Esztergom és Vidéke, 1998

1998-01-15 / 2. szám

1998. február 12. Esztergom és Vidéke 5 (Folytatás az 1. oldalról) Mi azt szeretnénk, hogy ne csak a már ismert helyeken, a Várban, a Széchenyi téren, az Erzsébet-parkban lennének a jubileumi rendezvények, hanem a csatlakozott városrészeknél is alakulnának ki centrumok, s ezekhez kapcsolódó programok. E munkák koordinálására kellene egy főállású szakember a városnak. Meg is hirdette az önkormányzat ezt az állást, de hát olyan szaktudással és szervezőképességgel, ami megfelelne a mi igényeinknek, jóval kifizetőbb állást is tudnak szerezni a pályázók. - Vannak-e már konkrét tervek, elképzelések a jubileumi évre? - Időszakokra bontott, határidőket, felelősöket tartalmazó, írásbeli tervezetet még nem dolgoztunk ki, elképzeléseink azonban vannak. El fog készülni egy államalapítási emlékmű, de a helyéről még folyik a vita. Mi azt szeretnénk, hogy amit csak lehet, lehozzunk a Várhegyről, hogy a turisták ne csak oda látogassanak el. Megfelelőnek látszik például az emlékmű számára a Duna Múzeum előtti trafóház helye. Persze rendbe akarjuk hozni a Várhegyet, a Bazilika környékét is, s ebbe nem csak a várrekonstrukció tartozik bele, hanem a parkosítás, az utak s az a gyalogosfeljáró is, amely a Prímási Palotától vezetne fel a Bazilikához. Nagyon fontosnak ítéljük az általános városkép javítását - elsősorban az utak, járdák, az épülethomlokzatok rendbetételével. Az évekig tartó közművesítés után most ez lehetne a jelszónk: „Ruházkodjunk!" - Gondolom, van néhány olyan téma is a bizottság előtt, amellyel nem boldogulnak. Vagy mert kívül esik a hatáskörükön (pl. az Alkotmánybíróság épülete, a Fürdő Szálló), vagy mert nehéz megtalálni a megoldást (pl. az autóbuszpályaudvar problémája). Vendégünk volt: Bod Péter Ákos közgazdász professzor, a civil társadalom, a versenygazdaság szószólója Lapunk január 8-ai számában hírt adtunk arról, hogy december végén a Becket Szent Tamás emlékére rendezett nemzetközi előadássorozaton Bod Péter Ákos közgazdász a mának szóló megállapításokat tett a gazdaságról, a társadalmi közállapotról, az akadozó polgári átalakulásról. A rendszerváltást követő első kormány ipari minisztere, a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt, az elmúlt három évben Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Horvátországot képvisel te az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban. Az előadása után lapunknak exkluzív interjút adott. -Milyen bank az EBRD, és kiknek hitelez? - Lényegében az EU országainak az intézménye, a tulajdoni hányaduk 62 százalék. Kissé drága és nehézkes a pénzkihelyezése. Az utóbbi időben közelebb került hozzánk, hiszen nálunk is működik képviselete. Nekem az volt a dolgom, hogy érveljek a hazai befektetések mellett. Az utóbbi időben tőlünk keletebbre is hiteleznek már, ukrajnai, oroszországi, közép-ázsiai területeken. Közép-Európának azonban még hosszú évekig szüksége lesz erre a bankra. - Mennyi pénzt vettünk eddig fel és mire fordítottuk? - Félmilliárd dolláros beruházás valósult meg az EBRD hozzájárulásával. 1991-93 között hazánknak jutott a legtöbb kölcsön. Az EBRD befektetett a Rábába, a TV 2 kereskedelmi televízióba, támogatott energia-hasznosítási célokat, hitelezett a Kereskedelmi és Hitelbanknak. A közeljövőben kerül az igazgatótanács elé a MÁV fejlesztése. - Miként kapcsolódott be Ön a londoni pénzvilágba? - Mindig is vágytam Londonba. A 70-es években meg is pályáztam egy ösztöndíjat, de nem nyertem el, az élet két évtizeddel később kárpótolt. London hallatlanul izgalmas hely. Közgazdászként a Cityben dolgozni jelentős kihívás, egy nemzetközi pénzintézetben képviselni négy ország érdekeit pedig különösen érdekes feladat. Magyar szempontból ne- Hogy az utóbbival kezdjem: hosszan vizsgáltuk ezt a kérdést. Mára az a véleményünk alakult ki, hogy nem a pályaudvart kell kitelepíteni a városon kívülre, hanem a buszok légszennyezését kell megszüntetni. Ebben már van előrelépés, hiszen a helyijáratok „környezetbarát" motorral működnek, és a távolsági járatok egy részét is korszerűsítették már a közlekedési vállalatok. Sajnos, a régi, füstös Ikarusz-buszok lecserélése nagyon sokba kerül. Régóta küszködünk a Vasas-pálya, a Medicor ügyével, nem tudtuk eddig megoldani néhány igen rossz állapotú épület renoválását sem, ilyen pl. a Széchenyi tér 