Esztergom és Vidéke, 1998

1998-01-22 / 3. szám

m^m^^m^mm^^^mmmmmm^^mmm r r rr rr EGY REMKEP: A MAROTI EROMU es THE 1998. január 22. — 3. szám POLGÁRI HETILAP * Ara: 50 Ft RIPORT PRO- ÉS EPILÓGUSSAL A hágai döntés után nyilvánvalóvá vált: hazánk kényszerhelyzetbe került. Tárgyalhatunk, követelhetünk, engedményeket tehetünk, barátságos vigyorral parolázhatunk,... de nem úszhatjuk meg duzzasztás és vízierőmű nélkül. Bármilyen kicsire is sikerül majd lealkudni, biztosnak tűnik, hogy lesz, mégpedig itt, valahol a Dunakanyarban. Az országos napilapok felröppentették a hírt: Esztergom és Szentendre között, nagy valószínűséggel Pilismarót környéken kell megépítenünk a korábban Visegrád és Nagymaros közé tervezett, elkezdett, majd „visszaplanírozott" erőművet. Bárhová is kerül e víziszörny, Esztergomot és vidékét az építkezés is, a hatásai is nagymértékben érinteni fogják. Az igazi szenvedő alanyai azonban - úgy tűnik - a marótiak lesznek. Felkerestük hát Pilismarót polgármesterét, BENKOVICS LÁSZLÓT, tájékoztatná lapunk olvasóit a kialakult helyzetről. - Megkeresték-e már Önt országos szervek, minisztériumok, bizottságok vezetői egy esetleges pilismaróti duzzasztógát ügyében? - Egyedül Nemcsók úrral tárgyaltam eddig ez ügyben. Éppen ma délelőtt keresett fel harmadízben. Először tavaly májusban volt a vendégünk, vizsgálta az itteni állapotot, a lehetőségeket. Másodízben szeptemberben látogatott Marótra. Akkor már folytak az egyezkedések a szlovákokkal, a tárgyaló delegációnak fel kellett készülni minden lehetőségre. Már akkor látszott, eredeti szándékunk ellenére fel kell építeni valahol egy duzzasztógátat, de akkor még nem vetődött fel komolyan Pilismarót, mint leendő lehetséges helyszín. A tegnapi beszélgetésünkön kiderült: ez ma már komoly lehetőség. Az államtitkár úr arra kért, vizsgáljuk meg mi is a különféle megoldások várható hatásait; ha a szlovák tárgyaló fél elfogadja egy Pilismarót környéki erőmű létrehozását, s megkezdődnek az érdemi tervezések, akkor adatokkal, véleményekkel segítsük a tervezőket. ígérte, kívánságainkat - ha lehetséges - figyelembe fogják venni, sőt lakossági fórumon meg kívánják vitatni az elkészült terveket. - Milyennek látja az esélyeket egy itteni erőmű felépítésére? - Véleményem szerint a szlovákok egy Szob és Pilismarót között húzódó duzzasztómű tervét fogják támogatni. Ez már nem szlovák terület, de még közel esik hozzájuk. Közlekedési szempontból is jó lenne. A szentendrei variációval én nem számolok, Nagymarossal sem, hiszen az ottaniakat politikailag lehetetlen lenne még egyszer „csőbe húzni". A helembai változat számunkra kedvező lenne, hiszen a hatása nálunk alig érződne. Gondolom, az esztergomiak nem nagyon örülnének e lehetőségnek, bár részükre minden változat rossz, a vízszint-emelkedés őket mindenképpen sújtja. A legvalószínűbb megoldásNyílt levél Esz Képviselő-tes Polgár Tisztelt Kép viselő-testület, kedves Polgárok! Nemcsók János államtitkár napokban tett nyilatkozatai szerint újból az a veszély fenyegeti városunkat, hogy közelünkben duzzasztómű épül a Dunán - amely a hírek szerint a korábban Nagymarosnál tervezett mű szerepét látná el, funkcióban és nagyságrendben egyaránt. Az államtitkár úr és máA Helemba-sziget csücskénél ma még így mutat a táj. És 2000-ben...?! nak, sajnos, a maróti helyszín látszik, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. -Milyen műszaki megoldás várható, ha tényleg ide kerül az erőmű? - Ahogy hallom, a Dunát változatlanul hagynák, a falu és az üdülőtelep között létesítenének egy csatornát, amely valahol Szob magasságában indulna ki a Dunából, és még Dömös előtt visszatérne oda. Az erőmű valószínűsíthető helye a községet és az üdülőtelepet összekötő út környéke. (Lásd a mellékelt térképvázlatot.) - Mit jelentene egy ilyen monstrum Pilismaróinak? - Ennek a megítéléséhez több információ kellene. Hatástanulmányokra van szükség. Tárgyalásokra, helyszíni egyeztetésekre. Nekünk kész rendezési terveink, fejlesztési elképzeléseink vannak. Ha Szobnál lenne a duzzasztógát, e terveken nem (Folytatás a 3. oldalon) sok nyilatkozatai szerint azonban a duzzasztómű pontos helyét még nem jelölték ki, de valószínűleg Visegrád és Esztergom között lesz az. Alulírott nem vagyok vízügyi szakember, de - mint a korábban tervezett építkezések által leginkább érintett és veszélyeztetett terület (Dömöstől Tátig) régészeti-múzeumi „gazdája" - a komolyabb tervezés kezdeteitől, 1974-től 1989-ig szinte minden egyeztető tárgyaláson, helyszíni szemlén részt vettem, majd 1978 és 1982 között az erőműépítést megelőző régészeti leletmentő kutatásoknak a fenti térségben megbízott szervezője és lebonyolítója voltam. Ezen időszak alatt volt módom részletesen megismerni az erőmű járulékos létesítményeinek terveit, a vízduzzasztás mikéntjét, a gátrendszerek nyomvonalát, a töltésekhez szükséges földnyerőhelyek kijelölését stb. Egyúttal részben már a térségben ténylegesen elvégzett ásatások helyszíni megfitergom Város tületéhez és aihoz gyelései és további tájékozódások alapján közvetlen tapasztalatokat szereztem arról, hogy mit jelent a Duna vízszintjének emelkedése térségünkben, nevezetesen városunk alatt (a föld alatt). Ezen ismereteim alapján már akkor, az erőmű építkezése idején kötelességemnek éreztem - és most még inkább annak érzem, hogy felszólaljak - és ha mód van rá, nagyobb körben is felhívjam a figyelmet azokra a veszélyekre, melyek ismereteim szerint - városunkat, közvetlen környezetünket veszélyeztetik egy Esztergom alatt történő vízduzzasztás esetén. A város alatti talajvíznek optimális szinten való tartását a két végén gáttal lezárt Kis-Duna folyamatos szivatytyúzásával tervezték megoldani. Az elméletileg kimunkált módszer valóságos és biztonságos működését azonban egyetlen tervező sem merte 100 %-ra ígérni a gyakorlatban. Hitelt érdemlő vélemények szerint - a fizikából ismert „közlekedő edények törvénye" értelmében ugyanis - a talajvíz szintje a Kis-Dunához közelebb, a tervezett szintre, attól távolodva nagy valószínűséggel magasabb szintre fog beállni! A tervek szerint a nagymarosi gát duzzasztása esetén a Duna vízszintje Esztergomnál folyamatosan magasabban lenne, mint a város jelentősebb, mélyen fekvő részének (pl. Széchenyi tér és a környező utcák) járdaszintje. Tudnivaló, hogy az érintett déli városrészben a házak többsége alápincézett (a pincékben feljöhet a víz), hogy a régi építésű, jelentős műemlékeket őrző városrész házai, templomai nincsenek szigetelve (a lakóházak falai, mint a szivacs felszívhatják a vizet, elvizesednek, lakás céljára alkalmatlanokká válhatnak)! A város mélyen fekvő, „lapos" részén a lakosság kb. 50-60 %-a, mintegy 15-18.000 polgára él. Az ő életkörülményeikvégérvényesen megromolhatnak az elvizesedés miatt. Sokkal rosszabb is lehet azonban a helyzet, amennyiben azonos teljesít(Folytatás a 3. oldalon)