Esztergom és Vidéke, 1997

1997-12-11 / 50. szám

Esztergom és Vidéke 1997. december 402. 5 MI LESZ VELED, HERCEGNŐ? Nyirkos későőszi, vagy inkább kora téli délután... Ködbe vesznek az esztergomi hegyek. A Szent Tamás kálvária-temploma magányosan fehérlik a tejszerű ködben... Állok a bástyán, és nézem az alant hömpölygő szürke víztömeget. íme, az öreg Duna. A túlparton Párkány New Yorkot idéző magasházai sejlenek... és az öreg Duna fölött egy kettéhasított idős hercegnő, a Mária Valéria híd magányos pillérei őrködnek a homályos csend fölött. Mellettem két idős esztergomi úr, látásból ismerem őket, éppen arról beszélget, nagy kár, hogy ismét ellenséges viszonyba keveredtünk a szlovákokkal. - Ez már többezer éves átok mondja az egyik hatvan körüli férfi. Nem a szlovákok, és nem is mi, magyarok tehetünk erről. Mindig a nagyhatalmak uszítanak egymásra minket. Az ő jelszavuk ma is: „Oszd meg és uralkodj!" - Súlyos hibát követ el a NATO mondja a másik úr -, hogy nem egyszerre veszi föl Magyarországot, meg Szlovákiát. Meciar és a szlovák kormány tavaly még beleegyezett a híd megépítésébe, de a NATÓ-népszavazás óta teljesen elzárkózik. Negyven évig az oroszok gátolták a híd újjáépítését, most meg a NATO miatt gyűlik meg a bajunk szlovák szomszédainkkal. A Nyugat kétszínű játékot játszik velünk. Az Európa Tanács a Phareprogram keretében egyrészt anyagilag támogatja Mária Valériának feltámasztását, ugyanakkor a NATO miatt összeuszítja Budapestet és Pozsonyt. - És akkor még nem beszéltünk a vízlépcső-problémáról, ami szintén összefügg a híd megépítésével... - Önök szerint felépül a híd 2000ig? - bátorkodom közelükbe én is a kérdésemmel. -Én bízom benne. De ehhez az kell, hogy mindkét országban olyan szemléletváltozás menjen végbe, melynek lényegét egy József Attila verssorral fejezhetnénk ki „Rendezni végre közös dolgainkat / ez a mi munkánk, és nem is kevés." Én az 1940-es években még többször átmentem a hidon kerékpárral. Bényből, Kéméndről, és a többi túlparti településről biciklivel jártak át a felvidéki magyarok Dorogra. Mivel a bányában dolgoztak - veszi át a szót a másik úr. - Nem tehetünk mást, ki kell békülnünk egymással, és nem a nagyhatalmak játékszereként egymást verni... - A Mária Valéria hídnak nemzetközi jelentősége is van, hiszen a Dunán Komárom és Budapest között ez a híd lehetne az egyetlen átkelési lehetőség. Ezt be kéne látni a NATOtagországoknak is, és arra kéne törekedni, hogy összebékítsék Magyarországot a szomszédaival. - Ön szerint unokáink már útlevél nélkül mehetnek majd át a hidon? - Bízom benne, hogy mondjuk 2005-ben már itt, Kelet-Európában is érvénybe léphet a schengeni egyezmény, és valóban útlevél nélkül mehetünk át a hidon a párkányi strandra, vagy sörözni a Sport sörözőbe... De addig még - úgy hiszem - sok víz lefolyik a jó öreg Dunán! Sajnos... (dezső) Hogyan alakult át? A Szövetségnek megalakulása óta mindig alkalmazkodnia kellett az új nemzetközi környezethez és az új típusú feladatokhoz. Mint már írtuk, 1959-ben 12 ország hozta létre a NATO-t. Ezek: Belgium, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Kanada. Az eredeti alapító tagokhoz hamarosan Görögország és Törökország, majd Németország is csatlakozott. Később Spanyolország is aláírta a szerződést. A közbenső évek során a NATO az új politikai környezet és a technológia fejlődés fényében megváltoztatta politikai és katonai stratégiáját: kezelte a kelet-nyugati kapcsolatokból adódó válsághelyzeteket; jelentős kezdeményezéseket tett a fegyverzetellenőrzés és a tömegpusztító fegyverek terjedésének korlátozására irányuló intézkedések terén; modernizálta és a változó körülményeknek megfelelő belső szerkezethez illesztette haderőit. A Szövetség 1989-től tanúja volt a nemzetközi kapcsolatok legdrámaibb és legmesszebbmutató változásainak, amelyek a II. világháború óta történtek. A NATO intenzív, belső és külső alkalmazkodóképességet mutató programmal válaszolt, átértékelve stratégiáját csökkentette katonai erejét, átalakította parancsnoki struktúráját, a nem tagországokkal való együttműködést és partnerségi kapcsolatokat támogató intézkedéseket vezetett be Európa-szerte, elfogadta a válságkezelés és a békefenntartás teA NATO kicsit közelebbről rületén jelentkező új kihívásokat, és ajtajait megnyitotta az új tagok előtt. Az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC) 1991 decemberi megalakítása, valamint a Békepartnerségi Program 1994 januári meghirdetése olyan jelentós kezdeményezései voltak a NATO-nak, amelyek utat nyitottak az új, szervezeten kívüli országokkal folytatott együttműködés kibővítése számára. Párizsban 1997. május 27-én a NATO és Oroszország történelmi megállapodást kötött jövőbeni kapcsolataik alapelveiről. Néhány nappal később Sintrában kezdeményezés történt a NATO-Ukrán Karta létrejöttére. Ugyanott megalakult az Euro-atlanti Partnerségi Tanács, mint az Észak-atlanti Együttműködési Tanács utódja. A mediterrán országokkal kialakított dialógus 1995 decemberében kezdődött és azóta is fejlődik. Az átalakulási folyamat részeként az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (ESDI) kialakítása, valamint a vegyes összetételű, közös alkalmi kötelékek (CJTF) koncepciójának megvalósítása is elkezdődött. Mi történik a központban? A brüsszeli NATO-központ a Szövetség politikai centruma és az Északatlanti Tanács Székhelye. A központ nyújt otthont a 16 tagország nemzeti delegációjának, amelyeket az állandó civil és katonai képviselők vezetnek. Mindegyiküket olyan apparátus segíti, amelyben helyet kapnak a polgári és katonai tanácsadók, valamint ügyintézők. Számos partnerországnak van összekötő hivatal a központtal. Összesen 3750 ember dolgozik állandó státuszban a NATO-nál, közülük 2150 a nemzeti delegációknál. A brüsszeli N ATO-központban a fő tevékenység a folyamatos konzultáció, amely a kölcsönös információ-átadáson és állandó vélemény- illetve ötletcserén alapul. Ezek általában bizottsági ülések formájában zajlanak, de az a tény, hogy a nemzeti delegációk ugyanabban az épületben vannak elhelyezve, alkalmat ad informális kapcsolatok kiépítésére a nemzeti képviselők között, ez fontos részét képezi a folyamatnak. Bár a legfontosabb szerv a Tanács, van sok olyan bizottság, amely a politika különböző területeire specializálódott. Ilyen például a Politikai Bizottság, amely rendszeresen, különböző vezetői szinteken ülésezik, és javaslatot tesz a Tanácsnak, olyan kérdésekben, amelyek érintik a Szövetség egészének politikáját. A Védelmi Tervező Bizottság a haderők szintjével kapcsolatos döntésekhez vezető konzultációs folyamattal foglalkozik. A NATO Infrastrukturális Bizottsága vizsgálja meg azokat az ajánlásokat, amelyeket a közösen használt létesítmények finanszírozására tesznek. A Költségvetési Bizottság tesz javaslatot a Tanácsnak a polgári és katonai költségvetések gazdaságos menedzselésére. A Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Konferenciáján a NATO-csapatok berendezéseinek, fejlesztésének politikai, gazdasági és technikai aspektusait vitatják meg. A Szövetség tudományos tevékenységét és környezeti programjait érintő kérdésekben a NATO Tudományos Bizottsága és a Modern Társadalom Kihívásai Bizottság hoz döntéseket. Ki fizet? A NATO pénzügyi igazgatásának összegét a nemzeti hozzájárulásokból teremtik elő. Egyetlen tagállamtól sem várható el, hogy nagyobb részt vállaljon a költségvetésből annál, mint ami méltányosnak tekinthető, amelyet a tagországok nemzetgazdaságai ésszerű mértékben vállalni tudnak. A polgári és a katonai költségvetési bizottságok felügyelik a költségvetéseket, s mint minden NATO-bizottságot ezeket is a nemzetek képviselői alkotják. A NATO tagjaként Magyarországnak is lesz szava a pénzügyi döntésekben. A NATO pénzügyi számláit egy független szervezet, a Nemzetközi Könyvvizsgáló Tanács kezeli, amelynek tagjait szintén a tagországok adják. A NATO-hoz való tartozás nem csupán felkészülést jelent az esetleges „nehéz napokra", hanem aktív tevékenységet Európa biztonságosabbá tételére. Erre mondott igent november 16-én Magyarország népe.