Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-25 / 24-25. szám

IV. I I) 6 - M Ű - II K L Y • 1 8 4 8/4 9 • 50 •100 WS7. A fegyverkezés a fenyegető veszély közeledésével az egész országban lázas lelkesedéssel foganatositatott s hogy a jelentkező sok katonát fel is lehessen ruházni és a rendes sorkatonaság nivójára emelni a kormány, az ország szükségleteinek rögtöni fedezése céljából adakozásra hivta föl a nemzetet. Ezen adakozásokat és kölcsönöket beszedendő Esztergom város közönsége egy bizottságot küldött ki, melynek eredményes működéséről alább lészen szó. 'Magában a városban május közepén nagyban készültek a tisztújításra. A kijelölő választmányt máj. 19-én választottak meg, Besze János elnöklete alatt, majd a máj. 23-iki közgyűlésben az országgyűlési követválasztás összeírására bizottságot küldtek ki. Maurovicz Rezső elnöklete alatt e bizottságba beválasztattak: Jagasis Sándor, Beimel József, Effner Ferenc, Huttsneider Gáspár, Gáli Ferenc, s , mivelhogy a szomszédos községeknek a városhoz való kapcsolása, azoknak elöljárói által többször kérelmeztetett, azok kivonattak a megye kerületéből s a szab. királyi város választókerületéhez csatlakoztak Sz.-Györgymezö, Sz.-Tamás és Érsek-viziváros lelkészei, jegyzői és birái iá beválasztattak e bizottságba. A városi képviselet kérdésében is a csatlakozott részek döntöttek. Ugyanis a szab. kir. város lakosainak száma nem haladta meg azt a törvény által megkívánt számot melynél fogva a városi képviselők számát a közép számításba vett városokévaj eformán állapíthatta vón meg, de a kapcsolt részektől jóval több került ki a megkívánt számnál, s igy a 82 képviselő megválaszthatása biztosítva volt egy előbbi határozat mellőzésével május 24-ére tétetett. ESZTERGÁM 184S Május 24-la-n S

