Esztergom és Vidéke, 1997

1997-01-09 / 1-2. szám

1997. február 20. Esztergom és Vidéke 5 Becket Szent Tamás Emlékülés A Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület Becket Szent Tamás emlékére ünnepséget rendezett december 27-én. Délután 3 órakor imádságos megemlékezés volt, majd a tanítóképző főiskola dísztermében emléküléssel folytatódott az ünnepség. Kápolnai Dezső, az egyesület elnöke köszöntötte a közönséget, majd méltatta Becket Tamás Canterbury egykori érsekének és BánlTy Lukács esztergomi érseknek kapcsolatát. Katona Tamás történész a 12. századbeli Anglia és Magyarország kapcsolatával foglalkozott előadásában, majd mai helyzetünket elemezte. ..Aki nincs tisztában múltjával, az iránytű nélkül hajózik a tengeren" - mondotta a/, ismert tudós és politikus. Christopher Long, Nagy-Britannia nagykövete tört magyarsággal mondta el beszédét. Néhány részlet előadásából: „Mindig szívet megragadó élményt jelent számomra eljönni Esztergomba, a magyar kereszténység történelmi otthonába. Az évek során volt alkalmam ellátogatni Esztergomba mind a négy évszakban. A Mindszenty bíboros sírjához érkező nyári zarándoklat alatta Bazilika szinte tömve volt emberekkel. A mai, sokkal szerényebb, téli megemlékezés a nagyhírű elődökről, Bánffy Lukácsról és angol barátjáról Becket Szent Tamásról teljesen más léptékű, de mély benyomást tesz rám... Ez az évente megismétlődő két esemény a nagy keresztény vezetőket ünnepli, akik sorsdöntő szerepet játszottak a keresztényi üzenet ébrentartásában a viszályok és nagy feszültségek idején... Becket Tamás és Bánffy Lukács barátságát az angol-magyar barátság és együttműködés általunk is követendő példájának tekintem. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezeken az ünnepségeken Becket Szent Tamás szülőföldjét képviselhetem." Üdvözölte az emlékülést Denis Moss atya, Canterbury anglikán püspökének képviselője és don Attilio Mazzola, a padovai Szent István Plébánia vezetője is. A Szent Adalbert Társaság nevében Kajfer István egyetemi tanár, az Angol-Magyar Interparlamentáris Unió nevében pedig Semjén Zsolt szólt az egybegyűltekhez, majd dr. Paskai László mondott záróbeszédet. Pálos Száz éves a Belvárosi Kávéház ji Közvetlenül karácsony előtt kamarakiállítással és irodalmi összeállítással i ji köszöntötték a 100 éves Belvárosi Kávéházat, ahol Titrai József né üzletvezető ji jj fogadta a vendégeket ebből az ünnepélyes alkalomból, majd dr. Amon György ji í alpolgármester méltatta a kávéház szerepét a város polgárainak életében. ij Pijkó Péter helytörténész a kávéházi kultúra kialakításáról, a hagyományok- ij í ról szólt rövid előadásában. Többek között ezeket mondta: „Ma már Esztergom- I ji ban igen kevés olyan szórakozóhely van, amely megérte a 100 évet. Bizony ij ji manapság azt sem tudjuk, hogy hol volt az ugyancsak akkoriban megnyílt ij j; Porgesz-féle kávéház és sörcsarnok, vagy hol lehetett a Eekete Sas, a Vörös | ji Ökör, a Fehér Bárány, s talán a Három Szerecsenre, a Magyar Királyra vagy a ij ji Korona Kávéházra is csak az idősebbek emlékeznek már. A kávéházakat Európában az ősi keleti sátrak mintájára építették, de nagy jj ji szerepe volt a kávé elterjedésében a török uralomnak is. Igazán európaivá a ij ji kávézás Velencében vált. amikor az 1640-es években számos kávéház épült a ij jj jól ismert velencei tükörrel díszítve. Ezután futótűzként terjedt Európában, s ij ji alig volt olyan város, ahol ne lett volna. A kávéházak egyaránt fórumai voltak ij ji a csendes, kávé melletti elmélkedésnek és a zajos politikai életnek, jj De a kávéházakban nemcsak kávé és csibuk volt, de sok országos és helyi jj ji újság is, politikai lapok, élclapok, hogy görbetükröt tartsanak a társadalom jj ji visszásságai és a polgárok elé... S hogy mi maradt mára a régi kávéházi ij jj hangulatból... Ami biztosan megmaradt: a pincérek, főurak, akik sokat mesél- ij ji hetnének a kávéház régi napjairól. No meg néhány hallgatag irat, fénykép, jj ji újság, tárgyak, amelyek a régi tulajdonosokat és bérlőket idézik." Pifkó Péter visszatekintése után Kávéházi görbetükör címmel a József Attila jj •j iskola Sziporka Színpadának tagjai adtak elő irodalmi összeállítást, majd ij ji kamarakiállításon tekinthették meg a vendégek a szép étkészleteket, s egyéb ij jj kávéházi tárgyakat, melyeket az Alberti család, Maros József műgyűjtő és a ji j

