Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-13 / 7. szám

Esztergom és Vidéke HAZUNK TAJA VMVA'AWyWJWWUWVW^^ 1997. február 13. é Kertbarát Kafendárium A téli szőlőmetszés Bár a szőlő metszésével a legtöbben megvárják a fagyok elmúltát, sok helyen alkalmazzák a téli metszést is - természetesen csak a magasművelésű (kordonos) szőlőknél. Jómagam is ezt a módszert követem már sok éve, és soha nem károsodott a szőlőm a korai metszés miatt. A téli metszés lényege: csak fagypont feletti hőmérséklet esetén lehet metszeni, és a kelleténél egy szemmel többet kell hagyni a lemetszett veszszőkön! Február közepére - ha az időjárás engedi - szőlőlugasaim már mindig meg vannak metszve, s márciusra csak a csonkok megkurtítása, esetleges ritkítása marad. Átéli metszést csak annak érdemes elvégezni, akinek nagy területű szőlője van, s a metszés több napot vesz igénybe. E metszésmód egyik előnye ugyanis az, hogy a fagyok elmúlta után, amikor szinte a nyakunkba zúdul a sok tavaszi mezőgazdasági munka (ásás, veteményezés, ültetés, gyümölcsfa-metszés, stb), nekünk már nem kell a szőlőmetszéssel napokat eltölteni. Egy másik előny, hogy később, az olvadás után - főleg az agyagos talajoknál - hetekig nem lehet a tőkék közé menni, hacsak nem akarunk térdig sárosak lenni. Néhány jótanács: a metszőollónkat használat előtt élezzük vagy éleztessiik meg, az életlen szerszám ugyanis roncsolja a vesszőket. A nyesedéket ne szórjuk szanaszét, mert annak összekotrása nagy munkát igényel. Két lugassor között kupacokba rakjuk a levágott vesszőket, egymástól 3-4 m távolságra, így az összeszedésük és kihordásuk lényegesen könnyebb lesz. Nagyon fontos, hogy téli metszésnél meleg, magasszárú, vízhatlan lábbelit használjunk, különben könnyen megfázhatunk. így sem ajánlatos 2, maximum 3 órán át többet a szőlőben töltenünk, különösen ha a hőmérséklet csak néhány fokkal emelkedett a fagypont fölé. SZ.B. Báli hírek Kertvárosból A kertvárosi Vöröskereszt február 8-án rendezte meg jótékonysági bálját a Hell szakközépiskola ebédlőjében. A tiszta bevételt a városrész időseinek segélyezésére fordítja a szervezet. Kertváros másik bálján - az OKTA V-ban - is hajnalig tartolt a vigalom. A legkisebbek, az óvodások is 8-án tartották farsangi báljukat. Önfeledt jókedvvel, ötletes jelmezekkel vettek részt a késő délutánig tartó táncmulatságon. Tippek, trükkök, tanácsok Ha a húst vagy a zöldséget hideg vízben tesszük a tűzhelyre és fokozatosan melegítjük fel, az élelmiszer íze és tápanyagai jobban átmennek a levesbe; az így nyert leves tehát ízesebb, táplálóbb lesz. Ha a húst a fövő vízbe tesszük, felületén a megolvadt fehérjékből védőréteg képződik, amely nem engedi, hogy táp- és ízanyagai a levesbe áttéijenek. Ebben az esetben tehát ízletesebb, táplálóbb lesz a leves hús. Ha gőzben főzzük az élelmiszert, nem érintkezik a vízzel és ennek következtében tápanyagai teljes egészükben megmaradnak. A párolás egészen kevés vízzel, lefedett edényben történik. A keletkező gőzök a fedő alján kondenzálódnak és onnan ismét az ételre csepegnek, miáltal az étel különösen ízletessé válik. A párolást célszerű sütőben végezni. A cseppképződés elősegítése érdekében a fedőre kevés hideg vizet önthetünk. Finomabb lesz a sült, ha sütés előtt megspékeljük szalonnával vagy aki szereti - fokhagymával. A rántott szelet (borda) ízletesebb, ha panírozás előtt néhány órával a húst fokhagymás tejben pácoljuk. Páclevet készíthetünk ecetből, vízzel hígítva, só nélkül, szeletekre vágott sárgarépából és petrezselyemgyökérből is. A levet egy babérlevéllel együtt főzzük fel, majd öntsük forrón a húsra. Azután öntsük le róla,majd ha kihűlt, öntsük ismét rá, ügyelve, hogy teljesen ellepje. (Ecet helyett készíthetünk páclevet borból is, olajjal és fűszerekkel keverve.) Ha