Esztergom és Vidéke, 1998

1998-04-02 / 13. szám

1998. április 2. Esztergom és Vidéke Dr. Szállási Árpád — a díszpolgár (Folytatás az elözö számból) - Számos hazánkfiával keríillél­személyes kapcsolatba. Szeretném, ha szólnál róluk. Mint annyi mindenben, e téren is szerencsém volt. Már 1964-ben rá­döbbentem egy véletlen folytán, hogy a nemzetközi orvostörténeti kongresszusokon Magyarországot senki nem képviseli. Csak az ösz­szehasonlílás kedvccrt mondom: Bulgáriát mindig hivatalos küldött­ség reprezentálta. Elkeseredésem­ben felbuzdulva 1966 óla két kong­resszusi kivéve mindegyiken részt­veltem és előadást is tartottam. Mindig saját költségemen, sátorban lakva, kekszen elve, Nyugaton élő barálaim - elsősorban Cserno­horszky Vilmos - támogatását ma­gam mögött tudva. Itthon pedig a gyanakvás: mi a csudának járhatok ki, ha még egy kocsit sem hozok magamnak! Szóval 1976-ban a ka­nadai Québec voll a soros kong­resszus házigazdája, ahová szinten baráti, illclvc rokoni segítséggel ke­rültem. Visszajövet délre tartva le­szálltam Monlrcal városában. Ek­kor telefonon felhívtam Sclye János professzort a MacGill Egyetemen, akivel clőlle már leveleztem. Szívc­sen hívolt meg és látott vendégül, illetve mutatta meg neves intezetét. (...)Montrcal ulán átrepültem az USA-ba. Unokanővérem már má­sodik generációs, a tcstvcröcscm 56-os, így volt hová mennem. Kali­forniába mégsem utaztam cl, ha­nem inkább a Woods Holci-i Ten­gerbiológiai Intézetet választottam, ahol viszont Szent-Györgyi profesz­szorral találkozhattam. Vele is leve­leztem, szinte haláláig. Műveit de­dikáltan kaptam meg. Én csak má­solatokat mutattam neki, pl. azt a dokumentumot, amely azt bizo­nyítja, hogy atyai őse az Erdélyi Unió aláírója volt, vagy a helyi Népszavában az ő egyik 1919-cs cikkét. Chicagó ban találkoztam Szcnfágolhai professzor öccsével, a kitűnő kardiológussal. Ami az itthoniakat illeti, a hetve­nes évek elején a Gondolat Könyv­kiadó megbízta a jeles orvos-írót Benedek Istvánt egy orvos-életrajzi lexikon szerkesztésével. O közölte, hogy a 20. században nem érzi ma­gát illetékesnek és az Orvosi Heti­lap Horus rovalának szerkesztője engem ajánlott segítségül. Akkor ismertem meg személyesen a nép­szerű pszichiáter kultúrtörténészt. A lexikonból ugyan nem lett sem­mi, mert Benedek nem volt hajlan­dó munkásmozgalmi érdemek alapján rangsorolni, én viszont eb­ből a „kudarcból" rengeteget profi­táltam. Elsősorban Benedek István 6SZT6RGOM VÁROS KéPVIS6LÖT6STÜL6Te 3.VIOT8 {II 5 >sz határozatával DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD ORVOSNAK, SZAK- ÉS KÖZÍRÓNAK. AKI IIÁKOM ÉVTIZEDE VÁROSUNKHOZ KOTÖDÖ PÁLYÁJÁN HIÁNYPÓTLÓ HELYTÖRTÉNETI MUNKÁIVAL. KONYV-, KÉZIRAT- ÉS ÉREMGYÜJTEMÉNYÉVEL GYARAPÍTOTTA KULTURÁLIS ÉRTÉKEINKET; NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGŰ ORVOSTÖRTÉNETI MUNKÁSSÁGÁVÁ PUHLIKACIÓI. ELŐADÁSAI ÉS SZEMELYES KAPCSOLATAI RÉVEN VILÁGSZERTE NÖVELTE HAZÁNK ÉS ESZTERGOM JÓIIIRL'I. KIMAGASLÓ 6RD6M6I GLISMGRésÉÜL AZ 6SZT6RGOM VÁROS DÍSZPOLGÁRA CÍMGT ADOMÁNYOZZA eSZT€RGOM JECVÍÖ POLGÁRMESTER ^PÁD^ 1 S*écHV Ot» t S jÁNO S B a KÚCl TA** haláláig tartó barátságát, majd egy társaság jött össze minden hónap első keddjén, a Jliúzok Akadémiá­ja". Tagjai lettek főleg az én szerve­zésem révén a zseniális Vckerdi László, a legjobb orvostörténész Birtalan Győző és nem utolsó sor­ban az Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár akkori főigazgatója, majd az első szabadon választott magyar miniszterelnök Antall József Ez a kompánia megírhatta volna a leg­magasabb szinten a lexikont, de ek­kor már nem a címszavak tartottak össze bennünket. Később csatlako­zott hozzánk a népszerű tudo­mánytörténész, Gazda István is. Antall József, majd Benedek Ist­ván elhunytával sajnos minden em­lékké vált. Ám ezt a kollektív barát­ságot több száz levélváltás, számos könyvdedikálás bizonyítja. Egyi­künk sem került később a,húsosfa­zék" közelébe, tehát nem állja meg a helyét, mintha Antall minden ba­rátját pozícióba juttatta volna. E barátságokon kívül személyes kapcsolatba kerültem még Haynal Imre,Miskolczy Dezső, lssekutz Bé­la, Baló József és Környei István akadémikussal, hogy csak a