: Balassa múzeum bocsátott a kávéház rendelkezésére, valamint a régi okmányo- jj ji kat, amelyeket a megyei levéltár, a Bibliotéka és a Főszékesegyházi Kincstár ij i kölcsönzött a jubileumra. jj A megemlékezésen Hajós Vilmos zongorázott régi kávéházi slágereket, s a jj ij betérő törzsvendégek és alkalmi látogatók bizonyára kitűnően érezték magukat, ji ' ' (os) j Hajós Vilmos, Turai József né és Pifkó Péter Fotók a Bajkál-tóról Az ünnepekre „Az üveghegyen is túl - tél a Bajkál-tavon" címmel kiállítás nyílt a Petőfi iskola Híd Galériájában. Szabó Zoltán székesfehérvári fotóművésznek a szibériai tájról különlegesen szépen megkomponált képeit Sárosdy Judit művészettörténész ajánlotta a megnyitón megjelentek figyelmébe. A fiatal világjáró fotóst Deszpoth Gábor iskolaigazgató és Kántor János művész-tanár köszöntötte. A 28 éves Szabó Zoltán eredeti végzettsége agrár-közgazdász. Oroszul, angolul és spanyolul is beszél, utazik, amikor csak teheti, s ezeken az utakon születnek csodálatos képei. Járt már Kínától Pakisztánig, Szibériától Kubáig, megfordult Iránban épp úgy, mint Mexikóban. Hazánkban több városban is volt már kiállítása, megcsodálhatták képeit az Ernst Múzeumban és a Néprajzi Múzeumban is. Díjat nyert a Nimród Fotóklub pályázatán, valamint a Sajtó-Fotó pályázaton is. A művész a kiállítás alkalmából előadást tartott a Bajkálról, mely szerinte egy természeti csoda „szálfaegyenes fenyőkkel, néhol nyírfákkal a tó körüli hegyoldalakon, mögöttük a csúcsok, előttük a végeláthatatlan víztükör, a hegykoszorúba zárt édesvízi tenger, legenda, himnikus tisztaságú dal." Mindéiről szemléletesen tanúskodik a mintegy 30 fotó. P.I. Tímár Zsuzsanna kiállítása A Leányfalun élő. még fiatal, ám művészileg kiforrott iparművésznő kiállítása december 4-én nyílt meg az esztergomi Szabadidőközpont galériájában. Nem vagyok hivatásos újságíró, sem képzőművészeti szakember, tehát a magam módján csak benyomásaimról, élményeimről tudok számot adni. Mert az ott látottak valóban élményt nyújtottak: Jómagam alig tudtam elszakadni a kellemes környezettől, ahol javarészt étkezéssel kapcsolatos tárgyak voltak láthatók, de igen magas művészi kivitelben. Persze a variációknak nagy száma lehetséges, és ezt Tímár Zsuzsanna ki is használta. Voltak ott emberi figurák is, komoly és hangulatos kivitelben egyaránt, felnőttek és gyermekek gondolat- és érzelemvilágát kifejezve. Láthattunk falra akasztható tányérokat- népművészeti ihletéssel-, amelyek engem különösképpen megfogtak, de a kerámia foglalatba épített faliórák is megérdemelték a figyelmet. Említettem már, hogy hosszabb ideig maradtam e tárgyak bűvöletében - néhány barátommal együtt. Beszélgettünk a látottakról, meg az élet egyéb dolgairól. Az ihletet a környezet adta. Többek között felmerült a gondolat: a családi életet mennyire be tudják aranyozni a szép dolgok. Szerencsés ember az, aki otthonát ilyen elvek alapján tudja berendezni. Persze, ez anyagiak kérdése is, és mi, átlagemberek e tekintetben nem vagyunk éppen szerencsés helyzetben. Két dolgot azonban sajnálnunk kell. Elsősorban azt, hogy ez a galéria csak olyan méretű, amilyen. Az érdeklődők alig féltek el a kicsiny teremben, egymás válla fölött nézegettük a tárgyakat. Pedig a kiállításnak feltétele, hogy a terem tágas legyen, és mozgásunkkal ne akadályozzunk másokat. A másik, amit ugyancsak sajnálnunk kell, hogy a kiállításnak már vége van. De hát vannak időbeli korlátok is, inásra is kell a terem. Sajnos, ezt is tudomásul kell venni. Összegezve: gyönyörű dolgokat láttunk, nagy bőségben. Köszönjük Tímár Zsuzsannának a nagyszerű élményt. Gazdagodtunk általa. Még sok ilyen szép dolgot, sikeres kiállításokat várunk tőle. Dr. Komáromi Szilveszter