Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-25 / 24-25. szám

1998. augusztus 6. Esztergom és Vidéke 3 Idegenforgalmunkról a Pünkösdi Vásár ürügyén Lapunk június 11-i számában tudósítottunk a Pünkösdi Vásárról, arról hogy a 4 nap alatt több mint harmincezer látogató kereste fel. Igazi idegenforgalmi eseménnyé nőtte ki magát. De számos hiányossága is van még. Erről beszélgettünk dr. Gaál Károllyal, az Akaii Tours Utazási Iroda tulajdonosával. - Hogyan érezte Ön magát a nagy nyüzsgésben? - Ezévi, immár 6. pünkösdi vásárunk kinőtte kereteit. Nagyszámú látogatót vonzott ide a város híre, szép természeti, történelmi adottságai, a sok ízléses pavilon, a sokrétű kínálat, a remek kézműves munkák. Ezek közül is kiemelhetnénk a nemzetközi mércéjű Amigó elegáns ruháit, a Piszkei Pékség és Cukrászat egészséges táplálkozásban élenjáró termékeit, a nyergesi remek bútorokat, a Tryba cég tetszetős nyílászáróit... Ezek ellenére a fennálló sok hiányosság kiküszöbölésével a vásár sokkal sikeresebb és nívósabb lehetne. Elsősorban kifogásolható a helyszín: rossz, gödrös, sáros, gazos utak, elhanyagolt környezet. Az egész Sziget visszataszító, gondozatlan. De elmondható ez az egész városról. Rossz, hepehupás, szemetes utak, takarítatlan, gazzal benőtt járdák, leromlott épületek sokasága, ezek közül is élen járnak az állami, önkormányzati tulajdonban lévők, de sok magántulajdonos sem törődik háza állagával. Móricz Zsigmond Tündér kertjében olvashatjuk, hogy Báthory Gábor, a nagy fejedelem, a hosszas háborúk alatt tönkrement házak tulajdonosait házaik rendbehozatalára kötelezte, a gondozatlanokat tulajdonosaiktól elvette, azoknak a külvárosban juttatott lakást, a belvárosi házak pedig az azokat megújítani vállalók tulajdonába kerültek. Erdély így lett tündérkert, Esztergom pedig a közérdek elhanyagolásával, a liberalizmus elfajulásával lett piszkos, elhanyagolt várossá. Ez annál is szomorúbb, mivel a várost történelmi múltja, a kiemelkedően szép természeti adottságai jó vezetéssel, szorgalmas, a városát szerető lakókkal valódi tündérkertté varázsolhatnák. Szomorú mindez, ha megnézzük a szomszédos városok: Dorog, Nyergesújfalu töretlen, szép fejlődését, vagy összehasonlítjuk Esztergom állapotát Tatával, Szentendrével. - Ón sok városban megfordul. Tudna más jó példákat is felsorolni? - Ajánlom az esztergomi polgároknak, nézzék meg Baját, az ottani Duna-szigeteket. Láthatják ott, szorgalmas munkával, okos városvezetéssel milyen szép, kulturált természeti környezetet lehet kialakítani. Széleskörű társadalmi összefogással és okos vezetéssel lehet csak a hiányosságokat megszüntetni! Mindezeknek a visszásságok megszüntetésére kongatta meg Szalma József polgártársunk már két ízben a szigeti vészharangot. Sajnos, eddig eredménytelenül. A pünkösdi vásár sikere, ennek folytatása ismét sürgősen felveti a hiányosságok mielőbbi, gyors megszüntetését. Esztergomban évek, évtizedek óta csak a Vár fejlesztésével foglalkoznak, és ez meg is látszik városunk állapotán. Ezért egyoldalú, egynapos városunk idegenforgalma és nem jutunk előbbre számtalan tanácskozás, fórum ellenére sem. Hiányzik a szemléletváltozás és a szorgalmas munka. E szorgalmas munka hiányát, a fásultságot mutatja az egész határ. A mezei, erdei utak járhatatlanok, szemétlerakó helyekké váltak. A gondozott kertekből lopják a termést, leszerelik, eladják a kordonszőlő húzalait, a gondozatlan temetőket is fosztogatják. Az emberek nem törődnek a közdolgokkal, fásultak, tehetetlenek, csodára várnak. Van egy kis csoport, amely még mozog, igyekszik, terveket sző, melyek megvalósításához hiányzik azonban az erő és az akarat, a széleskörű összefogás. - Mi lehet a kivezető út? - A felsorolt jó példák, a pünkösdi vásár sikere figyelmeztetnek, köte1997. évi karácsonyi ünnepek után két ismeretlen nő csengetett az Esztergom, Simor János utcai Időskorúak