legki­válóbbakat említsem. Már ezért is érdemes volt élnem. - Sok ezer könyv társaságában kérdezem: mikor kezdted el a gyűj­tést? - Sajnos, nekünk a családi bibli­án, valamint az aktuális kalendáriu­mon kívül nem akadt otthon olvas­nivalónk, azaz hogy később egy Pe­tőfi-összes mégis került valahogy, szinte rongyossá olvasottan. Elő­ször bélyeget gyűjtögettem, persze rendkívül szakszerűtlenül, de ha­mar rájöttem, ez nem az igazi terü­letem. Az 1944 őszi meneküléskor egy vasutas tiszt a szomszédunkban hagyta könyvtárát, a teljes Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és Herczeg Fe­renc sorozatot. Akkor szoktam rá élctreszólóan az olvasásra. Németh László és Illyés Gyula műveivel 1945 után találkoztam. -A líra mennyire érintett meg? - Mint minden bölcsészhajlamú kamaszdiák, én is írogattam verse­ket. Több meg is jelent folyóiratok­ban, antológiákban, azonban rájöt­tem, abba kell hagynom. Aféitchet­ségek számát nem szabad szaporí­tanom. - Ki a legkedvesebb költőd? - Még mindig Ady, noha nicgfcr mellette Babits, Kosztolányi, Jó­zsef Attila, Illyés Gyula, Wcörös Sándor. Ugyanezt mondhatom az elmúlt század klasszikusairól, pél­dául Csokonairól. Ady Endre érzel­mileg köt magához, hiszen az alsó osztályokat ő is a nagykárolyi pia­ristáknál végczlc, párciumi szüle­tésű, egyénien Istenhívő volt. Ba­bits Mihályért Esztergom, Illyés Gyuláért - aki fejedelmi geszlussal tudta a kicsi embereket magához emelni - a személyes barátság miatt ragaszkodom. - Az elmúlt karácsonyra CD-n megjelent a Révai Lexikon. Hogyan látod a jövőt, lesz-e könyv a harma­dik évezredben? - Biztos lesz! A Gulcnbcrg-gala­xis bukását már sokan jósolták. Ugyanez történt a filmmel, mikor a TV, a színházzal, amikor a mozi megjelent. A régiek túlélik az új csodákat. A könyv kézbevételét semmi sem pótolja. Lelki kontak­tust teremt a művel. Mindig lesznek olvasó emberek. Legalább is remé­lem! - Nyugdíjasként milyen a terve­itfí - Újra olvasom a klasszikusokat, akik még érthetően és nem halan­dzsa-nyelven írtak. írogatok is, mert igaz a latin mondás: „nulla dies sine linea". - Nem csábít a fővárosi - Alihoz már túlkoros vagyok. Egyébként jól érzem magam az Al­ma mater falai közölt. A debreceni­ek hívtak, hogy lennék hűtlen hoz­zájuk. (...) * „Hazajár" tehát Debrecenbe - és itt­hon van városunkban. Műveltsége, nyelvismerete, kapcsolatai révén „vi­lágpolgár"-aki kettős kötéssel hűséges hazánkfia. Egyszerre vallja magát szat­mári-parti ütni és esztergomi lokálpatri­ótának. 1947-ben - szinte véletlenül ­„beköszönt" egy Ady-verssel városunk nemzeti Ünnepébe; 1968-tól idehonoso­dott. 51 év elteltével az idei márciusi jubileumnak ő lett egyik ünnepeltje: díszpolgár, annak elismeréséül, hogy Esztergom is a magáénak tekinti. Há­rom évüzeden át folyamatosan jelen volt a kisváros hétköznapjaiban, körzeti orvosként. E vidéki közszolgálat mellett épített Európa- sőt világszerte elismert, hivatkozott orvostörténészi életművet. Tagja a Nemzetközi Orvostörténeü Tár­saságnak, a magyar társaság vezetősé­gének, az Orvostörténeti Közlemények című folyóirat szerkesztőségének. Szer­zőként „csúcstartó" az Orvosi Hetilap Horus rovatában, úgyszintén hazai és külföldi konferenciák előadójaként. Szaktudósi munkássága 1992-ben volt 30 éves: addig több mint félezer publi­kált dolgozatot termett. Ugyanebben az évben kapta meg az Orvosi Hetilap Mar­cusovszky-díját és a Magyar Orvostör­téneti Társaságtól a Weszprémi István emlékérmet. (EVID, 1992. okt. 22.) Idá­ig öt önálló kötete jelent meg. Elsőül egy hiánypótló helytörténeti munka: Eszter­gom egészségügyének históriája (Sze­gényháztól a kórházig. 1987.). 1995 óta pedig egy-egy monográfia Weszprémi Istvánról, illetve Szontagh Félix gyer­mekgyógyász professzorról, további kettő - Benedek Lászlóról és Török Jó­zsefről - kiadás előtt áll. Lampé László professzorral közös műve a Százéves a Magyar Nőorvos Társaság és a Medici­na in nummis Debreceniensis című há­rom nyelvű, igen reprezentatív küllemű album. Nyomdában van két válogatott cikk-gyűjteménye. Külföldi kiadvá­nyokba is „írogat néha", most éppen egy német Emlékkönyv társszerzőjeként.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents