Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-23 / 28-29. szám

LEÉGTÜNK? - MEGTUDHATJÁK négyoldalas, vidám, tarka(-barka) mellékletünkből ESZTERGOM es VIDEKE 1998. júl. 23.-28-29. sz. POLGÁRI HETILAP Ara: 50 Ft Lassan a feléhez ér az Esztergomi Nyár. Túl vagyunk tizenkét várszínházi estén, jónéhány hangversenyen. Lezajlott a Mazsorett-, majd a Sör-fesztivál, továbbevezett a jubileumi Sobieski emléktúra mezőnye. Sikeresek voltak a templomi hangversenyek, a különböző kiállítások. Alig fejeződött be, máris kezdődött az újabb nyári szabadegyetem. Mindezt még a barátságtalan időjárás sem tudta megakadályozni. Félidei visszatekintésként - korántsem értékelő, összegző szándékkal - néhány véleményt tárunk most Önök elé. LÁNDORI GYULÁNÉ, a Gran Tours Városi Utazási Iroda igazgatója: Kevés az érkező turista, pang a vendéglátás, nehezen indul be a szezon. Elsősorban a ladbarúgó-világbajnokság monstre, 33 napos rendezvényének tulajdonítom, hogy szerte az országban, így a Dunakanyarban is jóval kevesebb külföldi érkezett július közepéig, mint az elmúlt években. Főleg a holland vendégeknél feltűnő ez, ők a májusban induló előszezont már ki szokták használni. Egy francia csoportot fogadtunk a napokban, nálunk töltenek tíz napot a Cambrai környékéről érkezett fiatalok. A német csoportok később, július második felében és augusztusban várhatók. A korábbinál több egyéni turista érkezik az Egyesült Államokból, őket panziókban tudjuk elhelyezni. Nagyon hiányzik a Fürdő Szálló, sokan keresik a hagyományos szállodai kényelmet. A beutazó turistákkal ellentétben nagy ütemben nő a kiutazók száma. Tavasszal kötöttünk szerződést a fővárosi Jorgos Travel Utazási Irodával, aminek következtében a kiutazók száma már most megduplázódott. Elsősorban Görögországba, Spanyolországba és Horvátországba varrnak igen kedvező ajánlataik. CSAPÓ ZSOLT, a Gran Kemping vezetője: Felújított faházakkal, szobákkal, 20 x 10 m-es vízforgatós medencével várjuk a vendégeket az idei turista szezonban. 130 főt tudunk elhelyezni a faházakban, 500 főt lakóautókban, sátrakban. Éttermünkben szlov ák nemzeti ételeket is fel szolg álnak, élelmiszerboltunkban minden megtalálható, ami a turistáknak szükséges. A korszerűsítés már eddig is meghozta az eredményét: lényegesen több turista fordult meg nálunk a tavalyi év hasonló időszakához képest. Fájlalom, hogy - bár aktívan hozzáj árultunk a Duna-part rendezéséhez - a Rumpold locsológépei messze elkerülik a kempinget. Jogosan várjuk el, hogy befizetett idegenforgalmi adónkból ilyen formában is visszakapjunk valamit. A főszezon most indul, augusztus végéig több ezer vendégre számítunk. (P-I-) KM)®! PÁSZTÓ ANDRAS, tanár, dramaturg: A Várszínház műsorának szervezői évről évre arra törekszenek, hogy lehetőleg minden nézőnek kedvében járjanak, olyan programot állítsanak össze, amelyben mindenki megtalálja a kedvére valót. így aztán műfaj és művészi színvonal tekintetében is végletesen változatos produkciókat láthat a nagyérdemű. E sorok írójaként nem vállalkozom arra, hogy a Várszínház több éves munkáját mérlegre tegyem, értékeljem. Csupán egyetlen várszínházi estével kapcsolatos élményeimet, gondolataimat szeretném megosztani az olvasókkal. Tavaly is láttam a Légy jó mindhalálig című musicalt, amelyet a Várszínház az idén ismét színre vitt. Nincs itt most módom a Móricz-mű musicalváltozatának elemzésére, de talán nincs is rá szükség, hogy megkérdezhessem: miért éppen ez. A Várszíház technikai adottságai, a játszóhely hangulata nem indokolják a választást. Akkor hát mi? Más okot elképzelni sem tudok, mint hogy azt mondták az illetékesek: Jó cím ez a Légy jó mindhalálig, erre bejön a közönség! Meg aztán a sok gyerekszereplőnek sok a rokona, biztos a siker/" Igazuk lett. Többet nem is tett Pinczés István rendező, minthogy választott néhány nagyon tehetséges esztergomi és környékbeli gyereket, szerződtetett néhány színészt. Arra már nem futotta igyekezetükből, hogy az általa már jó néhányszor rendezett előadást az esztergomi körülményekhez igazítsa. Munkatársai az ötlettelen koreográfiával, a következetlenül összeszedett .raktári" jelmezekkel, rossz minőségű hangtechnikával - sem nagyon segítették ebben. Az előadás végefelé a „fegyelmi tárgyalás" jelenetében - a játéktér adottságait kihasználó beállításnak és a szereplőknek köszönhetően - megszületett az igazi színházi pillanat. Sajnos nem tartott sokáig. Az előadás végén az „operettes" finálé és tapsrend kioltotta a megrendítő jelenet hangulatát. Igaz, siker volt, vastaps, meghatott mosolyok. A tehetséges gyerekek mégis többet érdemeltek volna. Azt, hogy igazi jó színházi előadásban vegyenek részt. Munkatársunk, NAGYFALUSI TIBOR. INRI - Az előadást Máté, Márk, Lukács és János evangéliumaiból öszszeállította és elmondja Bálint András. Ezt olvastam a Várszínház idei műsorfüzetében, és elhatároztam, hogy elmegyek a (Budapesten még tavaly bemutatott) önálló est itteni előadására. Mivel erős igényem a tüzetesebb tájékozódás, s mert időm is volt rá, a további néhány sort is átfutottam, miszerint: „Thalia szabadtéri templomában ihletett környezetben, nagy érdeklődésre tarthat számot az előadás, melynek stílusával, művészi értékeivel fémjelezheti az Esztergomi Várszínház színházépítési törekvéseit." Ez utóbbin az ajánló szöveg megfogalmazója bizonyára a műsor (tartalom és szerkezet) tudatos kialakítását érti. Valószínűleg arra óhajt utalni, hogy a magyar történelmi (főként Árpádházi királyaink idejében játszódó) drámák mellett a vallásos-biblikus, egyházi tematikát is megköveteli a hely - a Várhegy, a ,Magyar Sión" szelleme a műsor tervezőitől. Lévén, hogy 1991 óta magam is közéjük tartozom, és valamelyest helytörténészkedem is, a legteljesebb egyetértéssel igazolhatom: ez itt szinte magától értetődő törekvés, amely jelentős helyi hagyományt folytat. 70 éve, 1928ban például az Igazi Passióval a Nemzeti Színház vendégszerepelt Esztergomban. Még odalenn, nem a Várhegyen: - itt legelőször 10 év múltán helyi amatőrök (költő, zeneszerző, diák-énekkarok, szavalókórusok) ébresztgették Thaliát a Bazilika oszlopcsarnoka előtt bemutatott három „vallásos élőképpel" és két Szent Istvánoratóriummal. Nem véletlen tehát ez sem, hogy a három várszínházi újrakezdés (1962,1986,1990) közül akét utóbbi egyaránt hangsúlyosan érvényesíti műsorában ezt a tematikát (Legenda a dicsőséges feltámadásról, 1986 - Godspell, 1987 - Parasztbiblia, 1990). A „legújabb korból" pedig a Jézus Krisztus szupersztár (1991), az Assisi Szent Ferenc legendáriumából készült musical (1992), Sütő András Káin és Abel c. drámája (1996); majd végül két - a maga nemében nagyszerű - előadás: tavaly újra a Godspell, idén pedig a Csíksomlyói passió (a Franka Színkör bemutatója Pásztó András rendezésében) teljesíti folyamattá a fontos hagyományt. Idáig érve a színháztörténeti múlt idézésében, elérkezünk a jelenhez: 1998. július 17-éhez, amikor is felballagtam a Várhegyre. Velem együtt mintegy száz néző várta az előadást, ennyit a műsorfüzet bizakodó jóslatáról: „nagy érdeklődésre tarthat számot"... Dehát ,Jísztergom különös város" - ahogy ezt az előttem szóló, Kassáról idetelepült Pásztó András (is) megállapította. Erről és magáról az előadásról azonban majd legközelebb.