Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-27 / 13. szám

ESZTERflOM és VIDÉKE 1997. márc. 27. -13. szám £ POLGÁRI HETILAP * Ára: 50 Ft Kálvária. E szónak több értelmezése is van a magyarnyelvben. Jelenti elsősorban Jézus Krisztus szenvedéseinek és kínhalálának színhelyét, illetve a keresztrefeszítés emlékezetére emelt városi, falusi keresztutakat, melyeket most, a nagyhéten oly sok hívő felkeres, emlékezvén a majd két évezreddel ezelőtti krisztusi áldozatvállalásra. A kálváriának van egy átvitt értelme, profán jelentése is: az emberek sorozatos testi-lelki szenvedése. A fizikai kínok, betegségek mellett a politikai elnyomás, a gazdasági nyomor, a lelki sanyargattatás is. Nemcsak emberek járhatják meg a maguk kálváriáját, - megnemértettséget, elutasítást szenvedve, falakba, gátakba ütközve lépten-nyomon, - de eszmék, mozgalmak, társadalmi, gazdasági törekvések is. Beszélünk a nyugdíjasok, a munkanélküliek kálváriájáról, de évek óta tartó kálváriáját járja a magyar egészségügy és oktatás, a közművelődés ügye is. E hasonlat akkor jutott az eszembe, midőn a városi képviselő-testület múltheti ülésén az érdeklődők soraiban megláttam az ott feszengő óvónők, a tanítók és tanárok sokaságát. Sápadt arccal várták, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő intézményeiket a racionalizálás jelszavával milyen újabb döntéssel sújtja majd a testület, hány embert kell majd elbocsátaniuk a tanév végén. Úgy tűnt, az önkormányzat nehéz döntés előtt áll. Hiszen egyrészt látja a közművelődési intézmények kínlódásait, érzékeli a pedagógusok körében eluralkodó létbizonytalanságot - amit, sajnos, egyes képviselők akarva vagy akaratlanul állandóan a felszínen tartanak, elhintve ezzel a bizonytalanságot a szülők körében is -, többségében együtt érez a pedagógusokkal, másrészt viszont tudja azt is, hogy nem feszítheti tovább a húrt, nem terhelheti meg a várost újabb hitelekkel. Ez a nap a kompromisszumok napja volt. A mérsékelt szigor és a mérsékelt engedékenység napja. Az est kétségtelenül legizgalmasabb kérdésében, hogy ti. milyen mértékben kell „racionalizálni" a közművelődési intézményeket, a Pénzügyi Bizottság javaslatához képest engedményeket tett a testület. Nem kell elbocsátani az óvodákból azt a 14 dajkát, akiket a megelőző vizsgálat fölöslegesnek vélt. Az általános iskoláknál, a városi könyvtárnál és a Szabadidőközpontnál viszont csökkenteni kell a létszámot. Néhány milliót így megspórol a város. A további döntések is a takarékosságot szolgálták: lényegesen csökkentették a pedagógusok jutalmazási keretét, a továbbképzésre fordítható összeget, némileg „meghúzták" a bizottságok kontingensét is, emeltek bizonyos térítési díjakat... - vigyázva azért arra, hogy az intézmények működőképessége ne sérüljön. Nemcsak a közművelődés járja mostanában a maga kálváriáját. Azok az esztergomi polgárok is, akik hosszú ideje harcolnak éjszakai nyugalmukért - mind ez ideig eredménytelenül. Ez a téma is felmerült és élénk vitát váltott ki ezen az estén. Ujabb diszkó nyílik, újabb városrész nyugalma kerül veszélybe - vetették fel a képviselők. Nemcsak az éjszakai szórakozóhelyek túlhangos zenéje zavaró, - hangoztatták többen is, - de az innen kitóduló, többnyire ittas (netán kábítószeres?!) fiatalok lármája, randalírozásais. A rendőrség nem lép közbe, s a Polgármesteri Hivatal is tehetetlen, a jelenlegi jogszabályok ugyanis nem adnak módot a hatékony beavatkozásra, a lakosság éjszakai nyugalmának biztosítására. Marad a füldugó... ... S járjuk tovább a magunk kálváriáját. Ki-ki a magáét, kinek mi jutott osztályrészül... Van, aki türelmesen, van, aki lázadozva... És közben reménykedünk: lesz majd jobb is, lesz majd „feltámadás"! Szába A baloldali kép az esztergomi születésű Morvay László Nagyváradi Keresztút c. tűzzománcainak egyikét ábrázolja. Ugyancsak Morvay harkányi stáció-képei kapcsán írta Molnár János az alábbi sorokai: ,.Királyi zászló jár elöl, keresztfa titka tündököl" - hangzik fel az ének böjtidőben évről-évre. De vajon mi a keresztfa, a keresztút? E szavak mindegyike elborzasztó. De létező valóságok, melyekkel meg kell barátkoznunk, életünk szerves részévé építve őket. Jóllehet a kereszt sokak számára értelmetlen - a jézusi kereszt is -, a hívő számára ez utóbbi a megváltás eszköze, jelképe..., mely az élet fájává magasztosul... A stáció képei őszinte önvizsgálatra sarkallnak... A történelmi stációk pedig intsenek, figyelmeztessenek minden jószándékú magyart és körünkben élő kisebbséget: csak áldozatok árán élhetünk a Kárpátok ölelésében, együtt, egymásért.