2., a Csülök Csárda melletti sarokház, a Kossuth utcai felrobbantott kocsma épülete, a leégett Halászcsárda. Persze e régi, sok gondot okozó témák között is akad, ahol sikerült előrelépnünk. Hadd hozzam fel példának a Rác-templomot, vagy a Török Fürdőt. hettem, végül figyelemmel kísérhettem az ország külső finanszírozását is. Hazaérkezésem után a veszprémi egyetemre hívtak tanszékvezetőnek, elvállaltam, hiszem mielőtt bekapcsolódtam volna a politikába, tizenöt éven át oktató-kutató pályán dolgoztam. Képviselőjelöltként semmiképpen nem indulok. De a hozzám szellemileg közel álló pártoknak rendelkezésére állok szakmai tanácsokkal gazdasági programjaik elkészítésében. Az országban kimutatható a kedvetlenség, a csalódottság, a kiábrádultság. Képtelenek vagyunk erőDr. Paskai László bíboros, liod Péter Ákos és Christopher Long nagykövet héz időszakban érkeztem, mert a privatizáció megtorpanása miatt csökkent a befektetés, romlott az ország megítélése. Megismertem a többi ország gazdasági helyzetét is, s kihasználtam minden alkalmat, ami odakint adódott. Barátságokat kötöttem, előadásokat tartottam - nemcsak Londonban, de Cambridge-ben is. -Hogyan folytatja itthon pályafutását? - Szeretném feldolgozni tapasztalataimat, ha már megadatott nekem, hogy először egy reáltárcát, majd a nemzeti pénzintézetet vezetkoncentrációra, habár az ország pénzügyi mutatói jobbak, mint négy évvel ezelőtt, tehát kimutatható bizonyos fejlődés. Ez azonban nem terjed ki az ország minden rétegére. Pedig a modern piacgazdaság csak akkor fejleszthető, ha létrejön a társadalmi összefogás. Magyarországnak erre az összefogásra, jól működő versenygazdaságra van szüksége, nem pedig klánokra és maffiára. Márpedig ma benne van a mai magyar társadalomban az utóbbinak a csírája is. Pálos - Egy bizottság eredményességét talán azon lehet leginkább lemérni, előterjesztéseik mekkora hányadát hagyta jóvá a képviselő-testület. Önöknél ez az „eredményességi ráta" hogyan alakult az elmúlt évben? - Döntéseinknek kb. 95 %-ával értett egyet a testület. Ezt jó aránynak tartom. Volt, amit nem fogadtak el a képviselők; s ez nem tragédia, ha nem vagyunk „időkényszerben". Volt aztán olyan döntésünk is, amiről csak később derült ki, másképpen talán jobb lett volna. Dehát a döntésekben mindig benne van a tévedés kockázata. - Kívánom Önöknek, hogy 1998ban - mandátumuk lejártáig - minél kevesebb tévedésük legyen, s minél több a város érdekeit, szépülését, gazdagodását szolgáló döntés, melyek találkoznak a polgárok egyetértésével is. Szába „De hol van a tavalyi hó?" Villon híres sorát sokáig az elmúlt események költői érzékeltetésére idéztük. Manapság viszont ilyen januári tavaszban a szállingó égi áldás csillagkristályos halmazállapotának megjelenését váijuk. Valóban: hova lett a tisztaság szimbóluma, a szűzi alapszín, amelyhez a többieket viszonyítjuk! Csak a mese és az irodalom őrzi emlékét Unokáink már alig tudják elképzelni Hófehérke makulátlan arcszínét, a diákok pedig, hogy milyen lehetett „A puszta télen", a „Havas Krisztus-kereszt az erdőn", vagy a „Holt vidék". Ahogy az utóbbit még József Attila látta. Hasonló vidék ugyanis létezik szeméthegyekkel megtetézve. Sőt, már-már „kiholt vidék" a környezetszennyeződés következményeként. Akárhogy is van, jó lenne zúzmarás növényzetet látni. Olyan igazán giccseset, amely meleg szobák falán az ízlésünket irritálja Gyapjas hótakarót a vetések megóvására. Költséges műjégpályák mellett olcsó valódiakat az amatőr korcsolyázóknak. Száguldó szánkókat a lejtőkön, hangos gyermeksereggel. Minél kevesebb katasztrófát a televízióban, hogy a természetnek a civilizáció elleni fellázadásától ne rettegjünk. A minap hangzott el a rádióban egy mezőgazdasági illetékestől a következő: „a januári enyhe idő jó az elmaradt őszi munkák be pótlására". Fura logika, mintha a nyári szárazság megkímélne bennünket a lábbelitisztítás kényszerétől. Igaz, a fűtésen spórolunk, de mit ér, ha a május vagy augusztus hidege behajtja rajtunk. Az indiánok régen esőért imádkoztak. Mi pedig most puha, fehér pelyhekért sóhajtozunk, mivel importálni nagyon költséges volna. Váijuk egy másik nagy költő sorának beteljesülését: „zöld erdő harmatát, piros csizmám nyomát hóval lepi bé a tél". Reméljük, a kotrógépek már készenlétben állnak. Kívánunk nekik minél előbbi jó munkát!^ Szállási Árpád dr.