Esztergom és Vidéke, 1998

1998-04-02 / 13. szám

8 Es/iergom és Vidéke 1998. április 2. * HÁZUNK TÁJA KERTBARÁT Milyen növényektől óvjuk gyermekeinket? Vannak szúrós és mérgező növények, melyek szépek ugyan, de nem valók sem az óvodák udvarába, sem a gycrmekjátszóhelyckre! Felnőtt ember nem fogyasztja cl ugyan a mérgező növényt - a legtöbb különben is olyan keserű, hogy alig lehet lenyelni -, a gyermekeknél azonban más a helyzet, és minél kisebbek, annál jobban kell ügyelni rájuk. A piciny gyermekek kíváncsisága kielégíthetetlen; mindent a szájukva vesznek, megrágnak, lenyelnek. Különösen a színes tárgyak keltik fel érdeklődésüket. A mérgező növények között nagyon sok a rikító színű bogyó, ezekből a fejlődő gyermekszervezet károsodásához kis adag is elegendő. 'A leggyakoribb mérgezési mód, amikor haszonnövényekéi tévesztenek össze hasonló küllemű mérgező növénnyel. Piros gyümölcsei miatt előszeretettel kóstolják meg a gyerekek a gyöngyvirág, az ördögre ma vagy a ebszőlő bogyótermését. Ha ricinust iiltct valaki a kertbe vagy a háza elé, akkor legyen gondja rá, hogy virágzáskor a magot hozó hajtásrészt levágja, így a növény veszélytelen lesz. Bizonyos növényekkel való érintkezés bőrgyulladást okozhat. Allergiás ártalmak is előfordulnak. A tüskés, tövises bokrok és fák komoly sérüléseket okozhatnak. Ilyen a japánbirs, a Julián borbolya, a sóskaborbolya, a rózsa, a tűztövis, a galagonya, a tövises lepenyfa. Játék közben a labdák gyakran gurulnak a cserjék köze, ahol a lehajló gyerekeket sok helyen tövises ágak fogadják. Ismerjünk meg néhány, méreganyagot tartalmazó növényt! A fák közül: az aranyeső, a fehér akác, az ecctfa, a keserűmandula, a májusfa, a narancseper, a pukkanó dudafiirt, a tiszafa. A cserjék közül: az európai kecskerágó, a fagyai, a hóbogyó, a lilaakác, a lícium, a madárbirs, a magyal, a mahónia, az örökzöld puszpáng. A/, egynyári és évelő dísznövények közül: az alkörmös, a borostyán, a datura, a gyöngyvirág, a kankalin, a kis meteng, a kutyatej, a piros gyűszűvirág valamennyien mérgezóck. A fent felsorolt növények helyett bőven választhatunk a „gyermekbarát" fajokból. íme néhány javaslat! Fák: birs, cseresznye, csörgőfa, dió, édes mandula, ehető berkenye, gömbjuhar, hársfa, kccskcfűz, meggy, naspolya, páfrányfenyő, szivarfa, töiökmogyoró, hamisciprus, valamint a különböző fcnyőfclék. Cserjék: arany vessző, babarózsa, boglárkacserje, fás bazsarózsa, gyöngyvirágcserje, húsos som, jezsámen, klematisz, közönséges gyöngyvessző, mogyoró, labdarózsa, nyári orgona, rózsalonc, tamariska, tollas gyöngyvessző. Az egynyári cs az cvelő virágok közöli is találhatunk sok megfelelő, ültetésre érdemes növényt. Az óvodákban, a kertekben a gombaveszéllyel is számolnunk kell! A Hcim Pál Gyermekkórházban az utóbbi evekben löbbszáz gomba mérgezett gyermeket kezeltek, közülük sokan vesztették életüket. A mérgezett gyermekek több mint 30 százaléka a bölcsőde, az óvoda, az iskola udvarán, játszótéren, kertben, lakóhelye közeiéiben szedte össze a megbetegedést okozó gombákat, és azokat nyersen megette, kóstolgatta. A legfontosabb, hogy ismerjük meg a környezetünkben előforduló növények veszélyes tulajdonságait. Tudjuk megnevezni, felismerni a mérgező növényfajokat, azok veszélyes részeit. Már a legkisebb gyermekeket is tanítsuk meg arra, hogy ami nem étel, azt ne vegyék a szájukba! Mérgezés gyanúja eseten az orvos munkáját minden esetben megkönnyíti, ha a rosszullétet okozó növényből egy jellemző darabot meg tudunk mutatni, vagy pontosan leírjuk a mérgezést előidéző növényt. Klotz József GASZTRONÓMIAI BARANGOLÁS nagyanyáim böjtös konyhájában A nagyböjti konyha a századelőn szigorúan a vallási és népi hagyományokhoz alkalmazkodott. Vidékenként más és más, ám csaknem mindig egyszerű, hűsmentes ételeket főztek az asszonyok. Találékonyságuk azonban változatossá tette a család étrendjét. Most néhányat ezekből a receptekből mutatunk be kedves olvasóinknak! A főfogás annak idején a leves volt, aztán ... került utána valami. Ilyen volt pl. a krumpligombóc leves. Ehhez 1 kg krumplit hámozva, hasábokra vágva felteszünk főni, kevés sóval s annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Másik lábosban 1 fej apróra vágott hagymát, nagyobb darabokra vágott petrezselyemgyökeret, sárgarépát, zellert zsiradékon megfuttatunk, kiskanálnyi pirospaprikát, késhegynyi tört borsot teszünk rá. Kb. 1 liter vízzel feleresztjük és lassan forraljuk. Ha a krumpli megfőtt, levét a levesbe átöntjük, és ha szükséges, sózzuk. A krumpliból a szokásos módon gombóctésztát készítünk. Kb. egyharmadából - zsíros kézzel - diónyi gombócokat formálunk, és amikor már puha a zöldség, belefőzzük a levesbe. (A kétharmad résznyi tésztából - zsírozott tenyerünkkel - fél cm vastag lcpenykekct lapítunk, és kevés olajon, mindkét oldalán szép pirosra sütjük. Régen szilvalekvárral fogyasztották. Reszelt sajttal, tejföllel is finom.) A tejleves sóval-cukorral egyharmad résznyi víz, kétharmad résznyi tej keverékéből készült. Gyorsan fövő levestésztával, pl. cérnametélttel gazdagították. A belüle-leves is szokásos böjti eledel volt, évközben pedig a nagymosás napján készült. Amikor is tört babfőzeléket főzlek, s rá nem húst, hanem sült hagymakarika feltétet adtak. A leveshezTeca nagyanyám nagy kockára vágott hagymából zsíron futtatott, pirospaprikával megszórt ún. suhantékot készített, és jó sok bablévcl feleresztette. Megsózta és széles metéltet főzött bele. A szokásos almalevest a férfinép kedvéért megvadították: tört borsot, több sót tettek bele, és pirospaprikás rántással sűrítették habarás helyett. A szabolcsi nagymama pedig jó marék áztatott aszaltszilvát főzött az almalcvcsbe. így az kellemes, füstös ízt kapott. A szószok között előkelő helyen állt így böjt Iáján az uborkaszósz, amely a tclre eltett csemegeuborkából készült. Meghámozták, apró kockákra vágták, kevés vízben sóval-cukorral puháza főztek. Berántották, aztán tejföllel és az uborka levével kellemesen savanykásra ízesítették. A tormaszószt kétféleképpen főzték. Három evőkanál frissen reszelt tonnát megpillcszteltck (a levegőn állni hagyták, hogy az ereje elszálljon). Ezt tették bele a félkész rántásba, cs pár percig állandóan kevergetve pirították. Ezután vagy húslevessel vagy kétharmad rész tej, egyharmad rész hidegvíz keverékével feleresztették, sóval-cukorral ízesítették, csomómentesre keverve összeforralták. A szószokhoz nagyböjtben sült krumplit vagy főtt húst, húsvétkor pedig főtt sonkát tálaltak. A tésztafélék közül Maca nagyanyám kevéssé borsos, fahéjas cukorral jól megszórt káposztástésztáját szerettem, meg a kalácstésztából formált, szilvalekvárral töltött, háromszögre hajtott barátfülét. A kukoricapite modern változatát mostanság is készítem. 4 dl kukoricadarát (nem lisztet!) 1 evőkanál búzadarával, 2 evőkanál rétesliszttel elkeverek. Felforralok kb. fél liter tejet, ízlés szerint csipet sót, 1-2 evőkanál cukrot, 1 evőkanál baromfizsírt (vagy 10 dkg margarint) olvasztok bele. A forró tejjel a kását leöntöm, elkeverem és lefödve 1-2 óra hosszát pihentetem. Ezután reszelt citromhéjat, vaníliás cukrot, 5 dkg mosott mazsolát, 1-2 tojást és fél csomag sütőport teszek bele. Ha szükséges, még annyi tejet is, hogy sűrű és folyós legyen. Alaposan kizsírozott, magas oldalú zománcos tepsiben kb. 200 fokon háromnegyed óra hosszat sütöm. Akkor jó, ha elválik a tepsi oldalától, és piros-ropogós a teteje. A nagyhét végén a locsolók kínálására készítették a főtt-sült perecet. Hozzávalók: 6 tojás, 2 dl zsíros tejföl, 4 dkg élesztő, 1 dl tej, 6 kávéskanál cukor, 1 csapott kiskanál só, 3 dkg vaj (vagy 5 dkg margarin), kb. 1 kg rctesliszt (amennyit felvesz). A szokásos módon se kemény, se lágy kclttésztának meggyúrjuk, fél órát kelesztjük. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és kerek perecszaggatóval kiszaggatjuk. Nagy lábosban bő vizet forralunk, és a pereceket kb. tízesével kifőzzük. Amikor kész, feljön a víz tetejére. Tésztaszűrővel kiszedjük, és lenabroszra rakjuk. Ha kissé kihűlt, zsírozott-liszlezeU sülőlapon megsütjük. A perecek tetejét megkenhetjük tojássárgával. Lassú tűzön süssük, és közben a sütő ajtaját nem szabad nyitogatnunk. Kellemes sütés-főzést, jó étvágyat kíván: Horváth Gáborné dr.