Otthona ajtaján. A németországi Willebadessen városka lakóinak üdvözletét, szeretetét, ajándékát hozták az otthon lakói részére: 4 db nagyon szép horgolt terítőt. A szívélyes, baráti hangú beszélgetés után a vendégek Balázs Éva igazgatónő vezetésével megtekintették az Otthont és idős lakóit. Az egyik vendég a magyar származású Marika van Klaveren volt. Visszatérésük után, alig három hétre hatalmas teherautó állt meg az Otthon előtt, tele ajándékokkal: rozsdamentes ételmelegítő, tányérok, tálaló eszközök, elektromos szeletelőgép, ágynemű, asztalterítők, lepedők, fürdőköpenyek, fehérnemű, függöny, vegyes textília, matracok, fürdetéshez szükséges be- és kiemelő szerkezet, tolókocsik, stb. Marikának - felismerve az Otthon igencsak segítségre szoruló helyzetét és a város önkormányzatának szűk keretek közé szabott leleznek arra hogy míg végleg nem lesz késő, fogjunk össze és mindenki tegye meg tehetsége szerint minden lehetőt városunk kilábolására. Ebben a kezdeményezésben együttesen kell irányító szerepet játszania az önkormányzatnak, a megerősödő Esztergom Baráti Körnek, és főleg az anyagi-szellemi erőket összegyűjtő kamaráknak. A szemléletváltozásban döntő lehet az ifjúság hozzáállása, melyet a pedagógusok tudnának eredményesen előmozdítani. Ide új nevelési módszerek kellenek, nem álladóan a jogokat hangoztatni, hanem a kötelességeket. Vissza kell állítani az iskolákban a fegyelmet. A nevelők energiája felőrlődik a mindennapos, idegölő fegyelmeztetésekben, nem jut idő az igazi tudást adó, hazát, szülőföldet, munkát, szakmát szerető magatartások kialakítását elősegítő oktatásra. (Pálos) hetőségét - hazatérve első tennivalója volt, hogy az előbbiekben említett ajándékokat összegyűjtse az intézmény megsegítésére. Annak, hogy Marika ismert és népszerű, fényes bizonyítéka volt a rendkívül rövid idő alatt összegyűlt rengeteg ajándék. Nemcsak a gyors segítség, hanem az ideszállítás módja is megható, ugyanis Marika a város lakóitól, aJhol mint tanárnő él és dolgozik, 60-dik születésnapja alkalmából ajándék helyett pénzt kért és kapott, amit az összegyűjtött ajándékok elszállítására fordított. * Marika nyugdíjba készül. Páratlanul szép, értékes életet tudhat maga mögött Pihenni készül, de ahogy ismerjük, továbbra is töretlen akarattal és szeretettel fog haladni azon az úton, ami csak az elhivatottaké. Tudomásunk szerint Esztergomot választotta új otthonául, szeretettel fogadjuk. Az Esztergom, Simor János utcai Időskorúak Otthona valamennyi lakója nevében: Balázs Éva igazgató Kövezik a Pázmány Péter utcát Szentimrés öregdiákok találkozója Június 7-én egész napos találkozót rendeztek a volt Szent Imre Gimnázium öregdiákjai, akik az ország minden részéről, sőt a határokon túlról érkeztek. A Himnusz eléneklése után Török József és Bognár János szólt az egybegyűltekhez, majd az 50 éves jubileumot ünneplő' osztály nevében Pálmai László emlékezett az egykori tanárokra, osztálytársakra. Kolozsvári Tibor az 50 évvel ezelőtt végzettek képviseletében szólalt fel. Dr. Csernohorszky Vilmos, Esztergom díszpolgára Németországból érkezett haza, hogy üdvözölje az egykori iskolatársakat, a jelenlévő Sárgái József tanár urat, s emlékezzen a legendás iskolai önképzőkörre s a többi szakkörökre. „Olyan iskolánk volt - mondta többek között - mint amilyenre a mai felnövekvő generációnak nagyon is szüksége lenne." Ezután Király László testnevelő tanár levelét olvasták fel, aki betegsége miatt maradt távol az összejöveteltől. Az öreg diákok megkönnyezték Zsigárdi Katalin és Bánhidy Vajk szavalatait (Vass Albert: Hontalanság hitvallása és Reményik Sándor: Víszontlátásra). Reményi László trombitaj átéka után a Szózat közös eléneklésével zárult a megemlékezés az Alma Materban. Temetői koszorúzás, közös ebéd, majd estébe nyúló beszélgetés után azzal búcsúztak, hogy 1999 június első vasárnapján újra eljönnek. (P-I-)