több húst akarunk kisütni, mint amennyit egyszerre elfogyasztunk, a többletet ne süssük ki egészen. így jobban eltartható, s amikor fel akaijuk használni, frissen kisütve táalhatjuk. A sültet csak a tűzről levéve sózzuk meg. A húsból kiszivárgó levet időként fakanállal öntsük a húsra, ily módon a hús megtartja zamatosságát. Gasztronómiai barangolások - A juhturós galuska Aki szereti a túrós csuszát, annak feltehetően ez az étel is ízleni fog. Erdélyben tanultam meg az elkészítését, amely olyan egyszerű, hogy akár még a férfiak is elkészíthetik - feltéve, ha tudnak galuskát szaggatni. Merthogy a tésztája ugyanolyan, mint a tojásos vagy a pörköltek mellé készített nokedlié. Ha kiszaggattuk és gőz felé tettük a tésztát - hogy ki ne hűljön -, apró kockákra vágott füstölt szalonnát pirítunk egy kis lábosban, s ha elkészült, szintén melegen tartjuk. Egy kis üvegtálban szétmorzsoljuk a juhtúrót - esetleg keverhetjük tehéntúróval vagy füstöltsajt reszelékével is. Egy másik tányérkába a tejfölt rakjuk kevés tejjel hígítva, enyhén megsózva. És máris ehető ez az erdélyi különlegesség. A tésztára ízlés szerint rakjuk rá a sültszalonnát, a juhtúrót és a tejfölt. Van, aki apróra metélt kaporlevelet is szór a tetejére, ezt a téli hónapokban mindenképpen mellőznünk kell, amennyiben a hűtőben nem fagyasztottunk le. Jól csúszik rá a sör, de leöblíthetjük egy híg fröccsel is. A megrögzött absztinenseknek a tonikot vagy jobb híján - a szódát ajánlom. K-Sz-E Farsangolás Erdélyben - Részlet Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (1736) c. művéből (,..)Farsángban penig, kivált az székelységen, az atyafiak valamelyik atyafihoz gyűltenek, onnét rendszerént ilyen cursust bocsátottak: most az emberség megindult, és az embertelenséget felkeresi, s ahol fellanálja, emberségre tanítja. És mivel minden időben vagyon rossz ember, ha rossz emberre tanáltak valahol, avval nem gondoltak, vagy akart, vagy nem, jól kellett főzetni, másként az övéből az atyafiak bizony jól főzettek, vagy akart, vagy sem, de az gazdának csak jókedvinek kellett lenni. Ezenkívül tízen, tizenketten az atyafiak és nemesek egy szánba beültenek, zekében, harisnyában öltöztenek, az szán előtt hat ökör volt, közöttük két-három cseber bor, s úgy ittak, s úgy jártak egymáshoz, csuklyát vontak az nyakokban, botot az kezekben, feles cigány hegedűsök, dudások az szánban, kiáltásokkal, muzsikaszóval, úgy járták az tartományt. (...) Búcsú a farsangtól Február 11-én, Húshagyókedden véget ért a farsang. Hamvazószerdától már „böjti szelek fújnak". Befejeződölt a báli szezon is. Hajdanában e farsangi bálokon keltek el az eladósorban lévő hajadonok. Nagy szégyen volt, ha ez valakinek éveken át nem sikerült. A „pártában maradt vénlányokat" bizony sokat csúfolták, még rigmusokat is költöttek bosszantásukra. Nos, szerkesztőségünk egy ilyen - vélhetően még a 17. században keletkezett, s később első ízben a Szentesi-daloskönyvben, majd a Vásárhelyi és Thoroczkai-féle gyűjteményekben is kiadott - „cantio" néhány részletével búcsúzik a farsangtól, s egyben attól a könnyedebb, szabadabb hangnemtől, amelyet ilyenkor, a mulatozások és bolondozások táján mi is megengedtünk magunknak. Farsangi vénlánycsúfoló (részletek) Magnak való volnék, minden látja; Szépségemet senki nem kívánja. Mért az vénség virágomat rontja, Mint az füvet, ugyan elszároztja?... Az fársáng is, imhol jön nagy lassan, Szintén mast volnék virágkoromban. De férfival nem fekszem egy ágyban, Megepedek sok gondolatimban... Örök Isten, hát én hová légyek, Talám nem akarod, hogy örüljek. Ez világban hogy én vigan éljek, Vagy férfival én együtt feküdjek?... Elviseltem nyolcvanhárom pártát, De nem vettem soha bizony hasznát, Az gatyának csömögős falatját. Nem érzettem soha használotját.