z

e 1(1.111 niiiutik Városi TISZTÚJÍTÁS reggel í) órakor. lieszc János , Nagy mozgolódás volt, készülődés és korteskedés a követválasztásokra is. A választás jun. 2-ára tüzetett. Ugy a megyében mint a városban, az ország déli részeiről jovó aggályos hirek, a politikai. párt alakulások és a toborzások miatt rendkívüli lázas élet uralkodott. A városi nemzetőrségnek megint akadt elég dolga, hogy a rendet fenttartsa és sok esetben a polgári közbiztonságot megvédje. A már egyesült nemzetőrség parancsnokává a kormány Besze Jánost bizta meg, ki ezen alkalommal őrnagyi rangot kapott. /V leffiijnl)!) események félelmi-s riiiiiilliiss.il kii\<-!v<'-il és »állván fel egymást, elkcriillietlcniii szükségessé teszik, hogy az országgyűlés még e f. é. Július pl ff jón iis/.veliivnssrk. r.nnélfogva Imiiket síelek emlékezteim mindazon munkálat gyors megléteiére, mi az lS-tS-ilik V-iJik I. csikkhez képest megkívántatik arra, hogy a választók annak remle szerint ösSzeiratván, a képviselők választása a kitűzendő időre törvény csen és kellőleg végre Imjtathassék. Miről a külön röjrtön érlesílentlők. választásijoggal bíró kebelökbeli városok is Budapest, Május líl-dikán 1848. Ucliigyminisler 4 " Dvihally Géza Esztergom 1848—49-ben. A haza" felsegélyezését célzó adományok is sürün gyülemlettek. Rövid időn belül a város 4negyedében működő bizottság elszámolása szerint magában a városban 2073 frt 23 krt gyűjtött, ezenkívül még számosan adtak igen értékes arany és ezüst díszmunkákat, ékszereket. A takarékpénztár külön 200 ezüst forintot adott a haza oltárára, kölcsönképen pedig még 200 forintot utalványozott. A ki csak tehetett valamit, tett, valamit adott. Az egyszerű földmives nép, gabonát adott, mit aztán rendesen elárvereztetett a város, és a befolyt összeget szolgáltatta be illetékes helyére. Uri hölgyék függőket, karéket adtak, öreg urak régi kardokat, a díszmagyarjaikról sok értéket ajánlották fel. Valóságos kincses ház volt a .városház egyik terme, s a felhalmozott értékek között nem egy birt nagyobb történeti értékkel mint ténylegesen. Régi ezüst serlegek, küpák, tányérok; a korábbi ötvös művészet nem egy ritka műremeke várt itt a beolvasztásra, hogy csengő váltó pénzben, legyen segítségére a megszorult hazának. A céhek, társulatok ezenfelül testületileg is adakozt?k A vármegyében szinte megkezdték a honvédelmi adakozások beszedését. Az izraeliták között is dicséretre méltómozgalom indult meg. Aláírásokat gyűjtöttek maguk között, hogy egyházuk kincseit a hon hasznára fordíthassák. Taros kanonok kezdeményezésére a főkáptalan több ezer forintot juttatott a bizottság kezéhez s ezenkívül a fökáptalan tanácsa elhatározta, hogy egy egész ezüst oltárt ajánl fel, melyről egykor József császár-a 12 apostol szinezüst alakját elvitette és pénzzé veretvén őket a világba szétküldte, hogy az ö igéit hirdessék. Egész május hónapban az adományok gyűjtésével volt elfoglalva a közönség, de, mint emiitettem, a tisztújításra is élénken készülődtek. Ez a nevezetes aktus május 24-én és következő napján volt. A választás eredményeként r polgármester lett: Takács István, biró: Maurovich Rezső, kapitány: Kakass István, alpolgármester: Licsaer József, tanácsosok: Pinke István, Horváth Imre, Gerendás József, Maiina János, főjegyző: Hartmann János, tiszteletbeli aljegyző: Huber József, főügyész : Meszéna Ferenc, alügyész: Pap József, számvevő: Mekler Ferenc, főorvos: Palkovics Károly, sebész: Cserno János. Ezenkívül még 82 képviselő választatott, kik közül a legtöbb szavazatot Besze János kapta. Az ekként megalakult városi tisztikar szorgalmasan hozzálátott a város ügyeinek célszerű vezetéséhez, mi az akkori viszonyok között nem volt könnyű feladat. A tisztikarba teljesen megbízható emberek kerültek, mind lelkes hívei voltak az ujjáalakulási eszmének. A városi közgyűlések most még szaporábbak lettek, melyek mindegyikén az uj rend egy egy pontja került tárgyalás alá, és intéztetett el közakarattal. A képviselő választásokra is készült a város. A lakosok nagy része a kor emberét, Besze Jánost kívánta a város követének, míg elég szép pártja volt Meszéna Jánosnak is. Május hó 31-én tartott közgyűlésen már eldőlt a követválasztás kérdése, mert hogy a jun. 2-ára tűzött választás napja hova tovább közeledett, Besze János erős pártja kérlelhetetlen támadásoknak tette ki Meszéna pártját. E végből több tekintélyes polgár kérelmére e közgyűlésen ünnepélyesen kijelentette, miszerint a jelöltségtől Besze érdemeire és kitűnő képességére való tekintettel ezennel vissza lép. Valóságos éljen riadalom keletkezett most, a közgyűlés egy része Beszét, a másik Meszénát éljenezte. Még e közgyűlésen Meszéna János 30 frtot ajánlott fel a toborzás költségeire, Meszes János 10 akó bort, Kis-Szölgyémi István szinte 1 akót. Ezen kivül számosan adakoztak kisebb-nagyobb összegeket és a tanácsteremben hirtelen kitett tálban csörögve gyűltek az adományok. Még azon nap megkezdték a toborzást s a város ifjai csoportosan sereglettek, hogy felcsapjanak katonának s igy szolgáljanak a hazáért. Számosan a jobban nevelt és tehetősebbek közül önkéntesnek jelentették be magukat, kik felszerelésüket önmaguk fogják eszközölni, s csak azt. kötve ki, hogy egy csoportban maradhassanak. »örömmel láttam a lelkesedést — irja az egykorú ujságtudósitó — és sirni láttam olyanokat, kiket alkalmatlanoknak mondottak, hogy hazájukat védhessék. A miniszterelnök a bajok orvoslására sürgős intézkedést tett és utasította a megye hatóságát, hogy rögtön itélő bíróságot alakítson és a statáriumot hirdesse ki nemcsak az elégedetlenkedő és az engedelmet megtagadó falvakban, de az !.;;ész megye területén. A rögtön itélő biróság a megye területére eső hatáskörrel igy azonnal megalakult. Elnöke lett Palkovics, birái Szentgaly, Kamocsay, Koller, Entresz; helyettes birák Huszár Imre és Adámi. A közvádló tisztet Reviczky viselte. A statáriumot a junius 25-iki közgyűlésen hirdették ki. Ugyanakkor szóba jött, hogy a nagyobb közbiztonság okáért és az előre látható országos bonyodalmakra és ellenségeskedésekre való tek intettel, a megyei nemzetőrséget a rendes honvédség mintájára kellene felszerelni s részükre lőfegyvereket vásárolni. Ez szükségesnek mutatkozott, mert a háború kiütése elkerülhetlenül közelgett, s ha idejében nem gondoskodnak a fegyverekről, a veszedelem könnyen készületlenül találja a megyét. A megyei közgyűlések rendesen emelkedett hangulatú és a megye közönségének hazafias érzéséről tanúskodó lelkes tüntetéssel végződtek. Igy egyszer Palkovics Károly beszélt hosszasan az ország bajairól s keserű panaszokban emiitette a hadseregben levő tiszteknek viselkedését, kik a haza iránt legkevesebb rokonszenvvel sincsenek s pusztán csak a zsoldért harcolnak. Vannak ugyan — úgymond — szép kivételek, hanem örök gyalázat szállt azokra, kik elég szemtelenek voltak a magyar nemzet iránt indignatiójukat az »Allgemeine Zeitung«-ban nyilvánítani. Ugyan e közgyűlésen Palóczy Tamás állt fel s kijelentette, hogy akkor, ha a megyebeli nemzetőrség mozgóvá tétetik, ö nem 'fog sorsot húzni, hanem önként megy a sereggel és életét a haza megmentésére aldozza, s csak azt kéri a megyétől, hogy neje és négy apró gyermekének legyen istápolója, ha a harc mezején maradna. E megható beszéd után egymást érték a hasonló elhatározások és sokan konybe lábadt szemekkel ' keseregtek a haza sorsán. 2t j'Áníus &-&L áJ&sJL e>Zo<ke,sztteW^e 2's 9c ^-ve/tfM osC -tel&biLleís a ^'zö's k- Vftetytá-fctaisdUh, te l

} ZquesítC fe.UiZ&úía'sa. uiaJt >'. I í^ziiA^GVn szak. -kvfc. o-aítos m, 6c. köamAÍlíU hdÜL~ hoX&'tdL•f W , _ I C-S* fúri z-s r.T^e. Zy /. r S'lY,' f^t? ) iSsir. SS* 1 ÁSaJÁ&n^ ^.'V^l