Esztergom és Vidéke, 1997

1997-12-18 / 51-52. szám

Esztergom és Vidéke 1997. december 18. 5 Pilismaróti művészetpártolók aj án déka December 6-án a pilismaróti Alexandra Duna Panzió társalgójában Szalay Balázs ügyvezető fogadta a Szklenár András festőművész és Szabó Tibor iparművész kiállításának megnyitójára érkező dunakanyari és fővárosi érdeklődőket. Dr. Baross Dénes, a Baross Gábor Alapítvány örökös elnöke megnyitójában többek között ezeket mondta: - Lehetséges, hogy a napokban elkezdődött Baross-emlékév hatására, talán éppen a ma itt kiállító két művész, Szklenár András és Szabó Tibor is témaként választja az ő életművének jellegzetes részleteit: a Dunát, a víz szerepét az ember, főleg a folyómenti települések életében. A víz lehet barátunk és ellenségünk is. Viheti hajóinkat hátán. A víziszállítás ugyanis rendkívül olcsó. Lehet a víz ellenségünk is, ha árvizet okoz. Mindezt már a múlt században felismerte gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar és az ő szellemi nyomdokain haladt később Baross Gábor is, aki miniszterként szabályozhatta a Dunát. Pilismaróinak, ennek a szép festői fekvésű településnek a lakói tapasztalatból tudják milyen előnyökkel járhat az, hogy Európa hatalmas folyója itt hömpölyög. Ezt tudják, ezért tagja ez a település is az éppen most megalakult Dunakanyar Fejlesztési Társulásnak. Ez a vidék, ahol most vagyunk, az ország egyik legszebb tája. Ajánlatos vigyázni rá, óvni... Elgondolkoztató Szklenár András egyik alkotása. Egy halódó fát láthatunk rajta. Gyökerei kétségbeesetten keresik az életet adó talajt, amelyből vizet és táperőt remélnek. De a fa alatt beton van. Festményein a fa tehát a végórát éli. Mögötte vöröslik az ég. Riasztóan. A mi művészünk a témaválasztást, a formát, a stílust, a színek világát nem célnak, hanem eszköznek tekinti. A Beton című műve csak egy példa erre, ha a többi művét ma itt a A megnyitó főszereplői tárlat megnyitóján megnézik, ugyanezt tapasztalhatják meg. Szabó Tibor a Halastó című művén a természetnek a szépségeit emeli ki. A fák zöldellnek, a víz kristálytiszta. Valaha az Éden kertjében sem lehetett különb. Megtelhetünk reménnyel, ha ezt látjuk. Ez csak egy példa. Senkit sem óhajtok befolyásolni, milyen véleményt alakít ki, ha közelebbről megtekinti Szabó Tibor iparművész üvegtárgyait. Csak remélem, hogy megnyeri tetszésüket. A két fővárosi képzőművész alkotásait Karácsonyig láthatják és megvásárolhatják az érdeklődők a pilismaróti Duna-parti panzióban. (Pálos) Gyilkosság a székesegyházban Beregszászi színház Esztergomban December utolsó napjaiban Becket Szent Tamásra emlékezünk városunkban, és az ünnepi rendezvények sorában érdekes színházi előadást is láthatunk majd. T.S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című, Thomas Becket canterburyi érsek mártíromságáról szóló oratóriumtragédiáját. Művének megírásakor Eliot az európai dráma két ősforrásához nyúlt vissza: a görög tragédiához és a középkori liturgikus drámához, hogy a szertartás szépségével és a vers zenéjével megmutassa: a világi és a lelki értékek közötti konfliktust csak a vértanúság oldhatja fel. T.S. Eliot játékát beregszászi művészek - az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata - adják elő Esztergomban december 29-én 19 órakor a Szent Anna-templomban. A színház főrendezője és művészeti vezetője, az előadás színpadra állítója is Vidnyánszki Attila. Megkértem őt, mutassa be a beregszászi magyar színházat. - Öt évvel ezelőtt a Kijevi Színművészeti Főiskola frissen végzett színészeivel elhatároztuk, hogy Kárpátalján hivatásos magyar színházat hívunk életre. Bár azóta is - a Magyarországról kapott támogatások ellenére - mindennapi gondokkal küzdünk, mégis sikerült „megcsinálnunk" többek között a Szentivánéji álmot, a Koldusoperát, Becket: Godotra várva és Eliot: Gyilkosság a székesegyházban című darabját. Nem könnyű az életünk. Sokszor nincs mit ennünk, az ukrán állam nem tudja folyamatosan biztosítani működésünk legalapvetőbb feltételeit sem. De így legalább nem is szólhat bele, mit és mennyit játsszunk. Egy évig is készülhetünk egy előadásra. Két-három darabot is próbálunk egyszerre, s ami éppen hangulatában, fájdalmaiban és szevedélyében a legközelebb áll hozzánk, abból lesz a bemutató. A legfontosabb, hogy szeressük és higgyünk benne, és hogy a színpadon magyarul szólalhassunk meg. Szerintem a színház olyan hely, ahol nagy gondolatok, gyönyörű szenvedélyek születnek és halnak meg a szemünk előtt, miközben egy kicsit magunkra ismerünk. A langyos, posványos blöff műfajokat legszívesebben kitiltanám a színpadról. Rutinnal nem tudjuk a világot megváltani. Hiszem azt, hogy a színházban művészet születik, s hogy mély dolgokról őszintén kell megnyilatkoznunk, hogy hassunk a közönségre. Ezt próbáltam megvalósítani Eliot művének színpadra állításával is. Csaknem egy éve, 1997. január 23-án volt a bemutató, s azóta - nagyon büszke vagyok rá - nagy sikerrel játsszuk. Díjat kaptunk Torunban a nemzetközi KONTAKT fesztiválon, a kisvárdai fesztiválon két díjjal is méltatták előadásunkat. Tavasszal Moszkvában vendégszerepeltünk, és hívnak minket Brnóba és Marseille-be is. Minden meghívásnak sajnos nem tudunk eleget tenni, mivel az Eliot-darabban a társulat öt tagján kívül szerepelnek a kijevi magyar színművészeti főiskolások és stúdiósaink is, s őket leköti a tanulás. Különös örömmel és izgalommal készülünk az esztergomi szereplésre, hiszen felemelő érzés számunkra olyan városban megelevenítani Becket Szent Tamás mártíriumát, ahol őrzik és tisztelik emlékét. Bízunk benne, hogy értő, nyitott szívű közönségre találunk, olyanra, amelyik kész arra, hogy egy rituális színházi térben egyóra negyven perces szellemi kalandban vegyen részt. Lejegyezte: Pásztó András Idyás Qyuía: fA DunánáCEsztergomban !Az ott a Határ. 9ffzdaz alfarny pírjában lent a vén 'Duna úgy vörös Ciki mint a térképen fiatárokipiros vonala. !A túrt rét közepén a régi kpdlő rejtelem, ott halad elevenen, mint mesebéli állat, a fényes fákalatt. A fiatár, a határ, egy darabka a nagy láncból, mellyel magát gúzsba kptieti újra s újra, fia feleszmél is a világ. !A fia tár, fia tár. 'Európa tág mezein a néma jel, amelyen innen élni, fialni, túlnan gyűlölni, ölni kflí. !\z árva nemzetekkprüla sötét folt... 'Mintha vádlón vér szivárogna, áruló vér megannyi haldokló afóf. 2. Országom fiatára! - Túlnan kis házak.ülnek,megíapultan, nyakát nyújtva a zsuppos nyájból egy vén gémeskút visszabámul. Országom fiatára! - 'földem határa, melyből nevelődtem, mely táplált illattal ésjénnyel szavakropogó jótzével. 'És ahol most fú, virág, hogyha néven nevezem, bólogatva néz vissza reám, emlékeztet, megannyi ismerős tekintet. Országom határa! - melyben jogom van fennen énekelnem, hol hangom ot thonosan rebben, min t jó irisszhangzású teremben. Melynekén is, ha nyelvem bírja, szívbeli, zengő akaratja, követe lehetek, kiáltva kiáltó szava a világba. Minden árokés határ ellen, minden átokés csaták^ellen, minden ellen, mi gátat vethet mi bátor, tisztuló szívünknek! 3. Motorzúgás és dal is átjön csempész áruként a vizén, bokrokkpzt, habról habra szökpe és fegyverekkpzt ügyesen. '.'Hagy ívben jönnekát a felhők, napfény űzte árnyékai, váltakozva hullnak a kfttds partra az égjátékai. Csupán a hídáUmozdulatlan, két ország kpzött idegen, kitárt kflrokfgl ég és föídkpzt, mint a holt Krisztus mereven. Jobbról és balról életoszté tenyerét szögekverik^át, fáradtan őrzikitt is, ott is elárvult néma katonák^ Itt is, ott is csillogó ifjú szuronyok, — ide érezem Kamasz vágyukat: tüzes csókkal ütni át bék^s szívemen. (1932)