsén. Faragó László, Schromeisz Ervin és a többiek ötletére a napokban barátságos meccset játszott az 5 évvel ezelőtti focicsapat a mostaniakkal. A 2:2-es döntetlent eredményező találkozót a csapat mai megyei tudósítója Nyizsnyánszki József így látta: - A 80-as évek végén 90-es évek elején Kertes László által irányított Esztergomi (Labor MIM) Vasas 1992-93-ban az NB Hl Duna csoportjában bronzérmet nyert csapata barátságos mérkőzést játszott a várost jelenleg reprezentáló, megyei Pálmai Sándor az 50-es években, az esztergomi kosárlabdázás fénykorában, 17 évesen a csapat kitűnő bedobója volt. Később a labdarúgás élvonalában a legjobbak közé sorolták a Pálmai-Prohászka dorogi fedezetsort. Tobb mint 250 NB/I-es mérkőzésen játszott, utánpóüás válogatott volt. Ma, 65 évesen is sportemberhez illő kondícióban találtam; jó hangulatban beszélgettünk. Első kérdésem: Honnan a labda iránti szeretete? - Édesapám, Panák Gyula, az Esztergomi MOVE kiváló balsélsője volt, mi gyerekek tőle örököltük a sportszeretetet. Később magyarosította nevét Pálmaira. Testvérbátyám ifj. Pálmai Gyula a Kispestben Puskás Ferenccel játszott egy csapatban. Sajnos, korán megsérült, de Puskással ma is jóbarátok. László bátyám esztergomi diákévei alatt kosárlabdázott, sőt még a Műegyetemen is folytatta ezt a sportágat. Én a barátaimmal a VÜlanytelep utcában rongylabdával fociztam már a háború idején. Egész nap a játszótéren voltunk a vasút melletti „gödörben" az éjjeli világítás mellett sokszor éjfélekig is fociztunk. Szent Imre Reálgimnáziumban Király László testnevelőnk tanította a koságiabdát. 17 évesen az NB/ü-ben játszottam Fülöp 65 éves az egykori labdazson glőr! Zoltán, Etter Nándor, Mihályfi László, Simonyi István, Olaszi András, Murányi Miklós, Tül István, László bátyám és én alkottuk a csapatot. A ferences tornateremben minden meccsünket telt hát előtt játszottuk Maradandó emlék mindannyiunk számára. - Mikor döntött a labdarúgás mellett? - Ifjúsági korban jártam mikor próbajátékot hirdettek a focisták Jelentkeztem és Nagy Imre bácsi intéző rögtön kinézett magának. Bekerültem a csapatba, kezdetben jobbfedezetnek majd Hevesi Sanyi bácsi edző centerbe rakott. Már a felnőtt csapatban játszottam, amikor a fél szezonban 23 gólt rúgtam. Ez szemet szúrt Kalmár Jenőnek, az akkori dorogi edzőnek és elcsábítottak. 19 éves voltam akkor, Dorogon Sági Gyuszi bácsi elnöktől nagykabátot, kalapot, sálat, cipőt kaptam 1951 karácsonyán, mikor a focistájuk lettem Esztergomban vasárnap délelőtt a kosárlabda-csapatban játszottam Mihályfi „Pipivel", délután pedig Dorogon fociztam Ez hosszú távon nem volt járható út. Mindketten a focit választottuk. - Milyen volt az ötvenes-hatvanas évek dorogi focija? -Amint leigazoltak Dorogra, azonnal bekerültem az NB/I-be, Kiss II jobbfedezet posztjára. Az első bajnoki mecscsen az ÉDOSZ (az akkori Fradi) ellen 18 méterről bombagólt lőttem Örömömben Tóth Tibor (Totyó) barátommal Dorogról futva jöttünk haza Esztergomba. Legnagyobb élményem a Puskás Öcsi elleni játék volt. Soós Károly edzőnktől kapott utasítás szerint követnem kellett a világsztárt. Olyan jó játékos volt, hogy kiszámíthatatlan cseleivel, ragyogó technikájával szinte lehetetlen volt őt kikapcsolni a játékból. Számomra ő volt az akkori idők legjobb focistája a világon. 13 éven át 251 bajnokit játszottam az első osztályban dorogi színekben. Az örökös dorogi rangsor eleje így néz ki: 1. Ilku István, 2. Buzánszky Jenő, 3. Varga János, 4. Pálmai Sándor. - Miként emlékezik sportoló múltjára? bajnokságot nyert együttes ellen. Az esztergomi futball leépülése után e csapat vázára (Csapucha, Cserép, Déri, Fogarasi, Molnár, Szoboszlai) építkezve nyert Gabola Ferenc a Viscosa csapatával veretlenül megyei bajnokságot. A közelmúlt kedvencei közül nem tudott jelen lenni Fogarasi Zsolt és Bankó Zsolt, és e helyen kell megemlékezni a fájdalmasan korán, tragikus körülmények között elhunyt két csapattag és jóbarát Meszes Tamás és Molnár Gábor személyéről is. A kispadon foglalt helyet, de nem öltött magára szerelést a briliáns technikájú egykori játékmester Hernádi Gyula és a több poszton is kiváló teljesítményt nyújtott Ormándi Imre. Jutott azért aj átéktéiTe is a hajdani kedvencekből (Cserép, Szoboszlai, Csapucha, Engelbrecht 2, Spáth, Veress...), igaz volt aki előlhátul a kelleténél nagyobb „terhet" cipelt, de egy-egy már csaknem elfeledett mozdulat, technikai bravúr bizonyította, hogy ezek a fiúk nagyon megtanulták a játékot. Schromeisz Ervin, a csapat kiváló „cerberusa" bravúros védések sorozatát mutatta be; a lelátó egyöntetű véleménye, hogy nyugodt szívvel rá lehetne bízni a jelenlegi NB HI-ban induló csapat hálójának őrzését is. Az eredmény egyébként 2:2 volt, de nem is ez volt a lényeg. Ahogy Kertes László fogalmazott a mérkőzés előtt: „Most először küldtem őket úgy ki a pályára, hogy nem számít hány gólt kaptok, csak játsszatok!" A fiúknak ezúttal nem volt nehéz megfelelni az edzői kívánalmaknak, mert csak azt kellett tenniük, amit mindig is nagyon szerettek - együtt játszottak. Szép volt fiúk! P.I. - A karrierem a focihoz kötődik ám a kosárlabdát szerettem igazán. A félpályáról „csont nélkül" szereztem a pontokat Mégsem bántam meg döntésemet, mert az akkori dorogi csapattal az NB/I élmezőnyébe tartoztunk, és Európa számos országába eljutottunk. 34 évesen egy térdsérülés vetett véget játékos pályafutásomnak. Emlékeimben együtt él a kosárlabda és a foci. (-los)